Sziasztok!
már egy ideje nem jelentkeztem, mert semmihez sincs hangulatom, ennek az okát később felfedem.
Üdvözlöm én is az újonnan érkezőket, és Verának külön köszönöm, hogy beszámolt Mecsérről. Jó volt hallani, hogy ilyen rendes. És Marci nagyon tünemény
Itykonak gratulálok, így utolsóként is, remélem jól vannak.
Csak egy-két észrevétel: Nikike, mi tavaly voltunk Kétpón, igaz, nem a falunapokon, hanem nászajándékként egy hétvégét töltöttünk a kastélyban, hála egy barátnőmnek
Érdekes hely ez a kastély, nem is tudom, hogy giccsesnek, vagy elegánsnak nevezzem-e, mindenesetre nagyon jót pihentünk, szaunáztunk, pezsgőfürdőztünk.
Nekem a BKV-val kapcsolatban egyre jobb a tapasztalatom, újabban szinte mindig át akarják adni a helyet. Persze még mindig csak nők, és a középkorúak. Igaz, csak a földalattit használom, meg villamost, és az sem a legzsúfoltabb-verzió, de nincs okom panaszra. Én még rendszeresen vonatozom is, a hétvégén rengeteget utaztunk, és az is elviselhető. Helyet kapok, csak a meleg ne lenne.
Frusi, még mindig vannak szúrások? Vagy javult már a dolog?
Szóval a lehangoltságom oka szerencsére nem az állapotom, dolgozgatok, és sok jó esemény is történt a hétvégén azért: elkészült a gyerekszobába a szekrény, nagyon helyes, meg a hálónkba a könyvespolcok, az is hangulatos lett. Aztán lementünk a Velencei-tóra, és még fürödtem is!!! Kellemes volt a víz és nem találtam piszkosnak, és nem én voltam az egyetlen pocakos nő
Aztán jött a hidegzuhany: a kutyánk, akiről írtam, h kiskutyái lesznek, mire hazaértem, elpusztult!!! Nem hogy kiskutyák nincsenek (lehet, h érzéketlen vagyok, de ez nem is érdekel), de még a mi kutyánk is meghalt. Hihetetlen, teljesen jól volt, a szülés megindult ugyan, csak nem nagyon haladt előre a dolog. Éjszaka kijött egy állatorvos, azt mondta, minden rendben, még élnek benne a kicsik, csak adott neki vmit, h gyorsuljon a folyamat. Sajnos a mi állatorvosunk épp nyaralt...Reggelre annyira rosszul nézett ki a kutyuskánk, hogy a húgom folyton próbálta anyát elérni, h megint szóljon az orvosnak, aki (az orvos) azt mondta, hogy ő nem tudja császározni, csak fájdalomcsillapítót adhat neki. De mire kijött, már késő volt. Időközben sok halott kiskutyát megszült, de maradhatott benne még, vagy elzáródott vmi, vagy fertőzést kapott...El sem hiszem, hisz nem is volt semmi baja, aztán meg már nincs is. Mivel nagyon közel állt hozzánk, így nagyon nehéz túllépni ezen, 2 napig sírtam, most már talán nem bőgöm el magam, ha kutyát látok.
Bocs, h ezt leírtam, de szörnyen érzem magam. Nem akartam elrontani a kedveteket.
A finiselőknek nagy hajrá, olyan jó lesz nektek, ha már babázhattok is. Én még hosszú hetekig - hónapokig nem, és mire megszületik a kislányunk, Ti már rég tapasztalt anyukák lesztek