Orsi,
te vagy türelmetlen?
Én mit mondjak... Elég felemás, már jó lenne, ha kint lennének, de mégsem, mert minél tovább maradjanak csak bent!
Gigi,
a mindennapok félfekvő, néha ülő helyzetben telnek.
Az éjszakák a nagy pocakkal elég körülményesek, sok párna mindenhol, mikor fordulok mindent vinni kell a másik oldalra.
Ráadásul a wc-hez való felkelés is macera, fekvésből felülni, az már sokszor fizikailag fáj, nagyon feszül a hasam, és nehéz.
A szeméremcsontom is jobban fáj éjszaka, mikor megpihen, és utána kimászok az ágyból, mint nappal, amikor azért mocorgok.
Na, jól hangzik?
Ezek után kéne valami pozitívat is írnom, hogy nehogy azt higgyétek minden ilyen rossz, lássuk csak. Mikor el tudok helyezkedni kényelmesen, és alszom egy órát zavartalanul, az nagyon fincsi!
Hajnoca,
odabent nagy a tumultus, de ennek ellenére nagyon jó gyerekek, mert csak ritkán vesznek fel olyan pózt, ami nekem kellemetlen.
Az analízist már csak magamban szoktam próbálgatni, mert ugye már nem tudok járni a bácsihoz, néha sikerül, néha nem, sokszor bele is alszom.
De dumcsizni szoktam velük, meg énekelgetek nekik, zenét is szoktunk hallgatni. Párom esténként szokott búgni a hasamnak, nem hiszem, hogy van kedvence.
Gondoltam, hogy már csak akkor mondom, mikor tényleg kész lesz, de nem bírom ki, hogy el ne kotyogjam, hogy végre elkeztük a figurák festését a gyerekszobában. Párom felrajzolta az összes mintát, megvette a festékeket, és hétvégén elkezdtük. Csak lassan halad, mert ő hétköznap biztos nem fog vele foglalkozni, nekem meg csak úgy szabad, hogy 5 percnél tovább nem ácsoroghatok, úgyhogy egy óra fekvés, 5 perc festés. Hát nem tudom mikorra lesz kész, elég aprólékos...
Ja, Hajnoca,
akkor jövő hónap 17-én mentek? Mikor vasárnap írtad azt hittem ma, de aztán a mai írásodból úgy vettem mégsem...
Akkor már bent leszek a kórházban.