Sziasztok!
Az FNH a fokális noduláris hiperplázia rövidítése. Utánaolvastam a témának, de elég szűkös volt a felhozatal az interneten.
Ez nem is igazán daganat, hanem inkább a májszövet hegesedése és általában nem okoz panaszt, nem szokott később sem bedurvulni (nem válik rosszindulatúvá), szóval nem kell vele foglalkozni. A CT felvételen arról ismerszik fel (többek között, gondolom), hogy van egy ún. centrális heg.
Csak az volt a gond, hogy az én CT-men nem volt semmiféle centrális heg és az izotópos vizsgálatok pedig azt mutatták, hogy valóban lehet FNH, de sajnos adenóma is. Ami jóindulatú, viszont idővel rosszindulatúvá válhat. Így aztán azt mondták az orvosok, hogy inkább kivennék, mert az én koromban és az én egészségi állapotomban sokkal nagyobb a kockázata a "megtartásnak", mint a műtétnek. Így aztán műtöttek.
És kiderült, hogy nem is adenóma volt.
Mindegy, azért jobb érzés megszabadulni tőleg, különben azért csak kellett volna időről időre ellenőriztetnem. Most tavasszal kell majd UH-ra mennem, akkor megnézik a májamat. A sebész azt mondta, szép egészséges máj, a gócot eltávolították, elvileg semmi akadálya, hogy úgy működjön, mintha mi sem történt volna vele.
Aztán még egy darabig nézegetni fogják és kész.
Remélem, nem lesz semmi gebasz.
Bár ma kivették a kapcsokat a hasamból és képzeljétek el, itthon ülök a WC-n és ahogy a hasamat szemlélgetem, valami megcsillan.
Jobban megnézem, hát bennemaradt az egyik kapocsnak egy kis darabja! Úgyhogy holnap hívom a dokit, hogy most ilyenkor mi van. Ez magától kilökődik vagy ki kell vetetni?!
Na de ez már igazán a legkevesebb.
A gyerekek szerencsére virulnak. Kicsit megviselte őket a távollétem, de tényleg csak egy kicsit, hiszen 5 nap volt az egész és folyamatosan két nagymama teljesített szolgálatot, úgyhogy jobban szórakoztak mintha velem lettek volna.
Anyát persze senki nem pótolhatja, de hát ennél többet nem tudtam kitalálni.
Boldi már 15 hónapos, még nem beszél, csak olyanokat, hogy "pápá", "papi", "anyaa" (ez mindenre alkalmazható) és "hamm!". Viszont a mozgása nagyon ügyes. Csak ámulok és bámulok, mert Bori hipotón volt, ő sokkal nehézkesebben fejlődik és még most is kicsit ügyetlen. Boldi még járni sem tudott, de már felmászott a kétméteres szobalétrára. Sajnos nincs félelemérzete, úgyhogy bármire képes.
Úgy felkapnám, olyan jó magamhoz szorítani, de egyelőre még nem lehet, majd csak október közepén (akkor telik le a két hónap).
Bori októberben lesz három éves (mondtam neki, hogy az lesz a szülinapi ajándéka, hogy anya felemelheti, erre közölte, hogy "nem, kisház lesz", merthogy ő már a papival ledumálta, hogy olyan játszótéri kisházat szeretne). Mostanában kezd szobatisztává válni, nap közben bugyiban van már és már szól, ha pisilni kell. Kaki még csak egyszer sikerült a bilibe. Inkább visszatartja addig, amíg pelus nem kerül rá. De most már legalább nem áll ellen, ő is nagyon örül, ha csurog valami a bilibe, mert hogy ő most már óvodás lány lesz.
Persze nem vették fel oviba, mert én itthon vagyok, de majd elhordom a bölcsi játszóházába hetente 1-2x, hogy szokja a gyerektársaságot. Nagyon várja az ovit, én is ösztönzöm rá, de mondjuk meg a frankót, azért mégis csak az a királyság, amikor még otthon van a gyerkőc az anyjával. Amikor elkezdi az ovit, jön a sok kényelmetlenség: időre kell kelni, elkészülni, öltözni télen is a hidegben és menni, akár tetszik, akár nem. Szóval nem is bánom, hogy idén még nem megy. De ezt persze nem mondom neki.
Egyébként frankón káromkodik. Múltkor minden elfogódottság nélkül megkérdezte, hogy "anya, hol a lóf.szban van a bögrém", alig tudtam kinyögni, hogy a "pulton, szívem".
Most pedig a hülyézős korszakát éli. "Olvasd már a mesét, te hülye" - kér kedvesen. Tele a dorkóm, de nem tudok vele mit tenni, szerintem ki fogja nőni. (Remélem!)
Múltkor egy ismerős (25 év körüli gyermektelen srác) döbbenten rácsodálkozott, hogy a gyerekeket szobatisztaságra kell nevelni, hogyhogy nem tudják maguktól (ugyanis majdnem belelépett egy gyanús tócsába az ajtónk előtt). Szerinte akkor egy kutya már lényegesen egyszerűbb, és ezek a gyerekek olyanok mint a kis állatok. Mindezt Bori füle hallatára fejtette ki néhány hónapja. Azóta Bori folyamatosan hergeli magát, múltkor már oda nyilatkozott, hogy "belekakilok a bilibe és a Levente fejére öntöm", ami nagy szó, mert - ugye - a bilibe nem nagyon kakil. Teljesen berágott! A kis szarosa! Pedig tényleg van némi igazság abban, amit a Levente mondott
Na, megyek fürdeni. Jó éjszakát!
PUszi