Sziasztok!
GRATULÁLOK mindannyiotoknak, ügyesek vagytok!
Én ugyan mind a 4 alkalommal kórházban szültem, viszont ebből két esetet igen különösnek találok.
Én azért döntöttem úgy, hogy kórházban hozom világra a babákat, mert azt gondoltam, hogy ott nagyobb biztonságban leszünk, ha esetleg valami probléma adódik.
Ilyenkor ugye sokat számít 1-2 másodperc is...
Mégis meg kellett tapasztalnom, hogy sokszor nem jelent semmit ha az intézményes szülést választom, ugyanúgy megtörténhet jó és rossz is, éppen úgy mintha akár otthoni szülésre készültem volna.
A két történet:
• 2004-ben a 39. héten probléma mentes várandósságot követően, ikrekkel a pocakomban léptem a szülőszobába. Éjjel DVD-t néztünk itthon és egyszerre 5 perces fájásaim voltak, ezért gyorsan elindultunk a kórházba. 20 perc alatt odaértünk.
Megvizsgáltak, burkot repesztettek, majd ezt követően 30 perc múlva könnyedén megszületett természetes úton (gátmetszést alkalmaztak) Jázmin.
Ez után 20 percig egyáltalán nem voltak fájások, így az orvos megpróbálta pocakon át kinyomni a kispasit, ami persze nem sikerült, viszont ezt a próbálkozást követően Márk Axel mindaddig remek szívhangja hirtelen megszűnt egyik pillanatról a másikra.
A köldökzsinór félig kilógott, ezt látva azonnal póbálták a bébit hüvelyen át folyamatosan visszafelé nyomni, miközben gyorsan felvittek a műtőbe császármetszésre.
A műtét után kiderült hogy keresztbe fordult és a könyökével elszorította a köldökzsinórt. A kiemelését követően fél óráig tartott mire újraélesztették. Az oxigénhiány rengeteg maradandó, gyógyíthatatlan problémát, károsodást okozott neki amiből némelyik borzalmas fájdalommal is járt.
4 hónapig lehetett mellettünk, majd "váratlanul" egyik éjjel összeomlott a keringése és angyalka lett.
Az együtt töltött idő alatt a nap 24 órájában mellette voltunk, ápoltuk, szerettük, 2 naponta kontroll vizsgálatokra vittük különféle kórházakba, stb.
Azért hatalmas szerencse hogy legalább a kiscsajszinak simán sikerült megszületnie. HURRÁ!
• 2005-ben a 40. héten éjszaka itthon elfolyt a magzatvíz miközben az X-Akták c. sorozatot néztük, majd 20 perc múlva már a kórházban voltunk. Ezt követően a pocakomra kötötték a CTG-t ami folyamatosan, mindvégig csupán max. 40-es fájásokat mutatott, amit én is így éreztem.
5 percenként ellenőrzött a doktornőm és a szülésznő felváltva, én pedig egy óriás méretű kék gumilabdán ücsörögve egy számomra felettébb izgalmas könyvet olvastam, melynek címe: A Da Vinci-kód.
Hirtelen (két ellenőrzés között) amikor éppen nem volt a szobában senki, egyetlen pillanat alatt félredobtam a könyvet, mert nagyon furcsán éreztem magam. Felálltam, a szülőágyba kapaszkodtam fél kézzel és a mobilom kezembe véve hívni akartam a doktornőm, hogy megkérjem segítsen eltávolítani a CTG-t, hogy kimehessek a mosdóba egy pillanatra.
Erre ekkor nem került már sor, mert Márk Marcell duzzogó fejecskéje kibukkant, majd pár mp. múlva a teste is annak ellenére hogy egyáltalán nem nyomtam egy picit sem. Egy érett, gyönyörű őszibarackra emlékeztetett, valamint egy kölyök sárpej kutyusra.
Miközben egyik kezemmel tartottam őt, gyorsan felhívtam a doktornőt. Hirtelen azt sem tudtam hogyan kell előhívni a telefonkönyvet. Hihi!
Látni kellett volna őket amikor beléptek a szobába...
Hihetetlen, fantasztikus élmény volt!
Szóval az alapos felkészültség mellett azt hiszem kell egy nagy adag szerencse is mindenképpen, mert akárhogyis a várandósságok, szülések azért 1-2 %-ban mindenképpen kiszámíthatatlanok.
Vadvirág