Sziasztok!
Tehát hozzáfogok a kis (megpróbálom röviden és tömören írni, már amennyiben ez lehetséges) történethez:
Elõljáróban talán annyit, hogy az említett vírusos gyomor "nyavaja" csak rátett a problémákra.
Ami még fontos lehet, a kölköm tervezett baba (az elõkészületek miatt tartom fontosnak megemlíteni).
Kórház: Szent Margit, idõpont: 2001. augusztus, majd otthoni tortura
Pocak idõszak alatt már elkezdtem készülni a szoptatásra. A különbözõ irodalmakból rájöttem, hogy a mellbimbómmal (mivel lapos) már elõre foglalkozni kell és baj(?) lehet a szoptatással. Vettem bimbó kiemelõt, amit rendszeresen és a leírtaknak megfelelõen használtam, de semmi változás nem történt (már az elején elkövettem egy nagy (!) hibát, miszerint az Anyukám elmondta, hogy neki is lapos volt a mellbimbója és minden eszköz segítsége neélkül is tudott mindkettõnket (van egy bátyám) szoptatn, és hallgassak az ösztöneimre. De a h*lye lánya (én) sajnos jobban hitt a kókler irodalmaknak ). A védõnõ tanácsai szintén kimerült a bimbó kiemelõ használatában.
Elérkezett a nagy nap, világrajött a kicsi Macilányom. 11 órányi hosszú vajudás után gyorsan csaszi lett. A babát nem rakhattam rögtön cicire (ezért nem hibáztatok senkit) bár ezt már elõre elterveztem. Egy óra múlva a megõrzõben voltunk a Papával, de kérésem ellenére!!! nem kaptuk meg a babát, mondván most aludjak, s ha felébredtem behozzák. Mikor felébredtem 3 órányi alvásból (máig sem értem, hogyan sikerült aludnom), megint kértem a babámat, de nem hozták, arra hivatkozva, hogy megmosdatnak, kitolnak a kórterembe és ott megkaphatom. Ott "felejtettek" még további 3 órára. Átraktak a kórterembe, s kértem a babát. A CSECSEMÕS meglehetõsen durván kioktatott, hogy majd a menetrendnek megfelelõen hozzák a többi babával együtt (szoptatási idõ), ami másfél-kétóra múlva lesz (sírtam és tehetelen voltam, mert nem tudtam felkelni). Végre eljött az idõ: de az én babámat nem hozta ki a CSECSEMÕS, "ugysem tud még szoptatni az anyuka" -> a hangnemet képzeljétek hozzá. Minden probálkozásom hiába való volt. Következõ szoptatási idõnél már szerencsére másik csecsemõs hozta a babákat, az enyémmel együtt. Ekkor a baba aludt (s mint késõbb megtudtam) rendesen beteáztatták.
Tehát az ösztönös ELSÕ szopizás elmaradt
. Még a bizonyos CSECSEMÕS-nek mondtam, hogy másnap baba-mama szobába akarok menni. Válasz: a csaszisok csak 3 nap múlva mehetnek. Az utóbbi csecsemõsnél újra feltettem a kérésemet és õ azonnal intézkedett
. Másnapra meg volt a helyem!!!
Másnap este (már együtt voltunk és aludtunk és próbálkoztunk
) bedurrant a cicim, segítséget kértem. Az éppen ügyeletes nõvér és a csecsemõs is elhajtott, hogy lehetetlen ilyen hamar a tejbelõvelés majd nappal foglalkoznak velem (cicimhez nem lehett hozzányúlni anyira fájt ->nem baj, belázasodtam ->nem baj). Harmadnap reggel az új nõvér szörnyûlködött, hogy miért nem kértem segítséget éjszaka (Ha-ha-ha). Lázmérés, lázcsillapító -> neki esett a cicimnek (jó értelemben mondom) és segített szoptatni, majd fejni (csillagokat látam), de sajnos(!) a lapos mellbimbóm miatt a bimbóvédõt sorgalmazta (újabb hiba). A kórházban vaN gyógyszertár, én balga lementem venni.
A Mackó kezdett rákapni és sokáig csak bimbóvédõvel volt hajlandó szopizni (de errõl majd késõbb).
4.nap hétfõre esett, végre megjött a kórházi védõnõ (klonoztatni kéne. boccs). Türelmes volt és sokáig ott volt velünk segíteni. 6. nap hazajöttünk.
A kórházhoz még annyit, hogy a gyerekorvos és a csecsemõsök unszolására (mert azt így kell!) elsõ perctõl kapott +folyadékot
! (már megint hittem a szakembereknek).
Hazaérkezvén ciciztünk és együtt aludtunk (ezt elõre nem is beszéltük meg a Papával, de mindkettõnknek természetes volt, sõt a mai napig örülünk neki, hogy így alakult ki). Habár az együttalvásról és az igény szerinti (az éjszakai szoptatásról nem is beszélve) szoptatásról mindenki (pl. itthoni védõnõ, dr néni) le akart beszélni (ebben nem hallgattam rájuk
). Hasfájós lett a baba, s megállapították (szakemberek!!!) kevés a tejci, éhes a baba, tápszert kell neki adni
. Én meg szótfogadtam, mert kétségbe estem és megint nem bíztam magamba eléggé. Menetrend: szoptatás, utána kiegészítés.
Elkapott vmi virusos gyomor "nyavaja". Bocs, de hozzátartozik: egy hétig hanytam és nemt a hasam (leírhatalan intenzivitással). drnéni-> a baba nem cicizhet, csak tápszer
. Megjegyzem, ciciztettem a babát (neki semmi baja nem lett) ennek ellenére, majdnem teljesen elment a tejecske. Ezután szaladtam fûhöz-fához, hogy varázsoljunk a cicibe tejet (gyógynövények, homeopátiás szerek stb. topic nyitás!). A védõnõ közölte velem, hogy valszín genetikailag nem vagyok alkalmas szoptatásra, amit a drnéni meg is erõsített (még mindig használtam a bimbóvédõt)!!!!!! Szoptattam ugyan, de +tápszer, + fokozatos étel bevezetés
Egy ismerõsöm (akinek 3 hónappal idõsebb a lánykája és bimbóvédõt használt egy ideig) rákérdezett a bimbõvédõre. Az õ unszolására nagy nehezen (még mindig hittem a szakemberekbe kiprobáltam anélkül szoptatni. És jómagam csodálkoztam a legjobban, hogy sikerült, sõt egy hét múlva több lett a tejcim, mint valaha. Egyébként fejtem is minden szopizás után (de ez megint csak egy külön történet és tanulság, ha érdekel vkit ezt külön leírom).
A Mackóm szerencsére eldöntötte, hogy mamaitejet akar cicibõl inni és a Papa, amikor már teljesen ki voltam purcanva, segített a kölöknek a cicit "megtalálni" és lankadatlanul bíztatott, hogy képes vagyok rá, sõt Mi egy jó csapat vagyunk és minden problémát megoldunk EGYÜTT!!!!!!!!!!!
Ennyi röviden a szakemberek áldásos tanácsairól és segítségérõl.
Most ott tartunk, hogy elmúlt 12 hónapos, igény szerint!!! (éjszaka is) cicizik az egyéb ételek mellett. Imádja a hangulatát, cicin alszi/o/k el. Sõt hangosan követeli "cicicicici" Sosem volt beteg.
A "szakemberek" és sajnos néhány anyuka is meg akar gyõzni arról, hogy ekkora gyerek ne cicizzen, pláne éjszaka -> a pokolba velük!!!!!!
Bocsánatot kérek mindenkitõl, hogy ilyen hosszú lett, de nem tudtam rövidebben leírni (mint ahogy ígértem).
Ha vkit érdekel és kérdése lenne a történethez nagyon szívesen válaszolok.
Köszi, sziasztok, Phaedra
ui. Virág és Többiek!
Most már talán megértitek, miért is voltam felháborodva Sylvike és Mások általánosításain.
Mégegyszer bocs, puszi, Phaedra