Viki: használt a kínai?
Kriszti: egzotikus megoldás a sárgadinnye kókusszal, mmm....
Tami, örülök, h jól éreztétek magatokat Titáéknál!
Dodó, remélem, holnap már repültök!
Fiúk elmentek halászlevezni Anyuékhoz, mi meg Natikámmal itthon maradtunk. Kis drága Macilányom végre alszik...
Most leírom az alvás előzményeit, elég hosszadalmas lesz...
Délelőtt épp bealudt a cicin, tettem volna le aludni, erre mindkét telefonom egyszerre csörgött. Aztán szinte folyton etettem, hátha elálmosodik újra, legközelebb akkor aludt be szegényem, amikor negyedóra muúlva indulnunk kellett a konduktorhoz, déltájban. Aztán onnan kijőve is elaludt, de föl kellett öltöztetnem, és az autóval is elítélhető módon meg kellett állni a piros lámpáknál... már annyira ordított... mikor hazaértünk, babakocsiba pakoltam, és sétálni indultam vele egy órára (míg Otiért kellett mennünk), mert az mindig bejön. De akkor is csak félórát aludt. Aztán itthon Otit bűvölte - annyira édesek együtt!!!! -, és végül épp akkor aludt el, mikor Apa hazaért, 6 tájban.
Muffin, Eliot igenis nagyon ügyes! ahhoz képest, hogy elvileg nem is tudhatná, amit tud...
Szly, Jázmin cuki!!!
Véda: megértem az együttlakásos érzéseidet. Ha úgy alakult volna, nekem is Anyuékhoz kellett volna költöznöm. Hál'Istennek megmaradt ez a kis lakás, így végül is maradtam.
Tesómék viszont együtt laknak Anyuékkal, alsó szinten szülők, felül tesómék, és bizony náluk is vannak súrlódások. Ilyenkor örülök, hogy nem vagyunk annyira egymás szeme előtt, épp elég volt 25 évig...
De tényleg jó, hogy bármikor be tudnak segíteni neked!
Lehet, hogy kicsit beájulok Natikám mellé, míg a fiúk megjönnek...