Hali!
Megjöttünk. Kell nekem vagy két hét,hogy ezt a hetet kipihenjem, de azért aránylag jó volt. A gyerekek nagyon élvezték, hogy nincsenek falak, hogy a sátorból (ha akartunk volna) elköphettünk volna a Balatonba. Csak nekem kell minimum 2 hét hogy kipihenjem ezt az egészet. Hétfőn kaptuk magunkat és elindultunk délután 5-kor. 2 óra alatt összepakoltam a házat és mentünk. Danci végignyűglődte az utat. Nem tudom mi ütött belé. Mikor megérkeztünk Gabi nem is tudta, hogy jövünk. Ott vártak a nagyival a bejáratnál és mikor meglátott elszaladt a sátorhoz a papához és azt kiabálta nagy meglepetésében, hogy Baj van, megjöttek anyáék
Pedig örült, csak biztos nem talált jobb szót hirtelen. Az első éjjel lakókocsiban aludtunk, mert sötétben nem vertünk sátrat. Na az első sátorban alvás elég brutálra sikerült. Dani is , Geri is folyton megébredt. De aztán belejöttek persze, de az az éjjel... júúj.
Napközben tök jól elvoltak a gyerekek, Dani nagyon kis szófogadó volt, úgy ahogy, a GAbi meg folyton elszaladgált és átlag napi 10x indult neki valahová, hogy megy, ebből 5x haza... gyalog. Na mikor aztán tényleg indultunk haza,ő volt a legjobban kiakadva, hogy miért, és maradjunk még. Kérdeztem, hogy tetszett neki ott. Azt mondta, hogy nem, mert nem engedtük sehová. Könyörgöm, olyan hatalmas volt az a kemping, na nem széltében, hanem hosszában, ugyanis két kemping egybe lett nyitva. Több játszótér is volt, de a két kemping között volt egy nagy fajátszótér és oda gyalog kb 20 perces séta vezetett és onnan még jó nagy terület volt ám. Pénteken majdnem hazajöttünk, mert olyan erős szélvihar volt, hogy a pavilont csak a kötelek tartották a földön és az egyik sátor szinte lelapult a nagy szélben, de estére elcsendesedett. És a legérdekesebb ebben az volt, hogy a kemping másik felében alig mozdult a szél, inkább szellőcske volt... és dögmeleg, mi meg kapaszkodtunk.
Volt sok pancsi, meg csónakáztunk is és a fő program a Gergő tologatása volt a babakocsiban, mert ugye nem tudtam betenni sehová az ágyába, hogy majd elalszik, mint itthon (2 perc nyiff és aztán paff), most meg jól hozzászokott, hogy mindig jár a feneke alatt valami.
Láttunk kacsákat, hattyúkat, sirályokat, siklókat, kis rágcsálókat (szerintem patkányok voltak, de nem vagyok benne biztos) amik tök cukik voltak, lerágtak egy darab nádat aztán elúsztak vele a nádasba. Máshol nem is láttam őket és soha többet. A Gabi egész héten békákra vadászott, többet is fogott egyedül! Majd teszek képeket fel, van jó sok, csak győzzétek nézegetni őket. Voltunk kirándulni is, meg a Veszprémi állatkerben is, nagyon érdekes volt, hogy a prérikutyák (azok a pici rág csálók) csak kötélkerítéssel voltak elkerítve és be lehetett hozzájuk nyúlni és zoo csemegével etetni őket. A Gabi még púpos tevén is lovagolt, akarom mondani pupugolt, meg meg is etette. A legnagyobb szám a különböző háztáji állatok voltak. Kecskék, bírkák, ahogy bégettek. Hát azon jót nevettünk a gyerekekkel. A dani egész visszaúton bégetett.
A Gabi meg szinte zabált, el se hittem. Persze, mert nem volt se tv, se számítógép és mindenre volt ideje, így enni is.
Pénteken a nagy szélviharban olyan hullámok voltak:))) Szerencsére nagyon meleg szél fújt, és a víz se volt hideg, csak hát a gyerekek nem tudtak bemenni a vízbe, de én jól kihullámoztam magam. Azt gyerekkoromban is úgy szerettem, persze közben a kavicsok meg jól szétszabdalták a lábamat, ahogy lökött a hullám. Ez az egy rossz volt, de az nagyon. A danci szinte elig volt a vízben e miatt, mert hiába volt sekély a víz, ha köben a kavicsok szétvagalták a lábát, persze szandiban meg nem akart bemenni...
na majd még jövök csak most mennem kell...
puszika