Nem tüntem el, csak ilyen melegben sokat vagyok a Dunakanyarban, ott nincs számítógép, viszont van kert, hinta, mászóka , homokozó, Duna... nem mintha Zsófinak ez irtó fontos volna, de a maminak és Balázsnak már kicsit fontosabb.
Papírokról: Madri csak irigykedek, én papírfrász nevű betegségben szenvedek, így csak a MÁK-kal küzdöttem meg, de jelentem sikerült!!!! Igaz, mégegyszer kell menni, névváltozás miatt...szuper lesz! Amikor húztam sorszámot és megláttam, hogy várakozók száma:24, azt hittem menten elájulok...közben meg hiányzott Zsófi azzal az édes kis gombszemével. De minden rosszban van valami jó, addig egy EGÉSZ!újságot kiolvastam.
Szuper volt...
Az öf. lezárása is várat magára, a hölgy uganis elment szabadságra két hete, és elegánsan elintézte: ezen a héten a szabadság előtt ez már nem fér bele az idejébe, majd tizedike után. Amikor protestálni próbáltam, azt mondta: nem értem , ugyanolyan jogok illetik meg, mint gyámot! Hát, sajnálom, hogy ez a munkája és nem érti!!!
Utálom a receptekre ráírni azt a nevet, aki nem is Ő! Értitek ezt?
(Képzeljétek, még sírtam is...pedig nem vagyok egy sírós fajta!)
Trraaaaa, viszont ma eljött a zaklatás napja: már hívom is az ügyintézőt!!!És nem hagyom magam!!
Zsófi tegnap nagyon kifáradt, túl sok volt a zsongás és nagyon meleg volt, így este volt egy kis hiszti...annyira édesek, amikor elkeserednek. Anyukám ilyenkor mindig azt kérdezte: mi van, nem jutott dinnyeföld? Hát, én is megkérdeztem Zsófit... nem örült!
Balázs is nagyon elfáradt, mindenre azt mondta (bármit kértem) egész este, hogy : NEM, mint egy hároméves kicsi.
Próbálom vázolni a tegnap esténket, csak lássátok, rózsaszín idill , bájosan mosolygó szülők...ezek voltunk mi! ( Csak vicc!)
A valóság:
egy , aki torkaszakadtában ordít,
kettő, aki juszt is dacoskodik,
három, aki mindenkit túlkiabálva próbál utasításokat adni kettőnek és négynek, közben lassan úgy érzi, talán apácának kellett volna mennie,
négy, aki fél kézzel fürdet, félszemmel meccset próbál nézni ( mert ugye, hallani, nem hallja!),... még jó, hogy itt vége a felsorolásnak...
Szóval az olasz család érzés nálunk is bejátszott!
Aztán minden jóra fordult,
egy elaludt-nyugtatgatás és babusgatás után,
kettő mégiscsak megfürdött és hagyta a szúnyogcsípéseit bekenni, sőt vacsorázott is,
négy összecsapott egy laza nyári salátát, leöblítette egy kis veressel és nézte a meccset... és ezenközben
három mit csinált? Na, ez az, ami már nem fér bele ebbe a történetbe!!
Amneris, nem baj, ha hortyogóZitusok töltik meg a netet! Nagyon édes....
Ildikó, látom, nálatok is zajlik az élet! Örülök, hogy írtál... és a humorod a régi!!!
Marcianyu, csak nem .... végre???? És melyik babakocsi lett a nyerő?
Keli, azonnal számold meg a sapkákat!!!És az a poén, hogy Gergőnek mind jól áll!
Várakozókank jó tanács: nyaralni, mozizni, vacsizni, bulizni!! Majd meglátjátok, miért mondom!
A tegnapi nap hozadéka: mindketten ( egy +kettő) alszik!