Mielőtt még Kisanyácska történetét elolvasnám, mert közben zülöttem egyet az öcsémékkel:
Boboka: tényleg, erre nem is gondoltam, nekem az volt az érzésem, hogy utólag már befolyásolná a leírtakat a vége
Ha kezdettől írja valaki akkor az adott hangulata határozza meg és az sokkal szebb lenne majd visszaolvasni. Én végül azért nem is írtam ilyet, mert az elejét kihagytam és az már nem olyan. De egy naptárba belefirkantottam apróságokat ami még mos is megvan. De így egészen más. Melcsike is csinál albumot. Szóval igazad van, ráadásul az övé volt. Én nem is ilyen adatokra gondoltam, hanem láttam olyat, hogy mit érzek, hogyan érzem magam... Most már tudom, miért fogom ajánlani mindenkinek, hogy vezessen. Lehet, hogy pótolhatatlan emlék lesz belőle.
Kisanyácska, olvasom amire már nagyon vártunk!!!