Sziasztok!
Zsuzsa! Nagggggggggyon édesek voltak a gyerekek! Most méginkább sajnálom, hogy nem tudtunk menni!
Anyukám azóta rendbe jött! Szerencsére!
Az volt a baj, hogy eredetileg kedden és csütörtökön dolgoztak volna apuval, szerdán pedig a lányok, de anyu ugye beteg lett kedden, így akkor aznap maradtak otthon és szerdán, csütörtökön Ők dolgoztak. Tudod, biztos írtam, hogy cukrászdában vannak (Ők a vezetők, de dolgoznak is benne), és előre 2 hétre megírják a beosztást. Így is szerencséjük volt, hogy a lányok nem terveztek semmi olyat keddre, hogy ne tudtak volna bemenni.
Szóval röviden ennyi, hogy miért nem jött össze nekünk ez a tali!
Még akkor is eljutunk Hozzátok az idén, megigérem!
Tulipika! Örülök, hogy bent lesz Veled valaki a szülésnél, illetve a vajúdás alatt!
Nem tudom Nálatok hogy van, de Cegléden minden hónap utolsó csütörtökén van szülésfelkészítő tanfolyam és bármikor lehet csatlakozni. Ingyen van. A kórházban megmutatják a szülészetet, a gyermekágyat, néha dokik tartanak előadást, egy védőnő pedig mindig van, aki válaszol a kérdésekre. Érdeklődj utána, biztosan Vásárhelyen és Szegeden is van ilyen lehetőség.
Az anyagiakhoz csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy nem kell ám mindent megvenni, ami a "nagykönyvben" meg van írva! (Legalábbis mi nem egy olyan dolgot megvettünk, amit egyáltalán nem használtunk.)
Vajúdás: A 2. szülésemről írnék főleg, mert az elsőnél oxitocint kaptam, mivel nem akartak jönni a fájások, akkor egy idő után már nem tudtam sétálni, mert nem volt erőm és ez nem használt a tágulásnál!
(Bálintka vagy jobban igyekezett kibújni vagy én voltam ügyesebb - vagy mindkettő.
)
Szóval, du. 1 felé elfolyt a magzatvíz, fél 3-kor felhívtam a dokimat és közöltem Vele a hírt. Persze mondta, hogy menjek be a kórházba. 1 ujjnyira voltam tágulva, fájás sehol. Felvettek a szülőszobára, vért vettek, borotválás, beöntés, zuhanyozás, ctg. Aztán megérkezett a férjem kb. 5 óra felé, és akkor beindultak a fájások is. Közben telefonálgattam az ismerőseimnek, barátaimnak, hogy mi a helyzet velünk. Ez úgy történt, hogy amikor nem volt fájás, akkor ültem és beszélgettem a párommal, (vagy telcsiztem), ha jött a fájás, akkor elkezdtem sétálni a folyosón. Minél intenzívebb volt egy fájás, annál gyorsabban. (Most ahogy elképzelem magam, elég "érdekes" jelenség lehettem.
) Egy idő után kb. fél 7 felé már sehogy sem volt ez jó, úgyhogy azt mondta a szülésznő, hogy próbáljam ki a labdát. Na, itt már kínomban néha röhögtem magamon, hogy pattogok, mint valami idióta. Itt is a jól bevált "trükk" - minél erősebb volt a fájás, annál gyorsabban és erősebben pattogtam a labdán. Negyed nyolc felé megvizsgált a doki és akkor már le sem másztam a szülőágyról. Háromnegyed nyolckor mondta a doki, hogy tartsak ki, nemsokára megvan a baba (persze nem hittem Neki) és 20 óra 20 perckor valóban kibújt a második kisfiam.
Az utolsó fél órából annyira emlékszem, hogy anyukámért nyavalyogtam, meg, hogy azt mondta a doki, hogy húzzam fel a lábam, én meg közöltem Vele, hogy nekem ahhoz nincs erőm, de meggyőzött, hogy annyi még pont van, amennyi kell. Hát, ennyi.
(Nem tudom más mit érzett, de én a vége felé már tényleg valalmi önkívületi állapotban voltam. Vagy a fáradtságtól, vagy a fájdalomtól, vagy csak úgy, de az tényleg egy más állapot - szerintem.) Ja igen, én nem kértem fájdalomcsillapítót egyik szülésnél sem. (A másodiknál kb. nyolc órakor megemlítettem a dokinak, aki persze közölte, hogy már nem lehet, mert mindjárt kint van a baba.) És igaza lett!
Most rohannom kell még vásárolni!
Puszi mindenkinek! És kellemes hétvégét kívánok!
Adri