Kedves Zita!
Már nagyon késő van, úgyhogy engedd meg, hogy csak röviden reagáljak.
1) Valóban nem olvastam a kettővel fentebbi topikot, sőt még ezt sem olvastam végig. Csak böngésztem, és megláttam Saara kérdését, ezért írtam meg, mit tapasztaltam én.
2) Az egészségügy valóban romokban hever mindenütt, de nem értem, miért kell ezt evidenicaként kezelnünk. Még kevésbé értem, hogy miért veszel védelmedbe egy olyan rendszert, ami csak annak nyújt emberhez méltó körülményeket, aki extra felárat tud fizetni. Az én meggyőződésem az, hogy egy kórházban nem lenne szabad olyan higiénés körülményeknek lenniük, ahol fennáll a fertőzés veszélye. Eddig azt gondoltam, ez alapkövetelmény. És ráadásul a véres vécékáva letörlése, a nővérek és a szülészorvos szülőszoba előtt dohányzása ugye nem pénzkérdés?
3) Tudtommal senkit nem kényszerítenek arra, hogy nővér legyen. Ha mégis az, miért nem végzi megfelelően a munkáját? Ha én slendrián módon dolgozom a munkahelyemen, engem kirúgnak. Lehet, hogy nővérnek az megy, aki szereti, ha bármit megengedhet magának? (Kérlek, erre ne válaszolj: természetesen költői kérdés és túlzás.)
4) Bocs, nem emlékeztem jól, emberi viszonyokat nem a második, hanem a harmadik emeleten találtam.
5) Amikor én ott voltam, nem takarítottak rendesen (véres, húgyos a WC, papír nincs, becsukni nem lehet, kapaszkodni egy véres, koszlott gézdarabba lehetett, stb.). Ha elégedett lettem volna, nem írtam volna, hogy enyhén szólva kívánni valót hagy maga után a takarítás.
6) Nem, nem kaptam haskötőt. Sem vásznat, sem másfélét. Sem a műtét után közvetlenül, sem később. Ha kaptam volna, nem írtam volna, hogy nem kaptam, mert sem annyira hülye, sem annyira rosszindulatú nem vagyok. Ha kaptam volna haskötőt, talán nem lett volna bajom. De lett. Azt hittem, érthető, amit írtam. Most már az?
7) Tudom, mit jelent az anyavédelmi központ kifejezés. Mégis abszurdnak tartom az eljárást. A szoptatáshoz nem kell baba-barátnak lenni, elég egy szék, meg egy kis jóindulat.
Tényleg, a Heim Pálban is szoptattam már a folyosón (pedig isten bizony nem vagyok exhibicionista alkat!). De ez nem egy Schöpf-Mereis topic? Egyébként ha az egyik szar, az miért menti a másik ugyanolyan hiányosságát??
9) Amikor én ott voltam, mindenki elégedetlen volt, akivel beszéltem.
10) Én egy olyan kórház után válaszottam ezt az intézményt, ahol előzőleg meghalt a kislányom. De nem a kórház miatt választottam, hanem orvost kerestem. Abban is csalódtam, bár az itt született kisfiam szerencsére él és egészséges. De azért ugye nem mondod, hogy most aztán láthatom, hogy milyen jó kórház is a Söfi?
11) Akinek annyi elég, amennyit ez az intézmény hoz, az csak szüljön itt. Én a következő babát nem itt fogom szülni, az tuti.
És ugye nem baj, ha leírtam, én mit tapasztaltam?
Üdvözlettel:
Olga