Sziasztok!
Kisördög (druszám!
) és Hápi (Niki!), üdv a csapatban!!!
Timocska, köszi szépen a hiányolást! Megvagyok, de nagyon kemény egy-két hét áll mögöttem. Egyrészt még dolgozom, mellette fordítok, mellette hol Zsuzsa nem tud aludni, hol én, és úgy összességében olyan voltam mint akit agyonvertek. A fordítást már leadtam, mert rendszeres munka volt, amit Zsuzsa születése előtt egy évvel kezdtem csinálni, és mikor megszületett is csak egy hónapra adtam át valaki másnak, de most egész egyszerűen nem bírom, mert csak este tudnám csinálni miután Zsuzsa már lefeküdt, de addigra (illetve már előtte is), totálkáros vagyok. Dolgozni háromszor egy héten jártam be a Lipótra (pszichológus vagyok), de azt is abba fogom hagyni. Magánklienseket viszek tovább, az csak alkalmanként van. És fizetik. Ami mondjuk nem mindegy. Ja, és tanfolyamra járok mellette, de ott már régebben vége volt a félévnek, és a következő majd csak szeptember végén indul, tehát az most nem játszott be.
Valószínű majd a jövő hét után többet fogok tudni jönni, addig is mindenkinek jó pocakosodást!
Ja, és Réka!
Olvastam a történetedet, én szerintem olyan még nem volt, hogy valaki megbánta, hogy megtartotta a babáját, de az ellenkezője inkább. Mielőtt Zsuzsát megszültem, én is azt hittem magamról, hogy minden további nélkül elvetetnék egy nem kívánt terhességet. Lehet még gyermektelen állapotban meg is tettem volna, de most hogy Zsuzsa már van, és látom hogy az a kétcsíkos teszt varázslatosan egy kis személlyé fejlődött, most már nem tudnám megtenni, mert mindig az élne bennem, kinek a társaságáról mondanék le? Milyen baba/gyerek/ember lett volna az az absztrakt két csík a teszten?
Zsuzsa is véletlen baba volt abból a szempontból, hogy még védekeztünk, ő becsúszott. Nálunk is elég viharos volt a párkapcsolat, bennem is felmerült az elején az abortusz. De nem bántam meg, sőt... nem gondoltam volna, de most néha nagy szívfájdalmat okozok magamnak azzal, hogy belegondolok, most nem lenne Zsuzsám, ha akkor úgy döntöttem volna. Páromból nagyon jó apuka és nagyon jó társ lett. A tenyerén hord, főleg mikor terhes vagyok, és mikor nem, akkor is keményen dolgozik hogy stabil maradjon. Sajnos ő egy eléggé instabil személyiség és néha felborul az egyensúlya, de azt kell hogy mondjam, hogy egyre ritkábban, mióta család vagyunk. És remélem miután négyen leszünk, még ritkábban fog ez megtörténni.
Nem tudom ki írta, de tény és való hogy hihetetlen mennyiségű munka egy gyerek. Nekem itt van a párom, aki elejétől fogva aktívan besegít, és most már anyukám is, akinél rendszeresen hetente három délelőttöt tölt Zsuzsa, és MÉGIS. Mondjuk ha egyedül lennék, biztos másképp alakítottam volna az életünket, hazaköltöztem volna, Zsuzsa már bölcsiben lenne, én meg dolgoznék mellette. Biztos nehéz lenne, de szerintem az ember nagyon rugalmas, és talál megoldást. És még az sem biztos, hogy rosszabb lenne vagy boldogtalannak kéne benne lenni.
Mondjuk könnyen beszélek így hogy nekünk végül jól alakultak a dolgaink.
Lorca:
Ne aggódj, van ennél rosszabb. Én 77 kilóról kezdtem az előző terhességet, és valami 92-vel mentem szülni.
Majd rakok fel egy pocis képet a végéről, mert én hetente fényképeztem a pocakomat úgy a terhesség felétől, amikor már látványos volt, hogy lássam hogy növekszik.
Most 75-ről kezdem, tehát ahhoz képest még 2 kg-val kevesebb vagyok. Remélem hogy majd ha két gyereket szoptatok (ha sikerül addig) akkor a dupla szopi hatására hipp-hopp lemegyek 70 alá. Mondjuk 65-re. (Álmodozom.)
Szopi:
Bocsi, nem tudom már ki kérdezte (próbálom itt gyorsan kihasználni az időt amíg Anyukámnál vagyok és ő leköti Zsuzsát aki napközben szinte semmit nem alszik), de én még szoptatok. Az elején megcsappant a tejmennyiség, azóta Zsuzsa visszatornázta. De úgy tudom, általában a terhesség felénél meg szokott csappanni nagyon a mennyiség, és az íze is megváltozik, ezért lehet hogy nem fogadja már el a baba. Állítólag sós lesz. És az hogy fele, az csak átlag, van akinél előbb, van akinél végig nem probléma. Viszont szülés után újra kolosztrumot termelsz, úgyhogy akkor az idősebb gyerek pociját is jól meg tudja hajtani!
LÁNYOK (akiknek első terhesség)
Nem akarok okostojás lenni, kérlek ne vegyétek annak, de készüljetek fel szoptatásból (lelkileg meg mindenhogy, mert nem egy egyszerű dolog), mert annyi de annyi szomorú történettel/anyukával találkoztam itt fórumozásom során akinek elapadt a teje mert nem tudta, hogyan kell szoptatni. És aki kénytelen átállni tápszerre, annak ez egy olyan fájó pont, és úgy meg tud osztani egy társaságot, hogy fórumok örökre szétszakadnak miatta. Tudom, most még mindenki a terhességgel van elfoglalva, de nagyon hamar itt lesz a szopi ideje is, és lehet hogy "a világ legtermészetesebb dolga" de egyáltalán nem egy egyszerű valami.
Uff. Szóltam.
És most abbahagyom.
Ráadásnak:
Zsuzsa étkezik, avagy hogyan kerül barack a gyerek fülébe:
http://smg.photobucket.com/albums/v684/ ... img025.flv
Tényleg, nem árt a babának, ha az ember elájul?
) úgyhogy nem zavar a vérvétel.
Babácska 6 hetesen
A vércsoport dologra már írtam feljebb Kaminak. 
