Szép reggelt!
Bigsis: én is köszönöm a "fenegyerek" jelzőt.
Ari vagy.
Köszi, szervezkedünk is tovább, megpróbáljuk gőzerővel csinálni.
Róki: nagyos sajnálom, hogy ilyen gondok érnek benneteket, remélem, hamarosan vége. Csak azt tudom mondani, amit Timi is, kitartás és fel a fejjel, mert a családnak szüksége van rád!
Niki: örülök, hogy írtál, már nagyon hiányolunk. Várunk nagyon csütörtökön, v. amikor tusz jönni. Örülök, hogy rendben vagytok.
Móni: jaj, ne viccelj. Nyugodtan "beleszólhatsz", csak segítesz. Valahogy éreztem azért én, hogy nem lesz ennyire egyszerű menet, de úgy szerettem volna... Mindegy, apa tisztában van vele, hogy mit mikor, hogyan, úgyhogy ilyen szempontól nincs is baj, csak én vagyok a naív.
Elkezdtük csinálgatni este az elképzelésünket, hát sokra nem jutottunk, de azért haladunk a rajzzal. Mármint csak azzal, amit mi csinálunk.
Gabi: most azért megnyugodtam. Azt nekem is mondta a doki is, meg anyu is, hogy azzal számolnom kell, hogy nagyon fog fájni a derekam terhesség alatt. Hát majd meglátjuk, remélem, nem lesz vészes.
Jaj, nagyon sajnálom, hogy nem vagytok jól. Jobbulást neked is, és a kicsinek is. Szegényke. Mi a fene lehet ez?
Timi: te meg mé' nem szólsz rám? Én kérdezem, hogy nem csináljuk-e meg a táblázatba az új oszlopot, erre lazán elfelejtem írni, hogy mikor megyek UH-ra. Jövő hét szerda. Tökre nagyon várom.
Sajnálom, hogy veletek is ennyi rossz dolog történt, de annak nagyon örülök, hogy most rendeződi látszanak a dolgok. Remélem, így megy tovább is!