Sziasztok!
Heni!
Gratulálok a két csíkhoz!:)
Csibe!
Kitartást még, nemsokára kezedben tarthatod Gábort!
Juca!
Én is remélem, nem mész el, olyan jó volt olvsani hozzászólásaidat, tanácsaidat!
Én is tartozom a szüléstörténettel. Megpróbálom összefoglalni.
Izabella majdnem 3 héttel hamarabb érkezett a kiírtnál, bár a doki azt mondta, szept.20-ig nem fogom húzni, szerinte 10-e előtt meglesz. Ehhez képest aug.31-én hajnali 3/4 4 körül egy pukkanásra ébredtem. Felültem az ágyon, és szinte a pukkanással egyidőben elkezdett folyni 'valami'-persze hamar rájöttem, hogy a magzatvíz, mert ugye nem lehetett visszatartani.
Hirtelen annyira megijedtem, hisz, olyan váratlanul jött, hogy szülök, hogy olyan remegés fogott el, nem tudtam megállítani. Persze, felocsúdtunk aztán a párommal, és még a hiányzó dolgokat kezdtük el bepakolni. Na, ezt ne csináljátok utánam.
Felhívtam a dokim, aki azt mondta, menjünk be most a kórházba, ne pakolásszunk. Végülis, 6 óra körül értünk be, ahol az ügyeletes orvos vizsgált meg, 1 ujjnyira voltam kitágulva, lepakoltam, sőt kicsit később leborotváltak,és még egy kicsit később megkaptam a beöntést is. Rosszabbra számítottam, de nem volt olyan szörnyű.
A vajúdóban megágyaztak, a párom hazament egy kicsit pihenni, hisz, nem is voltak még fájásaim, és anyu váltotta fel. Az orvosom, olyan 8-9 körül jött, és miután megvizsgált, azt mondta, másnap reggelig meglesz. Gondoltam, jóval bíztat.
Aztán el is ment még valami ünnepségre, de tartottuk a kapcsolatot telefonon. Aztán 11 körül kezdtek jönni 5-6 perces fájások, amik 2 órára erősödtek 4-5 percesekre. Az nst akkor már nem volt kellemes, mert ülni is nehéz volt. Szóval kezdett elég "kellemetlen" lenni a dolog.
A dokim visszaért közben, és 3-4 körül már majdnem 3 ujjnyi voltam. Azt mondta, jól haladunk, és 5 körül mondta azt, hogy 7-kor, mikor húgom koncertje elkezdődik az esztergomi Bazilikában, meglesz a baba. Azt tudni kell, hogy ő is el akart menni erre a koncertre.
És igaza is lett! Ez annyira érdekes volt, mert bejött az előrejelzése. 5 óra utántól, kb., már elég rendesen fájt, állva volt a legjobb, párom és anyu maszírozták a derekam. A labdát én is kipróbáltam, ami kicsit enyhítette a fájdalmakat. Ekkor már a szülőszobában voltam. Fél 7-3/4 7 körül már a szülőágyon voltam, és már néha úgy éreztem, nyomni kell, aztán végre 'lehetett'. Egy méhlazító infúziót kaptam, hogy eltűnjön a méhszáj teljesen. A szülésznő is és a dokim is nagyon rendesek voltak, és a párom és anyu jelenléte is hatalmas erőt adott, és segített a fájdalmak elviselésében.
A tolásnál elmondták, hogy vegyek levegőt, meddig tartsam bent, mit kell tennem. Végülis olyan 5 tolásra megszületett Izabellánk, este 7 órakor! Tehát igaza lett az orvosomnak. Érdekes volt ez az egybeesés.
A tolófájások sokkal 'jobbak' voltak,mint az előtte lévők, mert akkor már belead az ember mindent, és arra törekszik, hogy végre kijöjjön az a kisember onnan.
Amikor a mellemhez tették az csodálatos érzés volt. Még most is érzem a kis, ragacsos, meleg testét a bőrömön. Mindenki sírt, de tényleg, nagyon megható az a pillanat. A párom vágta el a köldökzsinórt, amit a dokim le is fényképezett.
Miközben varrtak, én a babánknak dúdoltam azt az éneket, amit a hasamban is hallhatott.
Az örzőben még eltöltöttünk egy pár órát a babával, meg családdal, meg lement az infúzió is. Próbált szopizni, és boldogok voltunk. Most is, persze!:)
Aznap éjjel nem sokat aludtam, annyira friss volt az élmény, izgalmak. A baba ott volt szinte végig velem, hisz bababarát kórház a miénk, itt Esztergomban.
4 és fél nap után hazamehettünk, és azóta tanulgatjuk az új életet, és örülünk egymásnak.
Igaz, a szülés nem volt fájdalom nélküli, de megéri, ki lehet bírni, mint sokmindent, és a végén egy gyönyörű kisbaba az eredmény, aki sokkal fontosabb mindennél.
Kicsit hosszú voltam, de talán nem baj.
Jó éjt!
Bogi