Új privát üzeneted érkezett!
2005.09.28 00:03
Szia!
Nemigen szoktam jönni a Babanetre, az izgin írok és az is elég macerás, mert több melóm van, időm meg egyre kevesebb. Kaptam tőled egy sms-t, de nem tudtam válaszolni, pont Zakynthoson voltam nyaralni.
Egyébként jól vagyunk, a lányok imádják egymást és tündériek. Tami nagyon megváltozott, egészen kis nő lett, fenékig érő sörénnyel, egyenesen gyönyörű. Adri meg egy igazi gazfickó, annyira kis huncut, mindig kapható egy kis kergetődzős játékra. Ti hogy vagytok? Írjál magatokról.
Üdv
Bucska
Nemigen szoktam jönni a Babanetre, az izgin írok és az is elég macerás, mert több melóm van, időm meg egyre kevesebb. Kaptam tőled egy sms-t, de nem tudtam válaszolni, pont Zakynthoson voltam nyaralni.
Egyébként jól vagyunk, a lányok imádják egymást és tündériek. Tami nagyon megváltozott, egészen kis nő lett, fenékig érő sörénnyel, egyenesen gyönyörű. Adri meg egy igazi gazfickó, annyira kis huncut, mindig kapható egy kis kergetődzős játékra. Ti hogy vagytok? Írjál magatokról.
Üdv
Bucska
2005.09.29 14:44
Szia! Én sem voltam most jó sokáig, de majd írok emailt, azt hiszem megvan a címed. Az ikrek nálunk is iszonyú huncutok, és vhogy ketten nagyobb gazságokat lehet kitalálni, és megvalósítani, mint egyedül. Úgyhogy csinálnak egy csomó olyasmit, ami t a nagyok sosem. Amikor ébren vannak, nagyon kell figyelni rájuk, mert tényleg veszélyesek. Kevesebbet beszélnek, mint a nagyok ennyi idősen, viszont baromi bátrak és ügyesek (Eszter is). Vissza fogom vinni megmutatni a gyógytornásznak, de azt hiszem semmi ok az aggodalomra. A nagyok járnak oviba, Ábel állítólag sokat komolyodott, meg a labdás tornán nagyon dicsérik, hogy izmosodott, ügyesedett. Szerintem már beletörődött, hogy mégsem ment suliba, és talán látja az előnyeit is. Sajnos nagyon hangos, sokat rekedt, most viszem a gégészetre, nehogy így maradjon. Dávid változatlanul elég "jókisfiú" az oviban, meg már ő is jár tornára, meg ovis csoportba úszni, mindkét helyen ügyes. Ithon azt hiszem a testvérféltékenység abban jön ki, hogy többször elengedi magát, és segítségért nyöszörög olyanban is, amit perstze meg tud csinálni. Az oviban nem győzik dícsérni, hogy milyen szépen, gyorsan öltözik. Nagyon szeretik egymást a kölykök, persze vannak összetűzések, meg a nagyok időnként igyekszenek "nevelni" a kicsiket, de azt hiszem ezek természetes dolgok tesók között. Néha nehéz velük, mert mindegyiknek elég fejlett akarata van, de nélkülük meg mit érne az egész?
Mi most fújtunk egyet a doktorim leadása óta, próbálom a lemaradásaimat pótolni, Zsoltnak nézelődünk más állás után, meg ilyenek.
Az izgin hol írsz?
Jó lenne találkozni is, nem?
Ha van kedvetek, kitalálhatunk vmi közös programot, játszót, vagy ilyesmit! Hm? Claire
Mi most fújtunk egyet a doktorim leadása óta, próbálom a lemaradásaimat pótolni, Zsoltnak nézelődünk más állás után, meg ilyenek.
Az izgin hol írsz?
Jó lenne találkozni is, nem?
Ha van kedvetek, kitalálhatunk vmi közös programot, játszót, vagy ilyesmit! Hm? Claire
2007.05.17 15:28
Sziasztok!
Jó régen nem járt erre senki, azért remélem olvassa valaki az üzenetemet.
Most értem el a kettő vagy három problémához. Nehéz dönteni. A nagyobbik négy és fél éves, teljesen kimerít a viselkedésével, egy perc alatt fel tud dühíteni, hiába próbálok uralkodni magamon. A kisebbik két éves, vele még talán bírnék, de utánozza a nagyot. Gyakran ez a kettő is sok, és félek, hogy tönkremenne a családom, ha még egy lurkó bekerülne (terhesség, szülés, gyerekágy stb. még több hisztis kölyök) Ki vigyáz a másik kettőre amíg én eggyel bent vagyok pl. a kórházban? Nagyik messze, férj egész nap távol, nekem kellene mindent egyedül megoldanom. És nem rémálmot szeretnék, hanem egy boldog családot. Férjem nem akar több
gyereket, de talán meg tudnám győzni. Egy fiunk és egy lányunk van, minden ideális. Ebben a topikban pedig rengetegen arról írtak, hogy a háromból egy gyerek mindig kirekesztődik (negyedik szóba se jöhet).
Szóval ezek után én mégis vágyom egy harmadikra. Úgy érzem akkor lenne kerek a világ, ha három édes kis rosszcsont venne körül. Ha visszamegyek dolgozni, akkor utána már biztosan nem állok neki újra a babaprojektnek, és nem is szeretnék túl nagy korkülönbséget. Most vagy soha. A meglévő kettő nagyon sok törődést igényel, azt szeretnék, ha sokat játszanék velük, nekem pedig egyre kevesebb türelmem van hozzájuk. Viszont úgy látom egymástól is rengeteg törődést kapnak, és egyre többet tudnak együtt játszani, és persze civakodni is.
Megtehetem-e a meglévő gyerekekkel és a férjemmel, hogy "vállalok" még egyet, és ezzel esetleg tönkreteszem a családom? Megjegyzem, most is gyakran a tűrőképességünk határán járunk érzelmileg és fizikailag is. Légy szíves próbáljatok meg lebeszélni a harmadikról (persze szívem mélyén azt remélem, hogy rábeszéltek) és spóroljátok meg nekem azt a pénzt, amit pszichológusra kell lassan költenem, mert felemészt az a gyötrelem, hogy nem tudok dönteni.
Bocs, hogy hosszú lettem. Előre is köszi, Nyáriorgona
Jó régen nem járt erre senki, azért remélem olvassa valaki az üzenetemet.
Most értem el a kettő vagy három problémához. Nehéz dönteni. A nagyobbik négy és fél éves, teljesen kimerít a viselkedésével, egy perc alatt fel tud dühíteni, hiába próbálok uralkodni magamon. A kisebbik két éves, vele még talán bírnék, de utánozza a nagyot. Gyakran ez a kettő is sok, és félek, hogy tönkremenne a családom, ha még egy lurkó bekerülne (terhesség, szülés, gyerekágy stb. még több hisztis kölyök) Ki vigyáz a másik kettőre amíg én eggyel bent vagyok pl. a kórházban? Nagyik messze, férj egész nap távol, nekem kellene mindent egyedül megoldanom. És nem rémálmot szeretnék, hanem egy boldog családot. Férjem nem akar több
gyereket, de talán meg tudnám győzni. Egy fiunk és egy lányunk van, minden ideális. Ebben a topikban pedig rengetegen arról írtak, hogy a háromból egy gyerek mindig kirekesztődik (negyedik szóba se jöhet).
Szóval ezek után én mégis vágyom egy harmadikra. Úgy érzem akkor lenne kerek a világ, ha három édes kis rosszcsont venne körül. Ha visszamegyek dolgozni, akkor utána már biztosan nem állok neki újra a babaprojektnek, és nem is szeretnék túl nagy korkülönbséget. Most vagy soha. A meglévő kettő nagyon sok törődést igényel, azt szeretnék, ha sokat játszanék velük, nekem pedig egyre kevesebb türelmem van hozzájuk. Viszont úgy látom egymástól is rengeteg törődést kapnak, és egyre többet tudnak együtt játszani, és persze civakodni is.
Megtehetem-e a meglévő gyerekekkel és a férjemmel, hogy "vállalok" még egyet, és ezzel esetleg tönkreteszem a családom? Megjegyzem, most is gyakran a tűrőképességünk határán járunk érzelmileg és fizikailag is. Légy szíves próbáljatok meg lebeszélni a harmadikról (persze szívem mélyén azt remélem, hogy rábeszéltek) és spóroljátok meg nekem azt a pénzt, amit pszichológusra kell lassan költenem, mert felemészt az a gyötrelem, hogy nem tudok dönteni.
Bocs, hogy hosszú lettem. Előre is köszi, Nyáriorgona
2007.05.20 09:37
szia Nyáriorgona.
Elég hasonló a mi történetünk.Mint látod a vonalzóimon a fiam aug-ban lesz 5, a kislányom szintén aug-ban 3.és mi is szeretnénk majd harmadikat,de nekem is rengeteg a dilemmám.Lehet,hogy tanácsot nem tudok adni a soraimmal,de legalább látjuk,hogy nem vagyunk a problémánkkal egyedül
Én már eleve attól félek,hogy rendben lenne-e a terhesség,a baba és én-mert mind2 gyerekemnél hamarabb kinyílt a méhszáj, és a lányommal már a 30héttől feküdnöm kellett,és kórházban is voltam (de amúgy meg túlhordtam mindkettőt).Nem is tudom mi lenne velük ha végig kéne feküdnöm...
.A férjem alig van itthon,mert rengeteget dolizik,hogy legyünk valahogy (én még Gyes),ráadásul építkezünk. 
.Nálunk a lányom nehezebb eset-pörgős,minden csínyben bennevan-ő most szeptemberben kezdi az ovit.
Rágódom én is eleget azon,hogy mikor is lenne jó,ha lenne 3-ik,mert ha sokáig húzom sok lesz a korkülönbség,de most meg úgy érzem nem bírnék velük...De egyet tudok,ha véletlenül becsúszna tuti nem vetetném el,és amúgy is imádok terhes lenni
valamelyest eldöntöttem,hogy szeptemberben (KB) elmegyek dolizni,lehúzok egy kis időd (amúgyis itthon vagyok 5éve) utána szerintem megpróbáljuk.
Ha van kedved még írj magatokról.
Addig is üdv:
Andi és
Elég hasonló a mi történetünk.Mint látod a vonalzóimon a fiam aug-ban lesz 5, a kislányom szintén aug-ban 3.és mi is szeretnénk majd harmadikat,de nekem is rengeteg a dilemmám.Lehet,hogy tanácsot nem tudok adni a soraimmal,de legalább látjuk,hogy nem vagyunk a problémánkkal egyedül
Én már eleve attól félek,hogy rendben lenne-e a terhesség,a baba és én-mert mind2 gyerekemnél hamarabb kinyílt a méhszáj, és a lányommal már a 30héttől feküdnöm kellett,és kórházban is voltam (de amúgy meg túlhordtam mindkettőt).Nem is tudom mi lenne velük ha végig kéne feküdnöm...
.A férjem alig van itthon,mert rengeteget dolizik,hogy legyünk valahogy (én még Gyes),ráadásul építkezünk. .Nálunk a lányom nehezebb eset-pörgős,minden csínyben bennevan-ő most szeptemberben kezdi az ovit.
Rágódom én is eleget azon,hogy mikor is lenne jó,ha lenne 3-ik,mert ha sokáig húzom sok lesz a korkülönbség,de most meg úgy érzem nem bírnék velük...De egyet tudok,ha véletlenül becsúszna tuti nem vetetném el,és amúgy is imádok terhes lenni
valamelyest eldöntöttem,hogy szeptemberben (KB) elmegyek dolizni,lehúzok egy kis időd (amúgyis itthon vagyok 5éve) utána szerintem megpróbáljuk.
Ha van kedved még írj magatokról.
Addig is üdv:
Andi és
2007.05.20 14:16
Szia Andi,
de jó, hogy válaszoltál. Már azt hittem nem jár erre senki és kezdtem volna más "csatornát" keresni.
Nálunk annyiban más, hogy a lányom csak jövőre kezdi az ovit, pont amikor jönne a kicsi, de ha tovább várok, akkor meg a nagy kezdi a sulit, az is gáz, biztos hogy olyankor jobban oda kell figyelni rájuk.
Visszamenni dolgozni nem akarok, annak is örülök, hogy eddig nem rúgtak ki (persze tudom hogy nem tehetik, de biztos elegük van belőlem, hogy évek óta nem számíthatnak rám, sőt táppénzen is voltam sokáig, szóval az nem megy) Másik munkahelyet meg mire találok (kb. fél év) addigra meg már jöhetne is a harmadik... Jó neked, hogy a munkahelyed ilyen toleráns. Nagy cég? vagy közalkalmazotti?
Azon is sokat rágódom én is, hogy hiába egyre nagyobbak, egyre nehezebb velük. Egyre többet rosszalkodnak, adják egymás alá a lovat. Ezenkívül ahhoz elég nagy köztük a korkülönbség, hogy más igényeik legyenek. És ha itt lenne egy harmadik gyerek, akinek megint teljesen más napirendje/"program"igénye lenne?
Hú, az tényleg gáz, hogy kinyílt a méhszájad.
Ehhez nem tudok mit szólni, szerencsére én nem véreztem és nem nyíltam, "csak" görcsöltem, de az valahogy nem olyan félelmetes. Mindenki mondta hogy vigyázzak magamra. Hogyan? ha a gyerek után is nekem kell rohangászni meg "veszekedni vele" egész nap, meg házimunkát se csinálja meg senki más?
Az építkezésen is túl vagyunk szerencsére. Nem tudom olvasol-e Kismamát, de a májusi számban leírta egy anyuka a harmadik gyerek születése utáni 6 hetet. (náluk is pont ilyen korú gyerekek voltak) És ezalatt házat vettek maguknak és 2x költözködtek!!! Na ezt azért nem kívánom magunknak. Ti hogy álltok az építkezéssel? Mikor fogtok beköltözni? Lehet, hogy azt még megvárnám a Te helyedben.
Valahogy az ember élvezni is szeretné az életet, nem? Hát azt nem is merem mondani, hogy én igazából szeretem a csendet, a nyugalmat, a rendet és a tisztaságot. Mindenképpen választanom kell, nemde?
Neked mi a véleményed a "középső gyerek szindrómáról" és a "kirekesztett harmadikról"?
Ha időd engedi írj, szívesen olvasom.
Üdv, Nyáriorgona
de jó, hogy válaszoltál. Már azt hittem nem jár erre senki és kezdtem volna más "csatornát" keresni.
Nálunk annyiban más, hogy a lányom csak jövőre kezdi az ovit, pont amikor jönne a kicsi, de ha tovább várok, akkor meg a nagy kezdi a sulit, az is gáz, biztos hogy olyankor jobban oda kell figyelni rájuk.
Visszamenni dolgozni nem akarok, annak is örülök, hogy eddig nem rúgtak ki (persze tudom hogy nem tehetik, de biztos elegük van belőlem, hogy évek óta nem számíthatnak rám, sőt táppénzen is voltam sokáig, szóval az nem megy) Másik munkahelyet meg mire találok (kb. fél év) addigra meg már jöhetne is a harmadik... Jó neked, hogy a munkahelyed ilyen toleráns. Nagy cég? vagy közalkalmazotti?
Azon is sokat rágódom én is, hogy hiába egyre nagyobbak, egyre nehezebb velük. Egyre többet rosszalkodnak, adják egymás alá a lovat. Ezenkívül ahhoz elég nagy köztük a korkülönbség, hogy más igényeik legyenek. És ha itt lenne egy harmadik gyerek, akinek megint teljesen más napirendje/"program"igénye lenne?
Hú, az tényleg gáz, hogy kinyílt a méhszájad.
Ehhez nem tudok mit szólni, szerencsére én nem véreztem és nem nyíltam, "csak" görcsöltem, de az valahogy nem olyan félelmetes. Mindenki mondta hogy vigyázzak magamra. Hogyan? ha a gyerek után is nekem kell rohangászni meg "veszekedni vele" egész nap, meg házimunkát se csinálja meg senki más?
Az építkezésen is túl vagyunk szerencsére. Nem tudom olvasol-e Kismamát, de a májusi számban leírta egy anyuka a harmadik gyerek születése utáni 6 hetet. (náluk is pont ilyen korú gyerekek voltak) És ezalatt házat vettek maguknak és 2x költözködtek!!! Na ezt azért nem kívánom magunknak. Ti hogy álltok az építkezéssel? Mikor fogtok beköltözni? Lehet, hogy azt még megvárnám a Te helyedben.
Valahogy az ember élvezni is szeretné az életet, nem? Hát azt nem is merem mondani, hogy én igazából szeretem a csendet, a nyugalmat, a rendet és a tisztaságot. Mindenképpen választanom kell, nemde?
Neked mi a véleményed a "középső gyerek szindrómáról" és a "kirekesztett harmadikról"?
Ha időd engedi írj, szívesen olvasom.
Üdv, Nyáriorgona
