Pár reakció, aztán leírom a nyavalyámat
Egcsi
Együttérzésem a barátaitok miatt, kislánnyal mi van?
Hogy fiad szerelmes-e vagy csak megjátssza egy jó szex érdekében
hát azt tőle kellene megkérdezni.
Mindenesetre a csók elég meggyőző.
Enyém Bálint szerelmes, mert amikor az érintett kislányról beszéltem, ő elértett valamit és azt hitte a nőre mondom, hogy fujj és ő így reagált: Szofi nem fujj, anya nem okos
- már most megy a rivalizálás a menyjelöltekkel
Jovi
B-k helyes kis páros.
Hurki
online gyerek agyturkász elérhetősége publikus? Nagyon kellene a következőkben leírt nyavalyám miatt.
Szóval egyszerűen muszáj leírnom, mert én ma totál kiborultam.
Bálint augusztus közepén lesz 2 éves és már icipici korától tudjuk, hogy egy igazi oroszlán. Bűbáj, ha az van, amit ő akar, elviselhetetlen ha nem az történik, amit ő akar, és elég ha csak ő kigondolta. Egy tipikus adjad uram, de rögtön, fél pillanatot nem képes várni semmire, azonnal teli torokból üvölt és követelőzik. Nem tud halkan beszélni. Mindent csak és kizárólag izomból csinál, legyen ez a szeretgetés vagy a bőgés.
Pár hónapja nagyon bedurvult nála a hiszti időszak, van hogy könnyevóbben leszerelhető, de az esetek egyre nagyobb részében, egyáltalán nem szerelhető le. Volt itt már kedvesen beszélünk hozzá, ott ülünk mellette és próbáljuk megvárni amíg magától abbahagyja, nem törődünk vele, bezárjuk a szobájába, megrázzuk és ráordítunk, ruhástól jéghideg zuhany alá dugjuk. Egyszóval elég széles skálája a hiszti kezelésének, de úgy látszik semmi nem hatásos.
Úgy vagyok vele, hogy ez a szükséges rossz, ami egy gyerek nevelésben bennevan, de néha nagyon elvesztem a türelmemet.
Nem tudom a ti gyerekeitek (aki épp korosztály) milyen erős ilyen irányú "tevékenységet" folytat, de úgy érzem, mi keményen az élvonalban vagyunk.
Ma a Campona kellősközepén (pedig látszólag semmi oka nem volt rá, mert azt csináltuk amit ő akar: szaladgált a szökőkút körül, majd szólt hogy liftezzünk, beszálltunk, elindultunk, majd kiszállt és elkezdte). Földhöz vágta magát, ott vergődött és közben embertelen hangerővel üvöltött és sikított. Ha odamentem lökött el magától, ha arrébb léptem kettőt akkor is visított, a babakocsiját rúgdosta, földhöz vágta (eldöntötte, majd újra felállította), ha meg akartam fogni tépte ki magát a kezemből és ütött. Én eleinte próbáltam a nekem szimpatikus módon kezelni és leültem közvetlen mellette egy padra. Mondtam neki, Bálint nagyon szeretlek és itt vagyok, ha befejezted a sírást szólj légyszives és megyünk tovább játszani. Mértem az időt. Ezt 20 percig csináltuk, és nem lohadt a hisztikedve. Közben mondanom sem kell a sajnálkozó és megvető pillantásokat, ami csak egy idő után kezd idegesíteni, amikor már a gyerek is marhára idegesít. na 20 perc után az egyik üzletből kijött az eladónéni és rámszólt, hogy "Vigye már arrébb a gyereket, mert szívinfarktust kapok."
Felment bennem a pumpa, de én ökör állat, nem neki szóltam vissza, hanem megpróbáltam Bálintot felvenni, persze mondanom sem kell, hogy tépte ki magát a kezemből, feszítette a testét és mint akit ütnek úgy visított. Kicsit sikerült arrébb menni, ott kitépte magát újra a kezemből és újra földhöz vágta magát, erre még néhány eladó kiszaladt és láttam a lesajnáló tekinteteket, hogy ez a nyomorult szerencsétlen ezt a pici gyereket nem képes kezelni. Ekkor már elszakadt a cérna, előkaptam Bálint vizét és meglocsoltam vele az arcát. Semmit nem számított neki, folytatta. Akkor felkaptam és jól megráztam majd ráüvöltöttem, hogy hagyja már abba. Persze akkor már az összegyűlt tömegből "szegény kisfiú, felháborító stb" hangokat is véltem kihallani, gondoltam mindjárt hívják a gyámügyet.
Majd odajött a biztonsági őr és mondta csináljon már vele valamit. Szerinte??!! Nem azt próbálom, na ezen már úgy kiborultam, hogy elkezdtem hangosan bőgni, mint egy szamár. Persze mikor elkezdtem, akkor már az zavart, hogy hogy lehetek ilyen hülye, miért nem bírom ki hogy Bálint ennyire durván adja elő magát, meg mit foglalkozom másokkal, lehet hogy nincs is gyerekük, vagy mázlisták és tüncibünci nem hisztizős babájuk volt stb, de mondanom sem kell, hogy akkor már nagyon kivoltam.
Végül mivel már több mint 30 perce úgy üvöltött, hogy tényleg szörnyű nehéz volt elviselni, ezért belecsatoltam a babakocsiba (két kézzel belefeszítettem a testét, mert persze csapta volna ki magát, térdemmel beletérdeltem a gyomrába, hogy benn tudjam tartani, amig becsatolom). na jöttek is a megjegyzések, azért szivesen átadtam volna másnak, hogy ő miként csatolta volna be....
Üvöltő gyereket kocsihoz ki, ott hasonló módszerrel kocsiba be, és irány haza.
Nem tudom miért, azért-e mert naponta minimum 10 ilyen 5-30 perces hisztije van és már egyre nehezebben bírom, vagy fogjam a kisbabás hormonokra vagy a nyári melegre, de nagyon kiborultam. Végigbőgtem a negyed órás kocsi utat és még utána itthon sem bírtam abbahagyni.
Szóval nem tudom ez mennyire normális? Nem tudom hogy ilyen erős fokozata is lehet a dackorszak, vagy valami nem oké a fiamnál, de ez nagyon kemény.
Nyugtassatok meg! mondjátok, hogy nálatok is így van csak én bírtam ma nehezen.
Ilynekor persze a tipikus női önostorozást elkezdem és keresem magamban a hibát, hol rontottam el, mit csinálok rosszul.
Bébiszitter néni kicsit megnyugtatott (mert ő volt itt Milánnal, amíg mi elmentünk szórakozni
), hogy szerinte semmit nem rontottam el, meg szépen nevelem, de ő már rengeteg gyerekkel volt, és B tényleg extra akaratos, határozott blablabla hisztis.
De mégis, azért bennem van a nagy kérdőjel?
Mit kellene tenni? megpróbálni letörni, ráüvölteni, megrázni, sarokba szorítani vagy tényleg hagyni amit eddig is tettem, majd csak kijön belőle magától? nem tudom mivel teszek rosszat?
Ha hagyom, megtanulja kezelni maga a dühkitöréseit, de vajon nem ezzel rontom-e el, hogy túl szabad lesz és nem tartom szigor alatt. Szuóval nagyon gáz....
Na bocs, hogy így rátok borítottam, de tényleg issza a véremet
ez nagyon szomorú és ugyanakkor dühítő is , mert annyira figyelmetlenek az emberek és sajnos az a 6 éves gyerek a szülei nélkül nő fel. És hogy az a kislányt szerető rokonok veszik körül. ez tényleg nagyon szomorú. És csak remélhetjük, hogy velünk ez nem fordulhat elő. Nem is tudom ilyenkor úgy eltörpül a jaj de kár, hogy még nem vagyok újra terhes, de kár, hogy nincs elég pénzünk és más elvileg fontos óhaj kívánság panasz. Megyek és megszeretgetem a családom mert tényleg ők a legfontosabbak.
Kíváncsi vagyok mit mond egy szakember erre.
[/img]
Vagy ez már függőség? 
Remélem addig még egyben leszünk.
