Sziasztok!
Azért nyitottam ezt a topikot,mert kiváncsi vagyok kivülállók véleményére az én esetemre vonatkozóan.
8 éve élünk házzasságban a férjemmel, fél évesek az ikreink,akiket nagyon vártunk. Jó módban élünk,megvan mindenünk. Szép új ház,saját jól menő cégünk.....mások számára minta család vagyunk. A férjem is szeret, kedves velem.
A gond ott van, hogy iszonyú lusta lett az elmúlt évek alatt, itthon semmit nem csinál, nem segít, vagy ha segít, szájhúzva és kommentálva. Az ikreket is teljesen egyedül én látom el. ? simán végignézi a kanapén tv-zés közben, hogy én izzadva öltöztetem a gyerekeket a levegőztetéshez, ordítanak, mert ugye nem szeretik a göncöket, bent már melegük van.....a babakocsit is én cígölöm ki a teraszra....
Vagy a legutóbb: beteg lettem, sz@rul voltam... hazajött a melóból és én célozgattam, hogy de jó lenne egy forró tea...meg sem hallotta....Az egyik gyerek nyűgösködött, mire mondtam, hogy foglalkozzon már vele kicsit, míg megeszem a szendvicsemet. Válasz: én egész nap itthon vagyok, ez az én dolgom.
A házaséletünk egyenlő a nullával, pedig én mondogatom mindíg, hogy jó lenne már szexelni. Ja, hozzáteszem, hogy rajtam nem látszik, hogy szültem, feszes a hasam, mindenki csodálkozik, hogy milyen vékony vagyok 35 évesen az ikrek után is.
Nem lehet neki semmiért sem szólni, mert megsértődik. Alapvető dolgokról van szó. Mindent cseszegetésnek vesz.
Kiváncsi vagyok,hogy ír-e vki véleményt. Mindenesetre kicsit jó volt kiírni magamból....
Üdv: Abnika
Új privát üzeneted érkezett!
Oldal: 1 / 1
2009.01.16 10:34
Abnika!
Nekem egy kicsit úgy tűnik, hogy a férjed menekül. Menekül a felelősség elől, amit a gyerekek, a megváltozott élet és a család, mint olyan jelent. Még olyan érzésem is van, hogy talán egy kicsit rossz szemmel nézi, hogy rá nem tudsz annyi figyelmet fordítani mostanság, ami egyrészt halál természetes, másrészt meg lehet érteni az ő oldalát is.
Talán nem ártana, ha meg tudnád szervezni, hogy kéthetente egy-egy estére kimozduljatok. Tudom, hogy még kicsik a babák és nem szívesen hagyja ilyenkor másra az ember őket, de hidd el, nemcsak a férjednek, neked is jót tenne. Egy közös, nyugodt vacsora, egy mozi, egy színház, egy baráti összejövetel mind-mind alkalom a feltöltekezésre, a nyugodt beszélgetésre, a totális egymásra figyelésre. Ilyen alkalmakkor el lehetne mondani, téged mi bánt és talán meghallgathatnád az ő sérelmeit is, mégha nem is tartod valósnak őket. Hiszen ezek szerint a gyerekek születése előtt nem ilyen volt a párod, nyilvánvaló, hogy mi az a pont, mikor fordult a kocka.
Egyébként ne add fel, a helyzet nem reménytelen, igaz, nem is egyszerű. De őszinteséggel, egymáshoz fordulással - ami persze, mindkét fél részéről szükségeltetik - megoldható. Csak legyetek mindketten hajlandók közelíteni és nyitni a másik felé, és az esetleges bántásokat, szúrásokat képesek megbocsátani.
Üdv:
Dia
Nekem egy kicsit úgy tűnik, hogy a férjed menekül. Menekül a felelősség elől, amit a gyerekek, a megváltozott élet és a család, mint olyan jelent. Még olyan érzésem is van, hogy talán egy kicsit rossz szemmel nézi, hogy rá nem tudsz annyi figyelmet fordítani mostanság, ami egyrészt halál természetes, másrészt meg lehet érteni az ő oldalát is.
Talán nem ártana, ha meg tudnád szervezni, hogy kéthetente egy-egy estére kimozduljatok. Tudom, hogy még kicsik a babák és nem szívesen hagyja ilyenkor másra az ember őket, de hidd el, nemcsak a férjednek, neked is jót tenne. Egy közös, nyugodt vacsora, egy mozi, egy színház, egy baráti összejövetel mind-mind alkalom a feltöltekezésre, a nyugodt beszélgetésre, a totális egymásra figyelésre. Ilyen alkalmakkor el lehetne mondani, téged mi bánt és talán meghallgathatnád az ő sérelmeit is, mégha nem is tartod valósnak őket. Hiszen ezek szerint a gyerekek születése előtt nem ilyen volt a párod, nyilvánvaló, hogy mi az a pont, mikor fordult a kocka.
Egyébként ne add fel, a helyzet nem reménytelen, igaz, nem is egyszerű. De őszinteséggel, egymáshoz fordulással - ami persze, mindkét fél részéről szükségeltetik - megoldható. Csak legyetek mindketten hajlandók közelíteni és nyitni a másik felé, és az esetleges bántásokat, szúrásokat képesek megbocsátani.
Üdv:
Dia
2009.01.16 15:43
Abnika!
Teljesen egyetértek Dia-val. Mindenféleképpen szánjatok időt magatokra is! Nálunk is hasonló helyzet volt, és odáig fajult a dolog hogy el akart hagyni egy másik nő miatt. Még most kell megelőzni a dolgokat! Tudom elég nehéz ugy hogy a gyerekekkel is foglalkozni kell, de ott van a másik dolog is, a férj, vele is foglalkozni kell, mert különben elhanyagoltnak érzi magát, és ilyenkor aztán keresnek mást.
Amúgy a férfiak általában megijednek ha egy (több) gyerek megszületik, menekülnek, stb. Mikor terhesen beteg lettem elvárta volna hogy én takarítsak mikor meghívta a barátait. Még ő csodálkozott hogy neki kell takarítani. Sokszor olyan fakabátok, érzéketlenek. Elnézik hogy te kínlódsz, segíteni eszükbe sem jut. De fordítva persze elvárják, hogy mi ugorjunk nekik....
Teljesen egyetértek Dia-val. Mindenféleképpen szánjatok időt magatokra is! Nálunk is hasonló helyzet volt, és odáig fajult a dolog hogy el akart hagyni egy másik nő miatt. Még most kell megelőzni a dolgokat! Tudom elég nehéz ugy hogy a gyerekekkel is foglalkozni kell, de ott van a másik dolog is, a férj, vele is foglalkozni kell, mert különben elhanyagoltnak érzi magát, és ilyenkor aztán keresnek mást.
Amúgy a férfiak általában megijednek ha egy (több) gyerek megszületik, menekülnek, stb. Mikor terhesen beteg lettem elvárta volna hogy én takarítsak mikor meghívta a barátait. Még ő csodálkozott hogy neki kell takarítani. Sokszor olyan fakabátok, érzéketlenek. Elnézik hogy te kínlódsz, segíteni eszükbe sem jut. De fordítva persze elvárják, hogy mi ugorjunk nekik....
url=http://www.wunschkinder.net]
[/url]
[/url]2009.01.16 20:47
Dia,Hettie,köszi a véleményeteket!
Menekülés?Lehetséges.
Mondjuk én próbálok figyelni arra,hogy Őt se hanyagoljam el.Kedves vagyok hozzá,sokszor nyelek a békesség kedvéért. 
Ma reggel beszélgettünk (tegnap ugye jól összekaptunk) és mondta,hogy imádja a gyerekeket,irtó büszke rájuk,mindenhol dicsekszik velük,de még nem tud mit kezdeni velük. Nem tud kommunikálni a mazsikkal. 
Majd ha 2-3 évesek lesznek,meg idősebbek,akkor majd viszi Őket mindenhova. 
Hááát,erre mondjuk kiváncsi leszek,mert iszonyú lusta.Hétvégén is egész nap az ágyban fekszik. A gyereknevelés egy folyamat,nem tudom azt elképzelni,hogy na,3 évesek és aztán uzsgyi,mindent csinálnak együtt.
Nekem inkább azt rossz látnom,hogy nagy feladatnak és "kell"-nek érzi,ha mondjuk 5 percre gagyarászni kell valamelyik picivel.
Ma is mondtam neki,hogy a kicsilányt tegye már át a járókából a pihenőszékbe,mert már nyűgösködött a kaja miatt (én a kissrácot etettem) és nagy ímmel-ámmal,mint 1 fadarabot,szegénykémet áttette. És megjegyezte,hogy most jól kihasználom az alkalmat a beszélgetésünk után.
De hát egy apától olyan nagy kérés ez?
Tényleg nem cseszegetem,nem kérdem hová megy,kivel találkozik,mikor jön,mikor ért haza,nem telefonálgatok rá stb...
Összeteheti a 2 kezét,hogy én vagyok a felesége,mert olyan dolgai vannak,amit tuti 1 nő sem tolerálna.(Ezeket még így inkognitóban sem merem leírni...nem nő ügyek
)
Az a baj,hogy azt hiszi,hogy a segítsége kimerül annyiban,hogy bejárónőnk van,jön a nőci heti 2x-3x és nekem csak a mazsikkal kell foglalkoznom,Ő meg a pénzkereső.(Amíg nem voltam várandós,meg amíg bírtam a nagy pocakom én is keményen dolgoztam,nem vagyok az a fajta,aki otthon lóbálja a lábát és költi a pénzt.Nálunk inkább én próbálom néha mondani a férjemnek,hogy ne szórja úgy a pénzt sok felesleges dologra.)
Holnap a kedvenc kajáját főzöm meg és remélem kicsit Ő is összekapja magát.
Szerintetek lehet később jó Apa?
Ja és szeretne hamarosan még egy babát!
Mondjuk én is örülnék,legyen,de félek,ha nem változik,akkor magamnak szülök?
Üdv:Abnika
Menekülés?Lehetséges.
Mondjuk én próbálok figyelni arra,hogy Őt se hanyagoljam el.Kedves vagyok hozzá,sokszor nyelek a békesség kedvéért.
Ma reggel beszélgettünk (tegnap ugye jól összekaptunk) és mondta,hogy imádja a gyerekeket,irtó büszke rájuk,mindenhol dicsekszik velük,de még nem tud mit kezdeni velük.
Nem tud kommunikálni a mazsikkal. Majd ha 2-3 évesek lesznek,meg idősebbek,akkor majd viszi Őket mindenhova.
Hááát,erre mondjuk kiváncsi leszek,mert iszonyú lusta.Hétvégén is egész nap az ágyban fekszik.
A gyereknevelés egy folyamat,nem tudom azt elképzelni,hogy na,3 évesek és aztán uzsgyi,mindent csinálnak együtt.
Nekem inkább azt rossz látnom,hogy nagy feladatnak és "kell"-nek érzi,ha mondjuk 5 percre gagyarászni kell valamelyik picivel.
Ma is mondtam neki,hogy a kicsilányt tegye már át a járókából a pihenőszékbe,mert már nyűgösködött a kaja miatt (én a kissrácot etettem) és nagy ímmel-ámmal,mint 1 fadarabot,szegénykémet áttette.
És megjegyezte,hogy most jól kihasználom az alkalmat a beszélgetésünk után.
De hát egy apától olyan nagy kérés ez?
Tényleg nem cseszegetem,nem kérdem hová megy,kivel találkozik,mikor jön,mikor ért haza,nem telefonálgatok rá stb...
Összeteheti a 2 kezét,hogy én vagyok a felesége,mert olyan dolgai vannak,amit tuti 1 nő sem tolerálna.(Ezeket még így inkognitóban sem merem leírni...nem nő ügyek
)
Az a baj,hogy azt hiszi,hogy a segítsége kimerül annyiban,hogy bejárónőnk van,jön a nőci heti 2x-3x és nekem csak a mazsikkal kell foglalkoznom,Ő meg a pénzkereső.(Amíg nem voltam várandós,meg amíg bírtam a nagy pocakom én is keményen dolgoztam,nem vagyok az a fajta,aki otthon lóbálja a lábát és költi a pénzt.Nálunk inkább én próbálom néha mondani a férjemnek,hogy ne szórja úgy a pénzt sok felesleges dologra.)
Holnap a kedvenc kajáját főzöm meg és remélem kicsit Ő is összekapja magát.
Szerintetek lehet később jó Apa?
Ja és szeretne hamarosan még egy babát!
Mondjuk én is örülnék,legyen,de félek,ha nem változik,akkor magamnak szülök?
Üdv:Abnika
2009.01.16 22:54
Abnika!
Nyelni nem szabad, az hülyeség, megbosszulja magát. De indulatból veszekedni, szurkálódni, szemétségeket csinálni is genyaság, amivel egyikőtök sem jut előbbre.
Az már jó, ha beszélgettek. Az is, hogy megfogalmazta, nem tud mit kezdeni a kicsikkel. Azt kellene vele megértetni, hogy ezt egyrészt ne vegye kudarcnak, hiszen szar lehet neki látni, hogy te viszont - hozzá képest - minden, gyerekekkel kapcsolatos helyzetet profin megoldasz. Neked volt kilenc hónapod felkészülni, neki nem, érthető hát, ha még nem érzi magát biztonságban a gyerekekkel kapcsolatos helyzetekben. De próbálkozzon, mert csak úgy tanulja meg... Az tuti, hogy ez a dolog nem úgy működik, hogy a három gyertya elfújása után jön egy hirtelen váltás. Ilyen nincs. Vagy fokozatosan alakul a kapcsolat köztük, vagy később vért fog pisilni, hogy a gyerekek tiszteljék. Téged fognak, hisz te foglalkozol velük, de ha valaki csak "nevelni" akarja őket, tisztességes törődés nélkül, akkor hevesen és nagyon magasról sz.rnak a fejére.
Ezt tapasztalatból tudom, én pasim is így járt. Nálunk most 8 éves a gyerek, és kőkemény csatákat vívtak. Mostanra jutottak el odáig, hogy tudnak egymással mit kezdeni, de ehhez nagyon durva dolgokon kellett keresztül mennünk.
Igen, egy apának az a dolga, hogy olykor képes legyen a csemetét A-ból B-be átpakolni, miegyéb. Normális esetben. Sajnos azonban sok pasi úgy gondolja, csak addig kell társként működni, míg a nő nem szül, utána úgyis otthon van, menedzselje csak a családi dolgokat. Ő meg kiéli magát a melóban. Ezt valahogy muszáj helyretenni, mert itt is eléggé el tudnak csúszni a dolgok. Pl. azzal, hogy mondjuk lelépsz két napra egy barátnőddel pihizni, apára bízva a gyerekeket meg a háztartást. Nálunk is akkor jött rá a pasim, mit csinálok itthon, mikor visszamentem dolgozni 4 órában, és addig ő volt a gyerekkel.
Persze, hogy lehet jó Apa. Ha akar az lenni. Ha képes a változásra, a belátásra és nem ostoba annyira, hogy férfias büszkeségből, gőgből csessze el a dolgokat. Az biztos, hogy én addig nem szültem volna még egyet, míg a pasim nem rázódik bele az apaszerepbe. És ezt te is gondold át. Két kicsivel sem segít, pedig nyilván lenne mit. Ha szülsz egy harmadikat - ne adj isten, megint ikreket -, van rá garancia, hogy szülőként fog funkcionálni?
Szerintem ülj le vele beszélgetni újra és újra, esetleg tényleg egy vacsi mellett, és fogalmazd meg finoman, nőiesen, de mégis érthetően a kételyeidet.
Nyelni nem szabad, az hülyeség, megbosszulja magát. De indulatból veszekedni, szurkálódni, szemétségeket csinálni is genyaság, amivel egyikőtök sem jut előbbre.
Az már jó, ha beszélgettek. Az is, hogy megfogalmazta, nem tud mit kezdeni a kicsikkel. Azt kellene vele megértetni, hogy ezt egyrészt ne vegye kudarcnak, hiszen szar lehet neki látni, hogy te viszont - hozzá képest - minden, gyerekekkel kapcsolatos helyzetet profin megoldasz. Neked volt kilenc hónapod felkészülni, neki nem, érthető hát, ha még nem érzi magát biztonságban a gyerekekkel kapcsolatos helyzetekben. De próbálkozzon, mert csak úgy tanulja meg... Az tuti, hogy ez a dolog nem úgy működik, hogy a három gyertya elfújása után jön egy hirtelen váltás. Ilyen nincs. Vagy fokozatosan alakul a kapcsolat köztük, vagy később vért fog pisilni, hogy a gyerekek tiszteljék. Téged fognak, hisz te foglalkozol velük, de ha valaki csak "nevelni" akarja őket, tisztességes törődés nélkül, akkor hevesen és nagyon magasról sz.rnak a fejére.
Ezt tapasztalatból tudom, én pasim is így járt. Nálunk most 8 éves a gyerek, és kőkemény csatákat vívtak. Mostanra jutottak el odáig, hogy tudnak egymással mit kezdeni, de ehhez nagyon durva dolgokon kellett keresztül mennünk.
Igen, egy apának az a dolga, hogy olykor képes legyen a csemetét A-ból B-be átpakolni, miegyéb. Normális esetben. Sajnos azonban sok pasi úgy gondolja, csak addig kell társként működni, míg a nő nem szül, utána úgyis otthon van, menedzselje csak a családi dolgokat. Ő meg kiéli magát a melóban. Ezt valahogy muszáj helyretenni, mert itt is eléggé el tudnak csúszni a dolgok. Pl. azzal, hogy mondjuk lelépsz két napra egy barátnőddel pihizni, apára bízva a gyerekeket meg a háztartást. Nálunk is akkor jött rá a pasim, mit csinálok itthon, mikor visszamentem dolgozni 4 órában, és addig ő volt a gyerekkel.
Persze, hogy lehet jó Apa. Ha akar az lenni. Ha képes a változásra, a belátásra és nem ostoba annyira, hogy férfias büszkeségből, gőgből csessze el a dolgokat. Az biztos, hogy én addig nem szültem volna még egyet, míg a pasim nem rázódik bele az apaszerepbe. És ezt te is gondold át. Két kicsivel sem segít, pedig nyilván lenne mit. Ha szülsz egy harmadikat - ne adj isten, megint ikreket -, van rá garancia, hogy szülőként fog funkcionálni?
Szerintem ülj le vele beszélgetni újra és újra, esetleg tényleg egy vacsi mellett, és fogalmazd meg finoman, nőiesen, de mégis érthetően a kételyeidet.
2009.01.17 11:43
Dia!
Végülis a nyelés nálam inkább az,hogy azért nem szólok,mert tudom,hogy úgy sem érek el vele semmit,csak sértődés lesz belőle és nem érti a lényegét.
Egy-egy békülés után viszont elmondom mindíg,hogy mi volt a bajom,mi esett rosszul.
Szúrkálódni,szemétségeket csinálni nem szoktunk,annak nincs értelme.
Teljesen jól látod és én is úgy gondolom,hogy folyamatosan kell összeszokniuk a gyerekekkel.Azt már én is elmondtam Neki,hogy később le fognak tojni a gyerekek.....válasz:áááááá,engem imádni fognak.
Mindíg azt mondja,hogy milyen jó apa lesz,miket fog majd csinálni a gyerekekkel stb....Mondjuk az biztos,hogy szeretné,ha nagyon értékes emberkék lennének a mazsolákból.Nagyon tudatos ember és mindíg mondja,hogy majd hogy fogja nevelni Őket...(csak mindíg a majd..... )
Mikor kicsit úgymond leértékeli a munkámat (hogy egész nap itthon vagyok a gyerekekkel),akkor mondom Neki,hogy csak 1 napra cseréljünk!
Áááááá,2 napra elutazni és Rá hagyni a babákat! Max. fél órára lehet,amikor tele a gyerekek pocakja és tiszta a pelus,kialudták magukat és szépen elvannak a járókában.
Inkább elmegy és bevásárol,amit utál,csak hogy ne kelljen vigyázni a gyerekekre.
Amúgy nagyon jó eszű,intelligens fickó,nincs benne férfias büszkeség.Mindíg mindenhol dicsekszik a családjával,csak ugye ez itthon nem érződik,hogy miyen szuper jó dolog az,amit másoknak dícsér.
Hááát,szóval elég nehéz ez.Pedig már mondtam neki szépen,higgadtan,hogy szokják egymást a babákkal,néha vegye fel Őket,érezze Őket,mert mi van,ha velem történik vmi.Lerobban a derekam (lumbágós vagyok és mostanában megint nagyon fáj a derekam a sok emelgetéstől) vagy kórházba kerülök,beteg leszek stb....Akkor nem állhat meg az élet!Válasz:akkor addig a bejárónőnk ideköltözik.
Nincs más,várom,hogy változzon.Nem erőszakoskodom,hátha ráérez majd az ízére.
De a lustaságával nem fogok tudni mit kezdeni.
Pl:Ma mondtam Neki,hogy vigye már ki a kukába a 2 zsák szemetet,ha úgyis megy el.És erre azt mondja,hogy csak 1-et visz ki. De miéééééért????Ugyan oda kell kidobni! 
Persze szájhúzva elvitta a másikat is.De minden nap több ilyen dologgal szembesülök.És inkább mindent én csinálok meg,csak hogy ne harcoljak,mert az is cseszegetés,ha erősködöm a 2. szemeteszsák elviteléért.
Nem könnyű eset,de lehet van rosszabb is.
Üdv:Abnika
Végülis a nyelés nálam inkább az,hogy azért nem szólok,mert tudom,hogy úgy sem érek el vele semmit,csak sértődés lesz belőle és nem érti a lényegét.
Egy-egy békülés után viszont elmondom mindíg,hogy mi volt a bajom,mi esett rosszul.
Szúrkálódni,szemétségeket csinálni nem szoktunk,annak nincs értelme.
Teljesen jól látod és én is úgy gondolom,hogy folyamatosan kell összeszokniuk a gyerekekkel.Azt már én is elmondtam Neki,hogy később le fognak tojni a gyerekek.....válasz:áááááá,engem imádni fognak.
Mindíg azt mondja,hogy milyen jó apa lesz,miket fog majd csinálni a gyerekekkel stb....Mondjuk az biztos,hogy szeretné,ha nagyon értékes emberkék lennének a mazsolákból.Nagyon tudatos ember és mindíg mondja,hogy majd hogy fogja nevelni Őket...(csak mindíg a majd.....
)
Mikor kicsit úgymond leértékeli a munkámat (hogy egész nap itthon vagyok a gyerekekkel),akkor mondom Neki,hogy csak 1 napra cseréljünk!
Áááááá,2 napra elutazni és Rá hagyni a babákat!
Max. fél órára lehet,amikor tele a gyerekek pocakja és tiszta a pelus,kialudták magukat és szépen elvannak a járókában.
Inkább elmegy és bevásárol,amit utál,csak hogy ne kelljen vigyázni a gyerekekre.
Amúgy nagyon jó eszű,intelligens fickó,nincs benne férfias büszkeség.Mindíg mindenhol dicsekszik a családjával,csak ugye ez itthon nem érződik,hogy miyen szuper jó dolog az,amit másoknak dícsér.
Hááát,szóval elég nehéz ez.Pedig már mondtam neki szépen,higgadtan,hogy szokják egymást a babákkal,néha vegye fel Őket,érezze Őket,mert mi van,ha velem történik vmi.Lerobban a derekam (lumbágós vagyok és mostanában megint nagyon fáj a derekam a sok emelgetéstől) vagy kórházba kerülök,beteg leszek stb....Akkor nem állhat meg az élet!Válasz:akkor addig a bejárónőnk ideköltözik.
Nincs más,várom,hogy változzon.Nem erőszakoskodom,hátha ráérez majd az ízére.
De a lustaságával nem fogok tudni mit kezdeni.
Pl:Ma mondtam Neki,hogy vigye már ki a kukába a 2 zsák szemetet,ha úgyis megy el.És erre azt mondja,hogy csak 1-et visz ki.
De miéééééért????Ugyan oda kell kidobni! Persze szájhúzva elvitta a másikat is.De minden nap több ilyen dologgal szembesülök.És inkább mindent én csinálok meg,csak hogy ne harcoljak,mert az is cseszegetés,ha erősködöm a 2. szemeteszsák elviteléért.
Nem könnyű eset,de lehet van rosszabb is.
Üdv:Abnika
2009.01.17 23:29
Abnika!
Ha megnyugtat, igen, van rosszabb is. Meg még annál is rosszabb.
Összeszoktatás: olyasmit szoktatok együtt csinálni, hogy négyesben kimozdulni a gyerekekkel? Mondjuk, egy erdei séta, vagy valami városnézés, miegyéb? Ilyen esetekben érdemes lenne esetleg kocsi helyett kengurut vinni, így legalább az egyik gyereket rá lehetne aggatni, és akarva-akaratlanul is mélyülne az a kapcsolat.
Amikor azt mondja, őt imádni fogják, meg szoktad kérdezni tőle, hogy ugyan miért? Mármint finomabb formában persze. Én kiváncsi lennék rá, miket tervez a fejében.
Otthonlét: szerintem ragaszkodj hozzá, hogy heti egy délután, legalább pár óra csak a tiéd legyen, amikor TE mész el otthonról, amikor magaddal foglalkozol. Nem baj, ha nem az őrületet hagyod otthon, de egyrészt neked is kell a kimozdulás, másrészt önkéntelenül oda kellene fordulnia a gyerekekhez. És emellett mindenképp szükséges lenne a kettesben elmenetel is, hidd el, őrület, mekkora különbséget jelent!
Nyelés: NEM SZABAD! A legnagyobb hülyeség, tipikus női faszság, amit szinte mindannyian elkövetünk. Persze, nem hisztizni kell, de igenis, akkor, amikor bántás ér, ott helyben hangot kell ennek adni. Normális hangnemben, emészthető tálalásban, de akkor és ott. Nem két héttel, nappal, évvel később. Nagyon sokat számít! Ha nem teszed, előbb-utóbb még az is előfordulhat, hogy direkt keni beléd a lábát, mert hisz te úgysem szólsz érte. Te meg akkor is csak nyelni fogsz, míg komolyabb gond nem lesz belőle. Szóval, tessék mindent kimondani.
Nem akarom bántani, de az, hogy jóeszű, intelligens, sokszor bizony kurva kevés. Az érzelmi intelligenciája a pasiknak sajnos gyakran az elvárható tartomány alá esik, fejlődni viszont csak akkor tudnak, ha folyamatos visszajelzés van: pozitív, negatív egyaránt. Lehet, hogy okos, de látod, mégis gondot okoz neki, hogy két szemeteszsákot markoljon fel, pedig nyilván logikusan végig gondolva rájöhetne, hogy ez neked miért fontos és miért nem teljesíthetetlen kérés. És igenis, azzal, hogy apa lett, neki is vannak kötelességei a gyerekei körül, attól még nem szülő valaki, hogy van kivel dicsekednie. Attól szülő, amit magából adni képes a gyerekeinek. A rossz szülő vagy nem ad semmit, vagy csak rosszat. A jó szülő igyekszik viszont minél többet adni magából, nem foglalkozva azzal, hogy bénán teszi vagy sem, és képes még azt is megemészteni, ha hibázik vagy elbaltáz valamit. Szerintem.
Magától nem fog megváltozni. Legalábbis nekem ez a tapasztalatom. Viszont lehet, hogy a kommunikációdon neked is változtatni kellene, egyértelműbb, tisztább mederbe terelve a dolgokat, vsz. segítene.
Üdv:
Dia
Ha megnyugtat, igen, van rosszabb is.
Meg még annál is rosszabb.
Összeszoktatás: olyasmit szoktatok együtt csinálni, hogy négyesben kimozdulni a gyerekekkel? Mondjuk, egy erdei séta, vagy valami városnézés, miegyéb? Ilyen esetekben érdemes lenne esetleg kocsi helyett kengurut vinni, így legalább az egyik gyereket rá lehetne aggatni, és akarva-akaratlanul is mélyülne az a kapcsolat.
Amikor azt mondja, őt imádni fogják, meg szoktad kérdezni tőle, hogy ugyan miért? Mármint finomabb formában persze. Én kiváncsi lennék rá, miket tervez a fejében.
Otthonlét: szerintem ragaszkodj hozzá, hogy heti egy délután, legalább pár óra csak a tiéd legyen, amikor TE mész el otthonról, amikor magaddal foglalkozol. Nem baj, ha nem az őrületet hagyod otthon, de egyrészt neked is kell a kimozdulás, másrészt önkéntelenül oda kellene fordulnia a gyerekekhez. És emellett mindenképp szükséges lenne a kettesben elmenetel is, hidd el, őrület, mekkora különbséget jelent!
Nyelés: NEM SZABAD! A legnagyobb hülyeség, tipikus női faszság, amit szinte mindannyian elkövetünk. Persze, nem hisztizni kell, de igenis, akkor, amikor bántás ér, ott helyben hangot kell ennek adni. Normális hangnemben, emészthető tálalásban, de akkor és ott. Nem két héttel, nappal, évvel később. Nagyon sokat számít! Ha nem teszed, előbb-utóbb még az is előfordulhat, hogy direkt keni beléd a lábát, mert hisz te úgysem szólsz érte. Te meg akkor is csak nyelni fogsz, míg komolyabb gond nem lesz belőle. Szóval, tessék mindent kimondani.
Nem akarom bántani, de az, hogy jóeszű, intelligens, sokszor bizony kurva kevés. Az érzelmi intelligenciája a pasiknak sajnos gyakran az elvárható tartomány alá esik, fejlődni viszont csak akkor tudnak, ha folyamatos visszajelzés van: pozitív, negatív egyaránt. Lehet, hogy okos, de látod, mégis gondot okoz neki, hogy két szemeteszsákot markoljon fel, pedig nyilván logikusan végig gondolva rájöhetne, hogy ez neked miért fontos és miért nem teljesíthetetlen kérés. És igenis, azzal, hogy apa lett, neki is vannak kötelességei a gyerekei körül, attól még nem szülő valaki, hogy van kivel dicsekednie. Attól szülő, amit magából adni képes a gyerekeinek. A rossz szülő vagy nem ad semmit, vagy csak rosszat. A jó szülő igyekszik viszont minél többet adni magából, nem foglalkozva azzal, hogy bénán teszi vagy sem, és képes még azt is megemészteni, ha hibázik vagy elbaltáz valamit. Szerintem.
Magától nem fog megváltozni. Legalábbis nekem ez a tapasztalatom. Viszont lehet, hogy a kommunikációdon neked is változtatni kellene, egyértelműbb, tisztább mederbe terelve a dolgokat, vsz. segítene.
Üdv:
Dia
2009.01.18 20:47
Dia!
Teljesen jól látod és tök jó tanácsokat adsz!
Összeszokatás:néha megyünk négyesben étterembe,ismerősökhöz,vagy persze amikor dokihoz vagy kontrollokra kell menni.Ilyenkor egész ügyes.Sajna ilyen nagy sétákra lehetetlenség elhurcolni,a gyerekek előtt sem volt sétás.
Ritkán csináltam már úgy - pont olyan céllal,hogy hármasban maradjanak- ,hogy én mentem a boltba és Ő vigyázott a mazsolákra.Akkor ügyesen helytállt.Majd próbálom ezt többször.Mondjuk én is hibás vagyok,mert kicsit félek is Rá hagyni a gyerekeket. De összekapom majd magam.
Már beszéltük,hogy hamarosan csinálunk egy hosszú hétvégét a gyerekek nélkül.Nagyon ránk férne,de a kölkök baromira fognak hiányozni.Tudom,hogy nem szabad,hogy a gyerekek "rabszolgái" legyünk,de nem szabad az életünket alárendelni nekik.
A hétvégén már kicsit aktiválta magát. Én fent voltam az emeleten,pakolásztam....valamelyik mazsi nyűgösködött.Én direkt nem szaladtam le,csináltam a dolgom,mondván ott az apjuk mellettük.Szó nélkül felállt és "elhallgattata" a nyüszist.Ezt többször is megcsinálta.Már ez is nagy szó.
Nyelés:Próbálok változtatni majd.Vagyis az évek alatt úgy érzem azért folyamatosan változom-e téren.Jobban kimondom a dolgokat,csak sokszor lehet cinikusan. Mindegy, a kulcsot azért tudom,hogy hogyan használhatom,csak néha úgy akarom az ajtót kinyitni,hogy majd' beletöröm a zárat.
A jó szülő-rossz szülőt-t nagyon jól megfogalmaztad!
Ha van valami fejlemény,akkor majd beszámolok!
Köszönöm a véleményedet,jó volt olvasni a soraidat!
Üdv:
Abnika
Elég makacs ember,erőszakkal,cseszegetéssel nem érek el nála semmit.Jó ember Ő,bízom benne,hogy később aktívabb apuka lesz.
Teljesen jól látod és tök jó tanácsokat adsz!
Összeszokatás:néha megyünk négyesben étterembe,ismerősökhöz,vagy persze amikor dokihoz vagy kontrollokra kell menni.Ilyenkor egész ügyes.Sajna ilyen nagy sétákra lehetetlenség elhurcolni,a gyerekek előtt sem volt sétás.
Ritkán csináltam már úgy - pont olyan céllal,hogy hármasban maradjanak- ,hogy én mentem a boltba és Ő vigyázott a mazsolákra.Akkor ügyesen helytállt.Majd próbálom ezt többször.Mondjuk én is hibás vagyok,mert kicsit félek is Rá hagyni a gyerekeket.
De összekapom majd magam.
Már beszéltük,hogy hamarosan csinálunk egy hosszú hétvégét a gyerekek nélkül.Nagyon ránk férne,de a kölkök baromira fognak hiányozni.Tudom,hogy nem szabad,hogy a gyerekek "rabszolgái" legyünk,de nem szabad az életünket alárendelni nekik.
A hétvégén már kicsit aktiválta magát.
Én fent voltam az emeleten,pakolásztam....valamelyik mazsi nyűgösködött.Én direkt nem szaladtam le,csináltam a dolgom,mondván ott az apjuk mellettük.Szó nélkül felállt és "elhallgattata" a nyüszist.Ezt többször is megcsinálta.Már ez is nagy szó.
Nyelés:Próbálok változtatni majd.Vagyis az évek alatt úgy érzem azért folyamatosan változom-e téren.Jobban kimondom a dolgokat,csak sokszor lehet cinikusan.
Mindegy, a kulcsot azért tudom,hogy hogyan használhatom,csak néha úgy akarom az ajtót kinyitni,hogy majd' beletöröm a zárat.
A jó szülő-rossz szülőt-t nagyon jól megfogalmaztad!
Ha van valami fejlemény,akkor majd beszámolok!
Köszönöm a véleményedet,jó volt olvasni a soraidat!
Üdv:
Abnika
Elég makacs ember,erőszakkal,cseszegetéssel nem érek el nála semmit.Jó ember Ő,bízom benne,hogy később aktívabb apuka lesz.
2009.01.18 23:08
Abnika!
Persze, hogy hiányozni fognak a gyerekek. Az lenne a furcsa, ha nem. Első alkalommal mindig így van. De erre van a telefon. Másodjára már könnyebb lesz, harmadjára meg már határozottan élvezni fogod a gyerek nélküli létet.
Nem arról van szó, hogy ne rendeld az életed a gyerekek alá, bár bizony, ez is veszélyes. Inkább arról, hogy a gyerekeidnek az a legjobb, ha kerek egész anyukájuk - és apukájuk - van, aki teljes személyiség, jól érzi magát a bőrében, képes alakítani az életét úgy, ahogy szeretné, van véleménye, magánélete, gondolatai, érzései. Ezzel adsz nekik a legtöbbet, olyan példát, amire felnőttként is emlékeznek majd.
Azt is megértem, hogy félsz a párodra, vagy bárki másra hagyni a piciket. De hidd el, a párod ugyanúgy vigyáz rájuk, mint te, ugyanúgy nem akarja, hogy bajuk essen. A bébisintérrel már húzósabb a helyzet, de ha ügyesen választasz, ott sem lesz kérdés, hogy jót akar-e nekik. Neked pedig létszükséglet az, hogy önmagadra is jusson időd, hogy képes legyél feltöltekezni. Erről mindig az jut eszembe, mikor a lányom épp dackorszakban volt, dühöngött az akarat ezerrel, ahogy két barátnőm lányainál is. Mi hármasban jártunk el kéthetente egyszer bulizni, ami egész pontosan zenés-táncos szórakozást jelentett. Hm. Na, anyatársaimmal rendre kirúgtuk a ház oldalát, de aztán otthon a gyerekek fát hasogathattak a hátunkon, nem volt gond. A felesleges gőz ezeken az estéken távozott.
Nagyon jó, hogy aktivizálja magát, ha szükség van rá. Lehet, hogy csak hagynod kellene több lehetőséget arra, hogy szükség legyen erre. Valószínűleg jobban ráérezne így az apaság ízére, mint a te kéréseid, netán cinikus megjegyzéseid alapján. Utóbbitól viszont tudatosan tartózkodj! Tudom, hogy néha annyira jó valamit odavágni, de azzal fájdalmat okozol neki, amit esetleg majd másképp torol meg. Finoman azzal a kulccsal a zárban!
Jó szülőhöz még egy gondolat: a hibáit belátja, elfogadja, megbocsátja magának, de képes értük bocsánatot kérni a gyerektől is akár (!), és képes változtatni saját magán, hogy újra el ne kövesse.
Kimozdulás: lehet, hogy eddig nem volt olyan, de most ebben az esetben tessék hivatkozni a gyerekekre! Nekik szükségük van a sétákra, a friss levegőre, az ingerekre. Egy gyerekkel is nehéz elindulni egyedül, ikrekkel szerintem kvázi képtelenség, oda elkel a segítség. Tegye meg, nem miattad, miattatok, a gyerekek miatt. A többi meg akkor már alakítható.
Hajrá, csak okosan!
Dia
Persze, hogy hiányozni fognak a gyerekek. Az lenne a furcsa, ha nem. Első alkalommal mindig így van. De erre van a telefon.
Másodjára már könnyebb lesz, harmadjára meg már határozottan élvezni fogod a gyerek nélküli létet.
Nem arról van szó, hogy ne rendeld az életed a gyerekek alá, bár bizony, ez is veszélyes. Inkább arról, hogy a gyerekeidnek az a legjobb, ha kerek egész anyukájuk - és apukájuk - van, aki teljes személyiség, jól érzi magát a bőrében, képes alakítani az életét úgy, ahogy szeretné, van véleménye, magánélete, gondolatai, érzései. Ezzel adsz nekik a legtöbbet, olyan példát, amire felnőttként is emlékeznek majd.
Azt is megértem, hogy félsz a párodra, vagy bárki másra hagyni a piciket. De hidd el, a párod ugyanúgy vigyáz rájuk, mint te, ugyanúgy nem akarja, hogy bajuk essen. A bébisintérrel már húzósabb a helyzet, de ha ügyesen választasz, ott sem lesz kérdés, hogy jót akar-e nekik. Neked pedig létszükséglet az, hogy önmagadra is jusson időd, hogy képes legyél feltöltekezni. Erről mindig az jut eszembe, mikor a lányom épp dackorszakban volt, dühöngött az akarat ezerrel, ahogy két barátnőm lányainál is. Mi hármasban jártunk el kéthetente egyszer bulizni, ami egész pontosan zenés-táncos szórakozást jelentett. Hm.
Na, anyatársaimmal rendre kirúgtuk a ház oldalát, de aztán otthon a gyerekek fát hasogathattak a hátunkon, nem volt gond. A felesleges gőz ezeken az estéken távozott.
Nagyon jó, hogy aktivizálja magát, ha szükség van rá. Lehet, hogy csak hagynod kellene több lehetőséget arra, hogy szükség legyen erre. Valószínűleg jobban ráérezne így az apaság ízére, mint a te kéréseid, netán cinikus megjegyzéseid alapján.
Utóbbitól viszont tudatosan tartózkodj! Tudom, hogy néha annyira jó valamit odavágni, de azzal fájdalmat okozol neki, amit esetleg majd másképp torol meg. Finoman azzal a kulccsal a zárban!
Jó szülőhöz még egy gondolat: a hibáit belátja, elfogadja, megbocsátja magának, de képes értük bocsánatot kérni a gyerektől is akár (!), és képes változtatni saját magán, hogy újra el ne kövesse.
Kimozdulás: lehet, hogy eddig nem volt olyan, de most ebben az esetben tessék hivatkozni a gyerekekre! Nekik szükségük van a sétákra, a friss levegőre, az ingerekre. Egy gyerekkel is nehéz elindulni egyedül, ikrekkel szerintem kvázi képtelenség, oda elkel a segítség. Tegye meg, nem miattad, miattatok, a gyerekek miatt. A többi meg akkor már alakítható.
Hajrá, csak okosan!
Dia
2009.01.19 09:33
Dia!
Köszi mégegyszer és próbálok a tanácsaid által változtatni,irányítani a dolgokon!
Ma reggel már meg is dícsértem,hogy milyen kedves a gyerekekkel! Láttam,hogy jól esett Neki a dícséret.Erre is figyelek,hogy az önbizalmát így növeljem.
Jó lesz az,csak nekem sem szabad erőszakoskodnom.
Küldök 1 pü-t!
Üdv:
Abnika
Köszi mégegyszer és próbálok a tanácsaid által változtatni,irányítani a dolgokon!
Ma reggel már meg is dícsértem,hogy milyen kedves a gyerekekkel!
Láttam,hogy jól esett Neki a dícséret.Erre is figyelek,hogy az önbizalmát így növeljem.
Jó lesz az,csak nekem sem szabad erőszakoskodnom.
Küldök 1 pü-t!
Üdv:
Abnika
2009.01.19 20:41
Abnika!
Én csak osztom az észt, de nem biztos ám, hogy az a szentírás. Mindenesetre nagyon drukkolok Neked, Nektek, hidd el, ha ügyesen odafigyelsz rá, változtatni fog.
A ma reggeli akciód pl. szuper volt! Még több ilyet neki!
És majd számolj be, hogy alakulnak a dolgok.
Kitartás és nyugi, nem lesz gond.
Dia
Én csak osztom az észt, de nem biztos ám, hogy az a szentírás. Mindenesetre nagyon drukkolok Neked, Nektek, hidd el, ha ügyesen odafigyelsz rá, változtatni fog.
A ma reggeli akciód pl. szuper volt! Még több ilyet neki!
És majd számolj be, hogy alakulnak a dolgok.
Kitartás és nyugi, nem lesz gond.
Dia
2009.01.29 11:21
Szia Dia!
Eltelt pár nap amióta beszélgettünk.
Nos,pozitív dolgokról tudok beszámolni.
A Férjem egész szépen alakul. Vagyis a kapcsolata a babákkal. Már nem kell szólongatni,hogy menjen,nyugtassa a nyűgi gyereket stb.Most már rögtön ugrik,ha hallja,vagy látja,hogy nyűgi vagy sír az egyik gyerek és én a másikat etetem vagy fürdetem.
Többet simogatja,beszél hozzájuk stb. Meg is van az eredménye,mert a kislány ahogy meghallja Apukája hangját,szinte megszűnik a világ,egyből kapkodja utána a buksiját és állandóan teli szájjal vigyorog Rá.Apuka ettől el is van olvadva. 
A kissrác már keményebb dió,de hát a fiúk anyásabbak.Persze a töki is vigyorog Apára,de volt,hogy hiába vette fel,szegénykém sírt tovább Ilyenkor jön az,hogy a Férjemet agyon dícsérem,hogy mindent tök jól csinált,nagyon ügyin kezelte a helyzetet,nem miatta nem hallgatott el a kisfia,hanem a gyerek ilyen kis oktondi,hogy neki csak anya kell. Így nem csorbul az önbizalma,hogy valamit rosszul csinált.
De tényleg,határozott fejlődést látok!
puszi
Abnika
Eltelt pár nap amióta beszélgettünk.
Nos,pozitív dolgokról tudok beszámolni.
A Férjem egész szépen alakul.
Vagyis a kapcsolata a babákkal. Már nem kell szólongatni,hogy menjen,nyugtassa a nyűgi gyereket stb.Most már rögtön ugrik,ha hallja,vagy látja,hogy nyűgi vagy sír az egyik gyerek és én a másikat etetem vagy fürdetem.
Többet simogatja,beszél hozzájuk stb.
Meg is van az eredménye,mert a kislány ahogy meghallja Apukája hangját,szinte megszűnik a világ,egyből kapkodja utána a buksiját és állandóan teli szájjal vigyorog Rá.Apuka ettől el is van olvadva. A kissrác már keményebb dió,de hát a fiúk anyásabbak.Persze a töki is vigyorog Apára,de volt,hogy hiába vette fel,szegénykém sírt tovább Ilyenkor jön az,hogy a Férjemet agyon dícsérem,hogy mindent tök jól csinált,nagyon ügyin kezelte a helyzetet,nem miatta nem hallgatott el a kisfia,hanem a gyerek ilyen kis oktondi,hogy neki csak anya kell. Így nem csorbul az önbizalma,hogy valamit rosszul csinált.
De tényleg,határozott fejlődést látok!
puszi
Abnika
2009.02.23 21:20
Dia,Hettie,sziasztok!
Gondoltam jövök egy kis helyzetjelentéssel.
A Férjem ugyan nem viszi túlzásba a gyerekekkel a gügyögést,de azért foglalkozik velük.Nem kell szólnom,kiveszi Őket ha kell,meg simogatja Őket,dumálgat hozzájuk stb...Szerencsére álldott jó gyerekek,nincs is igazán szükség arra,hogy állandóan ölben legyenek,vagy valaki feszt gagyarásszon hozzájuk. Remek napirendünk van,szépen,nyugisan elvagyok velük egész nap tündérkék.
Viszont ami nagy hír,hogy járunk babaúszásra!Ide ugyebár Apukának is kell jönni,mert az egyik gyereket neki kell fogni. Remek családi program és remek lehetőség,hogy a gyerekekkel szorosabb legyen a kapcsolata. Egyszer voltunk még,de mi is nagyon élveztük,meg persze a babák is ügyesek,aranyosak voltak és tetszett nekik a program. Fogunk járni rendszeresen.
És el kell ismernem,hogy a Férjem is ügyes volt.Meg is dícsértem és láttam rajta,hogy büszke.
Egy-egy vita után is jobban meg tudjuk beszélni a vita forrását,így mindenkinek könnyebb.
Szóval,most egész jól állnak a dolgok.
Remélem Ti is jól vagytok!
Puszi
Abnika
Gondoltam jövök egy kis helyzetjelentéssel.
A Férjem ugyan nem viszi túlzásba a gyerekekkel a gügyögést,de azért foglalkozik velük.Nem kell szólnom,kiveszi Őket ha kell,meg simogatja Őket,dumálgat hozzájuk stb...Szerencsére álldott jó gyerekek,nincs is igazán szükség arra,hogy állandóan ölben legyenek,vagy valaki feszt gagyarásszon hozzájuk.
Remek napirendünk van,szépen,nyugisan elvagyok velük egész nap tündérkék.
Viszont ami nagy hír,hogy járunk babaúszásra!Ide ugyebár Apukának is kell jönni,mert az egyik gyereket neki kell fogni.
Remek családi program és remek lehetőség,hogy a gyerekekkel szorosabb legyen a kapcsolata. Egyszer voltunk még,de mi is nagyon élveztük,meg persze a babák is ügyesek,aranyosak voltak és tetszett nekik a program. Fogunk járni rendszeresen.
És el kell ismernem,hogy a Férjem is ügyes volt.Meg is dícsértem és láttam rajta,hogy büszke.
Egy-egy vita után is jobban meg tudjuk beszélni a vita forrását,így mindenkinek könnyebb.
Szóval,most egész jól állnak a dolgok.
Remélem Ti is jól vagytok!
Puszi
Abnika
2009.02.23 23:06
Abnika!
De jó ilyet hallani. Nagyon ügyesen csináljátok mindnyájan! A babaúszás meg remek ötlet volt.
És dicsérd, kell az önérzetének!
Jó látni a hozzászólásod, csupa vigyorgó fejecske!
Mi is jól, túl egy rakás betegségen (saját részről), nálunk szerencsére minden rendben perpill. (Nálunk a nyár volt a rettenet, de hálistennek sikerült 180 fokot fordulnia a helyzetnek.)
Puszi:
Dia
De jó ilyet hallani.
Nagyon ügyesen csináljátok mindnyájan! A babaúszás meg remek ötlet volt.
És dicsérd, kell az önérzetének!
Jó látni a hozzászólásod, csupa vigyorgó fejecske!
Mi is jól, túl egy rakás betegségen (saját részről), nálunk szerencsére minden rendben perpill. (Nálunk a nyár volt a rettenet, de hálistennek sikerült 180 fokot fordulnia a helyzetnek.)
Puszi:
Dia
2009.02.24 09:49
Sziasztok!
Dia,Hettie,köszi.
Dia!
Mindenhol vannak hullámvölgyek.Ez már a párokon múlik,hogy meg tudják,vagy meg akarják-e oldani a problémáikat vagy sem.
Egész életünk során küzdenünk és dolgoznunk kell a boldogságunkért.Szerintem a boldogság 5 tényezőből áll:egészség,család,házasság,munka,anyagiak.Az elég ritka,ha mind egyszerre klappol.Valamelyikben mindíg van valami amin javítanunk kell.Nem így van?
Vigyázzatok magatokra és a boldogságotokra!
puszi
Abnika
Dia,Hettie,köszi.
Dia!
Mindenhol vannak hullámvölgyek.Ez már a párokon múlik,hogy meg tudják,vagy meg akarják-e oldani a problémáikat vagy sem.
Egész életünk során küzdenünk és dolgoznunk kell a boldogságunkért.Szerintem a boldogság 5 tényezőből áll:egészség,család,házasság,munka,anyagiak.Az elég ritka,ha mind egyszerre klappol.Valamelyikben mindíg van valami amin javítanunk kell.Nem így van?
Vigyázzatok magatokra és a boldogságotokra!
puszi
Abnika
2009.02.25 09:15
Abnika!
De, nyilván a páron múlik, hogy sikerül-e megőrizni a kapcsolatot, illetve rendbe hozni, amikor gáz van.
Bár nálunk elég speciális helyzet állt elő, és sokáig úgy tűnt, a párom túl gyenge hozzá, hogy változtasson. Aztán végül sikerült, és most már javul, de még hosszú folyamat lesz, mire stabilnak lehet majd mondani. De ha egyszer az lesz, az mindent megér.
Vigyázunk, vigyázunk, most már ezerszeresen van szemem arra, hogy tudjam, ha gond van.
Dia
De, nyilván a páron múlik, hogy sikerül-e megőrizni a kapcsolatot, illetve rendbe hozni, amikor gáz van.
Bár nálunk elég speciális helyzet állt elő, és sokáig úgy tűnt, a párom túl gyenge hozzá, hogy változtasson. Aztán végül sikerült, és most már javul, de még hosszú folyamat lesz, mire stabilnak lehet majd mondani. De ha egyszer az lesz, az mindent megér.
Vigyázunk, vigyázunk, most már ezerszeresen van szemem arra, hogy tudjam, ha gond van.
Dia
2013.02.23 15:40
Sziasztok!
Évek teltek el,amióta írtam ide.Most véletlenül néztem be és visszaolvastam a régi hozzászólásaimat.Hú..de régen is volt.
Úgy érzem tartozom a történet folytatásával...hátha vkinek segítség.
Szóval...ellet azóta 4 év...az ikrek édes,okos,tündér óvodások lettek.Született egy kis hugicájuk...Ő most 2 éves múlt. Nagyon jó testvérek!
A Férjem tényleg jó Apa lett.Imádja a gyerekeket...szokta vinni Őket ide-oda...a kis srácot fiús programra...igaz ritkán,de mennek.
Sokat kirándulunk,ha jó idő van,sok programot szervezünk...járunk időnként wellnessezni,nyaralni...szóval tök jól összeszokott a kis család!Időközben én is visszamentem dolgozni fél napokra.Persze a gyerekek körüli teendők nagy részét továbbra is én látom el...ovi,bölcsi,edzésekre vinni a gyerekeket stb...de ez vhol természetes!A Férjem segít,ahol tud,de én is sokat leveszek a válláról.
Szóval "túléltük" a kezdeti kisgyerekes nehézségeket,könnyebb már nekem is,hogy a gyerekek nagyobbacskák.Mi is szakítunk időt a közös,kettes programokra.Néha egy vacsi,mozi,barátokhoz átmenni...kellenek ezek...nagyon!
További szép napokat!
Évek teltek el,amióta írtam ide.Most véletlenül néztem be és visszaolvastam a régi hozzászólásaimat.Hú..de régen is volt.
Úgy érzem tartozom a történet folytatásával...hátha vkinek segítség.
Szóval...ellet azóta 4 év...az ikrek édes,okos,tündér óvodások lettek.Született egy kis hugicájuk...Ő most 2 éves múlt.
Nagyon jó testvérek!
A Férjem tényleg jó Apa lett.Imádja a gyerekeket...szokta vinni Őket ide-oda...a kis srácot fiús programra...igaz ritkán,de mennek.
Sokat kirándulunk,ha jó idő van,sok programot szervezünk...járunk időnként wellnessezni,nyaralni...szóval tök jól összeszokott a kis család!Időközben én is visszamentem dolgozni fél napokra.Persze a gyerekek körüli teendők nagy részét továbbra is én látom el...ovi,bölcsi,edzésekre vinni a gyerekeket stb...de ez vhol természetes!A Férjem segít,ahol tud,de én is sokat leveszek a válláról.
Szóval "túléltük" a kezdeti kisgyerekes nehézségeket,könnyebb már nekem is,hogy a gyerekek nagyobbacskák.Mi is szakítunk időt a közös,kettes programokra.Néha egy vacsi,mozi,barátokhoz átmenni...kellenek ezek...nagyon!
További szép napokat!
Oldal: 1 / 1
