Sziasztok!
Hazaértünk a "nyaralásból", bár inkább ősz volt mint nyár
Képeket majd később teszek fel, most így hajnalban nincs rá energiám kicsinyítgetni
Tulajdonképpen a rossz idő ellenére jó volt, az első két nap mégf pancsoltunk is, bár nem volt az a nagy hőség, aztán viszont kifejezetten rossz volt az idő, örültünk, ha nem esett
A csajokkal meglepően könnyű volt, még étteremben is többször ettünk, pedig elsőre alig merészkedtünk oda. Igaz, az volt a "trükk", hogy kiválasztottuk a kaját, majd elmentünk sétálni és mire visszamnetünk, kész volt, nem kellet várni. Kaptak ők is tányért, poharat, evőeszközt, így nagyon élvezték. Tulajdonképpen most ettek először idegen helyen. A csajok folyton kiabáltak a pincéreknek, hogy "bácsi, bácsi", meg ha hozott valamit, azonnal emelték a poharukat, tányérjukat (főleg Csenge) és mondták, hogy "oda, oda!" Így aztán mindig nekik töltött először a pincér
Most először kaptak villát, ügyesen próbálkoztak vele, Petra trükkös volt, ha nem sikerült felszórni amit akart, rászúrta előbb kézzel (még a borsószemeket is
) és utána villával vitte a szájához. Annyira tetszett neki, hogy nem is akart napokig kanállal enni, csak villával
Aztán míg ők próbálkoztak, mi gyorsan belapátoltuk a magunkét, persze közben még csempésztünk néhány falatot a lányok szájába is. Mindig olyat rendeltünk, amit ők is tudnak eszegetni, így elég jól sikerült. A végén meg mindig felálltak táncolni
Mondtam is a pincérnek, hogy ilyen vendégcsalogató látványosságért igazán járhatna egy kis kedvezmény (mert ugye az egész étterem rajtuk röhögött, és mivel terszon ettünk, az utcai forgalom is meg-megállt néha
A vizet élvezték (volna), Petra a Balatont következetesen Potakának hívta, utánanéztem a neten, ez egy új-zélandi tó
Még dalt is énekelt róla
Sok új szót tanultak, imádták a vonatokat nézni ( a közelben volt egy állomás).
És ami a legjobb volt, hogy az apjuk végre kicsit beszállt a gyereknevelésbe
Többször elvitte őket EGYEDÜL sétálni, játszott velük felszólítás nálkül, etette őket! Na jó, a fürdetés az enyém maradt, de nem vagyok telhetetlen
Tényleg feltöltődtem kicsit. Ha még jó idő is lett volna...
Persze tudom, hogy ez az idill eddig tartott, ha visszamegy dolgozni, kezdődik minden előlről
Végre volt erőm elkezdeni a kersztszemes magasságmérőmet (illetve a lányokét
), bár kétlem, hogy az eredeti terv szerint a szülinapjukra kész lennék vele... És kivételesen minden este éjfél körül már ágyban voltam, sőt, néha délben is aludtam a csajokkal, úgyhogy a héten már nem kell aludnom
Nagyjából visszaolvastam, de most csak röviden néhány hozzászólás:
Először is Babának gratula a babákhoz:) Nem jöttek korábban mint kellett volna?
Anda: nagyon sokat gondoltam Rátok, titokban reménykedtem, hogy meggondolod magad, szerintem nem véletlen, hogy az a baba ennyire meg akar maradni. Hidd el, ha megszületnek, már nem tudnád azt mondani, hogy őt köszönöm szépen nem kérem ...
(Bár egy ismerős házaspár úgy tudott ösökbefogadni egy kislányt, hogy akinek ikrei születtek, a fiút hazavitte, a lányra meg azt mondta, olyan már van ...
)
Hidd el, nehéz de gyönyörű út áll előttetek!
Edit!
Szavaztam!
A többieknek inkább összességében, nem emlékszem pontosan ki mit írt, majd nyugalmasabb időkben, ha ráérek kicsit pontosabban visszaolvasok
Önzés: igazatok van, hogy kell(ene), de valahogy én nem vagyok erre képes. Tudom, hogy több időt kellene a férjemmel tölteni, kettesben, de olyankor mindig lelkiismeret furdalásom van a gyerekek miatt. Mikor megtudtam, hogy ikrek, azonnal arra gondoltam, hogy nem fogok tudni annyit foglalkozni velük, mintha egy babám lenne. Aztán eldöntöttem, hogy igenis, én majd tudok. Persze nem, de azért igyekszem, talán túl görcsösen. Én is felkelek a mai napig, ha felsírnak, mindig bemegyek, ha úgy érzem, hogy kell, ott is alszom, ha olyan időszak van, stb. Mindig az az első, hogy a gyerekeke egyenek, igyanak, öltözzenek, játszanak, a férjem csak sokadik a sorban és persze ezt ő is érzi. (Az, hogy én hanyadik vagyok már nem is tudom, nem volt ritka, hogy délután ettem először, mert akkor értem rá - szerencsére mióta maguknak esznek, ez már nincs). És ezt elvárnám tőle is, ő meg azt várja, hogy ha hahajött akkor ehessen, leülhessen nyugodtan. Nem vár ő semmi különös kaját, állva megeszi a tegnapi maradékot ha kell, de HAGYJUK ADDIG BÉKÉN. Én meg nem értem, hogy miért nem lehet közben ölbevenni a gyereket és adni neki is néhány falatot, vagy odanézni, ha már egy perce kiabál szakadatlanul, hogy apa... Persze Briginek van igaza, férfiból vannak és képtelenek rá - de azért mégis...
Igaz, az is lehet, hogy ha nem dolgozna ennyit akkor más lenne, mert a múlt héten angyal volt (bár indulás előtt jól összevesztünk és ezek után nagyon pedálozott
)
Azt hiszem az anyák valahogy mindig első helyre teszik a gyerekeket, az apukákban meg mondjuk egy első hely van megosztott helyezésekkel - apa-anya-gyerekek, mindenki egyenlő
és nehezen viselik, hogy anyánál apa kicsit háttérbe szorul...
Családi segítség nálunk nem nagyon van, most hogy hazajöttünk, anyukám ígérte, hogy főz kaját, legyen meleg étel mire jövünk, erre már rég lefektettem a csajokat mire ideért vele...
De a nehezén már túl vagyunk, most már sok helyre tudom magammal vinni őket.
Még sokat akartam írni, de nem bírom
Megyek, aludni mégiscsak kellene egy keveset
Mindenkinek jó nyaralást ha még ezután jön, akik voltak, meg tartson ki a feltöltődés még jó sokáig
Ditke