Sziasztok
Na, végre sikrült leírnom Flóra születését. Fotókat most már csak holnap, ha lesz rá időm, mert ma nem nagyon volt. igaz elég kóma voltam ettől az időtől, ráadásul Gergő sem hagyott aludni....de nem panaszkodom, mert Flórácska azóta is mintababa!
Mindenkinek nagyon köszi, szerintem is gyönyörű baba Flóra, főleg azóta annyit szépült!
Egcsi
Az a vár hihetetlen klassz! Nekünk is jó lenne egy ilyen, de csak kint férne el.
Apuka: no comment!
Nanda
A hajacskája ott még csupa magzatmáz, az még közvetlenül a szülés után van. Szerintem egyenes lesz neki.
Velem kapcsolatban meg annyira drága vagy! Pedig nem jutottam el a fodrászhoz, csütörtökön mentem volna, de kicsi lányom úgy döntött, most anyu növessze egy kicsit a haját.
Gergő is imádja a teletubbikat, igaz most a kisvakond a sztár!
Rita
Fantasztikusan édesek a lányok!
Vera, Andrea, Andi
Ti is drágák vagytok, köszönöm szépen!
Velünk minden ok, elég jól tellnek a napok, igaz Gergő azért tud produkálni dolgokat, de nem vészes. Sajna ma nehezen bírtam türelmes maradni, annyira fáradt voltam. Igazándiból az éjszakákon érezzük, hogy van valami, mert nyugtalanul alszik Mókuskánk, sokszor felsír és nagyon nehéz megnyugtatni. Flórácska viszont cicizik és alszik. Napközben vannak időszakok, amikor nem alszik el a szopiban, de utána elvan, nézelődik, nem sírós baba. Általában 2,5-3 óránként kér cicit, igaz az ébrenlévő időszakokban van, hogy sűrűbben.
A fürdés kataszrófa, iszonyatosan sír szegénykém, már alig várom, hogy ez elmúljon! Egyelőre bevált a tervem, és szerencsére valahogy mindig úgy jött ki a lépés, hogy Flóra is akkor ébredt, amikor kellett. Így 1/4 8 körül fürdetjük, aztán cici és el is alszik, így Gergőt meg tudom vacsiztatni és fél 9-kor megfürdetjük.
Na, bemásolom a szüléstörténetünket és megyek zuhizni.
Flóra születése
2006.szeptember 10.vasárnap:
Egész nap teljesen jól voltam, még semmit nem éreztem, semmi előjele nem volt, hogy bármi is indulna. Este Gergő elég nyugtalanul aludt, így fél 12-kor átvittük a mi ágyunkba és akkor én is lefeküdtem. Ugyanúgy, mint máskor a jobb oldalamon feküdtem, de most furcsán kényelmetlen volt és egyszer csak éreztem, hogy folyik a magzatvíz! Felugrottam, tök ideges lettem, magamban azt gondoltam, hogy ilyen nincs! Kimentem Karcsihoz, mert Ő még a számítógép előtt ült és mondtam neki, hogy úgy néz ki ma szülünk. „Nem mondod!!!”- mondta, Őt is nagyon meglepte a dolog, főleg mivel a doki még csütörtökön azt mondta, semmi jele, hogy hamarabb kibújna Flóra, szerinte bent lesz a kiírt időpontig.
A legjobb az volt, hogy még a csomagom sem volt összerakva, Anyukámra vártam vele, hogy majd nyugisan ketten összepakolunk. Hát nem igazán így lett! Karcsi elkezdett készülődni, hogy átmenjen Anyuért én meg felhívtam, hogy szülünk, hát ő sem akarta elhinni. Én meg remegtem, fáztam, aztán sírógörcsöt kaptam, mert annyira nem voltam felkészülve még a Gergőtől való elválásra. Közben 2x ment a hasam is, de ennek kifejezetten örültem, így nem kellett beöntés! Anyu megjött, én közben próbáltam pakolni, de ideges voltam, hisz ha elfolyik a magzatvíz, akkor nem túl jó az ide-oda járkálás, mozgás. De muszáj volt, így is egy csomó mindent itthon felejtettem, másnap hozták be utánam.
3/4 1-re értünk be a kórházba, de fájásaim még csak nagyon haloványan voltak, kicsit izgultam is, hogy na akkor ez még jó darabig el fog tartani! Ez sem jött be.
Fent már várt minket a szülésznőm, kiderült egy másik kismamája is most jött be, csak ő császáros lesz. Az ügyeletes doki megvizsgált, na az eszméletlen rossz volt, a mi dokink vizsgálata soha nem fájt, ez meg….gondoltam is, milyen jó, hogy nem ez a dokim! Ment az idő, közben felfeküdtem a vajúdóban és Évike csinált egy ctg-t, na akkor már jöttek erősebb fájások is. Karcsi nézte, volt jó pár 100 fölött. Közben a szülőszobákban telt ház volt, ráadásul az egyikben egy komplikált, már 1 napja vajúdott és hát azok a hangok…még jó, hogy nem először szültem, biztos beijedtem volna! Jött mégegy kismama, akkor át kellett adnunk a vajúdót is, neki is kellett a ctg. Én közben bementem zuhanyozni, ott fájogattam. Mikor kijöttem, még mindig a folyosón voltunk, de nekem már baromi erős fájásaim voltak és annyira vágytam a kis szülősámlira, amin annó Gergővel is vajúdtam! Jött Évike, mondtam neki, hogy már jó lenne egy szülőszoba. Ő hipp-hopp intézkedett és megkaptuk ugyanazt, amit Gergővel 2 éve, így mind a két gyermekem ugyanott született, ez is olyan jó érzés volt! Meg az ismerős környezet! Egy kicsit beültem a kádba, de most annyira nem esett jól, pedig minden volt, mint Gergőnél, gyertya, félhomály, halk zene. De nekem most csak a sámli jött be, oda leültünk, Karcsi a hátam mögött és vajúdtam, de rendesen! Ez is olyan más volt! Sokkal hamarabb lettek hihetetlen erős fájásaim, 35-40 mp-ig is eltartottak. A légzés megint nagyon sokat segített, de nagyon kellett koncentrálnom, hogy jól csináljam. Ami rossz volt, hogy éjjel indult a dolog és eszméletlen fáradt voltam, hisz nem aludtunk semmit. 2 fájás között félálomban kómáztam, amikor meg jöttek a fájások, akkor egyfolytában azt mondtam magamban: „lazíts, engedd át magadon, tágulj”. Ez így hülyén hangzik, de egyfajta meditáció lett a dologból és ez is nagyon sokat segített. Közben persze jött néha Évike, megnézte a szívhangot, ami szerencsére tökéletes volt, így mondta, hogy nyugodtan megpróbálhatjuk az ülve szülést, akkor még én is úgy gondoltam. A ctg alatt viszont elképesztően szenvedtem, nem bírtam az ágyon lenni, így a többit már ülve csinálta. Jött néha a doki, megvizsgált, nagyon aranyos volt végig, el is poénkodtunk. De alapvetően kettesben voltunk Karcsival, én magamba fordulva, Ő meg szunyókálva mögöttem. Kaptam egy adag antibiotikumot is a streptococcus bacim miatt. Aztán úgy 7 előtt elkezdtem érezni, hogy halvány tolófájásaim vannak. Aztán egyszer csak már nem halványak voltak! Persze az a komplikált szülés pont akkor ment a műtőbe császárra, így senki nem volt sehol! Karcsi meg nem mert otthagyni, így szegénykém csak állt a szülőszoba ajtajában és nézett a folyosón, én meg kiabáltam neki, hogy tényleg hívjon valakit, mert mindjárt kinyomom a gyereket!!! Aztán hirtelen előkerültek Évike is és a doki is, én meg már akkor alig bírtam felmászni az ágyra, de mindenképpen fel akartam, mert éreztem, hogy a fáradtságtól nem bírom ülve végigcsinálni. Az ágyon pedig már olyan viharosan jöttek a tolófájások, hogy az hihetetlen. Egészen más volt, mint Gergőnél, sokkal jobban éreztem, ahogy a kicsikém jön lefelé. Próbáltam ugyanúgy fogni a lábam, mint az első szülésemkor, de nem volt úgy jó, támasztékot kerestem, egyik láb a szülésznőn, másik a dokin és így nyomtam. Gergővel visszatartott levegővel csináltam, most ez is más volt, ösztönösen törtek elő belőlem a nyögések! De annyira jól esett! A gátvédelmet megpróbálták, de sajna az előző gátseb annyira heges volt, hogy nem lehetett megcsinálni. Nekem mondjuk akkor ott már tök mindegy volt, mondtam is a dokinak, hogy vágjon gyorsan, hadd nyomjam kis a babát! Aztán mondták, hogy most már mehet és 2 nyomásra kint volt Flóra, ráadásul az elsőnél nem jött ki, csak félig a buksija, így az utolsónál, zsupsz és már kint is volt! 2006.szeptember 11-én reggel 7.17-kor megszületett Flóra! És elmúlt minden, csak az a fantasztikus érzés maradt, amit már Ti is mind ismertek!És az is érdekes volt, hogy most éreztem, ahogy eltűnik a hasamból, ez is olyan más volt! Sokkal kevésbé fáradtam el fizikailag, így végignéztem, ahogy letörlik a kicsi arcáról a magzatmázat és rögtön a mellkasomra tették! Rögtön megnyugodott, csak nyöszörgött a drágám és pislogott rám és az Apukájára. ÉS gyönyörű volt! Kérdezték Karcsit, hogy elvágja-e a köldökzsinórt, de nem merte a drágám. Gergőnél ez is teljesen más volt, Neki rögtön elvágták, mert 1x a nyakára volt tekeredve. Aztán megmosdatták Flórácskánkat és amíg engem elláttak, addig végig Karcsi karjaiban volt, ha sírdogált, akkor Ő énekelt neki és erre rögtön megnyugodott! Annyira békés volt minden! A varrás után, ami szerencsére sokkal gyorsabban ment, mint annó, rögtön a mellemre tettük és olyan ügyesen kezdett szopizni, hogy csak néztünk. Fél órát szopizott az egyik mellemből és mikor átraktuk a másikra, akkor úgy szívta, mintha akkor kezdte volna és nem cicizett volna már egy jó nagyot. Szerencsére azóta is ugyanolyan ügyesen csinálja a drágám!
Hát, nagyjából ennyi, azt hiszem minden eszembe jutott. Most jobban ott voltam fejben, mint Gergőnél, ott összefolytak az órák.
Az az érdekes, hogy annyira más volt sok minden, hogy állandóan összehasonlítom a két szülésem. És a csodálatos az, hogy mind a kettő fantasztikus élmény volt!
Na, most már eldugulok.
Puszi mindenkinek
Orsi