íme szüléstörténetem publikus verziója:
Hajnali 3kor fájásokra ébredtem. Ahelyett, hogy aludtam volna tovább, az órát nézegettem. Össze-vissza jöttek, s én beültem egy kád fincsi vízbe.
6kor felhívtam a szülésznőmet, hogy rendszeres 10perces fájásaim vannak, s ő megnyugtatott, hogy ez akár még le is állhat, szóval próbáljak meg aludni. Sikerült másfél órácskát, persze a fájásokra felébredve szunnyadni kicsit. Ezután kikeltünk az ágyból, s egész nap Jóbarátokat néztünk a párommal,persze közben az órát sasoltuk. 5perces-2perces-30perces, s körülbelül ez volt a menü egész napra.
Délután 6kor rendszeres 5percesekkel elindultunk a kórházba. A magyar utakat nagyon megszenvedve, majd a parkolótól egypercesekkel küszködve, este fél9kor fel lettem véve szűk 3ujjnyi-2bőujjnyi tágulássall.
Az IKEA-szobában épp befejeztek egy szülést, szóval 2óráig a sárga szobában voltunk.
23:00kor jutottunk be az IKEA-ba, ahol Kata(szülésznő) fincsi fürdőt készített, minden érzéket felébresztő gyertyákkal. Mindent kipróbáltam, de az ágyon, a kádon, bordásfalon, földön kívül csak a párom jött be
Éjfélkor már eléggé kivoltam, s kértem Katát adjon valamit, ami a babának nem árt, de az én fájásaimon enyhít. Kaptam egy nospa-injekciót.
Fájásaim folyamatosan rendszertelenül jöttek. Begyorsultak-lelassultak, begyorsultak-lelassultak. Hajnal 3kor dokibácsi (Dr.BS) azt mondta, valahol közbe kell lépnünk, mert én már erőim végét perzselgetem. Fél4kor burokrepesztés történt. Ismét begyorsultak a dolgok, majd megint alábbhagytak.
4kor kaptam egy oxitocininjekciót, de még az sem volt elég.
Hogy a fáradtság ekkora úr legyen?!!?
Fél6kor átvonultunk a sárgaszobába, ahol oxitocininfulzióra kötöttek. Fél7kor már azt hittem nem fog menni, s vákum lesz a vége. Oszt hála jött a híres női utolsó energia, amivel 6:59kor megérkezett a mi gyönyörű Angélánk.
Kettőt sivantott, majd nagy szemekkel nézegetette az ismerős szülőket.
Leírhatatlan köszönetet és hálát érzek a három ember iránt akik segítettek (férj, Dr.BS és Kata). Nélkülük nem ment volna...