Szia Kati!
Mit értessz az alatt, hogy így még egy évvel kevesebbet kell általánosba járnia? Speciális suliba megy?
Bocs, ha nagyon tudatlan vagyok, vagy esetleg valami elkerülte korábban a figyelmem.
Na, a suli nálunk még csak "elmélet"... :-)
Arrl én is hallottam/olvastam már, hogy az esõemberkék valamiért bájosak, szépek. Nekem Domcsi biztos, hogy szép, az lenne a szomorú, ha nem lenne az, nem igaz, de szép a kicsi lányom is, pedig õ nagyon nem autista! :-)
Viszont elfogulatlanul mondhatom, hogy a Te gyerkõceid is nagyon szépek, mindannyian. Jani is! (De modortalan vagyok, nem is reagáltam még a képekre, amiket küldtél nekem, bocsánat ezerszer!!!) Szóval: nagyon szuper gyerekek, gratulálok! :-)
A suli, remélem, beválik. Jani várja? Bizakodik? Hogy áll hozzá a dolgokhoz, a változáshoz?
kisandi
Új privát üzeneted érkezett!
2003.06.10 12:06
Szia Andi!
Az igazgatono felajanlotta neki, hogy lepjen at egy osztalyt. Jovore lenne otodikes, de abbol nyaron levizsgazik, s hatodikba megy.Igy lesz 1 evvel kevesebb az altalanos.
Ez jo is , meg nem is. Jo, hogy kikerul a mostani osztalyabol, ahol gyotrik, de a feszitett tanulas, amit most kellene csinalnia elegge fardtta es idegesse teszi, sokat sikitozik. Csutortokon vizsgazik termeszetismeretbol, a toribol mar megkapta az otost. Nyarra marad a nemet, magyar es matek.Szerencsere a matekot allitolag mar nagyjabol magatol tudja, a kotelezoket mar reg elolvasta. A nemet lesz a huzos.
Janit egyebkent latszolag nem erdekli sem a lehetoseg, sem az osztalyvaltas, sot egyaltalan nem fogja fel a dolgokat a maguk valojaban.Azt, hogy ha mar belevagtunk, akkor tanulni kell. Ugy kell uldoznom, hogy jojjon.Szoval sajna all a bal. Most mar szivesebben mondanam ezzel a tapasztalattal, hogy koszonjuk, nem.Remelem, elgtetel lesz az uj osztaly neki, s a mostani osztalya dobbenete, hogy o mar felettuk jar, mert egyebkent allandoan gunyolodtak rajta.
Szoval, nem tudom meg, mi lesz.
Kati
Az igazgatono felajanlotta neki, hogy lepjen at egy osztalyt. Jovore lenne otodikes, de abbol nyaron levizsgazik, s hatodikba megy.Igy lesz 1 evvel kevesebb az altalanos.
Ez jo is , meg nem is. Jo, hogy kikerul a mostani osztalyabol, ahol gyotrik, de a feszitett tanulas, amit most kellene csinalnia elegge fardtta es idegesse teszi, sokat sikitozik. Csutortokon vizsgazik termeszetismeretbol, a toribol mar megkapta az otost. Nyarra marad a nemet, magyar es matek.Szerencsere a matekot allitolag mar nagyjabol magatol tudja, a kotelezoket mar reg elolvasta. A nemet lesz a huzos.
Janit egyebkent latszolag nem erdekli sem a lehetoseg, sem az osztalyvaltas, sot egyaltalan nem fogja fel a dolgokat a maguk valojaban.Azt, hogy ha mar belevagtunk, akkor tanulni kell. Ugy kell uldoznom, hogy jojjon.Szoval sajna all a bal. Most mar szivesebben mondanam ezzel a tapasztalattal, hogy koszonjuk, nem.Remelem, elgtetel lesz az uj osztaly neki, s a mostani osztalya dobbenete, hogy o mar felettuk jar, mert egyebkent allandoan gunyolodtak rajta.
Szoval, nem tudom meg, mi lesz.
Kati
2003.06.12 20:29
Szia Kati!
Hát... nem könnyû ez! Biztosan nem. Amennyire kecsegtet, és ahogy Jani áll hozá, szegénykém... bele van fásulva?
El kellene döntenetek, ugye, hogy megy-e hatodikba? És félsz, hogy jól döntessz-e? Vagy már el van döntve?
Sajnálom, hogy így állnak hozzáa dolgokhoz az osztálytársai. :-((( Azért ez olyan nagyon elkeserítõ!
kisandi
Hát... nem könnyû ez! Biztosan nem. Amennyire kecsegtet, és ahogy Jani áll hozá, szegénykém... bele van fásulva?
El kellene döntenetek, ugye, hogy megy-e hatodikba? És félsz, hogy jól döntessz-e? Vagy már el van döntve?
Sajnálom, hogy így állnak hozzáa dolgokhoz az osztálytársai. :-((( Azért ez olyan nagyon elkeserítõ!
kisandi
2003.06.13 10:41
Szia Andi!
Tegnap mondtak, hogy mar hatodikosnak veszik, tehat at kell mindenbol menjen. Na azert mi sem gondoljuk, hogy 2-es 3-assal. Minimum negyes.Tehat fel kell kotni az alsonemut.
O inkabb ugy erzem, nem erti az egesznek a tetjet. Hogy most mar csinalni kell.
Ja, lattam a leendo ofot, eleg szigorunak tunik, lehet, hogy ez jol jon majd. Meglatjuk.
Most 2 hetre nyaralni megyunk!Mindenkinek jo pihenest a nyaron!
Kati
Tegnap mondtak, hogy mar hatodikosnak veszik, tehat at kell mindenbol menjen. Na azert mi sem gondoljuk, hogy 2-es 3-assal. Minimum negyes.Tehat fel kell kotni az alsonemut.
O inkabb ugy erzem, nem erti az egesznek a tetjet. Hogy most mar csinalni kell.
Ja, lattam a leendo ofot, eleg szigorunak tunik, lehet, hogy ez jol jon majd. Meglatjuk.
Most 2 hetre nyaralni megyunk!Mindenkinek jo pihenest a nyaron!
Kati
2003.07.29 17:36
Einstein, az autista
Szendi Gábor
Einstein és Newton zseni volt, kétség sem fér hozzá. De most kiderülhet, hogy az autizmus egyik fajtájában, az Asperger-szindrómában szenvedtek. Egy cambridge-i és egy oxfordi professzor megvizsgálták a rendelkezésre álló dokumentumokat, visszaemlékezéseket, felvételeket, s ezeknek alapján Albert Einstein és Isaac Newton személyiségét…
Az autizmus tudományos karrierje a múlt század negyvenes éveiben kezdődött, amikor Leo Kanner Amerikában és tőle függetlenül Hans Asperger Ausztriában, leírták e betegség elkülönítő tüneteit. A kutatás kezdetben csak az értelmi fogyatékosok egy sajátos, érzelmileg kötődni képtelen, különös magányba süppedt csoportját vizsgálta. Mára, e kutatások melléktermékeként, egy sajátos zsenielmélet is kezd kibontakozni.
Az autizmus igazi lényegét olyan embereken lehet tanulmányozni, akik nem szenvednek az autizmussal gyakran együttjáró egyéb agysérülések következményeitől, hanem csak tisztán autisták. Vannak ilyenek, ők az Asperger szindrómások. Míg Leo Kanner elsősorban az értelmi fogyatékossággal sújtott autistákat tanulmányozta, Aspergert olyan betegekkel hozta össze a sors, akik kiemelkedően intelligensek voltak, szociálisan is látszólag jól funkcionáltak, de…de mégis volt valami furcsa, valami zavaró bennük. Például nem ismerik a tekintet-kommunikációt, nem néznek beszédpartnerük szemébe, vagy csak meredten bámulják.
Az Asperger szindrómások mozgása ügyetlen, szociálisan gátoltak, rossz társalkodók (hacsak nem mániájukról beszélhetnek), szeretik a magányt és a magányos elfoglaltságokat, nehezen alkalmazkodnak a szociális elvárásokhoz, ettől excentrikusak, különcök, emberi kapcsolataikban merevek, kerülik az intimitást, mániákus szenvedélyességgel vonzódnak általában a természettudományokhoz, vagy valami elvont dologhoz, és rendkívül naiv, olykor nevetséges, olykor idealisztikus igazságérzet hajtja őket. Mivel rendkívül okosak, életük során rengeteg megfigyelést tesznek az emberek viselkedéséről, és bár ők is nagyjában-egészében híján vannak az 'implicit tudatelméletnek', a fejükben őrzött egyfajta viselkedéses példatár alapján felnőttkorukra már viszonylag eligazodnak szociális helyzetekben, persze olykor az 'elefánt a porcelánboltban' benyomást keltve, ugyanis az emberi kommunikáció rendkívüli összetettségét és sokértelműségét a legjobb megfigyelő képességgel sem lehet empátia és intuíció nélkül igazán megérteni. Ezért általában nincs humorérzékük, mindent 'szó szerint' értenek, sokszor bajban vannak a metaforákkal és az átvitt értelmű fogalmakkal.
Az Asperger-szindrómások igen sokat szoktak tépelődni olyan szavakon, mint 'magasztos', 'szerelem', 'megindító'; szótárakban keresgélnek, illetve próbálják megfejteni, mit érezhetnek az emberek, amikor e szavakat használják. Amikor Oliver Sacks, a híres neurológus író megkérdezte egy csodás táj kapcsán Temple Grandint, korunk egyik híres Asperger szindrómását, hogy átérzi-e a táj fennköltségét, Temple őszintén azt válaszolta, hogy nem érzi, de megérti, hogy mások ezt nevezik fennköltnek. Mikor azt kérdezte tőle Sacks, szerinte milyen lehet a szerelem, Temple azt felelte, szerint az olyan lehet, mint az elájulás. Temple Grandin egyébként professzorként kutat és oktat egy amerikai egyetemen.
Albert Einstein, a magányos utas
Íme egy jellegzetes Asperger -szindrómás vallomás az emberi kapcsolatokról és igazságról: 'Szenvedélyes szociális igazságérzetem és felelősségtudatom mindig különös ellentétben állt azzal, hogy kifejezetten hiányzik belőlem a vágy a más emberi lényekkel, vagy közösségekkel való közvetlen kapcsolatra. Igazi 'magányos utas' vagyok, és soha nem tartoztam tiszta szívemből sem hazámhoz, sem otthonomhoz, sem barátaimhoz, vagy akárcsak közvetlen családomhoz; s e kötelékek közt is, soha nem veszítettem el a távolság érzését és a magányosság iránti vágyamat'.
E fenti találó sorokat Albert Einstein írta, akivel kapcsolatban egyre több az érv arra, hogy valójában egy zseniális autista volt. Érzelmi elköteleződési problémáira utal, hogy Einstein nem mutatott különösebb felelősségérzetet közvetlen családja iránt, bár egész életében az emberiségért dobogott a szíve. Nem foglalkoztatta házasságon kívül, későbbi feleségétől, Mileva Marictól született gyermeke sorsa, akit Mileva Szerbiába visszavonulva szült meg, és adott örökbe. A dolog annál is furcsább, mert a kislány 1902-ben született, s Einstein pedig 1903-ban elvette Milevat. De ez a házasság sem valami vak szerelem szülötte volt, sokak szerint feleségét is azért 'szerette meg', mert évfolyamtársak voltak a főiskolán, és vele éjt-nappallá téve lehetett a fizikáról beszélgetni. Levelezésük alapján feltételezik, feleségének nem kis szerepe lehetett a relativitáselmélet kidolgozásában, s talán ezért is adta neki oda Einstein válásukkor a Nobel-díj teljes összegét. Einstein, ahogy kezdett befutott híresség lenni, felesége és két fia nem sokat látták odahaza. Később, válásuk után Einstein feleségül vette elsőfokú unokatestvérét, Elsa Lowenthalt. Állítólag nagy volt a szerelem, amit Elsa több éves odaadó betegápolásával ért el, de sem a szerelem, sem a hála nem gátolta meg Einsteint abban, hogy rendre meg ne csalja feleségét. Mindez persze lehetne bohémság is, de más szempontból az érzelmi elköteleződés hiányát jelzi.
A cikk teljes terjedelmében a júliusi számban olvasható!
Szendi Gábor
Einstein és Newton zseni volt, kétség sem fér hozzá. De most kiderülhet, hogy az autizmus egyik fajtájában, az Asperger-szindrómában szenvedtek. Egy cambridge-i és egy oxfordi professzor megvizsgálták a rendelkezésre álló dokumentumokat, visszaemlékezéseket, felvételeket, s ezeknek alapján Albert Einstein és Isaac Newton személyiségét…
Az autizmus tudományos karrierje a múlt század negyvenes éveiben kezdődött, amikor Leo Kanner Amerikában és tőle függetlenül Hans Asperger Ausztriában, leírták e betegség elkülönítő tüneteit. A kutatás kezdetben csak az értelmi fogyatékosok egy sajátos, érzelmileg kötődni képtelen, különös magányba süppedt csoportját vizsgálta. Mára, e kutatások melléktermékeként, egy sajátos zsenielmélet is kezd kibontakozni.
Az autizmus igazi lényegét olyan embereken lehet tanulmányozni, akik nem szenvednek az autizmussal gyakran együttjáró egyéb agysérülések következményeitől, hanem csak tisztán autisták. Vannak ilyenek, ők az Asperger szindrómások. Míg Leo Kanner elsősorban az értelmi fogyatékossággal sújtott autistákat tanulmányozta, Aspergert olyan betegekkel hozta össze a sors, akik kiemelkedően intelligensek voltak, szociálisan is látszólag jól funkcionáltak, de…de mégis volt valami furcsa, valami zavaró bennük. Például nem ismerik a tekintet-kommunikációt, nem néznek beszédpartnerük szemébe, vagy csak meredten bámulják.
Az Asperger szindrómások mozgása ügyetlen, szociálisan gátoltak, rossz társalkodók (hacsak nem mániájukról beszélhetnek), szeretik a magányt és a magányos elfoglaltságokat, nehezen alkalmazkodnak a szociális elvárásokhoz, ettől excentrikusak, különcök, emberi kapcsolataikban merevek, kerülik az intimitást, mániákus szenvedélyességgel vonzódnak általában a természettudományokhoz, vagy valami elvont dologhoz, és rendkívül naiv, olykor nevetséges, olykor idealisztikus igazságérzet hajtja őket. Mivel rendkívül okosak, életük során rengeteg megfigyelést tesznek az emberek viselkedéséről, és bár ők is nagyjában-egészében híján vannak az 'implicit tudatelméletnek', a fejükben őrzött egyfajta viselkedéses példatár alapján felnőttkorukra már viszonylag eligazodnak szociális helyzetekben, persze olykor az 'elefánt a porcelánboltban' benyomást keltve, ugyanis az emberi kommunikáció rendkívüli összetettségét és sokértelműségét a legjobb megfigyelő képességgel sem lehet empátia és intuíció nélkül igazán megérteni. Ezért általában nincs humorérzékük, mindent 'szó szerint' értenek, sokszor bajban vannak a metaforákkal és az átvitt értelmű fogalmakkal.
Az Asperger-szindrómások igen sokat szoktak tépelődni olyan szavakon, mint 'magasztos', 'szerelem', 'megindító'; szótárakban keresgélnek, illetve próbálják megfejteni, mit érezhetnek az emberek, amikor e szavakat használják. Amikor Oliver Sacks, a híres neurológus író megkérdezte egy csodás táj kapcsán Temple Grandint, korunk egyik híres Asperger szindrómását, hogy átérzi-e a táj fennköltségét, Temple őszintén azt válaszolta, hogy nem érzi, de megérti, hogy mások ezt nevezik fennköltnek. Mikor azt kérdezte tőle Sacks, szerinte milyen lehet a szerelem, Temple azt felelte, szerint az olyan lehet, mint az elájulás. Temple Grandin egyébként professzorként kutat és oktat egy amerikai egyetemen.
Albert Einstein, a magányos utas
Íme egy jellegzetes Asperger -szindrómás vallomás az emberi kapcsolatokról és igazságról: 'Szenvedélyes szociális igazságérzetem és felelősségtudatom mindig különös ellentétben állt azzal, hogy kifejezetten hiányzik belőlem a vágy a más emberi lényekkel, vagy közösségekkel való közvetlen kapcsolatra. Igazi 'magányos utas' vagyok, és soha nem tartoztam tiszta szívemből sem hazámhoz, sem otthonomhoz, sem barátaimhoz, vagy akárcsak közvetlen családomhoz; s e kötelékek közt is, soha nem veszítettem el a távolság érzését és a magányosság iránti vágyamat'.
E fenti találó sorokat Albert Einstein írta, akivel kapcsolatban egyre több az érv arra, hogy valójában egy zseniális autista volt. Érzelmi elköteleződési problémáira utal, hogy Einstein nem mutatott különösebb felelősségérzetet közvetlen családja iránt, bár egész életében az emberiségért dobogott a szíve. Nem foglalkoztatta házasságon kívül, későbbi feleségétől, Mileva Marictól született gyermeke sorsa, akit Mileva Szerbiába visszavonulva szült meg, és adott örökbe. A dolog annál is furcsább, mert a kislány 1902-ben született, s Einstein pedig 1903-ban elvette Milevat. De ez a házasság sem valami vak szerelem szülötte volt, sokak szerint feleségét is azért 'szerette meg', mert évfolyamtársak voltak a főiskolán, és vele éjt-nappallá téve lehetett a fizikáról beszélgetni. Levelezésük alapján feltételezik, feleségének nem kis szerepe lehetett a relativitáselmélet kidolgozásában, s talán ezért is adta neki oda Einstein válásukkor a Nobel-díj teljes összegét. Einstein, ahogy kezdett befutott híresség lenni, felesége és két fia nem sokat látták odahaza. Később, válásuk után Einstein feleségül vette elsőfokú unokatestvérét, Elsa Lowenthalt. Állítólag nagy volt a szerelem, amit Elsa több éves odaadó betegápolásával ért el, de sem a szerelem, sem a hála nem gátolta meg Einsteint abban, hogy rendre meg ne csalja feleségét. Mindez persze lehetne bohémság is, de más szempontból az érzelmi elköteleződés hiányát jelzi.
A cikk teljes terjedelmében a júliusi számban olvasható!
2003.07.30 21:25
Nem tudom hallottátok-e... A fókuszban volt...
Két gyermek született körülbelül egy időszakban. Az egyiknek az apja pilóta volt, a másiké légiirányító. Ugyanott. Sugárzásoknak voltak kitéve. Mindkét gyermek autista lett. Szerintetek van ennek jelentősége?
A jelenlévők autista gyermekeinek az apjai milyen körülmények közt dolgoztak a fogantatás idejében?
Két gyermek született körülbelül egy időszakban. Az egyiknek az apja pilóta volt, a másiké légiirányító. Ugyanott. Sugárzásoknak voltak kitéve. Mindkét gyermek autista lett. Szerintetek van ennek jelentősége?
A jelenlévők autista gyermekeinek az apjai milyen körülmények közt dolgoztak a fogantatás idejében?
Vissza: Gyermekek - betegségek, gondok
