Sziasztok!
Hát jól elsuhant mellettünk az élet!
Magyarán, le is maradtam erről arról!
Lara Andorkáját isten éltesse, küldök neki egy szeretetteljes fülhúzást és puszit a hasára!
Kriszta! Ugyanezt csinálja Bogi is: tud szépen 4 órákat kivárni napközben, ha olyanja van, pl. autózunk, sétálunk, alszik előtte-utána, nem hal éhen. De estefele, amikor már nincs program és fent van és nyűglődik (nekünk az a nehéz napszak), akkor 2 óránként kíván enni...
Persze nem nagy adagokat, csak unaloműzőként tömi a hasát szép komótosan...
Zsebi, szenzációs a kis pocakod, jól megjegyzem magamnak, mert innentől nagyon gyorsan nőni fog! Megkérdezhetem, milyen magas vagy? csak hogy tudjam, mire lehessen készülni...
Farkaslány, tulajdonképpen nálatok most mi lesz a program babaügyileg? fagyi? spontán? terminált?
Erika, a parádat megértem... annál is inkább, mert én majdnem sokkot kaptam, amikor hazahoztuk Bogit a kórházból 5 naposan, és újabb 5 nap múlva még 120 gr-mal volt kevesebb... egyszerűen nagyon keveset szopizott a sárgaság miatt. Ezután kezdtem el pótolni, igaz akkor még csak lefejt tejjel... de az a lényeg, hogy mostmár újra hízogat.
Wish, gratulálok a dobogó szívhez, innentől már egyenes az út, boldog áldott állapotot kívánok neked, minél kevesebb parával!
Almodo, nagyon csinoska vagy! Az én pocim is hasonló kaliber volt, de én többet híztam szerintem. (le se tudom adni) És hát igen, megcsináltad, hogy a nyarat is végigdolgoztad, pedig nem hittem el, mikor még tél végén mondtad ezt a szándékodat... tökös csaj vagy!
Én szégyellem szinte mondani is, hogy Bogi mekkora, de igazság szerint nincs 11 hetes, és elhagytuk a 6 kilót...
Amikor szoptatok, akkor az egész ölem egy merő gyerek...
Nem is tudtunk volna menni Gárdonyba, épp most járta meg a kiscsaládunk anyámat vidéken, ottalvással... hát ez bőven elég volt Bogibabának. Tegnap elég sokat kiabált, megrémült a sok idegentől. Mondjuk nem is értem ezt a fordulatot nála, és elszomorít. Pár héttel ezelőttig még az eladónénire is vigyorgott, de tényleg nyitott volt. Aztán kb. két héttel ezelőtt valami elkattant nála, és tök bizalmatlan, ha kikerül az ölemből, sír, ha szólnak hozzá, görbül le a szája, utál mindenkit.
Tiszta méregzsák lett. Nem nagyon tudom mihez kötni a dolgot, mert nem láttam, hogy sérelem érte volna, jó, anyósom a múltkor elég erőszakosan közelített hozzá, de igyekeztem vigyázni rá. Na a lényeg, hogy vendégségbe járni most nem nagyon lehet vele, elég merev a kis drágám, és úgy lefárasztotta magát, hogy éjjel egyhuzamban 8 órát aludt...
Anyum látta, hogy szoptatok, és a kommentárja után eltört nálam a mécses. Közölte, hogy látja a cicim alakjából, hogy apad el a tejem, abban már nem sok minden van. Mondjuk tényleg igaz (napi 4 deci tápszernél járunk), de akkor is nagyon fáj. Nem tudom, meddig fogom még magamat marcangolni ezen, de annyira szerettem volna még legalább a 4.hó végéig szoptatni...
Így meg tényleg csak 1-2 hét kérdése, és fogalmam sincs, hogyan lehetne visszahozni a tejemet, ha egyszer Bogi nem hajlandó dolgozni rajta...
Másrészt meg az önző párom várja, hogy legyen már ennek vége, mert úgy néz ki, hormonilag eléggé kiüti egymást ez a két dolog, a szopi meg a házasélet...
Haj, lányok, senki nem mondta, hogy ez ennyire nem lesz könnyű, hogy a meglevő gyerek mellé még a férj is visszamegy gyerekbe...
Ráadásul, hogy kerek legyen a dolog, anyum megint beteg, igaz, nem a daganat újult ki, hanem depressziós. Egyszerűen nincs erőm mindenkire figyelni...
na abba is hagyom a siránkozást, csak most kicsit lemerültem.
pusz Norka