Czinkeb., Csipi!
Köszönöm szépen a tanácsot. Minden ötletet szívesen meghallgatok.
Na szóval... nálunk szerintem elég bonyolult az ügy, sokféle aspektus van amit figyelembe kell vennem.
Az egyik az hogy nekünk most semmiképpen nem menne hogy valami hosszú távú és igen költséges dologba belevágjak, mint pl a főiskola vagy az egyetem. Képben van, majd. Minket most egy egyszerűbb és rövidebb távon megtérülő dolog ránthat ki a „bajból”. Sajnos az anyagi keretek nagyon nullán vannak, ahogy látom az itteniek közül talán nekünk a legjobban. Nem panaszkodni szeretnék, csak tényleg így van, alig van valamennyivel több bevételünk, mint amennyi kiadásunk. És valóban Czinkeb, én sem várom el a Férjemtől hogy erején felül teljesítve eltartson engem, hogy ő legyen a fő kereső a családban. Én szívesen teszek érte hogy ne így legyünk és hogy nekünk könnyebb legyen, erre lenne most indításnak jó ez a suli.
A másik hogy én ilyen szempontból, megmondom őszintén, nagyravágyó vagyok. Nem gazdag szeretnék lenni, hanem jól szeretnék élni. Szeretnék valamilyen szinten Valaki lenni. Talán az egyik hibát ott követtem el hogy a középiskola után nem mentem tovább, bár ebben nem vagyok biztos. Ha úgy lett volna, akkor most végeztem volna, lenne egy diplomám, az anyukámnál laknék, valószínű ismernénk egymást a Férjemmel, de nem laknánk még együtt sem. Szó sem lenne egy majdnem kész házról, a babáról és ilyenek. Ezek után nem vagyok biztos abban hogy akkor nem jól döntöttem. Most jött el az én időm.
Úgy érzem hogy az egészséges szinten meg van bennem az erő és az akarat hogy elkezdjem valahol és eljussak valahova, és nekem erre szükségem is van. Nekem, mint embernek, mint nőnek. Az hogy ettől jobb lesz a családunknak is, egy plusz ráadás.
A diákhitel meg azért KELL, mert azt az összesen 300 ezer forintot amibe a suli kerül, most még a föld alól sem tudnánk előkeríteni. Ez effektíve nem sok pénz, de nekünk most az. Be kell fektetni anyagilag is, hogy később legyen lehetőségünk több pénzt kivenni belőle. Legalábbis szerintem.
Az egyetlen érdekes csak az hogy a GYES-GYEDből is vonnak-e, mert tényleg, akkor egyáltalán nem lenne jó, hogyha a munka hiánya miatt kiesett kevéske pénzt még kevesebbé tenné még egy hitel. De mintha úgy emlékeznék hogy az nem fizetésnek számít és nem is vonnak le belőle semmit.
(Jaj megint analitikus kisregényt sikerült írni magamról.
)
Monácska!
Nagyon sajnálom! Hasonlókat gondolok én is mint Csipi, ha kell beszélned valakivel, szólj, írj!
A testvéredre az otthonban „csak” vigyáznak, gondozzák vagy fejleszteni is tudják?
Csodák vannak néha, én személyesen is tapasztaltam. Talán neki is tudnak segíteni.
Léni!
Dr. Borsay Péterhez járok a magánrendelésére. Olyan szempontból egyáltalán nem ajánlom, hogy a PCO-hoz szerintem nem ért. Illetve Ő sztem nem adna metet nekünk. Viszont egy hihetetlenül emberséges orvos. Én sokat „kipróbáltam” már. Maszekot, drágát, olcsót, normális rendelést, de végül nála kötöttem ki, mert egyszerűen egy annyira úriember hogy el is felejtem hogy nőgyógyászhoz mentem. Bírom a pasi fejét.
Üdv!
Monee