2006.09.14 13:04
Szerző: sedith
Sziasztok! Ezt az írást nemrég írtam a másik topikba, mert ott is nemrég vetődött fel a kistesó mikor-jövetele.
"Mi sem úgy gondoltuk eleinte, hogy így legyen. Még most sincs leszögezve, de arra a következtetésre jutottunk, hogy így lenne a legjobb. Elmondom, hogy mi a helyzet. Nálunk 2 év a gyes, utána vissza kell menni dolgozni, már akinek van ahová. Akkor Kriszta még kicsi lesz, bölcsibe kellene adni. Nagyszülők - bár anyósomék majd ebbe a faluba fognak költözni - még nem lesznek helyben, hogy vigyázhassanak rá. 2. Nem szeretnénk nagy korkülönbséget a két gyerek között, mert az a jó, ha együtt nőnek fel. Nos, ez a kétéves gyes azt szorgalmazza, hogy a gyerekek köztt legalább 3 év legyen, mert ha vissza mész dolgozni, még egy évet le kell húzni és akkor jöhet a következő. Ez még nem nagy korkülönbség, valóban, de ha visszamegyek, mondjam azt a főnökömnek 3 hónap után, hogy sorry, ismét terhes vagyok? Én sem úgy akarom ezeket intézni! No meg, végre a saját szakterületemen szeretnék elhelyezkedni, a sajtóban, és ha kapok egy normális helyet, akkor nem szívesen hagynám majd ott ismét két évre. Ha viszont a második baba addig megszületne, amíg Kriszta betölti a két évet, le kell mondanom a Kriszta után járó gyes hátralevő részéről és megkapnám ismét a két évet az új baba után. Így majdnem 4 évig lennék itthon, ami nagyon sok idő, de legalább én vigyáznék továbbra Krisztára is, és a másik baba is felnőne annyira, hogy Anyósomra majd nyugodtan rábízhatnám, mert addigra már itt fognak lakni a közelünkben.
Szóval, így gondoltuk, de ez még csak terv, a megvalósításról majd az elkövetkezőkben beszélünk, és különben sem minden tőlünk függ. Ha ezt a Kriszta születése után mondta volna valaki, hogy néhány hét, és máris a következő babán töröm a fejem, elküldöm, hogy nézesse meg magát az ideggyógyásszal. És mégis, nálunk ez lenne a legjobb változat.
A nagy korkülönbség a gyerekek között nem jó. Ezt tapasztalatból állítom. A húgom 9 évvel fiatalabb, mint én, tehát ebben nőttem fel. Igen: nagy segítsége voltam édesanyámnak annak idején jónéhány évig, de nekem sosem volt TESTVÉREM. Amikor 9 éves voltam, segítettem, de még túlságosan is gyerek voltam ahhoz, hogy ne szeressek játszani. Ani viszont sokszor gátolt ebben. Majd amikor már nagyobb voltam, és sétálni mentem volna a lányokkal, ő is jött volna, és én nem szívesen akartam vinni. Utána 5 évig, amíg középiskolás voltam, csak hétvégeken meg nyáron voltam otthon, majd egy távolabbi faluban tanítottam, aztán meg két évig Kolozsváron diákoskodtam. Ezalatt túl keveset voltam a húgommal ahhoz, hogy igazi testvéri kapcsolat alakuljon ki közöttünk. Az egyetem ideje alatt férjhezmentem, tehát véglegesen elköltöztem otthonról, és a tesóm még mindig túl fiatal volt ahhoz, hogy felnőtt módra lehessen tárgyalni vele, illetve kzös témák adódjanak.
Most, hogy már ő is középiskolás, barátja van, és több, mint egy évig nálunk lakott, most kezdem érezni, hogy van testvérem. Az évek alatt nagyon szerettem mindig őt, most is szeretem, de szerintem túl sokat kellett várnunk ahhoz, hogy közelítsük céljainkat, érdekeinket, témáinkat. Ha viszont max. 4-5 év lett volna közöttünk, akkor még egyszerre játszottunk, tanultunk volna, talán még szerelmesek is nagyjából egyidőben lettünk volna.
Én így gondolom ezt, abszolút nem láttam jónak a szüleim ezen döntését, de Anyukám is a saját esetéből indult ki, hogy sokszor hetekig volt kénytelen egyedül vigyázni a 10 évvel fiatalabb húgára, mert Mamám nagyon sokat volt kórházban, Tata pedig más helységben dolgozott és csak hétvégeken ment haza. Náluk valóban jól jött a nagytestvér.
Ezzel senkit sem szeretnék megsérteni. Én elmondtam, hogy miért nem látom jónak a nagy korkülönbséget, de természetesen, mindenkinek megvan a maga elképzelése, sőt jogában áll mindent úgy csinálni, ahogy jónak látja.
Az is igaz, hogy félek attól, hogy hogyan fogok boldogulni egy kicsivel és egy picivel , de bízom abban, hogy minden rendben lesz, ha úgy döntünk, hogy hamarosan ismét babát szeretnénk.
Edith, Kriszta és Boróka