Kiemelt témák

Orsi, nalunk is felmerult, h mi van, ha elobb jon a baba, minthogy eljutunk a beszelgetesre, de K.Agi megnyugtatott, h akkor is kijonnek, persze . csak jobban szeretik, ha sor kerul a beszelgetesre . ugyhogy tenyleg no para

Szilvi!

Nincs térkép, de G. Ágiéktól pár utcára lakunk, remélem, ha ő lesz ügyeletben, 10 perc alatt gyalog ideér .

És köszi a válaszokat, most már nyugodtabb vagyok és remélem, kihúzom azért a jövő hétig, mért is ne???

Zsuzsi!
Jó olvasni, hogy hogyan történnek kint a dolgok. Biztos itthon is ki lehet fogni a kórházban hasonlót, csak ritkán-gondolom és jó sok utánajárással.

Sziasztok!

Nem, már nincs szükség a Petőre, kinőtte a nagyobb egyensúlyzavart, a hiperaktivitását meg itthon is lehet kezelni. És akkor még örülhetek.

Nálunk nemigen volt 37. beszélgetés, egyik lánynál se, de nem okozott gondot. A középsővel egyszer Érdről Ági vitt be minket Pestre. Beszélgettünk a kocsiban... Mint utóbb kiderült, betudhattuk a 37. hetinek. A picurnál meg már nálunk is úgí volt, hogy jó volt egymást látni, mint régi ismerősök...

Lányok, van aki tud tanácsot adni?
Peti napközben 3 órát alszik, azt sem egyhuzamban, és csakis kézben vagy a melkasomon. Amikor fent van akkor meg többnyire sir. Tök mindegy, mit csinálok, ringatom, sétálgatok vele, énekelek, táncolok....sir. Ha leteszem, meg üvölt, úgyhogy nem is szoktam letenni, állandóan kézben van. Meg kendőben, a abban tudom eleltani, de ha leteszem azonnal felébred és sir...
Este lefekvés után (10-11 óra körül, néha éjfélkor) alszikhárom, neha negy orat egyhuzamban, de utana, ujabban oranként felkel, sokszor sikitva sir fel!! van hogy eszik ilyenkor, de van hogy tiz husz perc dajkalas utan visszaalszik. Es ez megy reggelig, akkor van egy óra csendesebb időszak, amikor nem sir csak nézelődik és gügyög, de sajnos hamar jön ujra a "hiszti"

Tudom, hogy nem hiszti, és hogy szüksége van rám, de könyörgöm, meddig megy ez? És normális dolog ez? Néha arra gondolok, lehet hogy beteg...

És kérlek, n irjátok, hogy hagyjam sirni, mert nem válik be!!! Csak annyira felhergeli magát, hogy utána végkép nem tudom megnyugtatni.
egyébként most azt is csinálja, hogy felváltva, minden átmenet nélkül sirdogál, aztán vigyorog, majd megint sirdogál...
Van tippetek, hogyan nyugtassam? Homeopátia esetleg még??
Cici, meg simogatás, meg dajkálás az van, mit lehet még tenni???

Kata

Ja, és a cumit is kipróbáltuk
néha használ ilyenkor úgy szopja mint az őrült, és engem meg mardos a kétség, hogy eleget evett-e, néha meg a cumi sem segít, kiköpi.
annyira szeretnék segiteni neki, de nem nagyon tudok
(és szerintem, nem hasfájós)

Sziasztok!

Kata!
Nálunk is hasonló volt Balázzsal. Szerintem az eddigieknél többet nem nagyon tudsz tenni. Lehet, hogy érzi, hogy kicsit kivagy miatta és ez is megviselheti. Én sem bírtam soha sírni hagyni a gyerekem.

Homeopátia jó, de nálatok szerintem még nem lehet megállapítani, hogy pontosan mitől sír. Ha hasfájás (de szerinted nem erről van szó), vannak bogyók, de ezt inkább hom. dokira bíznám. Szerintem, ha nem javulna hamarosan, és szeretnél adni neki valamit, keressetek fel egy ilyen dokit, ártani nem árthat Nekünk van, ha gondolod, megadom az elérhetőséget.

Amúgy voltunk beszélgetni Áginál
Tök jó volt, kiderült, hogy beindult már nálam valami. Nyakcsatorna a felére csökkent és nyitott is már a méhszájam... Háááát! Izgi!

Sziasztok!

Kata!
Először is a legfontosabb, hogy amennyire lehet, nyugodj meg!
Szerintem se beteg, arra úgyis ráéreznél. Normális minden: engem kísértetiesen emlékeztet legkisebb lányom első életévére! (Nálunk kb. egy évig tartott az éjszakázás.... meg az állandó sírdogálás.)
Tanácsot nem sokat tudok adni . Én is vártam, mikor lesz ennek vége. Állandóan rajtam lógott. Konkrét értelemben is: nálunk a folyamatos ciciztetés nyugtatta meg, azon dünnyögött, énekelgetett..... Meg persze szopta is.
Ha mardos a kétség, eleget evett-e, akkor kínáld meg újra! Nem baj, ha naponta százszor. Vagy az derül ki, hogy éhes, s akkor a sok szopi segít, vagy megnyugtat téged, hogy nem ez a baja.

Orsi!

Drukk-drukk!

Sziasztok!

Kata, nyugi! Nem tart örökké!
Szerintem is jo ötlet a homeos doki. Ird meg merre laksz és ajanlunk egyet. A "tüntetek" alapjan biztos tud segiteni.

Masik: A mérleggel vigyazni kell, de engem nagyon megnyugtatott az elején. Lemértem kaja elött és utan és ha sirt ki tudtam pipalni nagyabol, hogy most éhes vagy nem.
Ha szerzel egyet mindenképp digitalisat vegyél (itt a tapasztalat beszél , hagyomanyossal is probalkoztam és azt hittem kidobom az ablakon...).

Aztan a kendözés, amit Te is irtal. MEg lehet tanulni mellette sok mindent csinalni. Es hidd el egyszer elromlik a mozgasérzékelö a gyerköcben !

Es figyelsz arra, hogy mit eszel? Gondolom igen, de megkérdezem, hatha. A tejjel pl. vigyazni kell.

Még valami: Nalunk a hasrafektetés volt a megvaltas. A mai napig igy alszik, imadja....

Orsi, humm, ez tényleg izgi ! Sokszor gondolok rad mostanaban !

Kata!

Tényleg, hogy alszik Peti? Nálunk is a hason alvás jött be, attól kezdve sokkal nyugodtabb éjszakáink voltak
Én is mindig ciciztettem Balázst ,ha éhesnek ítéltem, ha nem. Nálunk ez volt a gyógyír mindenre.

Jaj lányok! Kész vagyok. Cseréljük le a bútorokat, volt festés, meg minden, de valahogy nem akar vége szakadni, mindig van mit csinálni. Közben meg bármi megtörténhet, ugye...
Na nem baj, végül is a lényeg kész és asszem én is lassan kész vagyok szülni, azt hiszem...

És köszi a drukkokat!

Kata,
én meg negyediknek kaptam egy ilyen bőgőmasinát! Mondjuk Timó éjjel alszik, csak 2-kor meg 5-kor szopizik, az bírható. De nappal katasztrofális! És gyűlöli az autózást, pedig muszáj reggel elvinni a nagyokat, délben meg hazahozni Abigélt. Képes a 2x45 percet végigüvölteni!!! (A többiek mind elaludtaka kocsiban... )
Nekem egy doki néni most javasolta a Cocculus-t, mármint nekem, nem a babának, d12-est, napi 3-szor, amíg már nem aggaszt annyira...
Ja, a babakocsit is utálja, és itthon a kendőbe se engedi betenni magát... És a kiságyban sincs el...

Képzeljétek, eldöntöttem, hogy el akarok menni Ágiékhoz átbeszélni a szülést. A párom novemberben szabin lesz jó sokat, szeretném, ha ő is jönne, meg F. Juli, aki dúlaként/tanoncként jelen volt. Remélem, meg tudjuk szervezni...

Orsi,
lehet, hogy megvárja a felújítás végét. Nálunk úgy volt, hogy költözés után csak igen lassan, apránként tudtunk kipakolni, berendezkedni, és egyik este Theo kipakolta a könyveket a könyvespolcra, elégedettem konstatálta, hogy "na, most végre tényleg beköltöztünk", és másnap reggel kezdődtek a kontrakciók.

Orsi,

ez már tényleg nagyon izgi
homeopátiás doki azért érdekelne, bár lehet hogy az lesz, ami Szilvinél, hogy nekem kell valami, hogy ne aggódjak ennyire
hason alvás: az van már három napja. de főleg az én hasamon alvás. merthogy az éjszakai szopi alatt bealszik a cicimen, és nincs mindig szivem a böfiztetés gyanánt mgamhoz húzott babát letenni.....Az egyik éjaszakai felsirás szerintem abból is adódott, hogy a cicimen feküdt, és reggelre a meggyűlt tejcsi elkezdett spriccelni a fülébe

Saraa,

szerintem nálunk most van szopi bumm, és egyenlőre még talán nem értem utol a tejcsivel a felerősödött kínálatot. De ez csak annyit jelent, hogy óránként van szopi. Egyébként volt mérlegünk, de alig használtuk, igy visszavittük a kölcsönzőbe. A gyerek amúgy jól gyarapszik, egy hónap alatt, több mint egy kilót hízott.

Dodó,

kezdek megnyugodni, mert látom, hogy nem csak az én babám ilyen, és akkor lehet hogy mégiscsak normális a viselkedése
folyamatos ciciztetés: ez lesz, nem érdekel mit siránkozik a család.. (szerintük ezért bukik sokat) és most már arra is figyelek, hogy ha látom hogy nem kajás, csak cicizni akar, akkor azt a cicit kapja, amelyiket éppen kiürített, így valamivel kevesebb a bukás.

Szilvi,

gonosz dolog, de megnyugtat hogy van sorstárs az autókázás nálunk sem mindig jön be. A kiságy sosem, ahogyan a babakocsi sem. Én tudok otthon is kendőzni, de addig sem tudok aludni. Plusz, néha jó "teher" nélkül lenni, mert öt kilós a bébi és leszakad a derekam. Ok, tudom, lesz ez még igy sem
épp mutattam apának, hogy olyan deltás vagyok, mint élsportoló koromban

coccolus: szóval ez téged nyugtat kipróbálom én is..

Ági tud még igazolást irni terhesgondozásról? sajnos ez még hiányzik az anyaságihoz. Ami viszont vicces, vagy inkább bosszantó, hogy kell szereznem egy igazolást újfent a gyerekdokitól, hogy élő magzatnak adtam életet, ez szintén kell az anyaságihoz. Azért röhejes ez, mert az anykönyvit már leadtam. Az nem azt igazolja, hogy van egy élő gyrmek, akinek történetesen én vagyok az anyja?! Röhej ez a bürokrácia

Kata

Saraa,

tőled akartam még kérdezni, hogy most hogy állsz a szülés témához? Voltál már info esten? vagy még várakozó állásponton vagy?

Kata

Kata!

A cocculusról én is hallottam, pont ilyen kimerító amyukáknak való
De egyébként ha patikában kértek homeopátiás füzetecskét, abban azért találsz részletesen szerleírásokat (van várandósság alatti, szülés utánra külön kis füzet) Leírnáma cocculust, de most pont nincs meg ebben a káoszban...

Ági tud adni ilyen papírt, úgyhogy nyugodtan kérd tőle. De hogy mért kell még egy papír a gyerekdokitól??????? Ezek hülyék!!!!

Szerintem is várni fog még a babóca. Balázs 10 nappal előbb jött, de most úgy érzem, hogy talán még várakozik odabent Néha annyira keményedem, hogy elkezdek gondolkozni, ez vajon nem egy "olyan" összehúzódás? Csak aztán nehogy elbagatellizáljam a dolgot és hirtelen kitolok... Nem lenne rossz fájdalommentesen tágulni... Ne jó, nem fárasztalak titeket tovább...

Képzeljétek! A gyerekdokink (körzeti) elvállalta, hogy kijön és elvégzi a szükséges vizsgálatokat, stb. De ehhez egy rahedli papírt tol az orrom alá, hogy büntetőjogi felelősségem tudatában megtagadom szülés után, hogy a csecsemőt kórházi megfigyelés alatt tartsák (???), mert ugye hiába volt problémamentes a várandósság, a kinti életben adódhat bármi és itthon nincs ám szakszerű megfigyelés (hát megfigyelés Balázsnál a napi 2 másodperces ránézés volt).

Kata! Neked is kellett ilyeneket töltögetni?

Sziasztok!

Szilvi, megkérdezhetem miért akarod atbeszélni a szülésedet? Mindenesetre jol hangzik azzal megbeszélni, aki ott volt a nagy napon!

Orsi, a Boiron féle könyvecskékre gondolsz? Ezeket sajnos nem lehet mar kapni sehol, kivontak a forgalombol. Hogy miért, erre 2 féle valaszt kaptam...
Viszont a Remedia is kiadott egyet "homeopatia elsö kézböl" cimmel. Nagyon jo, én most azt keresem, légyszi szoljatok, ha latjatok valamelyik patikaban!!

Kata, egyre jobb lesz Petivel, én csak azt tudom mondani !

Szülés téma: eléggé elhataroztam, hogy legközelebb otthon! Néha ugy érzem, teljesen bediliztem, nem vagyok normalis aztan elmulik ez az érzés. Semmi, de semmi kedvem korhazban. Igaz, még nem vagyok varandos. Azt hiszem akkor megyek el info estre, ha lesz baba a lathataron, hogy igazan atérezzem az ott elhangzottakat.
De ezt igazabol senkinek nem merem elmondani, tartok a csalad/baratok/ismerösök reakciojatol. Azt hiszem ugyis utolag mondanam el, de ez akkor is nagyon béna...
Az Ina May féle könyvben annyira jo, hogy igy elismerik a ba'ba'k munkajat az orvosok, tisztelik öket. Ehez képest hanyinger az itthoni hozzaallas. De nyilvan a sajat érdekeiket szolgaljak az orvosok ezzel a hozzaallassal. Minden marad a régiben, jön a kis boriték, a "beteg" isteniti a doktorurat, stb... .

Orsi, drukkolok! Pocakosan pakolni nem az igazi !

Kata,
tegnap Szőke Henrik azt tanácsolta, hogy a baba lásson engem az autóban. Azaz tegyem őt magam mellé, előre. Azonnal be is mentem a szakszervízbe(!), hogy kapcsolják ki az utasoldali légzsákot, de kiderült, hogy nem lehet. A francia autókban viszont igen. Szóval én nem fogom tudni kipróbálni, Zafiránk van. (Ha meg "kikötik" a légzsákot, akkor hibát jelez, és a másik sem nyílna ki baleset esetén, azt meg nem akarnánk... )
De ha nálatok nincs ilyen probléma, talán megpróbálhatod.

Még egy papír?! Micsoda dolog!


Saara,
azért szeretném átbeszélni, mert jól esne "analizálni", hogy mi is történt. Hogy miért volt ez a szülés ilyen nehéz, mit gondolnak a többiek, mit gondolok én. Vajon csak én éreztem a viselkedésemet extrémnek (mert a korábbi (otthon)szüléseimhez képest az volt), vagy ők is így látták. Úgy érzem, hogy vannak ennek a szülésnek feldolgozatlan elemei, és talán, sőt biztos, így közelebb jutok a megoldáshoz.
Egyébként úgy tudom, - de javítsatok ki, csajok!,- hogy szokott ilyen találkozó lenni, csak én eddig még soha nem "igényeltem".

És Saara,
hát akkor még ne mond el senkinek. Addig csak gyűjtsd az infót és az erőt!

Sziasztok!

Saara!
Mi sem beszéltünk róla. Rögös volt ez az út, már úgy értem, lelkileg nehéz, de szép is. Nagyon sok kérdés merült fel bennem, de tudtam, hogy inkább itthon, a tanfolyam meggyőzőtt. És most "küzdünk" kicsit. A gyerekorvossal, bár elég jól fogadta, anyukám is, szóval nem biztos, hogy mindenki elítélően fog reagálni. Férjem büszkén mondja, ha valaki rákérdez, hogy itthon szülünk, én inkább nem beszélek róla, ha nem muszáj. Ahogy régebben írtam, az árral szemben menni nem túl kellemes, de ilyen esetben érdemes. És szerintem a szülésem is meg fog győzni arról, hogy jó úton jársz

És Boiron: lehet kapni, az óbudai nagy patikában van. A remediást én is jobbnak tartom, de a boironosból van kimondottan szülés utáni, várandósság alatti, szóval szerintem patikafüggő, de a nagy homeos patikákban tuti van. És ajánlom még a Gabrielle Pinto és Murray Feldman: Gyermekek gyógyítása homeopátiával c. könyvét (édesvíz kiadó). Állítólag volt egy jobb hasonló témájú könyv, de régóta nem lehet beszerezni-sajna.

Szilvi!
Van ilyen beszélgetés a szülés után. Ági mondta, hogy neki is szüksége van rá, mert ők is elemeznek, stb. Szóval ez az igény kölcsönös

Sziasztok!

Jó sokat írtatok, de élvezet volt olvasni! Egy csomó régi emlékem felelevenedett.

Megyek sorjába....

Mérleg: én ma már teljesen fölösleges dolognak tartom, mert inkább aggodalmakat szül a szülőkben, mint hasznosan segítene bármiben is. Persze kipróbáltuk mindkét fajtát mi is. A hagyományostól frászt kaptunk, mikor rájöttünk, hogy ugyanazt a kiló cukrot 6 féle képpen mérte le!!! A digitális is majdhogynem dísznek volt, max. hetente egyszer rátettem, ha el nem felejtettem.

Hasrafektetés: csakis és kizárólag! Pedig ma pont az ellenkezője a divat. Viszont mikor első gyereknél anyós egyszer merészelte hasra fektetni (akkor még majd megütött a guta), onnantól kezdve sehogy máshogy nem ment. Későbbiekben már nem is kísérleteztünk... Mindhárom hason alvó volt, s mégse haltak meg bölcsőhalálban. Pedig de sokan fenyegettek vele.

"Élsportolás" : Na igen, a bal karom bicepsze látványosan fejlődött az elmúlt 9 évben. Főleg akkor, mikor az 5 kilós 4 hónapos baba deréktól lefele hagyományos gipszbe került.

Bürokrácia: Én nem is értem, miféle papír kell nekik! Honnan tudják az anyasági segély-kiadó hivatalban, hogy a baba otthon született? Nálunk vidéken elég volt az anyakönyvi, meg Ági igazolása arról, hogy van 4 pecsét a kiskönyvemben (volt a fenéket )

Homeopátia: Úgy irigyellek benneteket! Vidéken örülhetek, ha találok oly gyógyszertárat, ahol rendelésre beszereznek nekem bogyókat, ha kérek, de arra is várni kell kb. egy hetet. (Vagy aktuális még, vagy nem. Többször nem. ) Mi a baj a Boiron-füzetekkel??? Miért tűntek el? Szerencsére van egy.

Szilvi!
Ne reménykedj! Nekem anno a 20 éves kocsiban előlre volt betéve a pici baba, de semmivel se volt jobb. Sőt. Láttam, ahogy esdeklő tekintettel néz rám, miközben üvölt.

Orsi!
Egyre jobban drukk-drukk. Vicces: mindenki szülés előtt költözik vagy tataroz?? Ilyen szempontból nálunk is necces volt a dolog, de a babák szerintem is nagyon kedvesek, s megvárják, míg eljön a nyugodt idő számukra!

Saara!
Ismerősek az érzéseid. Szerintem egyelőre ne mondj senkinek semmit, a későbbiekben meg ha elmondod (én nem tudom, azt hogy lehet, hogy csak utólag), akkor tudd azt, hogy a negatív hozzáállóknak a véleménye egyik füleden be, másikon ki! Rá se hederíts, vannak, akik tudják, hogy neked van igazad! Vitába szállni értelmetlen, hagyni magad meggyőzni meg ugyancsak az.

Saraa,

hát szerintem, nem is kell ezt z otthonszülést nagydobra verni, mert a reakciókat előre lehet boritékolni. És sok esetben a véleménynyilvánitás mögött nincs semmilyen valós információ, tudás.
mindenki hallott már valakiről, akinek valakije a mentőautóban majdnem elvérzett, mert otthon akart szülni. ugye?
én pl még a szüleimnek sem szóltam, de amikor végleg döntöttem magamban az otthonszülés mellett, az nagyon nagyon jó érzés volt, teljesen megnyugodtam.

Szülés utáni beszélgetés: én is szeretnék majd menni valamikor.

Orsi,

hát persze hogy kellett töltögetni papir nélkül nem élet az élet

Orsi,
énférjemet is kérdezgették a (fiatal, gyerektelen ügyvéd) kollégák, melyik kórházban szülünk. Mondta, otthon. Lesápadás, döbbenet, hebegés. És a férjem válasza: az eddigi három is otthon született. Ájulás, felmosás, stb.
(Egyik fiatal ügyvéd első kérdése: de hát akkor kit tudsz perelni, ha baj van?! És persze nem vagyunk mérgesek rájuk, ők tényleg jóindulatból beszélnek így, nem tudnak másképp gondolkodni.... )


DodÓ,
jaj. Az esdeklő tekintetű ordítást inkább kihagynám.... Szegény baba...

Mérleg:
Timót tegnap életében harmadszor lemértük. (Első Ági volt, ugye, második a dokink, de úgy, hogy ráálltam vele a mérlegre, majd nélküle), és most tegnap valódi csecsemőmérlegen, igaz ruhástul: 7 kiló 20 deka. Az épphogy háromhónapos.


És igen, utólag se számíts túl jó véleményekre. Még a legpozitívabb a "de bátor vagy", de olyan hangsúllyal, ahogy azt szokták mondani, hogy "te tiszta hülye vagy". Látszik rajtuk, hogy mit is gondolnak valójában. Eeeehhhhh, nem is megyek bele ebbe....

Na igen, utólag az szokott lenni, hogy nagyon szerencsések vagytok, hogy így jött össze, lehetett volna nagy baj is, node hiába, vannak mázlisták!
Én ezeken már csakis nevettem, nem ritkán szemébe az illetőnek.

Szegény baba.... Az igaz, de vezetés közben jobb, ha mégse vele foglalkozunk.
Akkor inkább üljön hátra, hátha a tesók képesek megnyugtatni.

Sziasztok!

Hát, igen, rajtam is kitört a takarítási láz (látencia-szak ). A felújításon (részleges) túl vagyunk, most már "csak" a kupi elpakolás van hátra...

Szomorú ez a hozzáállás-mármint, ha akár előre, akár utólag mondod el, hogy otthon. Nem akarom meghallani a "károgókat", de csak hallom őket és az embert megpróbálják meggyőzni, hogy tök hülye...
Persze, bízom magamban, meg tudom, hogy gyorsan fog menni (mért ne? ) és minden ok lesz. Azért jó lenne nem hallani az "'elvérzel" típusú mendemondákat...

Ti egyébként ezeket meg se hallottátok?
Lehet, hogy ezzel a témával nem is kéne foglalkozni...

Orsi,
én a két kisebbnél már tudatosan tudtam, hogy a kórház is benne van a pakliban. (Mivel a másodikkal eléggé véreztem, így féltem, hogy a harmadiknál rosszabb lesz. Nem lett. )
Szóval tudtam, hogy ha baj van, kórház is lehet. (Érdekes módon inkább úgy, hogy szülés után van baj, pl. lepény, vérzés.)
Attól sose féltem, hogy életveszélybe kerülök, még ha kórházba is kellett volna menni. Tudtam, hogy Ágiék időben "indítanának", küldenének, vinnének...
Attól se tartottam soha, (a legeslegelső szülés átmeneti szakát kivéve), hogy a baba meghalhat. (Az pedig tipikusan az a szülés és halál közelségének a megtapasztalása volt, hogy ebbe mindketten meghalhatunk. Nem pánikoltam, csak ráébredtem.)

Mondjuk vannak a kevésbé extrém esetek. Hogy "mérsékelten" oxigénhiányos lesz. Hogy ettől miért nem féltem, hogy ezeket a rémtörtépneteket miért nem hallottam meg, nem tudom (pedig a Gézengúznál úsztunk, és ott ugye szül.-i károsult gyerekekkel foglalkoznak, állítólag volt "jópár" otthon született baba is, de nem árulták el, kik azok).

Kata,
Az én lányom is nagy bőgőmasina volt. Csak 3-4 hónaposan jöttünk rá, hogy az volt a baja, hogy kevés inger éri. Az átlagnál több kellett neki. Ha csk 1-2 játék volt a kiságyban, akkor bőgött, de ha egy egész kosárnyi, akkor remekül elvolt. Ha csönd volt otthon, nem tetszett neki, de egy 50 fős családi találkozón remekül érezte magát az apuci ölében, és az egész család ámuldozott, hogy milyen jó ez a kislány Később egy egész kazal játék közepébe ültettem, nem csak párat adtam neki.

Az autó eleinte ő sem szerette, ellentétben a bátyjával, aki az első utat kivéve (végig üvöltötte), imádta.

Az én gyerekeim is hason aludtak, pedig már 7 éve is ment a riogatás ezerrel a bölcsőhalállal. Azért nem minden szakember veszi komolyan (pl. védőnőnk sem és orvos anyum sem). Azóta már megjelentek pontosítások is, hogy nem olyan biztos az, hogy a hason fektetés elősegíti a bölcsőhalált.

A mérleg szerintem annak jó, aki olyan "számokból ért" típus (pl. én), ilyenkor az a rossz, ha nincs mérleg. Ha valaki nem ilyen, akkor felesleges a mérleg.

Orsi,

én pl úgy voltam ezzel, hogy egyszerűen tudtam, hogy a babámnak nem lesz semmi baja. de miért is lett volna? egészséges anyuka egészséges magzattal, a maga útján haladó szüléssel. viszont, hasonlóan Szilvihez, én is inkább attól tartottam, hogy a szülés után kell kórházba menni. erre viszont úgy érzem, felkszüéltem lelkileg, és nem éreztem volna tragédiának, ha igy alakul. de azt soem gondoltam, hogy vészhelyzet lesz, márcsak azért sem, mert engem tökéletesen megnyugtatott mindaz, amit a tanfolyamon hallottam.

az a maximális figyelem, pedig, amit a szülés alatt végig kaptam, meg végképp azt igazolta, hogy egyszerűen nem lehet baj, mert azt még az előtt észrevennék, hogy komollyá fordulna a helyzet. szóval, a károgók igazából csak a saját szemszögükből látnak, hallomások alapján itélkeznek és fogalmuk sincs a valóságról. mivel én ezt a szitut egyszer már átéltem, csak azt tudom mondani, hogy nagyon jó lesz minden, majd meglátod

Iszg,

lehet valami abban, amit irsz, már én is megfigyeltem, hogy Peti kezelhetőbb, ha sokan vagyunk körülötte, mert akkor lekötik a látottak. akkor veszünk neki egy kazal játékot és majd idecsőditjük a baráti társaságot is

Orsi!

Persze, az ember meghall mindent, de........
Ha baromire hiszel magatokban, akkor már csak amolyan lázadásszerűen is, de mindent cáfolsz! Ugyanúgy, ahogy mások minden lépését cáfolják az otthonszülésnek, mi is képesek vagyunk rá viszont. Én legalábbis tuti ezt a védekező mechanizmust alakítottam ki magamban. Aztán már csak azt kellett megtanulnom, hogy ha nem muszáj, akkor csak magamban, magamnak cáfolok, másokkal meg nem állok le beszélgetni az otthonszülésről, mert úgyis felesleges, csak idegesítene. Nem mondom, nem könnyű e lecke!
Katával nagyon egyet értek. Valahogy én is így voltam vele, azzal a különbséggel, hogy számomra az is nyilvánvaló volt, hogy szülés után se adódhat olyan, amiért kórházba kell mennem. Egyszerűen 100 %-os belső hitem volt. Az esélyét se adtam meg magamnak a kórházat illetően, annyira féltem tőle minden tekintetben a fiam miatt, hogy eldöntöttem, oda többé soha. Úgy is lett!
Persze adódhatott volna......de a magabiztosság, a természetesség tudata, a pozitív hozzáállás,....szerintem ezek nagy mértékben csökkentik az esélyét annak, hogy bármi is történjen, hiszen teljes belső nyugalmat teremtenek. Legalábbis bennem a világon semmilyen bizonytalanság nem volt menet közben. (Egy-két húzósabb fájás végleg megszüntette az utolsó félelem-szikrákat. Már nem értem rá foglalkozni velük. )

Lányok!

Köszi a biztatást! Én is próbálok így hozzáállni. És majd többször visszaolvasok, ha elbizonytalanodom...

Orsi,

Te már mindjárt szülsz
drukkolok nagyon
Kata

Kata!

Én is így érzem!!!
Köszi!!!!
Már úgy várom !!!

Figyelem magam ezerrel, hátha valami erre utaló jelet észlelek, de semmi

MIndenki azzal biztat, hogy a második baba gyorsan szokott megérkezni, remélem, itthon leszünk

Sziasztok!

Orsi, csak beugrottam egyet drukkolni neked !
Hogy viselitek a frontot ?

Sa'ra

SZia Saara!

Jól bírjuk, én néha kissé türelmetlen vagyok
Balázs 10 nappal korábban jött a kiírtnál, most meg lehet, hogy ráhúzunk
Majd kiderül, most már nem sürgetem, csak várom nagyon a NAGY találkozást!!!

Köszi a drukkokat!

Orsi,
én is itt figyelek csendben, nézem a frontokat, és váááárok.
Puszi nektek...
sz

Szilvi!

Aranyos vagy!
Jó sz.r idő lett, pont ma 2 és fél éves a kis nagyfiam.

Néha annyira hihetetlen, hogy bármelyik pillanatban elindulhat ez a kis pocilakó

Orsi,

a front nekünk nem használt, de hátha nektek drukkolok!
a csipőszűrésen találkoztam egy lánnyal, akivel együtt voltunk a tanfolyamon, és már nyolc hetes a babája. képzeld, faros szülés volt, zéró gátrepedéssel. ez kórházban tutkó császár...
szóval, még az elvileg rizikós szülés is jól ment, gond nélkül

puszi
kata

ui: Petike tegnap aludt öt órát éjjel. ma meg egész nap gagyarászott, vigyorgott és nézelődött. alakul a helyzet

Kata!

Eddig egyelőre semmi, de már nem merek nagyon elmenni itthonról...Viszont a tétlenségtől meg megőrülök...
Nagy nyomást érzek odalent, most már jobb lenne nekem-legalábbis, ha kibújna ez a kis pocaklakó

Terminus után voltál az Ágiéknál? Vagy utána már jött is Petike?
Drukkolok nektek, szerintem jó úton haladtok Petivel

Ja és az a faros szülés nem semmi
remélem, nálunk azért egyszerűbb lesz a helyzet, olyan kíváncsi vagyok már!!!

Sziasztok!

Ma 12.20-kor kibújt végre Zsombor nevű kisfiam
Ágiék nagyon aranyosak és segítőkészek voltak, örök hála nekik ezért!
Később majd megírom, mi hogyan volt.

Puszi MIndenkinek!

Szia Orsi !

De jo ! Gratulalok és nagyon jo egészséget kivanok a kis Zsombinak!

Varjuk a részleteket !

Nagyon-nagyon nagy gratula!!!!
Örülök, hogy minden rendben volt (hogy másként is lehetett volna? ).
Én is várom ám a részleteket, de persze csak türelmesen. Pihenjetek!!!

Gratula az egész családnak! A részletekre én is kíváncsi vagyok.

De jó Gratulálok Nektek!!
Nagyon kiváncsian várom a történetet.

Kata

Jaj, de örülök, Orsi!
Gyönyörű életet kívánok a kicsi fiúnak!

http://www.promenad.org/dijazottak.html

Jessssszzzzzz!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Én őt jelöltem!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Hú, de örülök!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Mármint Ágit... mert összesen öten kaptak fát....

Sziasztok!

Íme a szüléstöri:

Október vége már elég nehézkes volt számunkra. Nagy volt odalent a nyomás és éreztem, hogy most már történnie kellene valaminek… Hát, történt is. Nov. 1-jén hajnali 2 után éreztem azt a bizonyos összehúzódást. Aztán 7 perc múlva jött a következő, aztán 10, és nagyjából 10 percenként rendszeresen. Felkeltettem páromat, aki először nem is fogta fel, mert baromi fáradt volt előző nap. Aztán szólt, hogy hívjam Ágit. Még várni akartam. Hogy ez tényleg azt jelenti, hogy elindult? Biztos akartam lenni benne, mielőtt éjjel felzargatom. 3 után mégis telcsiztem. Mondta Ági, szóljak, ha szükség van rájuk, jönnek. OK. Elkezdtünk előkészülni. Pontosabban a férjem. Én izgatott lettem és figyeltem mindent, ami bennem lejátszódik. Összepakolta a bőröndöt (ami tudtam, hogy nem kell), ágyat, cuccost szépen megcsinálta. Közben hívtam anyukám, hogy jöjjön taxival, mert szülünk és ha Balázs fiam felébred, legyen már ott. 4 fele átért. Nem akart aludni, így a konyhában beszélgettünk. Az összehúzódások beálltak 10 percesre és ugyan néha jöttek 5 percesek is, de nagyjából 10 volt. Kicsit el is keseredtem, hogy hát azt hittem, ebből reggelre lehet már valami… Konyhában elkezdtem fel s alá járkálni, hátha ez gyorsít picit, közben egyfolytában be nem állt a szám. Tokajiztunk is, koccintottunk az eseményre, meg ettem egy picit. ½ 8 fele 5 percesekké váltak a hullámok, és rendszeresen jöttek is. Igaz, hogy lanyhábbak és rövidebbek voltak, mint az előzőek. Ekkor hívtam másodszor Ágit. Kikérdezett, betájolta magát, hol tartok… Szerinte a tágulási szak elején járhattam, ugyanis nevetve tudtam vele kommunikálni és az összehúzódáskor is képes voltam még beszélni…
Megbeszéltük, hogy Balázs elmegy a nagyival reggeli után és akkor jönnek Ágiék. Fiam persze nem a szokott időben kelt, hanem 1 és ½ órával később, én meg már tűkön ültem, hogy mi lesz. Ja és felébredésemtől kb 4-szer kakiltam is, természetes tisztulás… Végre eljött az ideje, hogy elinduljanak itthonról. Már vártam, kisfiam csacsogása nem esett jól és egyre erősödtek a kontrakciók. Éreztem, hogy addig nem is nagyon fogok haladni, amíg ott vannak. Eközben mászkáltam, énekelgettem, próbáltam laza lenni, hogy kevésbé fájjon. Kb. ½ 10 fele elindultak a nagyihoz. Ágit harmadszor hívtam, hogy jöhetnek. Fél óra múlva ígérte. Ezzel a lendülettel beültem a kádba.A jó forró víz nagyon jólesett, férjem masszírozott az összehúzódásokkor. 10-ig ücsörögtem, még húgommal sms-eztünk, telefonon barátnőmmel beszélgettünk. 10-kor kikászálódtam a vízből, ahol nagyon jó volt, nagyon tompáknak tűntek a fájások. Reméltem, hogy nem lassult le a folyamat...Hát, nem! Megjött Ági és 2 és fél percenként fájt már. Annyira otthonosan mozgott, nagyon jó volt. Megvizsgált, és azt mondta, hogy félúton járok, nagyon jól haladok. Nem mertem megkérdezni, hogy ez hány centit jelent. Hívta a doulát, és azt hallottuk, hogy ha nem akar lemaradni, akkor siessen. Na ez biztatóan hangzott. Aztán már fel is tette a fazékba a vizet a borogatáshoz. Leültem az ágy szélére, férjem mögöttem ült és így vajúdtam, majdnem végig. A borogatás isteni volt, nem éreztem annyira tőle a fájdalmat.
A szünetekben kérdezgettem őket mindenféléről, ők meg csodálkoztak, hogy csevegni szeretnék. Mutatták, hogy a lepénynek, a köldökzsinórnak, meg a babának más a szívhangja és tényleg, érdekes volt hallgatni. Na de a lényeg. Egyre jobban fájt már. Utoljára ½ 11 fele néztem meg az órát, utána már nem érdekelt. Javasolták, hogy pisiljek egyet, mert sok vizet megittam. Hát, ez sz@r ügy volt. Alig bírtam kitámolyogni a wc-re, ott jött néhány csepp, de valahogy vissza is kéne jutni a szobába. Jaj! Ági simogat.
Visszaértünk, markolom férjem lábát felváltva a borogatással a hasamon. A kettő együtt nem megy. Férjem velem együtt lélegzik, idegesít. Ne csináld! Már felemelkedem az ülésből, egyre nagyobb görcsöket érzek, de vannak ugyanúgy szünetek, hál istennek. Már nem tudom, hogyan kiabálok, de segítséget kérek, gyerekek segítsetek! Jaj, apa! Hallom magam kívülről. Ági biztat, hogy mindjárt megvan a kisbabád. Honnan látja? Buta kérdés. Javasolja, hogy feküdjek le minkét oldalra+ hátra és 2-2 kontrakciót húzzak így ki, hogy eltűnjön a méhszáj. Ez volt a csúcs. Nem lehet kibírni, kiabálom! Nem megy! Sírhatnékom van, meg hányingerem. Közben meg kakilnom is kell egy jó ideje. Az utolsó fekvős kontrakciónál harapom férjem ujjait és ordítok. Érzem, jó lenne alul lazítani, mert legalább elfolyna a magzatvíz, de szorítok ott mindent, mert érzem, nagy kínnal járna, ha elengedném magam. Ági szerint így jó, ahogy csinálom. Mondja, jöjjek gyorsan le az ágyról, mert jön a baba. „Lependerültem” az ágyról félig térdelő helyzetbe és irdatlan erővel próbáltam nyomni. Elfolyt a magzatvíz és jött Zsombi kifelé végre. Olyan ordításokat produkálok kitolás közben, hogy ihaj. Nem gondoltam volna. Férjem könnyezik, hogy mennyire fájhat ez nekem. Muszáj nyomni, mert még nincs kint a feje. Meg kell állnom, szétszakadok, úgy érzem. A gátamat védik, érzem, hogy sokan vagyunk ott lent. Nyomok, nyomok és nyomok és ordítok! Végre kis megkönnyebbülés, aztán még nyomok és olyan sokminden kicsusszan belőlem. Vége! Ági: üljek fel gyorsan az ágyra, alig hiszem el, hogy vége. Megszületett 12.20-kor a kicsi Zsombor!!! Lila a fejecske, egyébként gyönyörű. Azt hittem vége, de a placenta megszülése még jelentett némi kellemetlenséget, de nem foglalkoztam vele, hisz ott pihegett rajtam a kisfiam, aki mint utólag kiderült 4 kg fölötti és 55 cm-s nagylegény.

Hát, ez volt a szülésem. Sokan kérdezik, hogy melyik szülésem volt gyorsabb, jobb, stb (első gyermekem kórházban született). Ez természetes volt, és eszembe nem jutott, hogy csillapítani kellene a fájdalmamat, pedig rohadtul fájt. És mégis nagyon szép volt. Próbálom megfogalmazni mit érzek és milyen volt. Hihetetlen és nagyon természetes. Közben kétségeim sem voltak, hogy minden a legnagyobb rendben lesz. Megköszöntem Ágiéknak és nagyon hálás vagyok nekik. Azóta is teljesen jól vagyunk. Sokkal jobban érzem magam, mint a kórház után. Természetesen...

Sziasztok!

A gyerekorvosunk először volt otthon született csecsemőnél és meglepően jó fej volt ( 2 órát volt nálunk, és ráadásul szabin volt aznap...). Persze a véleményét elmondta, de abszolút jó fej.

Sőt! Az önkormányzat is teljesen rendben van, készülnek a papírok!!!

Én is teljesen jól érzem magam. Olyan jó így, egyszerűen! Semmi kín, fájdalom odalent, kis repedés a gáton, nem is tudom, merre
Aranyér ellen meg a méz isteni, nem gondoltam volna, hogy ez csodaszer!!! Mindenkinek csak ajánlani tudom!

Zsombi kis zabagép. Néha annyira elfárad, hogy a tejleadó reflexig szopik csak, aztán beájul, én meg csak csöpögök

Balázs csak puszilgatja, simogatja, amikor csak éri és nagyon megijedt, amikor jobban sírt. Jött rögtön simizni, hogy ne sírjon. Édes!

Na dugulok, most már!

Sziasztok!

És íme egy kép a fiatalemberről:

Orsi,

Hurrá, hurrá, de jó, de jó már úgy vártam a történeted. ugye, milyen magától értetődő minden? és ez olyan klassz Én már úgy szülnék megint, és remélem, a beszélgetős vajúdás örömeit is átélhetem a következőnél

Sok boldogságot nektek,

Kata

ja, és még azt is szerettem volna irni, hogy szerintem hasonlít rád Zsombi

a szüléstöridet megosztod az ősziekkel is?