Hali!
Bocsi, de behányt a gép, és Apa főguru végre alaposan megkezelte, ami végülis nem volt éppen olcsó, de most végre halk, száguld, és okos!
Szóval, csak sorba-sorba:
Tünde!
Igen, mi a "rendes" Dunában fürdünk, nálunk Baján több helyen nagy zátonyok vannak, így sok-sok méter homokos strandunk van, nagyon sokáig sekély (félbokától-kb. térdig) vízzel, így még Emma is borzasztóan élvezi, mivel mászni is tud benne, és még meleg is. Ja és ami még fontos tiszta!
Sajnos, ahogy néztem a met.infot, még jövő héten sem lesz strandidő!
Fóliás krumpli nálunk is befüstölt, de az íze mennyei! Legközelebb megpróbáljuk a grillezésnél megsütni a parázsban.
Manka!
Nálunk szerencsére mindhárom gyerek, kicsi korától átalussza az éjszakát, Emmánál tartott a legtovább, amíg éjszaka is felkelt enni, de három hónapos korától már estétől reggelig nyikk nélkül alszik ő is. Bár azóta, hogy elkezdtek kibújni a fogak, néha felébred cumiért, de olyan, hogy ki kellett venni, mert annyira sírt még csak egyszer-kétszer fordult elő. Úgyhogy mondhatom jó alvók! Nappal Emma kétszrer alszik általában, összesen napi kb. három órát és este fél kilenckor már szundi van.
A kineziológusról annyit, hogy pár évvel ezelőtt jártam nála többször kezelésen, ugyanis Bodó születése után kb. egy évvel elég mély depibe estem. Nem dolgozott Apa (nem azért mert nem akart, hanem mert nem volt m.hely), nem volt egy fillérünk sem, a ház nagyon picike volt, de a drága Mama még így is napokig nálunk tanyázott a szivacson a földön, szóval minden összejött és én szépen lassan teljesen kiborultam. Nem akartam sehová elmenni, de ha muszáj volt akkor a végére produkáltam a depresszió összes tünetét. Aki még nem volt ilyen beteg, az sztem nem tudja elképzelni, hogy ez mennyire rossz. Egy jó volt először életemben 60 kg voltam
. Persze most már nevetek rajta, de akkor elég szörnyen néztem ki, a normál súlyom 70 kg., amit most még sajna 6-7 kg tetéz. De legalább jól érzem magam!!
Egy szó, mint száz a kineziológus feltárta, hogy nagyon nehéz születésem volt, ami igaz, mert 18 óra vajúdás után tudott megszülni Anyu. Apuval nem teljesen oké a kapcsolatom, és az állandó megfeleelni akarásom óriási önbizalomhiánnyá nőtt.
Sajnos úgy érzem, hogy ezen még mindig dolgoznom kell, de hogy szoptatni most miért csak két hónapos koráig tudtam megint, azt nem tudom. Talán nem voltam eléggé "szigorú", nem kellett volna mindjárt pótlást adni, hanem pár napig "kínlódni", de nekem ez nem ment, én nem tudom hallgatni a sírását, amikor tudom, hogy éhes, és hiába tettem mellre, csak üvöltött.
Úgyhogy ennyi!
Na most aztán bepótoltam a pár napi lemaradásomat, úgyhogy tietek a pálya!
Angi