A gyerekre nem lehet úgy tekinteni, mint egy programra. Ráadásul minden gyerek más és más. Ami az első időben valószínű, hogy a gyerek egy órán át szopik és két órán keresztül alszik. Ez nálunk így is működött. Istvánka olyan volt mint a svájci óra. Ami nagy segítség egy kismamának, hogy éjjel, amikor a baba kel, akkor apa megy a babáért, anya mellé rakja, pelenkázza, böfizteti. Főleg úgy volt segítség ez a páromnak, hogy ő is császáros volt, ezért elég nehezen mozgott. Az első két hétben nekem sikerült otthon maradni vele, azután már könnyebb volt neki is. Amíg a baba aludt, addig éjjel mi is aludtunk (én azt hittem, hogy nem tudok visszaaludni, de mégis mindig sikerült, valószínű, hogy a papahormonok miatt
![Very Happy :D](./images/smilies/icon_biggrin.gif)
Mivel a baba az első időben főleg eszik, böfizik, alszik, sír (ebben a sorrendben) más dolog az esti fürdetésen kívül nem is nagyon van.
Kb. három hetes volt Istvánka mikor elmentünk vele bevásárolni a TESCO-ba. Mózeskosárban vittük, azt egy másik bevásároló kocsiban toltuk. Az egészet végig aludta.
Ugyanettől a kortól már utaztunk is vele. Feleségem szülei 200 km-re laknak, és havonta utazunk hozzájuk. Egy három-négy hetes baba egy hordozóban kibírja az utata, sőt a monoton hang és a ringatás segít is neki aludni.
Ezek után már könnyebb. Nálunk már 2,5 hónapos kortól átaludta a baba az éjszakát. Volt időnk egymásra is és másokra is. A baráti társaságra is tudtunk járni, úgy, hogy egyik alkalommal én, másik alkalommal a párom ment (általánban az esti fürci és szopi után). Én úgy gondolom, hogy egy baba nem sajátítja ki magának az életünket, hanem annak része.
Ami egyedül megzavarhatja a családi életet, az a sok látogató. Egy idő után már kezd az embernek kicsit sok lenni.
István