Csilla,
egyszer már próbáltam ülve, de az az igazság, hogy kényelmetlen... Kétszer álltam sorba, amikor a ciciméretet igazították rám, így az udvar
sem apró, be kell igazítani Dorka szájába és tartani is szoktam, mert akkorát kell rajt szívni, hogy bekapja, hogy ihajj. Amúgy csak a bimbót szívná, az meg nem jó. Szal így egyik kezem már foglalt, a másik kezemmel a testét tartom, és akkor még lelettyenik a feje. Lehet, hogy ha párszor csinálnám, könnyebb lenne és csak én bonyolítom túl a dolgot, de így szoktuk meg, sztem már így is marad. Meg az az igazság, a kórházban is automatice így tették az ágyamra, gondoltam akkor biztos így kell és maradt is így. De tényleg kényelmes, mert az egyik kezemmel könyöklök, vagy teljesen elfekszek és mivel Dorka pár perces evő
, hamar megvagyunk.
És Dorka is fekszik, van, hogy hanyatt, van hogy oldalt, attól függ hogy fordítja magát. Ilyenkor az egyik kezével - ami felém van - a melltartómat szorítja, a másikkal pedig vagy a haját túrja, vagy valamit pelenkát vagy ágyneműt, amit épp talál.
De valamit feltétlen szorítania kell!!
Hogy lesz-e "többi" még nemtom, valszeg nem. Ez még a jövő zenéje, de most úgy néz ki, nem.
És, amiért tulképp visszajöttem ma, az az, hogy elújságoljam, Dorka hátról is átfordult!
A délutáni alvás után, amikor felébredt, nézegettük egymást egy darabig, ő a kiságyában, én meg fölötte, és forgott-forgott, de csak alig sikerült, úgy, hogy a feneke és a csípője már alul volt teljesen, de a válla még nem. Aztán kijöttünk ide a nappaliba a földre és lefeküdtem arra az oldalra, ahova borulni akart, hogy lásson és addig-adig erőlködött, amíg teljesen átfordult. Feneke, csípője, háta, mindene megfordult. Szegénykémnek az egyik keze maradt alatta
Azzal is küzdött egy darabig, de kihúztam. De amúgy teljesen hason volt!
Most megint lent alszik az udvaron!