Sziasztok!
Sasha! Miért nem? Na szóval most csak egy napra ugrottunk haza, a cuccoknak csak egy része költözött haza.
Holnap lesz Julcsikám elsõ szülõije, ezért azt nem hagyhatom ki, meg ovi-pótbefizetek is, szóval holnap még vagyunk. Olvastam és olvastam a rengeteg írást, és nagyjából képben vagyok ugyan, de bocs ha valaki kimarad. Azt tudom hogy Tikkék ma este indultak Olaszországba, úgyhogy majd csak jövõ hét vége-felé lesznek.
Ildiék is jól voltak mikor utoljára beszéltünk, ugye azóta is minden oké???
Sasha, a bokád miatt nagyon sajnállak. Én minden gyerekkel estem, kivéve a Bánkot, Annával a 7. hónapban voltam, klasszul, pofára, ahogy kell, de a táskámat magam elé kaptam, így a hasam alatt az volt. Na ne tudjátok meg Demszky-papára hányféle átkot szórtam (de nem fogott rajta), ugyanis egy "klassz" járdán történt az eset az öcsém meg a férjem szeme láttára. Õk rángattak fel, aztán egészen estig amíg a baba újból be nem indult, nem lehetett hozzám szólni. És utána is jó darabig voltam kétségek között, mert mintha picit a magzatvíz szivárgott volna, de az akkori dokimmal elõtte vesztünk össze (ez egy hosszú történet, végülis nála szültem), de szerencsére semmi gond nem volt. Julcsival a terhesség elején estem, szóval én olyan esõs-fajta vagyok.
Kata, mi is már a felsõ második fogért küzdünk, már vagy 10 napja kint van a másik felsõ, ez meg csak fehérlik, és annyi.
Rólunk. A kisfiam feláll!
Nagyon ügyi, de nagyokat esik, mivel elfelejti, hogy azért õ még nem olyan nagyon ügyes hogy csak egy kézzel kapaszkodva álljon, a másikkal nyúl valami után, vagy integet, és ilyenkor klasszakat esik. Szegényke. Lent valóban elég kellemetlen volt az elsõ hét (talán még hosszabb idõszak is), sokat esett, viszont belegondoltam, hogy mégiscsak jobb ott mint a panellben, mivel egy-egy esõszünetben a két lány vígan dagonyázott a homokban, míg itthon hússzor meggondoltam volna hogy levigyem-e õket, ott meg csak kicsaptam õket, a Bánk is vígan aludt az eresz alatt míg esett az esõ. Be is fûtöttünk kétszer-háromszor. Na és megismerkedtünk a lenti dokinénivel, ugyanis Julcsikám két éjszakát végighányt, napközben kutya baja, gyomorrontásra gyanakodtam eleinte. Képzelhetitek milyen "klassz" ez egy olyan helyen ahol nincs víz, kannákban hordjuk kocsival a faluból. Mindene olyan lett persze... Bánk is pár napra rá picit bukott (nagyon gyanús volt, õ ilyen még sohasem csinált), meg be is lázasodott, és annyira, de annyira nyûgös volt. Eleinte még erre a fránya negyedik fogra gyanakodtam, aztán kiderült hogy a Julcsi vírusát nyalta be. A dokinéni nagyon alapos volt, kedves, helyes, szimpatikus, nem kellett várakozni (faluhelyen szerencsére más mint itt), profi módon megnézte a fülét is (én már csak tudom ennyi füles gyerek mellett), szóval szimpi volt. Azóta minden rendben, nem lettek újra betegek, de a fog még sehol.
Sasha. Nagy-nagy gratula a fütyis csapatban!
Én is úgy voltam vele, hogy amíg a profi uh.-os doki meg nem mondta a Bánkról a 35. hét körül hogy kisfiú, addig nem hittem el. Mivel mindkét lánynál már félidõben megmondta hogy lányok, és ez be is jött, most is hittem neki, és hát igaza lett! Szóval Gabikátok lesz?!
Na most megyek, mert már kezd leragadni a szemem, holnap leszek még, írjatok!
Puszi: Norcsi.