Tünci,
Ő is gondolt rátok, talán így üzent nektek...
Lányok, olvasgatlak bennteket, valami édesek a babáitok a képeken.
Nagyon remélem, tartotok még a kezetekben kicsit, mert fantasztikus érzés.
Ne haragudjatok, ha leírom röviden Bencus születését: hosszú vajúdás után, sok oxitocinnal és EDA után született meg a 39. héten, 3950 grammal és 60 centivel.
A MÁV-ban szültem, csodálatos, fiatal és türelmes orvosnál, nem vágták el rögtön a zsinórt, hanem rám tették a kicsit. Apás szülés volt, Apa is ott sírt velünk (ő vágta el később a köldökzsinórt). Aztán lekapcsolták a villanyt, csak egy őrzőfény égett, és hármasban maradtunk. Még ott megszopiztattam, nagyon ügyes volt.
Nagyon nehezen indult be a tejcsim, a 4. napon még alig volt. DE ÉN SZOTATNI AKARTAM! Anyósom lefitymált, anyám nem igazán tudott segíteni (akkor még tartották velünk a kapcsolatot), szóval magunkra maradtunk a párommal. Elsorolni sem tudom, mi mindent kipróbáltunk, kitől kértünk tanácsot, és láss csodát: a "kicsim" ma is, 34 hónaposan bizony még rákéredzkedik a "dadira" (ő így hívja). Szerintem már semmi nem jön belőle, szerinte finom édes tejcsi
, de én akkor is hagyom, lassan azonban már leszokunk róla. Valahogy kezdi elveszíteni az érdeklődését iránta, de este, alváskor még ez a legjobb altató.
Mindezt azért írtam le, hogy merjetej, akarjatok Ti is, sikerülni fog. Amikor elveszítettülk a második babánkat, akkor összeomlottam, a sebezhetetlenségembe vetett hitemnek vége lett. Nem a fizikai sebezhetetlenségre gondolok, hanem a kicsit halhatatlanságomra, hogy hiszen én már egyszer "produkáltam", most mi van velem?!
De felállok, és Ti is álljatok fel, mert igenis kell, hogy Nektek is legyenek álmatlan éjszakáitok azért, mert a kicsitek állandóan szopizni akar, és takarítsatok ti is úgy, mint én: hordozókendőben rajtatok a baba, mert egyébként állandóan csak ordít utánatok.
Én is át akarom még élni legalább egyszer, és Ti is meg fogjátok ezt tapasztalni. És röhögjetek Ti is, amikor szobatiszta kezd lenni a kicsitek, és már a 4. gatyát kell ráadni egy napon belül... mert Ő azért próbálkozik... de vannak érdekesebb dolgok... és ilyenkor a "kis függelék" elsül...
Betti,
kérünk csodafotókat.
Kisanyácska,
ugye nem vezettél, és jól vagy?