Sziasztok!
Folyt.köv: Szóval a vajúdás és a szülés..
Sajnos mi a nagy részét végig veszekedtük az orvossal. Nem választottam sajátot,mert elég rosszak a családon belüli tapasztalatok, és a keszthelyi dokikról amúgy sem sok jót hallottam.. Persze van így is, úgy is.. Nálunk a családban minden ismerősöm, rokonom másnál szült, mint aki a fogadott orvosa volt, ez vmi hagyomány vagy inkább átok
Gondoltam ezt kivédem azzal, hogy nem is választok és akkor ilyen téren nem ér meglepi.. Két orvosnál nem akartam szülni, hát persze bejött, mert éppen az egyik volt az ügyeletes
Túltettem magam az első sokkon...
Be kellett mennem egy vizsgálóba,ahol kaptam egy csini kórházi
hálóinget, fel kellett másznom a székbe,majd a doki megkezdte a
vizsgálatot. Mit ne mondjak,nem gondoltam,hogy ilyen kellemetlen
lesz. Lekászálódtam, és jöttek a papírok. Előbb csak a szokásos kérdések jöttek: név, születés, allergia.. Aztán hoztak egy papírt, hogy írjam alá. Ezen az állt,hogy mindenbe beleegyezek,mint injekciók, meg még egy csomó minden.
Én: Nem írom alá.
Doki:
Mi az hogy nem írja alá?
Én: Nem írok alá előre semmit,hogy amikor majd nem tudok tiltakozni,akkor azt csináljanak velem amit akarnak.
Elkezdett velem kiabálni, meg sértegetni,hogy mehetek másik kórházba is szülni..Mondtam,hogy ne higyje azt,hogy nem megyek el másikba. Mondtam,hogy azért mert fiatal vagyok, még nem kell velem ilyen hangon beszélni...Ekkor bocsánatot kért,de nyilvánvaló volt,hogy kitért a hitéből
Aztán jött a következő csapás..
Doki: A baba reggelnél előbb nem lesz meg.A férje csak menjen
haza,majd reggel visszajön, magát meg felkísérik a szülőszobára.
Én: A férjem velem marad,nem megy haza.
Doki: Értse már meg,hogy feleslegesen marad itt, mert a baba csak
reggel 7-8 körül születik meg, addig ő is alhat otthon. Menjen fel a
szülőszobára.
Én: Ha a férjem hazamegy,akkor én is. Aztán majd visszajövünk reggel.
Hát a doki nem nagyon jutott szóhoz, megvonta a vállát, aztán annyit mondott,hogy: ha ezt akarják..bár semmi értelmét nem látom..
Végre feljutottunk a szülőszobára. A szülésznő lényegesen kedvesebb volt,mint a doki. Lefeküdtem az ágyra,ahova kellett, Csabi mellém ült, a nő pedig feltette a hasamra a kütyüket. A doki azt mondta hogy ha éjfélig nem lesz lényeges a javulás,akkor fájáserősítőt kapok.. Éjfélkor meg is jelent a doki, vizsgálat:
Doki: jöhet a fájáserősítő.
Én:Nem kérek.
Doki: De szükség van rá.
Én: Miért?
Doki: Így elvajúdik reggel 7-ig, ha beadom,akkor 3 óra múlva meglesz,minek annyit szenvedni..
Én: Köszönöm, de nincs estére más programom, ráérünk.
Doki: Kettőkor visszajövök,aztán akkor könyörögni fog, hogy adjam be.
Kiviharzott, és a szülésznőt is meglepte. Azt mondta nem érti mit akar a doki..A fájások szépen jönnek, egyre sűrűbben egyre erősebben...Csak hát a dokinak lejár a munkaideje fél 6-kor..
5-kor megjelent a doki és újra jött a tortúra.. Nem hiányzott, de ezt valószínű ő is tudta..Közölte,hogy muszáj beadni az erősítőt, mert nem lesznek elég erősek a tolófájásaim..Ő nem vállal
felelősséget értünk,mert ha nem tud kijönni a baba,akkor akár
mindketten ottmaradhatunk.. Csabin láttam,hogy
elbizonytalanodott,mert a doki azt használta ki,hogy nagyon szeret engem is és a babát is. Bólintottam,és láttam megkönnyebbül.
Fél hatkor bekötötte az infúziót,amit persze elsőre nem sikerült rendesen
,mert a karomon folyt az átlátszó lötty.Jeleztük,hogy valószínű valami nem stimmel..
Talán ha egy perc telt el,amikor elkezdődött a pokol.. A fájások úgy tízszer erősebben jöttek és nem volt köztük szünet... Szorítottam Csabi kezét, valószínű ép ujja nem maradt.. És végre meglett a baba 6 óra 18 perckor. A férjem pár perccel később elvágta a köldökzsinórt, aztán egy pár pillanatra megkaptam a hasamon... Csak néztük és sírtunk..
Aztán még jobban,mert elvitték..
Van róla "friss" kép, de azt hiszem azt jobb ha csak mi látjuk
Így inkább egy párnaposat teszek fel:
Egynapos_Benedek
haromnapos_Benedek
haromnapos2_Benedek
Évi