Kedves Névtelen!
Nem hangzott el minden.
Ha végiglapozod az egyes kórházak topikjait, ott megtalálod, milyen az adott hely, mi valósul meg az "álmainkból".
Különben senkinek se tilos a kórházat megnevezni, részemrõl csak javaslat volt.
Amik nekem ma eszembe jutottak (a rendszerezés és a teljesség igénye nélkül):
- Egységes szemlélet fontossága: elsõ baba elõtt jártam szülésfelkészítõre és kismamatornára is a kórházban, ahol utána szültem. Nagyon jó volt a torna, a relaxálást és a légzõgyakorlatokat különösen jól tudtam használni a vajúdás során, (ebbõl "éltem" a többi babám szülése kapcsán is), mígnem eljött a kitolás elõtti pár perc.
Automatikusan a pihegõ légzést akartam csinálni, ezt tanultuk és így is esett jól reflexszerûen. Erre a szülésznõ durván rám kiabált, hogy mit csinálok, nem így kell, ki mondta ezt, ezzel nem lesz elég oxigénje a babának, meg nekem se......Le voltam döbbenve....
- Felvilágosítás!!!!!! A baba állapotáról, az enyémrõl, részletesen, tapintatosan (nem mindenki elõtt, fõleg, ha valami baj van), türelmesen. Alkalmazni szándékozott beavatkozások elõtt feltétlenül!!! Mi miért fontos, mi van, ha visszautasítom stb.
Pl. ne a szülésznõnek mondja oda foghegyrõl az orvos, hogy : adjon neki oxytocint, hanem beszélje meg, hogy ezért és ezért jó lenne, ha kapnék. Ha nem , akkor annak ez és ez a következménye.
Máig meggyõzõdésem, hogy nem kaptam volna az utolsó (egyébként spontán jól haladó) szülésemnél oxytocint, ha nem aznap este költözködik az orvosom, és nem siet....
Azóta volt alkalmam megtapasztalni, igaz, nem szülés kapcsán, mennyire megnyugtató, ha elegendõ felvilágosítást kapok arról, ami rám vár, választ kapok elõre minden kérdésemre. Persze így is lehetnek váratlan események, lehet vészhelyzet, és nyilván mindenki más szintû ismeretekkel rendelkezik.
- Embernek, felnõttnek nézzenek! Akkor tudok tisztelni valakit, ha õ is tisztel engem!
Annyira meglepõ volt nekem utolsó szülésem kapcsán az a más szemlélet, ahogy a szülésznõ viszonyult hozzám és a férjemhez, és annyira jól esett. Felnõttként kezelt, értelmes emberként, megbeszélgettük a dolgokat, nagyon szimpatikus volt, pedig akkor láttuk egymást elõször.
- Legyen ott a baba állandóan az anyával, csak nagyon szükséges esetben vigyék el!
A 12 órás rooming-in szerintem nem igazán az. Megint csak az utolsó szülésrõl tudok beszámolni (a többi máshol volt, sokkal konzervatívabb helyen), ott gyakorlatilag csak füröszteni vitték el a babákat, állandóan velünk voltak, biztattak, hogy minél többször szoptassunk, nem hoztak teajáratot, cumisüveg talán nem is volt egyáltalán az osztályon. A baba az ágyamban alhatott, senki nem reklamált érte.
- Nekem egyszer se mondták, hogy a borotválást elintézhetem elõre otthon magamnak (na jó, férj segítséggel
), magamtól meg nem jutott eszembe. Jó lett volna...
- A tisztaság elengedhetetlen! Nagyon szomorú, de inkább elgondolkodtató, hogy a látogatóktól mennyire féltjük a babák egészségét, és mennyi helyen gusztustalan, koszos, büdös mellékhelyiségekrõl számolnak be az anyák.... Vagy ettõl nem kell félni? Muszáj fizetni a takarítókat akkor is, ha nem dolgoznak rendesen?
- Legyen lehetõség a családtagok számára, hogy a babát kézbe vehessék, megsimogathassák stb. Férjre, testvérekre gondolok itt.
- A kórházi dolgozók (mindegyik), viseljenek névvel, fényképpel!, titulussal ellátott kitûzõt! Minden nap! Ezzel kapcsolatos sztorim, hogy egy professzorral volt megbeszélésem, nem betegség ügyben, és elõtte nem ismertem õt személyesen. Csak onnan tudtam, hogy õ biztosan õ, mert elõzõ elkalommal a folyosón valaki futólag megmutatta. Viselt ugyanis fehér köpenyt és kitûzõt is....csakhogy az egyik kollégájáé volt rajta...
- Más terület: babájukat elvesztett, vagy beteg, sérült, koraszülött babás anyukáknak legyen valamilyen lelki segítség, de minimum világosítsák fel õket, hogy hová fordulhatnak lelki bajaikkal.
- És hogy el ne felejtsem:
kezeljék emberként, emberségesen azokat a nõket, anyákat, akik valami miatt "mások": pl. gyereküket örökbeadják, vagy épp sokadik gyereküket szülik
- Ne írassanak alá hülye szöveggel semmilyen papírt, ne lepõdjenek meg azon, ha a nõk (és általában a betegek) el szeretnék részletesen olvasni, amit aláírnak, urambocsá még bele is kérdeznek részletekbe.
Most ennyi jutott eszembe, van ami pénzkérdés, de sok minden nem az.
Edóka