Nagyon köszönöm mindenkinek azt, hogy támogat, hogy véleményt ír!! Eddig rágtam magam a soraitokon, és jártattam az agyamat. A lelkem mélyén tudtam, és féltem hogy ezt fogja mondani a doki. A párom nagyon pozitívan gondolkodik ettől eltekintve, és néha nekem is megy a dolog, csak az a fránya idő. Hogy legyek türelmes, majd sikerül...
Igen, hsg-t megbeszélem a magam dokijával, és akkor meglátjuk mi lesz. Az inszemet nem tudom, hogy vállalom-e. Ha átjárható vagyok, akkor végülis igaza van a dokinak, hogy spontán is teherbe eshetek. Bár tetszene az ötlet, hogy stimulálják a jobb petefészket is...
A súlyom meg hát... bántó, de ezt bárki mondaná, akkor is bántana a dolog. Mert ez is igaz. Tudom, hogy fogyni kellene, és ez napi szinten itt van az életünkben. Diétázom, zöldség meg gyümölcskúrán vagyok, és nem eszem tele magam mindennel. Teljes életmódváltás van nálunk (kenyeret sem eszem, esetleg ha teljes kiőrlésű lisztből van)... Egyedül a sport az, amire nem jut igazán energiám... Soha nem leszek vékony, pedig minden álmom. Ja, és a rendelőben kétszer akkora nő is ült mellettünk, neki vajon mondja-e az orvosa. A párom azt mondja ez a legegyszerűbb dolog egy orvos részéről, hogy fogyókúrára bíztat; azt mondja diétázzak, és majd talán attól is megoldódik a dolog. Nem tudom így van-e, de olyan álomkergetésnek tűnik ez.
Azon is gondolkodunk, hogy fogjuk kicsiny lombikra szánt pénzünket, és elmegyünk belőle nyaralni. Mi rengeteget kirándulunk, meg utazunk, ha van rá módunk, hogy kilépjünk a megszokott kerékvágásból, a napi taposómalomból.
Drága Bbilonkám!
Benevezős futást nem tudok vállalni - még a sarokig csak-csak, de amilyen távokat írsz... Sosem voltam futóbajnok, most csak annyiban lenne jó kicsit, hogy mozgunk, és nem tespedünk. Bár valahol azt hallottam a szex fogyaszt
:):) A párom meg támogatja ezerrel a fogyókúrát mozgással
:):)
De a találka így is meg máshogy is összejöhet ám!!!
Reni!!!
Neked azt köszönöm, hogy ilyen őszintén megírtad, hogyan éreztél mások iránt, akik már babások voltak. Soha nem kívánnék senkinek semmi rosszat, ezt úgyis tudjátok. De a barátnőméknél megvan a pici - a születése és az én szülésem között 2 hét lett volna csupán, szóval ha csak egy picit belegondoltok, hogyan érezhetem magam, akkor tudjátok. De persze megdajkáltam a babát, csak visszanyeltem a könnyeimet. Ami rossz, az az, hogy a barátnőm "nehezen" érti meg, hogy min mentem keresztül, és folyton azzal "gyötör", hogy elvesztem. El, igen. Na mindegy!
Mindenkinek köszönöm, hogy velem volt egy kicsit ebben
Azért ez nagyon jó. És kicsit visszatértem, majd jövök sűrűbben is. Olyan kedvesek vagytok velem...nekem