Sziasztok Lányok!
Na tegnap hazaértünk. Most nem tudok aludni, mert annyi minden történt.
Előbb mesélek magamról, ezt nyugodtan át lehet tekerni, aztán írok mindenkinek.
Szóval pénteken hazaértünk rendben, igaz kicsit sok volt adugó az autópályán, de elég hamar. Szombaton keltünk 5 órakor, és fél hétkor már el is indultunk. Kb 160 km 3 óra) volt Lengyelországba az út, de igen megérte. Gyönyörű szép a táj. Sajna fényképeket nem tudtam csinálni, merta gépet itthon hagytuk, de szerintem mindenkinek van fogalma arról az alpesi fajta tájról. Na ez is valami ilyesmi volt. 2 autóval mentünk, mert az egész bagázs jött. Odaértünk a piacra is, ami kiderült, hogy olyan, mint a Józsefvárosi, de itt nincs kínai cucc, hanem csak olyan, amit alengyelek csinálnak. Gyönyörű minden elhihetitek. Szőnyegek, estélyik, kosztümök. Igencsak hűledeztem. Pedig ugye a Westend után mindjárt más. Vettünk 2 kiságyat (tölgyfa kézzel faragott), 2 db 7 részes garnitúrás méhecskés ágyneműt (baldachin, ágynemű, huzat rá, fejvédő stb), 2 kókusz matracot matracvédő huzattal. MIndezt 40 ezer forintért. Sajna több mindent meg tudtunk volna vanni, de bezárt a piac délután 1-kor. Mondjuk nagyon boldog vagyok, mert spóroltunk kb 50 ezret ezen a túrán. A fuvart meg ingyen keptuk, mert utánna még kirándultunk kicsit:
A szlovák-lengyel határon volt az első világháború egyik legnagyobb csatája (nem részletezem, nem vagyok történelem zseni
). Itt ki vannak állítva a hegyoldalban egymásnak rohanó tankok, repcsik, ágyúk, radarok, lövészűrkok. Mindent meg lehet tapintani, nézegetni. Na itt piknikeltünk is egyet, és megettünk fél zsák karamellát (szerintem mindenki ismeri
).
Este 8-ra értünk haza.
Csodálatos volt
Még szombaton felhívott minket a férjem unokatesója, hogy atlálkozni szeretne velünk. Mondtuk neki, hogy most külföldön vagyunk, de vasárnap megyünk vissza. Hát akkor találkozunk. Feljöttünk. Kiderült, hogy az anyósom, meg a férjem testvére is itt volt, mert Tominak szülinapja volt tegnap. Gondolták meglepnek minket. Sajna az anyósomnak akkorra már haza kellett mennie,mert éjszakában dolgozott. Végül is az unokatseója értett minket félre, mert azt hitte, hogy szombaton mi már itt lszünk, így szólt nekik, hogy jöhetnek. Na mindegy, mi szívesen fogadtuka két csajt. Hoztak kajcsit, meg mindenfélét. Végül is úgy éreztem, hogy szeretettel jönnek. Először csak baráti beszlgetés volt, aztán rátértek, hogy béküljünk ki. Tök intelligensen megbeszéltünk mindent, és békében váltunk el, hogy atlálkozunk, és hogy értékeljük, amit tettek. Igaz teljesen félreértetteük egymást, de ez tényleg szerencsétlen véletlen volt.
Még mielőtt jöttek volna anyósom felhívta a fiát a következő szöveggel: "Szia, Boldog szülinapot, szia". Meg sem kérdezte, hogy a babák hogy vannak...Na nem csináltunk belőle ügyet.
Miutána két csaj elment, gondoltam megköszönöm az anyósomnak, hogy itt volt. Felhívtama munkahelyén. A férjemmondta, hogy ő nem, mert ismeri. de nálunk így szokás. Felvette. Mondtam neki, hogy köszönünk mindent, hogy sajnálom, hogy félresikerült ez az egész, de hirtelen mentünk, és hogy értékelem, hogy itt volt. Persze mindezt úgy, hogy békülni akarok. Hát ne tudjűtok meg, hoyg mit kaptam. Elkezdte sorolni a sérelmeit, meg hogy mennyit tett értünk (ebbe beletartozik az is, hogy egyből felvette a telefont). Kérdezte, hogy nekem mi a bajom. Mondtam neki, hogy én csak békülni akarok, nem látom tetejét annak, hogy elkezdjem sorolni, meg úgy döntöttünk a délután után, hogy el akarom felejteni. Hát ő nem akarta, és csak mondta tovább. Kérdeztem, hogy most sem érdekli, hogy mi van az unokáival, hát kifejezte, hogy nem érdekli végül is. Elbúcsúztunk, letette.....
A francba......