2006.04.25 15:36
Szerző: somci
Sziasztok!
Gondoltam írok egy pár sort a Kórház szülészetéről. Én most szültem a kisfiam márc. 30-án. Nagyon sok félelem és kérdés fogalmazódott meg bennem is a szülés előtt, hogy vajon, mi is lesz ott. Nekem nagyon fontos volt, hogy a babám velem lehessen egész nap és ne kapjon se teát, se tápszert ezekben a napokban. Azt is tudtam, hogy ebben a kórházban nincs 24 órás rooming-in, de valahol bíztam benne, hogy el lehet érni valahogy azt amit szeretnék. Sajnos, nagyon sok nem tetsző dologba bele futottam. Az első délután nagyon kellemesen telt, mint később kiderült nagy szerencsénkre Rózsa volt a csecsemős nővér, és értette, hogy ragaszkodom a babámhoz. Aztán az éjszakás már nem volt szimpatikus, sem emberileg sem szakmailag. Nagyon bántott, hogy nem ajánlja fel segítségét, egyszerűen odajön és beleszól a mellre helyezésbe, annak ellenére, hogy nem kértem a segítségét. Illetve szerettem volna tisztába tenni, de azt nem lehetett, mert meg vannak mérve! Nem értettem mit vár egy 5 órás újszülöttől?! Miért kellene szoptatás után is megmérni, mindenki tudja, hogy nem fog mérhetőt szopizni! Aztán 23-5.30-ig bent voltak a babák az osztályon. Én tudtam, hogy első éjszaka muszáj aludnom, hogy másnap tudjak harcolni a gyermekemért! És akkor megint nagy szerencsémre Judittal találkoztam, akitől megkérdeztem, hogy van e lehetőség arra, hogy egész nap kint legyen velem a baba és készséggel ajánlotta fel, hogy természetesen. Rögtön beszélt a gyermekorvossal, aki ráírta a gyerek lapjára, hogy 24 órás! Imádtam ezt a remek nőt és tudom, hogy soha nem fogom neki elfelejteni azt a pár mondatot. Így lettünk mi egész naposak. Így indult be a tejtermelésem a 3. napra, így kapta meg a colostrumot a kisfiam, amit nem tudtam volna megetetni vele, ha bent van az osztályon, hiszen miért akkor kell ébren lennie, mikor kihozzák őket? Főleg ha kap teát, vagy tápszert!! Aztán megint harcoltam az éjszakással, hogy nekem nem kell bevinnem, és nem kell minden szopizást megmérni és nekünk "engedélyünk" van. Borzalmas volt. És ennél még rosszabb volt hallgatni, amit a mamáknak mondtak a szobában, pl. nem baj anyuka, az első két napban úgysincs mit ennie, még nincs tej! ( hát persze, hogy érett anyatej nincs, de colostrum van!!!!, ami nagyon fontos, hogy eljusson a babához), most el kell vinnem, lejárt az etetési idő! ( miért akkor kell ennie egy babának, amikor azt megmondják?) és volt aki kérte, hogy szóljanak neki, ha éjszaka sír a babája, szívesen megy és megszoptatja! Megígérte a hölgy, hogy természetesen szól. (ezek után a baba tápszert bukott miután az anyukája megkapta!) És úgy éreztem, hogy semmi másról nem szól ez a pár nap, csak a méregetésről. Nincs szó az előtej szerepéről, az anyuka testhelyzetéről, a helyes szoptatási technikáról, a fájdalomról és még sok minden másról. De ennyi rossz után szeretném kiemelni Tamásiné Rózsa és Hortobágyi Judit odaadó munkáját, szakmai tudását és energiáját, hogy minden nap újra tudják kezdeni. Mert azt is tudni kell, hogy ezek a pici babák nagyon okosak és hamar rájönnek, hogy mennyivel könnyebb pl. cumisüvegből enni, és ha éjszaka megkapják, akkor a nappalos nővér újra kezdheti a tanítást, mind anyának, mind babának. Mindenkinek be kellene látnia, hogy mennyire fontosak az első napok a szoptatás sikerességeiben. Köszönöm nekik, hogy bíztak bennem, hogy el tudom látni a saját gyermekemet. A teljességhez hozzá tartozik, hogy nem csupán anyaként, hanem védőnőként is írtam ezeket a sorokat, de mindenkit szeretnék arra ösztönözni, hogy legyen bátorsága kiállni gyermekéért!!!