Sziasztok!
Úgy látom, még mindig rossz az óra a babaneten. Vennünk kell Livinek egy fluxusvisszakondenzátlanítót, nincs mese...
Mancs,
a formaegyeztető játékoknál (mint Gabi már írta is assszem) Livi a kör alakkal jár még csak sikerrel. Az első alkalmakkor, mikor látta, hogy mi be tudjuk rakni a hengert, ő meg nem, hát jól behergelte magát a kis méregzsák
. Aztán próbálkozott jó sokat... és jó fej volt, mert azt hittük, hogy mikor meg lesz az első sikeres hengerátbújtatás, akkor nagy örömködésben tör ki Livi, ..ehelyett meg olyan arcot vágott, mint akinek a világ legtermészetesebb dolga lett volna mindig is hengertátbújtatás
Natasa, Tücsimami,
amúgy lehet ám, hogy én élem bele túlzottan a babás dolgokba, elvégre a férfi dolga az, hogy megverekedjen a bölénnyel és a krokodillal, hogy aztán legyen mit megvacsorálni - és nem pedig az, hogy elaléljon csemetéjének minden egyes mosolyától
Szóval szerintem kicsit túlzásba szokok esni..
Amúgy az a "szüléstörténet" annyira túlizgatott állapotban íródott, hogy pár nap múlva visszaolvastam, és hát pironkodtam rendesen (már csak a magyartalan és összefüggéstelen fogalmazásokért is, az "
A Gabiká"-zásról nem is szólva...)
De tényleg nagyon bele tudom élni magam a "Livizésbe" (na megint itt egy
A). Mindig azon jár az agyam, hogy húúú de édes ez a lány, és vajon milyen lesz fél év.., egy év.., tíz év múlva. És emellett mindig eszembe jut, hogy X hónappal, vagy fél évvel ezelőtt hogy képzeltem el Livit mai korában, és hát...
Az biztos, Livire rá merem mondani, hogy "ilyen Livilányt álmodni se mertem volna" (...persze a többit majd meglátjuk, lehet, hogy pl. tíz év múlva majd úgy fogok írni Liviről, mint valami Ördögfajzatról...
)
Antikvagyunk, Mancsbákvagyunk,
Írtátok, hogy "...Liviapu söradagjával meg majd valahogy megbírkózunk", hát ez attól függ, mikori söradagommal. A 13-14 évvel ezelőttivel vagy a maival? (a mai null csepp nedűt nem lenne nehéz elosztanotok, viszont a régit...
)
(jesszus, most esik le, hogy ez a "Mancsbákvagyunk" megszólítás kicsit félreérthető, hol is van az a delete gombocska... nem lelem...)
Coolasa,
Vegytiszta fotó
. Poén, mert ahhoz képest, hogy halomszámra lövöldözzük a fényképeket, általában csak életképeket sikerül megörökítenünk, olyan szekrényrekirakhatós igazi műfotó (képzavarért bocs) sose nem jön össze.
Sőt, belegondolok, hogy olyan hármas családi képünk is max. 3-4 db van (és azok is már fél évvel ezelőttiek), mert mindig vagy Gabi fényképez, vagy én... és bár tud önkioldani a fényképezőgépünk, halvány lila sejtelmem sincs, hogy miért nem élünk vele... (?)
Gabi, amúgy nekem is mocorog kicsit a torkom, lehet, hogy én is elkaptam Tőletek (...a hideg szelet?)
Ja, Coolasa, én meg kikérem magamnak azt a szemenszedett féligazságot, hogy a Kond' család a babaneten keresztül éli a családi életet, merthogy ... bocs, egy pillanat.
Livi ne állj fel az asztal alatt, gyere csak ki onnét...
...szóval Cool' hol is tartottam? Elfelejtettem..., na mindegy.
De, nekem meg itten dolgoznom kell ám
(merthogy valóságomban a munkahelyemen ücsörgök
)
Úgyhogy gyorsan: Sziasztok!
Zoli