Sziasztok !
Megjöttünk a nyaralásból, majd teszek fel képet.
Baskón voltunk a Zempléni hg legmagasabb pontján (és mégis völgyben) - mert a legmagasabban fekvő falu:)
Egy zsákfalu, csak az jön, aki itt lakik. Jó levegő, nagyon finom koszt, állatok, nagy udvar, cica, tehén, kutya, egy Peti korú rosszcsont kisfiú, hát fergeteges volt !
A kisfiú elvitte Petit a 10 házzal arrébb lakó nagymamához tojást szedni, felmásztak a tetőre egy meredek létrán, megetették a tyúkokat, fogtak békát, csigát vödörszám (brrrrr), malacot etettek, nagyon de nagyon jó volt ! Nagyon olcsó volt, és iszonyú jókat ettünk/pihentünk. Láttunk egy csodás szivárványt, naplementét (képeket mellékelem). Nagyon jó volt. Naaagyon!!!!
A múlt évben is voltuk, teszek majd fel egy olyan képet : oilyen volt - ilyen lett. Anna ugyanannál a kapunál (nem ugyanazzal a csigával) pont egy év múlva.
Akit érdekel, mondok elérhetőségeket. Ősszel lehet menni szarvasbőgést nézni, télen szánkózni (megtöltenek szalmával szemeteszsákot, és uzsgyiii), lovasszánozni az erdőben........nyáron biztosan, télen valószínű, hogy megyünk !!!!
A legjobb: beszélgetek a háziasszonnyal a szopiról, hogy nem megy a leszokás...... meséli, az Ő kisfia (a most 5 éves Attila) 3,5 évesen szokott le. Kérdem: hogyan? Mondja: bekentem a melltartómat ketchuppal, és mondtam, hogy bibis.
Hát, nem fűztem vérmes reményeket az ötlethez, miután Panniank már volt, hogy sírva könyörögtem, hogy nem jó már, ne cicizzen.
Hazajöttünk csütörtökön este, elaludtak a kocsiban. Éjjel Anna egy csomószor szopott, és hajnaltól regel nyolcig is adta elő a szokásos műsort: cici. Szopik, én elaludni nem tudok addig, mert azért erősen szopik. Végre elenged (hosszas kérlelésemre: - Anya még nagyon álmos, kérlek, had aludjak egy kicsit, engedj el..), megfordul, alszik, én is elhelyezkedem, szem becsuk, alfa állapot, Panni: Anya ciciiii!!!! És üvöltve, muszáj megint adni, mert felébreszti a fiúkat.... és így tovább, így tovább reggel 8-ig. Megint kéri: én hulla fáradtan: Pannikám, már nagyon fáj anyának, kicsit hagyjál már pihenni!" És hagy, visszaalszik....
Majd kelés, (ez péntek reggel ugye), ülök itt a gépnél, Panni idejön, kérdi: Anya, fáj még a cicid? Mondom én szórakozottan: Nem. Errre szegényem nagy örömmel: Akkor cicizhetek? Én meg: jajj, rosszul hallottam, azt hittem, a fejemet kérdezed. De sajnos a cicim még fáj. Anna: Megmutatod? Én összenézek a párommal, mindketten egyre gondolunk, mondom: rögtön, csak kimegyek egy percre.
Spuri ki, két kis gézkockára egy egy nyomat ketchup, cicitartóba be. Megnézi: tényleg..... Aznap jó párszor leellenőrizte, éjszaka se kérte. Másnap kétszer nézte meg, éjjel kérte, mondtam neki, tudod, anya cicije bibis. Erre: Jó, akkor menjünk ki a nagyszobába. Vasárnap egyszer kérdezte csak meg, hogy fáj e. Ma is eddig egyszer kérdezte meg. Így már három napja így állunk, remélem így is marad......
Ma voltunk szegényekkel allergia vizsgálaton (Panni bedurrant a mogyorótól egy hónapja, így mindkettőt megnézettem, állatszőrre is) ugyanis nagyon nagyon nagyon szeretnénk a gyerekek is, de én főleg egy brit rövidszőrű lánycicát vöröset, vagy cirmosat (ami a wiskas reklámban van). Apát még puhítjuk, nagyjából amire meglesz az allergia teszt eredménye (és remélem negatív), addigra szeretnék egyet. Nem tudtok véletlenül? Men kell törzskönyv, meg semmi exytra, csak kedves legyen, és barátságos. Állítólag a legbarátságosabb cica az összes közül. Cicás tapasztalatok valakinek? Pro és kontra???
Anid: Az üvöltés nálunk is megvolt ugyxanígy, néha már vittem volna az ügyeletre úgy üvöltött, de másnap délelőtt mindig angyali volt. Aztán este újra és újra.... mi a hálóban a franciaágyon jó pár romantikus dvd társaságában vészeltük át néhány szendvics és pár liter tea társaságában. Úgy este 7-11-ig. JA elfelejtettem: szopott ez idő alatt, így nem üvöltött mert tele volt a szája
puszi, megyek girost sütni.
a képek a következőben mennek