Ma voltunk Tücsökzenén- ez ilyen zenés foglalkozás piciknek. Nagyon meglepődtem a viselkedésükön. Azt hittem, hogy majd meg lesznek illetődve, még talán ahhoz is idő kell majd, hogy lábon közlekedjenek a mászás helyett, DE: ahogy kiraktam őket a kocsiból, Niki elindult befelé a terembe és Dávid utána; kétlábon!!!
Először elég nehéz volt összeterelni őket, de aztán Dávid ráérzett az ízére. Hajlandó volt csinálni velem a kis gyakorlatokat. Mindketten egyedül mentek oda a nőhöz valahányszor újabb hangszert kellett a kezükbe venni. 
Mikor vissza kellett adni, az már nehezebben ment, Dávid ugyan másodjára már megértette, hogy bele kell dobni a kosárkába a hangszert, de Niki nem volt hajlandó megválni tőle. Dávid nagyon édes volt, szinte felnőttes, nagyon fegyelmezetten viselkedett, figyelte a többi gyereket, hogy mit csinálnak. Mi voltunk a legkisebbek a csoportban. Először gondolkoztam rajta, hogy járjnk-e tovább vagy még kicsik hozzá, de aztán ahogy DÁvid már az első foglalkozás végére ilyen ügyes volt, úgy dönöttem belevágunk. Nikinek sem árt ha kicsit közösségbe kerül, ahol szabályok vannak. A nagyobbaktól meg majd lehet sokat tanulni. 
Majd még jövök
Komoly kis hölgyek lettek.
De legalább a ritmusérzékük jónak tűnik, legalábis, amikor táncolnak. Nálunk egyszer-kétszer a hinta-palinta fordult elő, de már régen, és azóta nem produkálják. Nagyon ügyi a kissrác.
Ráadásul Borka a cipőjéből is kilépett egyszer, szóval csurom vizesek voltak. Kézzel lábbal tapicskoltak. Persze nem voltunk kint sokáig, úgyhogy nem volt nagy vész és nagyon élvezték.
Gyönyörűek! Milyen jó látni, még így képen is, hogy "belakják" a kertet.
Szerintem mi soha az életbe nem szokunk be, de ha mégis, akkor ezeket a délutánokat nem élem túl. 
Szerencsére mivel nem eszik a bölcsiben semmit, nem engedik ott aludni.
Samu már kis barátnőt is talált, mindig Őt emlegeti, Anna az első bölcsis szerelem. 
[/img]
