Kiemelt témák

Sziasztok!

Íme Zsaklin frizurája:

Én is nagyon sajnáltam levágatni,de ebben a nagy melegben így biztos jobb neki.Csatot egyáltalán nem tűr meg a hajában,mivel elég izzadós természet mindig összeragadt a haja.
Emína.

Sziasztok!

Meme!
Sajnos ez nem csak egy rossz nap volt,mert mióta betegek voltak,szinte állandósult másokkal szemben ez a viselkedés. Néha van 1-1 jobb pillanat.Pl. a Benike a nővéremnek 3 nap után a strandon "megengedte",hogy megetesse.Persze kutya éhes volt,mert dél helyett 2kor ettek.Ugyanis 11kor kaptak turó rudit meg kalácsot.
Ma viszont megint nem tudta anyós megetetni egyik gyereket se,így mindhárom rám maradt.
Hát idővel csak kinövik! Vagy én szokom meg, hogy mindent nekem kell csinálnom!

Emina
Tiszta nagylány lett ezzel a frizurával Zsaklin! Szerintem jól áll neki!

Ditke!
Érdekes lehet így a fodrásznál! Én nem merném ezt bevállalni,sokszor még a Dáviddal se egyszerű fodrászkodni!Bár az enyémek génjeiben benne van a "fodrász-utálat"!
Te hogy szoktad adni a lányoknak a gabonapehely+joghurtot? És milyet? És mennyit? Előre elkészíted és megvárod,hogy megpuhuljon?
Nálunk is szeretik szárazon a gabonapelyheket és a tejet,joghurtot is. Már gondoltam rá,hogy kipróbálom összekeverve csak nem tudom,hogy mennyi lenne belőle elég reggelire.

Nyaralóknak jó pihenést és szép időt4 Otthon ülőknek meg egy kis hideget!
Edit

Sziasztok!

Egy kis lehülés valóban ránk férne.Eddig elég jól tűrték a gyerekek,de ma vettem észre,hogy ismét kezdődik a melegkiütés.Pedig egész nap szinte egyszál semmiben vannak.Ma elég nyűgösek is voltak,apa ma is egész nap dolgozott,már én is fáradt vagyok ettől a melegtől,így elég pocsék volt a kedvem.

Mindenkinek szép estét.
Emína

Edit!

Köszi a dícséretet!
Emína

Edit!
Szegénykém, még az etetést se tudod lepasszolni???
Minden elismerésem a tiéd!!!!Hátha idővel jobb lesz!!!! Kitartás!!!!

Emina!
Nagyon jó lett a kiscsajszid haja.

Doris!
Jó nyaralást!!!

Cat!
Izgatottan várom az élmény beszámolódat!!!!

Lilla!
Már Én is várom a nyaralást, de még 2 hét.....

Nálunk minden okés.Atika nagyon belejött a járásba.
Ákos próbál a nyomdokaiba lépni, de még "csak" 2-3 lépésig jutott.

Sziasztok!

Az én "mediterrán" gyermekeimet, meg nem zavarja a meleg, evés-alvás ugyanúgy megy.S, ha még fürcsizni is tudunk napközben, semmi baj.
Viszont, ha front jön , azokat a napokat csak túléljük valahogy.
A pocakomban a hidegfront zavarta meg őket kétszer, alig tudták visszatartani őket.Ez így is volt kinnt is egy darabig.
Aztán most tavasszal már a melegfrontot is elkezdték jelezni.
Ez van...
Valaki hasonló cipő? Lehet ezzel v.mit csinálni?

Edit!

Le a kalappal.El sem tudom képzelni honnan van erőd, de ezt csak egy anya bírhatja ki, s a manók íránti alázatos imádat!
Az idő biztosan segít, hiszen önállósodni is fognak, s az már önmagában nagy lépés lesz.
Gabonapelyhet az enyémek is eszik, és imádják.Mindig éppen olyat esznek, amilyen itthon van. ( a vásárlásánál nagyfiam dönt, hogy melyik legyen, milyen akciós hülyesgég, őrület tombol ép).
Mi tejjel fogyasztjuk, és megvárjuk, hogy megpuhuljon.Viszont a túl szétázottat nem szeretik.

Emina!

Tök édi Zsaklin az új frizuval.
Nálunk Zsófi eltűri, hogy felkössem a haját, így marad a hosszú.
Egyébként anyukám fodrász, és nem is lenne hajlandó levágni neki, mert szerinte annyira szép.Elfogult a nagyika
Amúgy Zsomornak is mindig "gomba" frizuja volt, most először vágta le ennyire!
Képeket töltök majd fel, nem csak így irogassak róluk, igaz?

Ditke!

Pepe haja rövidebb, hogy őt nem akarod levágattatni?
Amióta olvastam a kis " szabaduló művésznő" produkcióját, fokozottan figyelem enyémeket, hogy miket tudnak csinálni a kiságyban.

Lilla!

Hova mentek nyaralni?

Judyt!

Az nekem tök bejött, hogy nem egyszerre indultak el.Mert Zsombor biztonság érzete teljesen kialakult, mire Zsófi elindult.
Így nem kettő eső-kelő piciért kellett egyszerre idegeskedni!
Aztán meg Zsófi mindig kotort mászva Zsombi után ( annyira szoktam sajnálni), s ezzel kialakult az, hogy most is mindig egyfelé vannak.Ez az udvaron különösen jó.
Ti hol töltitek nyári pihiteket?


Megyek, mert későn van, lefáradtam, mert nálunk is Apa dolgozott ma egész nap. ( sőt még mindig ).

Jó éjszakát mindenkinek: Meme

Meme!
Balatonlellére megyünk 1 hétre.Már nagyon várom.
A fiúk imádnak pancsizni, főleg szabadvízben.

Én is egy kicsit örülök neki, hogy nem egyszerre indulnak el.Sőt nálunk soha semmi nem volt egyszerre.Atika mindig előrébb jár 1 hónappal Ákos előtt.Olyan édes Ákoska ahogy igyekszik Atika után.Már próbálgat egyedül lépegetni , de még nem teljesen biztos magában.
Nem is siettetem a dolgot, Ő tudja mikor érzni magát biztonságban.

Sziasztok!


Judyt


Gratula Atinak a járáshoz! Nagyon ügyi fiú! Nálunk még nyoma sincs, csak kézen fogva mennek. Nálunk tutira Niki fog hamarabb elindulni, mindent ő csinált előbb, de még ő is keresi az egyensúlyát. Ati sokat álldogált már kapaszkodás nélkül mielőtt elindult? Az enyémek most ezt próbálgatják, de nem túl gyakran. Viszont mindent tologatnak állandóan, és ebben Dávid az ügyesebb és gyorsabb. Akkor ti előbb mentek nyaralni, mint mi.
A nagy vízhez hogy szoktattátok őket? Mi is be akarjuk vinni őket a tengerbe, de nem akarom, hogy megijedjenek először.



Emina


Nagyon jó lett a haja a lányzónak! Nekem még jobban is tetszik így, olyan nagyvilági.


Meme


Horvátországba megyünk.

Sziasztok!

Irigykedem a sok nyaralóra! Mindenkinek jó utat,kellemes időt és sok szép élményt kívánok!
Én is úgy mennék,de nálunk apa nem olyan bevállalós fajta. Segítséget meg az egykor olyan sokat ígérgető rokonságtól egyre kevesebbet kapunk.Kezdenek rájönni,hogy nem is olyan buli velünk tölteni az idejüket.Főképp most nem! Így szinte minden strandhoz,kiránduláshoz mást kell elcsalnunk.

Lilla!
Annak én is örülök,hogy nem egyszerre indultak el a fiúk.Oli most már hosszú távokat megy,kint is.Ha lehet cipő nélkül menni.
Így jöhet a következő manó!Nálunk Marci a nagy tologatós: széket,bébitaxit,dömpert.Mindent,amit el tud tolni. Ezek mellett már tök szép tartással "csámpázik",de egyedül nagyon ritkán tesz 1-2 lépést.Beni egyáltalán nem tologatja a dolgokat,de sokszor megtesz 3-5 lépést.Viszont instabilabban mozog így.
A dévényes mondta,hogy a tologatás nagyon jó!
Nagy víz nálunk eddig nem jött be illetve eléggé érdekesen.Holnap újra próbálkozunk!Irány a Balcsi!Megint 1 napra,most Zamárdiba.

Meme!
Valószínúleg úgy bírom ki ezt az etetés dolgot,hogy minden hisztinél és tiltakozásnál arra gondolok,hogy ha most megetetem,akkor nem csak a következő pár óra lesz nyugodt,hanem éjszaka is aludni fog(nak). És hát ilyenkor aztán szárnyal az ember fantáziája,hogy mit "varázsoljon" a gyereknek,hogy egye meg azt,ami a tányérban van.
Irigylem is azokat az anyákat,akiknek csak tátja a száját a gyereke,ha kanalat lát. Nem is tudják (és sokszor túl egyértelműnek is veszik),hogy milyen nagy szerencséjük van.
Amúgy tényleg az a bánatom,hogy amikor nagy ritkán lenne valaki,aki segítene,akkor sem tud,mert ezek a kisördögök nem hagyják!

Lányok!
Világosítson már fel valaki,hogy kell ezt a vonalzót idevarázsolnom??? Már megcsináltam,átküldtem magamnak e-mailben.De most mi van? Mit csináljak vele?

Viharmentes,hűs éjszakát és szép álmokat!
Edit

Lilla!
Igazából nem szoktattuk őket sehogy a nagy vízhez.
Kimentünk velük a Sóstóra és először a medencébe akartunk bemenni velük, de nem nagyon élvezték. Szerintem nem érezték magukat biztonságban.Nem is terveztük, hogy bevisszük őket első strandolásuk alkalmával, de állandóan a tó felé mutpgattak és dumáltak neki.Így kipróbáltuk, és nagyon élvezték, hogy leültek a szélébe és pancsoltak, majd sétáltak is.
Szerintem mindenképpen először a szélébe üljetek le velük homokozni, pancsoni aztán meglátjátok mi a reakció.
Mondjuk a tengerrel szerintem az lesz a gáz, hogy sós.
De ez sem biztos, csak Én gondolom így, mert Enngem mindig meglepnek a gyerkőcök a reakciójukkal.

Sokat álldogált a járás előtt, a bútorok között több lépést is megtett, de most már szinte egész nap jár-kel.

Sziasztok!

Képzeljétek, 2 napja nincs este szopi!! Mióta kiszedtük az egyik rácsot és egyedül tudnak közlekedni, nagyon élvezik, így este, ha fürdés után felmegyünk a szobába, másznak be az ágyba, én meg gyorsan leoltom a villanyt és bevetem az "este van, joccakát" dumát. Mintha sosem szoptak volna, lefekszenek, vagy legalábbis nem ordítanak, hogy "cici, ciciiii", hanem elforgolódnak, mászkálnak ki-be , de nincs szopi
Reggel még van, napközben is igyekszem leállítani, most már kezdem azt hinni, hogy talán sikerül Reggel is jó lenne elhagyni, csak így, hogy kimaradt az esti, reggelre nagyon fájnak a cicik, tulajdonképpen még jól is esik a szoptatás Pedig már azt hittem, nincs is tejem csak cuppognak rajta.

Edit!

Nem annyira vészes a fodrász, Pepe rendszerint az ölemben ül és pakolgat előttem a pulton, Csenge meg mászkál kicsit, aztán kap egy tál hajcsavarót és egész jól elválogatja
No meg mindig akad egy-két vendég, aki babázni akar
A gabonapelyhet eszik magában is szárazon, illetve úgy, hogy ráborítom nekik a babatejet, de nem áztatom szét, már csak azért sem, mert nem győznék kivárni.
A müzlihez szoktam joghurtot tenni, tulajdonképpen ez az én reggelim, csak elkunyizzák így lett összevonva a dolog. Egész sokat megesznek belőle, ami marad, meg az enyém. Semmi különös fajtát nem választok, ami nekem ízlik, pl. Nestlé fitness&fruits, Cheerios, stb., vagy müzliből a Cerbona a favorit , mindenféle ízben Mostanában már maguknak kanalazzák, erre a mézes müzli tök jó, mert nagyobb galacsinokban van, így nem esik le olyan könnyen a kanálról.

Meme

Pepe haja a hosszabb, de ő jobban tűri a gumit, meg neki olyan helyesk a göndör fürtjei, hogy sajnálom levágatni
Csenge viszont azonnal kitépi a hajgumit, csatot, úgyhogy ő a nehezebb eset.

Jó éjt!

Ditke

Sziasztok!


Nagyon pörgős napunk volt, mert ma van Kristóf fiam névnapja és ezt ünnepeltük.Nem tudom ti hogy vagytok vele, de a gyerkőcök ünnepeit jobban várom mint a sajátomat!!!Imádom őket köszönteni.
Mostmár tényleg olyan mérvű a hőség, hogy teljesen leterhel bennünket.
Nem nyűgnek a gyerekek, csak látom, hogy úgy megnyomja őket, hogy Zsófi pl: esik-kel. Aztán, ahogy lassan jön az este, s az a pár fok enyhülés, úgy élednek fel. Úgyhogy, csak fürdetésre jöttünk be,vacsi is kinnt volt.
Mondtam nekik, legszívesebben anya kinnt is aludna.Erre egyszerre gondolkodás nélkűl: JÓÓÓÓ. Olyan édesek voltak.

Állandóan a medencében lennének.De, megértem őket.

Ditke!

Még ennyit szopiznak a lányok? Hihetetlen, hogy még mindig működik a tej termelés.
Tök jó gyerekeidnek,nekem 6 hetes korukban már pótolni kellett.
Én is gondolkodom a rács kivételén, csak attól félek, hogy akkor nem lenne könnyű altatás ( eddig elég nekik, hogy puszika, jó éjt, és alszanak nyikk nélkül) mert ki-be járkálnának.Főleg Zsombor.
Nálatok nagy vándorlás van?

Edit!

Hol csináltál vonalzót?
Nekem babafalvás van.Amikor megküldték e-mail-ben én is alig tudtam ide varázsolni.
Leírom én hogy csinálom, aztán lehet van egyszerűbb módja is, akkor majd megírják a többiek.
Az e-mail-ben kapott PHPBB kódot másolom mindig be a hozzászólás végére.

Csináltam ma pár képet, feltöltöm.

Mindenkinek nyugodalmas jó éjszakát:

Meme

Sziasztok!

Meme

a vándorlás szerencsére csak az újdonság varázsa volt, egyre jobb a helyzet, már nem másznak ki annyira. Igaz, ma sem engedtem csak 1x aludni őket, így fáradtak estére. Délelőtt gyalog kimentünk a játszótérre (majdnem egy óra az ő tempójukban, persze megnéztünk minden kavicsot, lepkét, kutyát, fát ) aztán ott hinta, csúszda, homokozó, majd gyalog vissza. A férjem azt mondta, már az uta végéről hallotta, hogy jövünk Na persze, folyamatosan mondom, hogy "csak a járdán megyünk, ne szaladj, várj meg, gyere már..." Aztán ebéd után bevágom őket az ágyba, forgolódnak vagy 5-10 őercet, de nem másznak már ki. Este ugyanez, bár Pepe még néha próbálkozik.
szopi: én is azt hittwem, hogy már nincs tejem, csak megszokásból ciciznek, de most, hogy kimarad a szopi, reggelre érzem, hogy megtelik, feszül. Persze közel sem olyan, mint az elején volt, de azért nem kellemes.
Egyrészt örülök, hogy talán sikerül leszoktatni őket, már nagy macera, de valahogy kicsit furcsa, 20 hónapja mégiscsak minden este így feküdtek le... olyan hiányérzetem van

Jók a képek Zsombor meg a nagyfiad nagyon hasonlítanak Zsófi szerintem jobban hasonlít Csengére mint Pepe Különösen a legalsó képen, szerintem
Mióta tűri a csatokat, gumikat? Nálunk még mindig csak akkor tudom felkötni a hajukat, ha épp nagyon el vannak foglalva valamivel, különben azonnal kiszedik. Pedig már befőttesgumit is raktam bele, de addig tépik, míg ki nem jön


Csíkot én sem tudok feltenni

Jó éjt!

Ditke

Sziasztok!

Gyors bekukk, mert még szunyáznak.

Edit és Ditke!

Privibe leírom, Nekem hogyan sikerült idevarázsolni a csíkot.
Ne itt foglalja el a helyet.

Csenge és Zsófi?
Még jó, hogy ilyen messze lakunk.
Amúgy a fiúk teljesen rám hasonlítanak, Zsófi pedig tiszta apja.
Még alig tudott beszélni, de ha megkérdeztük - Zsozsó, kire hasonlítasz? - Titta apa ( Tiszta apa).

Sok " humoros" megjegyzést is kapunk, hogy ilyeneket nem lehetetett egyszerre "gyártani". Fiú-lány, szőke-barna, kék-barna szemű, barna-fehér bőrű...Ez van, ez már a mi titkunk

Csatokat most, hogy ilyen kánikula van, most kezdte el igazán engendi, előtte, ő is inkább kitépte fele haját is akár vele.Befőttes gumi, nem semmi
Szerintem kezdi érezni, hogy így jobb.Nincs olyan melege.Meg a kis hiú, imádja ha dícsérjük.

Tök jó, hogy ilyen szépen sétálnak a csajok.Szerencsére ez nálunk is műkszik.

Mi is csak egyet alszunk, de már nagyon rég óta.

Mindenkinek nyugodt, derűs napot:

Meme

Sziasztok


Csík: ha kész a csík, a középső kódot bemásolod a profilodban az aláíráshoz és kész. A profilt felül találod azo ldal tetején, a legördülő menünél, amiből az látszik, hogy segédletek.

Sziasztok!

Mostanában elég ritkán írok, de azért olvaslak titeket. Mióta a lányokkal el lehet menni normálisan, tele vagyunk programokkal. Na jó ez túlzás, de azért hétvégéken mindig megyünk, tegnap barátnőméknél voltunk, meg a nagyikhoz is megyünk többször. Szóval zajlik az élet. A csajok élvezik az új helyeket, mindent megvizsgálnak. Ha nem készültek gyerekekre, akkor borzasztó fárasztó, mert állandóan ott kell lenni mögöttük, hogy a kis üvegdíszt, meg a könyvet, meg a kerámia tálat, meg a virágcserepet, meg a ..... kivegyem a kezéből, de legalább nem nyűglődnek. Nálunk sztem én rosszabul viselem ezt a meleget mint ők. Ők azért alszanak éjjel rendesen, meg napközben is. Én meg borogatom magam éjszaka, hogy legalább akkor pihenjek. Az esti elalvásunk egész jól alakul. Már csak néhány perc tekergés és alszanak. Ha éppen jó napjuk van. De hulla fáradtak is szegénykéim, mert elég rendesen lépcsőztetjük őket. Tegnap lementek és feljöttek kétszer a harmadikra, plusz amit a barátnőméknél lépcsőztek. Nem győzöm csodálni, hogy hogy bírják energiával. Nagyon ügyesek, bár Boróka olyan nagyratörő, hogy váltott lábbal menne időnként, és olyankor persze csak csüng a kezemen, mert nem tud akkorát lépni. Otthon, ahol csak pár lépcső van, Réka egyedül is le tud menni, kapaszkodás nélkül, de itt azért nem engedem el. Most már csak azt kell megtanulni, hogy maradjanak ott, ahol mondom, mert így még az ajtót is nehéz bezárni anélkül, hogy elrohanjanak. De alakul a dolog. A férjem szerint egy-egy hét alatt, amíg mi nyaralunk és nem látja őket, rengeteget fejlődnek értelmileg is.
Na majd folytatom. Mennem kell, felébredtek.

Mindenkinek jó nyaralást, aki megy. A többieknek meg kitartást. A gyerkők nagyon helyesek.

Ditke


Akkor szép lassan, de haladtok, ha este már nem szopnak. Nekem az hiányozna a legjobban- olyan jó lezárása a napnak egy kis összebújás. Persze reggel is jó, hogy ezzel indul a nap, nem kell rögtön reggelit csinálni. Dávidnál még csak tápszerrel se tudnám helyettesíteni, mivel nem cumizik. Így legalább csak 9-10 körül kell etetnem őket, addig kicsit magamhoz térek. Nálunk napközben nincs cici, már hónapok óta. Nem is kérik, sőt, meglepődnek, ha néha mégis megkínálom őket. Sztem ők nem kapcsolják össze a szopit a mellemmel, legalábbis amíg ruhában vagyok. Hiába kotorásznak ott, nem akarják a szopit. De este volt, hogy én addig zuhanyoztam, amíg Niki fürdött apával és öltözés közben már alig bírtam kordában tartani, annyira akarta a cicit. Remélem később se lesznek cicifüggők nappal, ez azért így elég jó, hogy legalább napközben elmehetek elvileg, mert más is el tudja őket látni.

Sziasztok!

Most csak bénázok egy sort,mert szeretném kipróbálni,hogy sikerült-e a vonalzót feltennem!

Edit

Újabb próba!Bocs!

Edit

Ha csak próbálni akarsz, ahhoz azt hiszem, elég az előnézet gombot megnyomni.

Ha nem megy a vonalzó, add meg priviben a jelszódat és én szívesen felrakom neked! Meg persze a vonalzód oldalát és jelszavát is.

Sziasztok!

Tegnap este szegény Zsombimat egy kis baleset érte.
Dédimamánál elakadt egy küszöbben motorozás közben, lerepült róla, és felszakadt a szája.
Úgy néz ki szegénykém mint egy bokszoló a tegnapi meccse után.
Az evés és alvás nehézkesebben megy, de elég jól tűri.
Zsófi olyan kis édesen vigasztalta.Szerencsére gyorsan sikerült, nem tartott sokáig a sírás, utána viszont sokáig bújt hozzám menedékért.

Ezek azok a dolgok, amiket sajnos nem tudunk kivédeni, s amikor megtörténik a szívünk szakad meg értük.

Ma egész délelőtt csavarogtunk, egész jól bírták a gyerkőcök.
Nagyfiamnak meg foci edzése volt, nem lettem volna a helyében.

Edit!

Meddig jutsz el?

Lilla!

Köszi a segítséget.Igy nem kell mindig másolgatom.

Brigi!

Most néztem a lányaid mennyi idősek.Korukhoz képest sokat és nagyon ügyin mozognak ( lépcsőzés).
Én a tegnapi éjjel jutottam el arra a pontra, hogy nem tudtam aludni a melegtől. Ennek klíma lesz a vége.


Megyek próbálok most pihenni.

További szép napot mindenkinek:

Meme

Sziasztok!

Cicamica
Jaj, de irígykedem rád, hogy még reggel szopi van. Olyan jó és kényelmes volt nálunk is, amíg így volt.
Te nem féltél, hogy Dávid kiberheli NIki füléből a fülbevalót? A mi lányaink kaptak a keresztelőre, de nem mertem berakatni, mert féltem, hogy kitépik. Nálatok nincs belőle semmi zűr?

Ditke
Ezeket a jólnevelt lányokat! Az én gyerekeimnek kb. három perc kellene és teljes felfordulást csinálnának bárhol. A polcokról, asztalokról lerámolva, az újságok szétszórva, konnektorok megtámadva. Először mindent szétszórnának, aztán belefognának az aprításba, legvégül pedig a megevés következne. Szerintem az én hajam olyan lenne, hogy nyugodtan levághatnám saját magamnak is cikkcakk ollóval.

Már megint mennem kell.
Szép estét,

Sziasztok!

Utolsó gyors bejelenkezés nyaralás előtt )
Köszi a vonalzó tippeket, most nem érek rá kipróbálni, de majd megcsinálom

Lilla!

Cici ügyben: ami késik nem biztos hogy múlik... eleinte nekem sem izgatta őket, aztán függők lettek, most megint javul a helyzet, max. 2x szopiznak naponta. Lehet, hogy a reggelit is ki lehetne hagyni, ha gyorsan felkelnénk és már vinném is őket reggelizni, de 5 óra-fél 6 körül kelnek mostanság, így meg nekem könnyebb, ha még addig is szunyókálhatok kicsit

Meme!

Zsombinak küldünk gyógypuszit


Brigi!
Tetszett a leírt életkép a fodrásznál:)
A csajok is mostanában kezdenek "jólneveltté" válni. Már egész jól hallgatnak rám, csak folyamatosan beszélni kell hozzájuk, lekötni őket, feladatot adni nekik: pl. tedd át a csavarókat ebbe a tálba, hozd ide anya táskáját, tedd az asztalra a telefonját, mutasd meg a füled, stb. A barátnőm szerint naptejet kellene kenni a nyelvemre, mert ha így folytatom leég odakint Tényleg egész nap beszélek, már néha úgy érzem magam mint egy kiképzőtsizt, aki utasításokat osztogat. Az utcán is be nem áll a szám, de szerintem megvan az eredménye, mert egész szófogadók - egyelőre

Megyek, anyósom hozzámvágott 2 láda barackot, aminek tulajdonképpen örülök, csak szombat reggel indulunk a Balcsira, addig kezdenem kell vele valamit, mert nem bírná ki míg hazajövünk Úgyhogy ma éjjel sem alszom, még pakolásznom is kell, mosok, vasalok.. de legalább lesz mit kipihennem

Majd ha hazajöttünk jelentkezem, addig is mindenkinek jó nyarat!

Ditke
csajok 20 hó és pont 2 hét (amíg a csík nem sikerül )

Ditke
Nagyon jó nyaralást kívánok Nektek! Remélem azért kipihened magad kicsit, mert a férjed is ott lesz.

Az enyémekkel is úgy könnyebb bánni, ha folyamatosan feladatot adok nekik. Igaz így minden kétszer annyi ideig tart, de legalább nem nyígnak.

Emina
Nagyon klassz lett Zsaklin haja!

Lilla
Ti mikor mentek Horvátba? Hová mentek is pontosan? Homokos part?

Nekünk szupi volt a "nászutunk", jövőre 1 hétre megyünk, mert a fiúk is nagyon jól bírták a nagyszülőkkel, mivel Ők jöttek ide, így nem kellett kiszakítani őket legalább a megszokott környezetből, csak a "szülők" voltak mások. Állítólag nem volt hiszti, és nagyon jók voltak, na ezt kétlem, mert velem nagyon hisztisek a héten, folyamatosan unatkoznak. Már alig várom a bölcsit.

Sziasztok!

Végre sikerült feltennem a vonalzókat!Kösz mindenkinek a segítséget!

Cat!
De jó,hogy ilyen jól sikerült!Hol voltatok?Vagy írtad?

Meme!
Klímát csak támogatni tudom.Nálunk 36-38 fok lenne már,behalnék tőle.És tuti egy szemet se aludnék.Meg szerintem a fiúk se.De így aránylag jól alszanak,bár mivel elég száraz levegőt fúj ki a klíma,talán valamivel többször kelnek inni.De ez csak egy fél perc és már alszanak is tovább!
Zsombinak jobbulást!Sajnos az ilyen kis balesetek kellenek ahhoz,hogy a gyerkőcök óvatosabbak legyenek!

Nálunk:
elindult a Benike is,de a Marcinak se kell sok,mert eszméletlenül jön-megy a bébitaxival!A lépcsőzést ők is imádják,bár még csak felfelé és négykézláb.Sajnos megtanultak felmászni az emeletes ágyra,így most egy wc-re menetel is kész tortúra! Most gondolkodunk apával,hogy egy időre szétszedjük az ágyakat (Dávidét is).A biztonság kedvéért.Majd alszunk a földre letett szivacson.
Cipővásárlásunk eléggé érik,bár ebben a jó időben itthon úgysem adnám rájuk.Ha meg elmegyünk valahová,még az olivér is eleinte csak négykézlábazik.Csak ha már ismerős neki a terep,akkor áll lábra.Így lehet,hogy várok vele és majd csak ha megjön a hideg,akkor veszünk zárt cipőt kintre meg szandit bentre.

Mindenkinek szép napos hétvégét!
Edit

Ditke!
Jó nyaralást!!!Érezzétek jól magatokat!!!!

Cat!
Örülök, hogy jól sikerült a "nászút".
Gondolom feltöltődtél rendesen.
Szerintem is ez a jó megoldás még, ha a felvigyázzók házhoz jönnek.

Edit!
Gratula az újabb menő-manónak.
Nálunk is Ákos a bébitaxit tologatja ezerrel.Nagyon járni akar már.
Amikor Atika megindul előtte, alig lehet bírni vele, Ő is menni akar, de még "csak" kézenfogva.

Már nagyon vártam.Mi most indulunk hosszú hétvégézni a párom baratjáékkal.Lesz dajka bőven, ott lesz a 3 éves kislányuk és a nagyszülők is.

Mindenkinek jó hétvégét!!!

Sziasztok Lányok,

Nem tudom, hogy olvastátok-e, hogy Baba július 19-én megszült.
A "Beültetés előtti és utáni érzések" topikon írt a férje bővebben a dologról. No, csak gondoltam szólók

Viki

Viki
Köszi a hírt! Gyorsan át is mentem a másik topikba, és elolvastam a kispapa üzenetét. Gratulálunk Baba-nak, és a kis babáknak.

Sziasztok!

Ditke!

Kellemes nyaralást nektek, remélem sikerül majd kicsit pihenni is a csajok mellett.
Én ilyenkor szoktam kicsit párocskámat kihasználni, és valahogy ő foglalkozik többet velük.
Zsombi köszöni a gyógypuszikat, már el is felejtette mi történt.
Visszakerestem Csenge és Pepe képét, és megmutattam neki, kik is küldték a puszikat.
Tudod mit mondott?
Nézi őket, nézegeti, majd megszólal:- Zsozsó, tovább nézegeti, újra megszólal: - Zsozsó, tettő! ( Zsozsó, kettő)

Akkorát nevettem neki...

Judyt!

Nektek is kellemes hétvégézést, én is imádok kiruccanni a baráti körrel.Mostanában ez ritka. De,nyaraláskor is 3 családdal együtt megyünk.
Ákos cuki lehet, ahogy lesi Atikát.
De ez később is így lesz, mert nálunk most a bilizésnél megy ez.
Tanulják egymástól, hogy kell.
De, sajnos a csínytevés is ragadós....

Edit!

Gratula Benikének.Akkor már csak Marci van vissza, és fut a csapat.
Egyfele mozognak a skacok?
A nagyfiaink is majdnem egyidősek.
Dávid hogy viszonyul hozzájuk?
Nálunk Kristóf számukra a minden.Egyszerűen imádják és viszont.Bár mostanában szereti őket "lerázni", és megy az ő barátaihoz játszani.De ez így természetes.

Cat!

Irigyellek, hogy a fiúk így el voltak nélkületek.Nálunk kb. 2 óra után már olyannyira megy anya keresése, hogy alig tudják őket lekötni.
Nehéz is eljutnunk bárhova, de majd nőnek és ez is könnyebb lesz.
Pedig egy " minőség-javító nászút" nekünk is nagyon jót tenne.

A hétvégén mi is a strandolás mellett szavazunk, talán kibirhatóbb lesz a hőség.

Kellemes hétvégét mindenkinek.

Sziasztok

Megint itt. Mi is megjottunk 1 hetes franciaorszagi nyaralasunkrol. Nagyon jo volt, bar nem igazan pihenteto. Irto meleg volt (bar ez gondolom nektek nem uj), a csajok viszonylag jol viseltek. A tengert es a homokot imadtak. Foleg enni es inni.

Eme Reka

Edit
Gratulalok a kis lepegetonek en is!

Cat
Orulok, hogy jol sikerult a kiruccanas. Mentek meg a fiukkal is nyaralni?

Ditke Judyt
Jo nyaralast es hetvegezest!

Sziren
Bocs a kavarasert, ereztem is hogy valami nem koser, de akkora mar 5x kellett felmennem valamelyik csajhoz es elmaradt az ellenorzes...

Emina
Szuper Zsaklin uj frizuja.

Lilla
Nagyon nocis Niki a fulbevaloval! A lanyok is meg csak most fognak fulbevalot kapni - amit sikerul magam raszanni....

Sziasztok!

Gyöngyi!
Akkor ez spórolós utazás volt? A csajoknak se kaja,se innivaló nem kellett ez után a finom koszt után!
Eszméletlen jók ezek a képek!Mi még nem homokoztunk,de az udvaron a citromfa földjét előszeretettel eszik,főképp a Benike!
Mit szóltak a csajok a sós vízhez?Nem volt furi?

Meme!
Szerencsére még nem futnak! Ittbent már nagy a mozgás,de kint a Benike még nagyon óvatos és lassú.Oli már tempósabb,de csak a füvön.Mert cipőjük még nincs.
Az emeletes ágy már nagyobb probléma,nagyon hajlok afelé,hogy szétszedjük a jövő héten.
Örülök,hogy Zsombi jobban van!Majd mesélj,milyen volt a strand? Merre jártatok?
Dávid is nagyon szereti a piciket és fordítva.A picik meg imádják! Csak keveset van itthon,mindig valami program.Suli,edzés,haverok,most meg a táborok. Ma jön haza (már nagyon várom,mert hétfő óta nem beszéltünk). Somogydöröcskén van,ott nincs megfelelő térerő a telefonáláshoz. Szerdán újra megy,akkor karate táborba. Közbe meg persze talizni kell a haverokkal is.
Nálatok volt féltékenység?

Judyt!
Jó pihenést,kellemes utazást! Majd mesélj!

Gratula Babának és az ő picijének!

Edit

Andiról nem tudtok valamit???
Múlt héten feküdt be a kórházba? Vajon hogy vannak? Meddig tart a redukció utáni lábadozás? Nem tudja valaki?

Sziasztok
Mindenkinek köszönjük a jókivánságokat a nyaralásra!
Visszatértünk a nyaralásból és nagyon jól éreztük magunkat Rengeteget pacsáltunk úgyhogy nem lehetett panaszom a kánikulára, mert igy elviselhető volt a dolog
Sajna most a végére benyaltak valamit a medencevizből igy hánynak, lázasak és Geri szájában hólyagok vannak, de mára már jobb a helyzet

Emina
Zsaklin frizurája nagyon édes! Én magam nyirom Őket, mert nem tűrnék meg, hogy más nyúljon hozzájuk igy fodrászig még nem merészkedtem el velük

Judyt
Gratulálok a járáshoz és a lépegetéshez Egyre jobb lesz a helyzet csak a kezdeti "kétfelé szaladok" időszakot kell majd elviselni a következő néhány hónapban

Edit
Szegénykém, nagyon meg tudlak érteni...iszonyatosan nehéz lehet ez az időszak... Nekem csak kettővel kell megküzdenem, de az enyémek sem esznek senkinek meg semmit sem hagynak másnak. Mondjuk ezt magamnak köszönhetem, mert sosem voltam erőszakos és nem hagytam ott Őket senkire inkább csak alvásnál. A környezetem tartott a két babától, gyerkőctől igy maradtam én. Most meg már okosak, önállósodnak de nagyon sokminden van amit csak Nekem engednek...

Szinta
Az a helyzet, hogy nem sikerült még kitalálnom az ellenszerét a frontoknak, de sajna az enyémek is iszonyatosan frontérzékenyek... Főként a szeles-hidegfront a borzasztó! Ezt csak "dilifrontnak" hivom... Nem tudom mi a megoldás... Több türelem kell hozzájuk ilyenkor.
Boldog Névnapot a kis ünnepeltnek igy utólag is! Nagyon édesek a képek és gyönyörű szine van az összes gyerkőcnek

Ditke
Biztos furi lehet, hogy elmaradnak a szopik...megértem a hiányérzetedet Nálunk Lilcsike kezdettől fogva tűri és igényli a gimikat, csitt-csattokat most meg aztán katasztrófális korszakba léptünk... Mindent szeretne amit máson lát... "Lilikének is virágos szandit, Lilikének is hajgumit kacsásajt, Lilikétnek is rózsaszin csatot, Lilikének is fülbevalót...stb" úgyhogy alig tudom lebeszélni dolgokról.

Bocsi, most ennyire futotta, majd este folytatom... Doris

Doris!

Örülök,hogy jól éreztétek magatokat és jobbulást a betegeknek!Képek?
Én szívesen otthagynám néha a gyerekeimet valakire,ha lenne kire. Lassan én is rájövök,hogy a környezetemben lévő rokonok és barátok tartanak tőlünk,mint kutya a tűztől!Persze nálunk sosincs nyugi meg csönd,mindig van valakinek valamilyen igénye.De azért ennyire nem lehet szörnyű??! Vagy igen?
Te nem érezted néha,hogy hát akkor ezek az emberek nem is szeretnek?
Neked is sok-sok türelmet,úgy látom Lilikét se került el a lányos hiszti! Ebben én nem tudok okosat mondani,a Dávid egyáltalán nem volt akaratos,a picikről meg majd kiderül,hogy vészeljük át a dackorszakot.


Ti szoktátok a kiságyban itatni a gyerkőcöket? Nálunk eddig az volt a menetrend,hogy a délelőtti,délutáni alvás előtt az ágyban kaptak inni a cumisüvegből.Mióta önállóan isznak,csak a kezükbe adom és mikor úgy látom,hogy elég volt,elvettem,cumi a helyére és alvás. Eddig ez tök jól működött,de egy ideje elkezdtek malackodni az üveggel.Rágják a cumiját és folyik mellé mindenhol.Az Olivér ma éppen másodjára áztatta el az ágyát,pedig csak annyi időre hagytam ott,míg a másik 2nek a kezébe adtam az üveget. Tök idege tudok tőle lenni,mikor már aludni kellene és még húzhatom át az ágyat.
Ti hogy szoktátok ezt csinálni?

Edit

Sziasztok
No megpróbálom folytatni ahol délután abbahagytam a reagálásomat...bocsánat mindenkitől

Brigi
Édes ez a korszak, mikor minden étren egyre ügyesebbek és okosabbak Jó, hogy ki tudtok moccanni, ez sokat segit minden szempontból

Szinta
Sajnálom Zsombit a motorbaleset miatt. A játszón a környezetünkben két kisfiút is ért ilyen mocis baleset és csúnya lett az Ő szájuk is. Sajna a száj olyan érzékeny, hogy borzasztóan ijesztően tud vérezni. Örülök, hogy már túl van a nehezén

Ditke
Én is nagyon jó pihit kivánok Nektek Pont úgy indultam nyaralni én is mint Te, hogy akkor jutottunk 200 FT/kg áron sárgabarihoz igy bevállaltam 20 kg-ot. A Balcsis pihim elött meg 17 üveg cserkót meg lekit tettem el...utána meg sajna elég "parasztosan" nézett ki a kezem a magozástól...kesztyű nélkül csináltam

Cat
Örülök, hogy jól sikerült a pihitek és sikerült feltöltődnetek A Nagyszülőknek az a dolguk, hogy kényeztessék a Kicsiket....most meg Neked kell visszazökkentened Őket a régi kerékvágásba

Edit
Nagy gratula a járáshoz, lépegetéshez....bizony nem irigyellek bár tudom, hogy ez is boldog időszak, de nagyon-nagyon kimeritő lehet... Kitartás
Dávidnak jó sűrű a nyara ahogy olvasom de gondolom kiskamaszként ezt élvezi
Nem jutott eszembe soha, hogy nem szeretnek eléggé ahhoz, hogy segitsenek mert ez nagyban a körülmények miatt alakult igy no meg persze önmagam miatt... Igy, egy tönkrement házassággal a hátam mögött azért én is látom mit lehetett volna másképpen csinálni - persze nem külföldön, elszigetelve, segitség nélkül, de ez más kérdés - viszont itthon erőszakkal is ki kellett volna használni a családot. Én erre alapból alkalmatlan vagyok úgy értem, hogy erőszakkal lepasszoljam Őket felajánlás viszont nem igazán jött senki felöl de ezt én elfogadtam hisz az első év nagyon sűrű volt a gyógytornák, kontrolok, egyebek miatt. Utána meg már annyira hozzám nőttek, hogy eszembe sem jutott zokogva, akaratuk ellenére bárkire is ráhagyni őket főként úgy nem, hogy a családtagok is megrettentek ettől. 11 hónaposak voltak, mikor elsőként Anyósomékra biztuk őket egy székesfehérvári baráti házaspár esküvője miatt. 7-kor kezdődött a szertartás és 8-kor - a vacsi elött - csörgött a mobilom. Apósom volt, és nem felejtem el amit mondott: "Timikém, az egyik sir, a másik zokog, Anyuval nem tudunk mit kezdeni, szerintem korai volt még másra hagynod Őket"... Ennyi, rohantunk haza és többet nem próbálkoztam Rájuk bizni. Ők álltak hozzánk a legközelebb, egy fedél alatt éltünk itthon vagyis a gyerekek szerették, ismerték Őket, a saját közegükben voltak. Nekem viszont elég volt ennyi ahhoz, hogy belássam nem eröltethetem ami nem megy. Mások a családban sokkal lezserebben tudták kezelni a kérdést, de nekünk senki sem ugrott segiteni én meg nem tudtam önző lenni. Most meg már annyira nagyok és annyira rám vannak utalva - meg én is Rájuk bizonyos értelemben - hogy ez a legtermészetesebb. Egyenlőre nekik élek. Ha elintézni valóm van - ügyvéd, pszichi, orvos, fodrász - akkor igyekszem altatási időre szervezni az intéznivalókat. Ha nem sikerül akkor sincs gond, csak Anyósom nem "tudja" megetetni Őket ami azért muris, mert már jó régóta kizárólag önállóan esznek, de azt mondja Neki nem csak keveset... szóval próbálom etetési időn kivül intézni az ügyeimet Okosak, előre megbeszéljük, hogy anyuci elmegy és jön vissza. Mindig mondom Nekik, hogy futok-szaladok Hozzátok és nagyon aranyosak, megértik sokat beszélünk is arról hol jártam, mit csináltam Ha jövőre közösségbe kerülnek sokkal könnyebb lesz az életem tehát nem idegeskedem emiatt Persze Neked 4 gyerkőc mellett egész más lehet és sokkal kimeritőbb is úgyhogy én biztatnálak, hogy légy egy picit erőszakos a családdal - galamb mondja verébnek... - mert szükséged van a kikapcsolódásra

Judyt
Nektek is jó pihit kivánok a hosszú hétvégére Használjátok ki a felvigyázók segitségét

Viki
Én is szivből gratulálok Babáéknak és jó egészséget kivánok Nekik

Gyöngyi
Nagyon édesek ezek a képek Múlt évben mi is tengernél voltunk, de Geri egyáltalán nem mert bejönni a vibe Lilcsike meg mint a szélvész folyton szaladt befelé a tengerbe

Puszi:Doris

Doris!

Sok igazság van a szavaidban!Lehet,hogy neked is eszedbe jutott már,hogy ha másképp csinálod és erőszakosabb vagy,másképp alakul az életed?! Több időt követelsz magadnak,így több időd jut kettötökre?!
Csak hát én úgy gondolom,ha valaki nem szívesen jön hozzánk,akkor hogy fog bánni a gyerekekkel?!Még ha rokonról is van szó! Most 3szor vettük igénybe rokonok,barátok "segítségét",hogy el tudjunk menni Balcsira,strandra a gyerkőcökkel. (annyira azért én sem vagyok bátor,hogy 2 gyerekkel bemerészkedjek a vízbe!) Ebből 2szer éreztem azt,hogy a nap végére elegük lett belőlünk!Mert persze nem volt egy perc megállás se! És bizony láttam,hogy már semmi kedvük bejönni velünk a vízbe,dehát... Olyan is volt,hogy a Dávidnak kellett velünk bejönnie a bébipancsolóba,hogy figyeljen valamelyik tesójára.Pedig a strandra ő nem azért jött,ami ugye megérthető!Bár egy szava se volt,sőt még élvezte is!
De hogy ne csak panaszkodjak: én már annak is nagyon örülök,hogy reggel és uzsira meg tudom őket egyedül etetni.Bár még sokszor felállnak az etetőszékben,de már nem tiltakoznak ellene (főleg mióta megtanultak a székre felmászni és onnan az etetőbe! ) Így körberakom magam gyerekkel és mint a csurik,etetem őket egymás után. Közben pakolok a tálcájukra is,így amíg azzal ők szórakoznak,én tudom mellé dugdosni a falatokat.
Ez már nekem egyfajta szabadság! Ha pedig tényleg megtanulnak önállóan közlekedni,teljes lesz a szabadság! Oda és akkor megyek velük,ahova és amikor én akarom. Aztán már csak az kell,hogy elég értelmesek legyenek ahhoz,hogy fürcsi után még hajlandóak legyenek várni,míg mindenkit kiszedek a kádból! És akkor már tényleg nem lesz szükségem senkire!
Mellesleg mi is együtt lakunk anyósékkal.Anyós a kezdetektől etette őket,de ma már csak az Olit tudja. Én erről azt gondolom,hogy a gyerek is átlát a felnőtteken és biztos,hogy érzi ki eteti szívesen,örömmel és kinek csak kín,nyűg!

Edit

Sziasztok!

Végre van egy kis lehűlés, és mindez vihar mentesen.
Talán jobb lesz így aludni is.

Edit!

Nagy beszámolóm nem lesz a strandról, ugyanis kb. 30 percet töltöttünk kinnt.
Apa és Kristóf már reggel mentek, mert apának strand foci bajnokság van a hétvégén.( kötelező vállalati jelleggel.)
Megbeszéltük, hogy mikor tud jönni értünk, az egész délelőttöt úgy szerveztem.Bevásárlás, főzés, takarítás, ikreket előbb leraktam aludni, minden oké volt.
Aztán mire odaértünk a strandra, dörgött az ég.Mire a vízba értünk, az eső is elkezdett esni.
Összepakoltunk és irány haza.
Láttam apán, ezt ő sem bánja, mert még 1 meccs visssza volt, s nem akart ilyen bizonytalan időben ott hagyni a gyerekekkel, mert a pályák a strand másik végén vannak.
Amúgy Paksra járunk strandolni, ez tőlünk 15 km.Tök szép tiszta, szuper kis strand.Olyan, mint az Atomerőmű közelében minden.
Kérdezted a féltékenységet.Nem volt, szerencsére.De, Kristóf kis élete alig változott az ikrek érkeztével, erre nagyon próbáltunk figyelni.Bár néha majdnem belegörnyedtünk.
Egyikünk, folyamatosan vele foglalkozott, akárhányszor csak kérte, vagy mi észleltünk.
Dávid karatézik?
Kristóf focizik már 4 éve.Paksra visszük heti 4 alkalommal edzeni.Nem semmi ezt sem megoldani néha.
A segítség témában tök egyetértek, ugyanis én is úgy vagyok, hogy aki szeretettel segít, csak az segítsen.ezek általában az én szüleim.
De, azt bizton merem állítani, ha stabilan járni fognak, egy lépcsőfokkal feljebb lesztek.( Így neveztük apával, ha könnyebbséget észleltünk életünkben).
Kb. 1,5 éves koruk óta pedig hónapról-hónapra könnyebb.

Doris!

Nem semmi, hogy milyen fertőzéseket lehet összeszedni gyanútlanul.
Te megúsztad?
Puszika gyermekeidnek.
Utolsó hozzászólásod alapján, neked sem semmi volt az utóbbi 3 éved.
Sajnálom a tönkre ment házasságod.VAlahol olvastam, hogy az ikres szülők körében sokkal gyakoriabbak a válások, tönkre ment házasságok.
Iszonytosan nagy a próbatétel.
A gyerkőcök szine már nyár eleje óta ilyen, ezt apukájuktól örökölték.( ő nyár végére olyan barna, hogy faji hovatartozását megszokták kérdezni )

Gyöngyi!

A csajokról készült képek szuperek!
Reggeli, ebéd, vacsi is ez volt?
Hogyan bírták a sós vizet? Mi nem voltunk idén elég bátrak a tengerparthoz.
Vagyis apa vállalta volna, én voltam a besz...-i.

Mindenkinek jó éjt, további kellemes hétvégét.
Mi holnap ismét beprobálkozunk a strandon, remélem megdöntjük a mai napi 30 percet.

Edit
Persze hogy eszembe jutott már, hogy mi lett volna, ha másként élem meg a gyerekeim születését, az utána következő időszakot, ha másként állok az egész kérdéshez és nem úgy, hogy hálát adok a sorsnak, hogy itt vannak igy aztán "túl önzetlen" lettem a férjem szavait idézve...
Igen, nyilván nem kellett volna 17 hónapos korukig etetnem Őket éjjel - hisz mindenki tudja, hogy 17 hónaposan azért már nem halnak éhez a gyerekek - de valahogy az volt számomra a kézenfekvő, hogy amig ezt igénylik addig igazodom Hozzájuk. És lám-lám, értelmes, normális napirendel élő gyerkőcök lettek úgy értem napjában 4-5 alaklommal étkeznek és vacsi után már nem éhesek
Viszont a külföld lehetetlenné tette számomra a szakemberi segitség kikövetelését és természetesen nem ez volt az egyetlen ok. Biztosan tudom, hogy senki rajtam kivül nem csinálta volna végig velük a gyógytornás feladatsorokat napi 6-6 alkalommal, senki nem figyelt volna hónapokon keresztül, hogy Lilcsikének csak egy irányból nyujtson tárgyakat, egy irányba próbálja terelni a figyelmét a féloldalasság miatt...stb.mert ez igy normális.
Amikor otthon voltunk és végeztem a napi rutint tornák terén Anyósomék megállás nélkül hajtogatták, hogy minek kinozni a gyerekeket, a szivük szakad meg...stb. Igen, én is belehaltam időnként a sok könnybe, sirásba, a fájdalomba, a nehézségekbe és talán a sok gyötrést próbáltam azzal ellensúlyozni, hogy más tekintetben viszont abszolút az igényeiket figyeltem...??? Nem tudom. Alapból is nagyon béketűrő természet vagyok, a gyermekeiért mindenre képes, bármennyi időt, energiát nem sajnáló nőci. Amióta megszülettek és köztünk maradtak azt mondom magamnak, nincs lehetetlen amit meg ne tennék. Most ne érts félre, nem elérhetetlen vagy abnormális dolgokra gondolok. Természetesen ugyanúgy fegyelmezem Őket, ugyanúgy nevelem, terelgetem Őket mint sok más Édesanya, de ha döntenem kell, hogy pl.ráhagyjam Őket Anyósomékra vagy az Édesapjukra egy vásárlás erejéig és Ők sirva futnak utánam, hogy Anyuszika, én is megyek - pedig elötte egy percel még maradni akart - akkor nem hagyom otthon azért, mert úgy kényelmesebb lenne a vásárlás, hanem összeszedem Őket és viszem ha akarják. Nem agyalok olyasmin, hogy lecsücsüljek-e hozzájuk a kis asztalkájukhoz mig esznek és csevegjek velük pedig azidő alatt simán összedobhatnám a mosatlanokat meg ilyesmi.... Valahogy úgy alakult, hogy tényleg rengeteg időt eltöltök velük és ez még nem terhes a számomra. Amig igénylik szivesen ott vagyok de mostanra sokat játszanak egyedül, elegendő számukra a tudat, hogy bármikor odaszaladhatnak hozzám vagy kérdezhetnek, szólhatnak szóval minden elvégezhető mellettük Ezt sem hittem volna, hogy valaha is elérkezik ez az idő...
Én sajnos a szüleim szeretete nélkül nőttem fel, hihetetlenül "hiányoztak" pedig Apu Anyukája a Nagyikám aki felnevelt minket tényleg mindenre képes volt értün. Mégis, valahogy azt mondtam magamnak, ha Nekem gyermekeim lesznek igyekszem minden szeretetet megadni Nekik, teljesértékű családot teremteni a számukra... Talán a lombikot megelőző 4 év küzdelme, a gyermekkori túlfokozott álmok és persze a szülésem utáni időszak hozhatta ki belőlem ezt a fajta "túlgondoskodást".
Mert hogy lehetett volna ezt másként is csinálni az biztos, de nekem ott, akkor, egyedül, külföldön, magamra számitva fel kellett állitanom egy fontossági sorrendet és a gyerekek voltak az 1. 2. és 3. helyen is. Hogy jól döntöttem ebben teljesen biztos vagyok, ilyen értelemben ha újra kezdhetném sem csinálnám másként a dolgokat. Egy valamit viszont biztos nem vállalnék be mégpedig a külföldet, igy segitség nélkül, két korababával.... Ennyi tapasztalattal már nem indulnék el. Ha itthon maradunk könnyebb lett volna átvészelni az első két év kihivásait, a gyógytornákat. Barátok, család segitségével talán nem jutunk idáig....talán, de ez sem biztos. Csak hát annyira hiányzott a Férjem akitől akkor már fél éve külön voltunk, annyira vártam, hogy végre együtt legyen a kis család, hogy nem számitottam arra, hogy ez Neki mennyire nem lesz természetes. Nekem aki napi szinten rohangásztam tornákra, kontrolokra, végeztem a rutint már fél éve nem hozott nagy változást a kiköltözésünk de Neki "éles" volt a váltás... Sajna ebből nem vettem észre semmit...
És az is igaz, meg kell tanulnunk önzőnek lenni. Van akinek sajna ez is nehezen megy. Én ilyen tipus vagyok és ez is egy "otthonról" hozott dolog szerintem. 4-en voltunk és vagyunk testvérek és én voltam a legkissebb. Nagyikánk egy volt, szerény körülmények között nöttünk fel de nagy-nagy szeretetben. Viszont a beosztás, a spórolás, a segitség, önzetlenség teljesen természetes része volt az életünknek és a mindennapjainknak. Én sokáig nem tudtam pl. járni, mert kétoldali csipőficammal születtem és mielött Nagyikához kerültünk sajnos teljesen elhanyagoltak. Emiatt rengeteget voltam korházban, 3 évesen kezdtem talán a járást. Ha a Nagymamám nem olyan kitartó, erős, fáradhatatlan mint amilyen volt akkor talán nem élhetek ilyen életet. Valahogy bennem is az motoszkált, hogy most van itt az ideje annak, hogy fáradhatatlanul beleadjak mindent, aztán majd kamatostul megtérül:)) És tényleg igy érzem:)) Mert most már könnyen vágja a fejemhez a Párom, hogy túlizgultam a dolgot. Most, hogy már szaladnak és életveszélyes műveleteket végeznek a játszótéren és a biciklizést is megtanuljuk a 3 kerekű járgányukon!!!!!:))) Most már én sem izgulok de 12 hónapos korukban mikor Lilcsike még nem tudott felülni bizony aggódtam....meg utána is mindig volt valami de mára persze "sima" hétköznapi gondjaink vannak:))) Viszont kapom már a kérdéseket, hogy "nem kéne már szobatisztának lennieük???"
Nem, mindennek eljön az ideje mint ahogy az én életemben is eljön majd az az idő, mikor képes leszek "önző" lenni....

Bocsi a regényért, remélem nem offoltam nagyon szét a topikot. Azért irtam le mindezt mert nagyon fontos a téma és igenis tanulságos sok szempontból. Ha egy Nő Anyává érik minden átalakul benne. Ami nekünk természetes az viszont lehet, hogy nem természetes a Párunknak. Azért kellő odafigyeléssel, szervezéssel és "önzéssel" igenis át lehet vészelni ezeket a válsághelyzeteket ami véleményem szerint minden családnál beüt egyszer-kétszer. Jókora tolerancia szükségeltetik hozzá de érdemes mindent elkövetni, hogy ezek a gyerekek akiket közös erővel hivtunk életre bizony boldog és teljes családban nőjenek fel
Ugyanakkor egy ember nem képes összetartani egyetlen családot sem...mindkét félnek akarni kell.

Én ha itthon éltünk volna kértem volna takaritónőt segitségnek, meg házhoz hozattam volna a befizetett ebédet és néha-néha bizony iderendeltem volna valamelyik nővéremet, hogy vacsizni, mozizni tudjunk, egymásra figyelni tudjunk időnként.
Tudom, hogy ez nem mindenkinek elérhető anyagilag, de a rokonokat szerintem mindenképpen érdemes előszedni ha van rá mód és nyitottak a segitségre.

Igen, a gyerekek nálunk is megérzik, hogy ki az aki bizonytalan és ki az aki mindent rájuk hagy. Nálunk Anyósom pl. retteg attól, hogy ha sirnak igy kerül minden konfliktushelyzetet... Pl. legutóbb mikor felszaladtam a fürdővizüket megcsinálni mire 10-15 percel később lementem Hozzá Gergő az Anyósomék franciaágyának a közepén játszott a porszivóval... Koszos, poros kerékkel rakták a porszivót az ágy tetejére. Azonnal letessékeltem onnan és nem érdekelt, hogy mekkora hisztit csap, mert mindennek van határa. Az ágyban alszunk, a porszivót meg a földön húzigatjuk....
Mivel tudják és érzik, hogy Anyós úgyis beadja a derekát mindenre bármit elérnek Nála a kis Bestiák
Edit
Én azt mondom, ha van kira biznod nyugodt szivvel a gyerkőcöket akkor élj minden alkalommal - gondolom nem adódik ilyen túl gyakran - és ha módodban áll pl.kocsiba dobnod magatokat és kimoccanni akár gyerekestül is akkor menj barátokhoz, ismerősökhöz, rökonokhoz, hogy nem légy bezárva, emberek közt tudj lenni. Nekem kint nem volt kocsim - és persze nem is kértem soha, hogy vegyünk - igy eléggé be voltam zárva igy aztán mikor a férjem hazaért a munkából úgy örültem, mint majom a farkának, alig vártam, hogy rászakadhassak a hétköznapi kis butaságaimmal...stb. ÁÁÁÁÁÁ, utólag már olyan okos vagyok ám Én is....

Puszi és bocsi a regényért:Doris

Meme!
A Dávid egy fél éve karatézik,még nincsenek nagy eredmények,de nagyon tetszik neki.
Remélem,ma jobban sikerül a strandolás! Az ikrek nem félnek a vihartól?

Doris!

Örülök,hogy mindezeket leírtad! Sajnos,az elmúlt 1 évben 2 hármasikres ismerősünk is elvált.Mindkettőjüknél 3-4 évesek voltak a gyerekek,mire betelt a férjnél a pohár. És persze lombikbabák,ami ugye azt jelenti,hogy sokat vártak rájuk és elméletben nagyon várták őket. Szóval sokat dilemmázok én is azon,hogy meddig szabad önfeláldozónak lenni és mikor kell "az asztalra csapni".
Abban igazad van,hogy igyekszel minél többet együtt lenni a gyerkőceiddel.Én a Dávidon látom,hogy már milyen kevés dologban igényli a jelenlétünket,a szabadidejét nagyrészt a saját korosztályával tölti. Szóval hamar "felnőtt"!
Néha azért szívesen hagynám itthon a fiúkat,de nem igazán van kire. Anyukám talán az egyetlen,aki szívesen van velük. De mivel nem itt laknak,meg még dolgozik is (tanít),nem rendelhetem ide minden apróság miatt.Meg a fiúk mivel ritkán látják (hetente-2hetente), így kell egy kis idő,mire összebarátkoznak.Megetetni meg csak ritkán hagyják magukat neki. Így tényleg elég ritkák az alkalmak a kikapcsolódásra.
A férjem elég segítőkész,tényleg nem panaszkodhatom rá.Csak a gyerekekhez,míg ilyen kicsik,nincs igazán türelme.Amikor már beszélnek,nagyon jól el van velük.Most is inkább a Dáviddal van,ha lehet választani. Meg intézi a háztartás gondjait(bevásárlás,posta,bank,patika stb.).
És ami még köztünk nagy gond,hogy neki a kikapcsolódás az,ha kiülhet a kertbe,lurkók a járókában,ő meg mellettük olvashat. Nem igazán akar kimozdulni meg embereket látni,mert egész héten ezt teszi. Az én barátnőimnek nevezett lények meg szépen elmaradoztak a terhesség alatt meg a gyerekek megszületése után.Szóval nem nagyon van,kivel kimozdulnom.

Na azt hiszem,ezt kiveséztük rendesen!
Edit

Szia Edit
Igen, szerintem is jó lenne időnként az asztalra csapni, hogy na itt a vége, változtatni kell. Csak ha nincs az ember mellett család akkor borzasztó nehéz. Én most igazán ebben a szituban szenvedek mert ugye egy éve küldött haza minket a Férjem Svájcból és azóta azért Anyósomékra számithatok igazán ha baj van mert a férjem tényleg olyan szinten kivonja magát minden alol, hogy még az orvosi ügyeletek, szemészet...stb. is hidegen hagyják. Igy aztán - mivel tényleg gyakran szorultam segitségre Apósoméktól - nagyon meg kell néznem mihez kérek még szivességet Tőlük. Ha nincs nagy baj "nem ég a ház" ami konkrétan tényleg betegség, orvos, ügyintézésben kimerül akkor magam oldom meg az életünket vagyis magamra számithatok. Most már könnyebb, mert nagyobbak a gyerkőcök és értelmesek, kommunikativak, bármennyit tudnak már gyalogolni szóval nem gond velül elindulni bárhová de amig kissebbek és főleg amig folyton betegek voltak bizony jól jött, hogy leszaladtam Apósomékhoz, hogy szaladnom kell valamelyikkel az orvoshoz, had maradjon itthon a másik arra az időre mert kettővel - Neked meg főleg hárommal - iszonyatosan nehéz de emlithetnék csak egy szimpla patikát is, amikor kihivom az orvost, felir mindent a gyerekeknek de mondjuk lázasak, rosszúl vannak és nincs szivem kirángatni Őket olyan állapotban. Ilyen alkalmakra tartogatom a szivesség kéregetést vagyis szórakozásra, kikapcsolódásra nem szoktam "használni" Őket. A programjaim, barátaim gyerekesek, másra egyenlőre nem tervezek.

Az biztos,hogy a gyerekvállalás, gyermeknevelés igazi csapatmunkát igényel és kölcsönös lemondásokkal kell, hogy járjon. Nem szabad, hogy az egyik fél túlzottan feláldozza magát és abba a hibába essen amibe jómagam is. Egyszerűen túlbecsültem az energiáimat. Azt hittem mindennel meg tudok birkózni egyedül is, gyerekek ellátása, gyógytornák, háztartás-főzés és jó szerető, feleség egyben.

A lombik dolog érdekes. Évekig küzdöttünk a babákért, 7 nőgyógyászati műtét után "siekrültek":)))) Utólag azt mondja a Párom én akartam jobban Őket.... Azt hiszem ebben is igaza van. Talán túl hosszú volt elötte az együtt eltöltött 12 év gyerekmentesen és azután, hogy megszülettek egészen másfajta élet köszöntött ránk. A Férjem abszolút háttérbe került és ezt nem tudta megemészteni. Ennél mondjuk érettebbnek gondoltam Őt úgy értem biztam benne, hogy az együtt eltöltött 12 év ad annyi szeretettartalékot, hogy átvészeljük az első két-három évet lemondásokkal a korábbi életünkhöz viszonyitva hisz közösen döntöttünk a külföldről és a babák jöveteléről is. Nálunk az igazi gond inkább a 3. megjelenése volt mert a házasságunk ugyan nem ettől a Lánytól romlott meg, de miatta vált menthetetlenné mert szerintem közös akarattal, hazaköltözéssel igenis átvészelhettük volna ezt a nehéz periódust. Sajna a Párom nem akart hazajönni mikor felvetettem a témát - ez még a Lány megjelenése elött volt - mert éreztem, hogy távolodik tőlünk...

No ezt tényleg jól kiveséztük:)))) Lényeg, hogy muszáj változtatnunk és még időben kell meglépni mindkét félnek hogy ilyen értelmetlen hétköznapi hajszák miatt ne essenek szét családok.
Időt kell szánni magunkra, a párunkra, a párkapcsolatunkra és ha nincs felajánlás, akkor bizony meg kell tanulni kérni. Nem szégyelni, nem kellemetlenül érezni magunkat, egyszerűen élni a lehetőségekkel:)))

Puszi:Doris

Ditke
Nagyon kellemes nyaralást kívánok!

Judyt
Remélem jól sikerült a hétvégétek, majd várjuk a képeket!

Doris,Edit
Én is érzem azt, hogy a gyerkőcök születésével eltávolodtak tőlünk az ismerősök, rokonok szerettek. Szerintem Edittel ellentétben úgy érzem én, hogy azért szeretnek Ők minket, csak mindenkiben megvan ez a kellő önzés, hogy nyugodtan szeretné a hétvégéit/hétköznapjait tölteni, pihenni, kikapcsolódni, és nem veszik ezt a nyűgöt a nyakukba, hogy más gyerekei után szaladgáljanak, hallgassák az egész napos nyávogást stb. Belegondolva a gyerkőcök születése előtt minket is idegesítettek a kisgyerekek, ha a baráti társaságban nem tudtunk nyugodtan elfogyasztani miattuk egy vacsit, és szánakozva néztük a szülőket, hogy felváltva is alig tudtak enni, mindig valakinek ugrálnia kellett a gyerekekhez, de át nem vállaltuk volna tőlük a nyivákoló kölköket. Hát most Ők is ebben a cipőben vannak.

Nálunk sincs sok segítség a családban, és okosan kell gazdálkodnunk vele. Sok programot lemondunk illetve egyiket amásik elé helyezünk, mert nem akarjuk "feleslegesen" leterhelni a lehetséges segítségeket, mert hátha később nagyobb szükség lesz rájuk. Azt is észrevettük, hogyha valaki itt volt egy fél napot, az hónapokig utána felénk se néz, mert fél, hogy megint a "nyakába varrjuk" a gyerkőcöket. Bennünk megvan ez a kellő önzés, hogy igénybe vegyük a rokonságot, barátokat, de azért van meg, mert nekünk a fiúk kiskorától fogva szoktatva vannak ehhez, és nagyon jól elvannak bárkivel a családból, sőt jobban viselkednek és többet esznek mint velünk. Szerintem ezt ki kell használni, amit arra használunk, hogy ne laposodjon el a kapcsolatunk, ami tényleg egy nagyon nehéz dolog. A férjemmel a fiúk előtt szinte sosem veszekedtünk, néha voltak csak vitáink, de azóta szinte mindenen össze tudunk zördülni, mert mindketten idegesek és kimerültek vagyunk. Pedig Ő aztán mindenben segít, de benne is megvan a kellő önzés még velünk szemben is, hogy ne adja fel a hobbiját, hogy tartsa a kapcsolatot a barátaival, hogy nem érdekli ha cirkuszol a gyerek, ha Ő Tv-t akar nézni stb. Tényleg nagy szakítópróbája ez a házasságoknak, és ha nem vigyázunk akkor könnyen rámegy egy házasság.

Sziasztok!
Nagyon jó volt a hosszú hétvége. A fiúk jól viselkedtek, és megtanultak szívószállal inni. Az alvással sem volt gond.
Most egy kicsit aggódom a nyaralás miatt, mert pénteken indulunk a Balcsira, és 20 fokot mondanak az okosok, igaz szombattól 26-27-et. Nem bánom, ha nem lesz kánikula, de ne legyen már rossz idő!!!!! Ez az Én formám , egész nyáron a kánikulában itthon gubbasztunk a panelban, amikor meg nyaralni megyünk hideg lesz. Légyszi drukkoljatok, hogy legalább 25 fok legyen!!!!

Cat!
Valóban így van nálunk is ahogy írtad.Valahogy elkerülnek a régi barátok ismerősök, tisztelet a kivételnek, mert szerencsére akadnak akiknek jók vagyunk 2 gyerekkel is.
Sőt!!! Most is hétvégén, mindenki azt leste mikor tud valamiben segíteni (etetés, kézenfogva járkálás, stb.).Nagyon jól esett, hogy vannak még ilyen emberek!!! Plussz még meg is dicsérték a fiúkat, hogy milyen jó gyerekek, mert tényleg jól viselkedtek!!!
Képeket itt találod meg (igaz nem készült valami sok):
http://users.atw.hu/kosa/thumbnails.php?album=23

Gyöngyi!
Gyönyörűek a lányaid!!!!!!!
De jó lehetett a tenger parton!!!! Tényleg, hogy bírták a sós vizet????

Sziasztok!

Doris, Edit, Cat!
Nagyon jól összefoglaltátok a lényeget.
Mi még együtt, de nem tudom később mi lesz. Nagyon megváltozott minden, mióta itt vanank velünk a fiúk is. SAjno sén sem vagyok elég önző
Nyaralóknak jó időt!

Betegeknek jobbulást!

Eri

Sziasztok!

Én is ki vagyok akadva. Úgy volt, hogy anyuék jönnek haza holnap Amerikából és maradnak 6-7 hétig. Erre hétvégén megbetegedett a férje és az egész utazás kútba esett. Majd jönnek, de ki tudja mikor. Már le volt szervezve a közös nyaralás is Horvátországban. Mi persze attól még elmegyünk, de egyedül a gyerekekkel nem lesz annyira nyaralás, mint egy nagyival, aki egséz évben nem látja az unokáit.

Emellett már tényleg nagyon számytottam rá, hogy lesz kire hagyni néha őket, már gondolatban elterveztem mindent, hogy mit fogok csinálni. Én is úgy érzem, hogy Robival nagyon ránk férne egy kis, sőt sok kettesben töltött idő, mert szinte már csak veszekszünk egymással. Nekem ezen kívül az egyedül töltött idő is nagyon hiányzik, legszívesebben néha elköltöznék egy lakatlan szigetre egy könyvvel, meg az ágyikómmal.
Ez a legszörnyűbb, hogy már számoltam a napokat, eresztettem le, hogy most már mindjárt könnyebb lesz és aztán a nagy kopp.

Egyébként én se nagyon számíthatok senkire, anyósék még dolgoznak, a barátok is, vagy még életükben nem volt dolguk gyerekkel, így nem is hagynám rájuk őket.

A mi barátaink egséz jól kiállják a próbát egyébként, tegnap is nagyon jót sütögettünk, mindenki ugrált a gyerekek után, játszottak velük, lovagoltatták az ölükben, etették őket. Egy szavam se lehet. Még azt is mondták, hogy gyakrabban kéne talizni. Szerintem ez nekik inkább üdítő változatosság lehet. De persze ha van elég ember, aki foglalkozik velük, a bbk sem rosszak. Én meg majdnem egyvégtében el tudtam fogyasztani a vacsimat. Még az agglegény barátai Robinak is odavannak értük, még gyakrabban is jelennek meg nálunk, mint régen.

na folyt.köv. mert ordítanak

Lilla
Nagyon sajnálom, tudom, hogy mennyire vártad Anyudékat. Én is ilyen vagyok, hogy lélekben rákészülök valamire, akkor nagyon nehezen nyugszom bele, ha nem úgy van. Jajj, nem is tudok mit mondani, olyan nehéz lehet most Neked!

Eri
Én sem vagyok elég önző, bennem nincs meg az az önzés ami a páromban megvan. Én minden elé helyezem a gyerekeket, és addig nem nézek TV-t amíg Ők igényelnek, nem eszem, és a páromnak sem készítem el a vacsorát, mert ahogy Doris írta az elsők a fiúk. Ez tudom, hogy nem tetszik a páromnak, és sokat is nyel miatta, de ha elválna és visszapörgetném az éveket magamban, akkor sem csinálnék semmit másképp. Persze azért nem ilyen vészes a helyzet, mert azért teszünk a házasságunk érdekében, meg a nehezén túl vagyunk, de a mindennapi veszekedések azért eléggé megviselnek. Na meg az, hogy éjjel sírnak a gyerekek, és soha meg sem mozdul, mert szerinte mindig csak cirkuszolnak a fiúk. Én mindig bemegyek, mert előfordult már, hogy be volt szorulva a kis lábuk a rácsok közé, és azért sírtak, vagy mert rosszat álmodtak. stb. Korábban felkelt Ő is éjszakánként, csak belefáradt, neki pihennie kell, mert másnap munka. Persze nem panaszkodom, mert vannak sokkal rosszabb apukák is, az enyém fürdet, etet, pelenkáz (hétvégén csak Ő), sőt még néha hétvégén egyedül is elviszi a fiúkat, hogy tudjak pihenni.

Judyt
Nagyon jók a képek! Hol voltatok? Mi lett azzal a sok hallal?

Sziasztok
Judyt
Örülök, hogy ilyen jól sikerült a hétvégétek és nagyon drukkolok, hogy kellemes nyaraló időtök legyen Megnéztem a fotókat és tündériek a gyerkőcök meg ügyesek a Fiúk, hogy ennyi halat fogtak

Eri
Ne keseredj el, egyáltalán nem kell mindenkinek attól tartania, hogy majd tönkremegy a házassága mint az enyém... Az önző szót látom mindenki megértette és csak azért irtam le mindezt, mert nálunk a Férjem indoka az új szerelemre ill. az elhagyásunkra az volt, hogy "Nálunk minden a gyerekekről szólt és ez már abnormális volt, kinaiból-nagykerből öltözködöm, nem tudok élni és képtelen vagyok önző lenni a gyerekekkel szemben ő pedig beleunt ebbe".
Nagyjából igaz is amit mondott bár én nyilván nem érzem abnormálisnak azt a helyzetet, hogy minden a gyerekekről szólt, szerintem ez természetes. A kinai-nagyker-es öltözködésem teljesen fedte és fedi a valóságot. Továbbra sem veszek meg egy farmert plazaban 12.000,-ért ha 3-4-ért megvehetem a nagykerben vagy a kinaiban. 15 évig tökéletes voltam igy és soha nem éreztem topláknak magam. És valóban képtelen voltam önző lenni a gyerekeimmel szemben meg mégugysem úgyhogy ez is igaz, de ez csak egy átmeneti állapot.

Kicsit talán azért érte meg itt kivesézni ezt a témát, mert ahogy válásos fórumok oldalait olvasgattam rájöttem, hogy szinte minden férfinak azonosak a "gondjai" a feleségével...és sajnos ahogy az én férjem sem tett soha utalást semmilyen szinten, úgy értem nem veszekedtünk, nem mondta, hogy ne ilyen cuccokat vegyek, sőt....nem javasolta, hogy bejárónőm legyen nagyon sokuk hallgat otthon és ezek szerint magukban örlődnek pedig mennyivel jobb lenne kivesézni ezt egymás közt és igy könnyebb lenne segiteni, együttes erővel megoldani a dolgokat.
Minden menthető, javitható ha arra mindkét félben megvan a hajlandóság szerintem.

Lilla
Jaj de sajnálom... El tudom képzelni micsoda csalódás lehet ez... És ennyire lebetegedett a Férje, hogy nem lehet otthon hagyni? Vagy esetleg egy héttel eltolni az utazást? De tényleg, ennyire komoly a baj??? Nagyon rossz lehet, hogy számitasz Rá aztán nem jön a segitség...

Cat
Jó volt ezt olvasni, hogy ha újra kezdenéd, Te sem csinálnád másként a gyerekekkel kapcsolatos dolgokat. Azért volt jó olvasni, mert számomra egy igazán keserű lecke ez a válás az élettől, de okos tanulságot nem tudtam levonni... Úgy értem a külföldet nem vállalnám be újra, de a gyerekeket egy percig sem helyezném senki mögé. Ha örökre "magányos" maradok akkor sem.
Látom az éjszakai pihenés sokunk életéből hiányzik. Sajna még nálunk is meglehetősen zűrösek az éjszakák. Mondjuk ez talán már betudható a picit feszültebb légkörnek - úgy értem amit Ők érzékelhetnek - meg hogy én ugye türelmetlenebb vagyok mint korábban mert elég sokminden nyomja most a vállamat és nagyon szeretnék jól helytállni, jó döntéseket hozni. Nagyon nehezen tudtam pl.egyedül kiválasztani a megfelelő lakást. Nem azért, mert nem tudom mik az igényeink, hanem mert mindenféle szempontból kompromisszumokat kellett kötnöm, és a döntést hosszútávra hozza az ember de számtalan ilyen szitu volt mostanában amihez vagy egy társ vagy egy szerető szülő segitsége jól jött volna. Gondolom ezt a gyerkőcök is érzékelik rajtam, sokat beszélgetünk már a költözésről persze nyilván nem tudják még mit jelent, de elviszem Őket néha a lakóparkhoz, hogy szokják a helyet... Remélem, ha elrendezkedünk, megszokjuk a saját kis otthonunkat, akkor már beáll egy normális kerékvágás az életünkben. Már amennyire elvált szülők gyermekeinek "normális" lehet azélete...

Puszi:Doris

Sziasztok!


Ma még gyorsan strandoltunk egy nagyot, mert ha tényleg megjön az a nagyon várt lehűlés, akkor úgy sem tehetjük.Ugyanis annyira de annyira szeretnek lubickolni a gyerekek, hogy hosszú könyörgés árán jönnek csak ki a vízből...Most ez oké, de ha kicsit hűsebb lesz, félő, hogy a nyár kellős közepén esetleg megfáznak.

Csajok, ahogy Eri is írta, tökéletesen összefoglaltátok azt, ha valaki ikreket vár mire is számíthat!Ha ezt olyan is elolvasta akinak pocaklakói vannak, az alaptanfolyamot azonnal el is végezte
Na, de komolyan ennek így kell működnie?
Nálunk, Cat-hoz hasonlóan, segítőkész apuka van.Viszont, én úgy gondolom, hogy nem ott kezdődik a baj, hogy éppen nem cserél pelust, vagy etet stb.
Nálunk, ott kezdődik a baj, hogy saját magától ezeket nem veszi észre, mindig mindenre meg kell kérnem, és ez egyidő után teljesen kikészít, és inkább megcsinálom.
Hiszen neki sem kell megkérnie arra, hogy legyen tiszta ruha, ennivaló stb...
Az önzésről meg nem is írok, hiszen az magas fokú.
De, mindezeket legyőzve, már azon az időszakon túl vagyunk, hogy mindenen vita legyen.A napi összekoccanások is elmaradoznak, ezek már heti, havi váltásba mentek át.
Ez jó is lenne, de úgy érzem, hogy maradt bennem egy kis keserűség, rosssz szájíz, amit az idő nem biztos, hogy helyre fog hozzni.( ez benne nincs meg, szerinte ez semmi majd minden a régi lesz)
Látom azt is, hogy mikor Kristóf született, mennyire ugyanez volt,csak akkor még anyukáméknál laktunk, ők sokat segítettek, valamint 1 gyereknél ez nem élesedett ki ennyire.
Mi is megteszünk mindent, hogy a gyerekek egy szeretetteljes családban nőjenek fel, de mikor már ezért tenni kell, és nem jön magától az már nem olyan...
A férfiak az önzésükből eredendően, senkit, de senkit nem tudnak maguk elé helyezni, és sajnos ez ikrek esetében annyira előtérbe helyeződik, hogy nagyon sokszor a házasságok rovására megy.

Nálunk szerencsére anyukámék a szomszédban laknak ( jó messze elköltöztünk ), és tényleg sokat segítenek, segítettek.
Viszont sajnos már az ő szájából is elhangzott: - A gyerekeket nem a nagyszülőknek szülik!
Valamint: - Az én "kislányom" nagyon jól elboldogul a kettő picivel is.
Elboldogulok persze, ha nincs más választásom és nincs segítségem. És még ott van Kristóf is aki, 9 éves és nagyon nagy szüksége van rám.

A baráti kör nálunk szépen lecserélődött, és most olyanok alkotják, akiknek hasonló korú gyermekeik vannak.Tehát segítség onnét sincs.De, hasonlóak a problémáink, így a programok kialakításánál nem kell egymást meggyőzni semmiről. Egy család maradt csak, akikkel ugyanolyan maradt a kapcsolatunk, mint az ikrek előtt.

Na, jól leírtam én is, bár ahogy említettem, már nem akkora a probléma mint volt, csak félek az UTÓHATÁSOKTÓL!!!!


Más:

Volt valaki a hétvégi ikres talin?
Mi nem tudtunk menni, mert apának strand-foci volt.
Jó éjszakát mindenkinek:

Doris!

A hozzászólásom elküldése után olvastam el a tied, s gyorsan reagálok is rá.
Öcsém, ( aki csak 14 hónappal fiatalabb és szinte ikrekként nőttünk fel, nagyon szoros a kötelék köztünk) nagyon korán nősült, s 4 év után el is vált.
Vigasztalni próbáltam, amikor nagymamánk is eljött ugyanezért.
Azóta is az ő szavai csengenek a fülembe:
" Tudod kisfiam, , csak az a házasság menthető meg, ahol mind a két fél ugyanazt akarja.Ti nem azt akartátok.
Kijavítani mindent kilehet, de csak nagy közös akarattal.
Ott, ahol a kifogások felszínre kerülnek, ott már nem egymással fogalkoznak, hanem egymás hibáival, és ott a szeretet mát nem az igazi.Innentől kezdve működtetni még lehet, de nem éri meg...."

Még egy csomó mindent mondott, de megjegyezni nem tudtam.
Úgyhogy most, hogy nálunk is a kijavítható állapotba kerültünk, a nagy közös akarat kell.
Nálatok férjed a könnyebb utat választotta.

Azóta Öcsém egy boldog kiegyensúlyozott kapcsolatban él, amit nagyon nehezen talált meg, mert nem is merte remélni.

A legnagyobb vesztese a válásuknak a kislánya, pedig elkövetnek mindent, de mégis.

Puszi, jó éjt.

Meme
"Sajna" nagyon sok igazság van abban amit leirtál... én is tudom és átéltem. Igen, a férjem részéről ezek a dolgok nyilván kifogások voltak. A dolog azért sokkolt engem ennyire, mert én nem kerestem kifogásokat a Párom eltávolodására, nem hibáztattam, reklamáltam, hogy miért nem segit, vajon miként történhetett, hogy két és fél év alatt egyszer sem maradt egyedül a gyerekeivel, soha nem ajánlotta fel, hogy levinné őket sétálni, vagy menjek le velük és addig kitakarit... Szóval most már magam is látom, hogy rózsaszin ködfelhőben néztem ezt az embert, mert úgy véltem a munkája épp elég teher a számára. Nehezen vettem tudomásul, hogy ennyire önző mert amig nem voltam igazán "rászorulva, ráutalva" fel sem tűnt. Most, hogy én szorultam volna támogatásra, kis türelemre, megértésre, segitségre rájött, hogy már nem erre vágyódik.
Komoly lecke, remélem kiheverhető lesz idővel érzelmileg, emberileg is. Mindenesetre nagyon örülök, hogy hamar sikerült szakemberhez fordulnom, aki "felnyitotta" a szemem

Puszi:Doris