Kiemelt témák

A másik topikban, ezt kaptam és sajnos érzem az igazságtartalmát:
"Aida: Vélemény: jól írtad, stratégiaváltás, újabb játszma. Anyós rájött, hogy elkezdted választás elé állítani a kisfiát így nem ugrott a torkodnak... Viszont a férjedben megpróbálta megerősíteni azt a bűntudatot ami hozzá köti, így bebiztosítani, hogy ha választani kell ő legyen a nyerő. Ennyi. Újabb játszma, semmi se változott. (ld. nem ismerte el, hogy hibázott, megint ti voltatok a hibások... de ő se tudja miben... plusz most jön majd az, hogy neki joga van az unokájához, miért vonjátok meg tőle stb. Ha nem akarod majd a kezébe adni akkor szívtelen vagy és gonosz, ha a kezében bőg és vissza akarod venni akkor rád se bagózik mert ő is felnevelt (3?) gyereket, te meg csak egy kezdő anya vagy úgyhogy nem adja vissza... esetleg ha sír akkor kiveszi mert ő jobban tudja stb. stb.) Ja, te meg menni fogsz hozzá mert jópofizni fog, a párod mondja majd, hogy nem lehetsz ilyen kegyetlen, joga van látni az unokáját, stb- stb. "

Én tegnap igazából azt láttam, hogy ott vagyunk 4-en, én, párom, sógorom és anyós és engem vmi kivülállóként kezelnek és ők fogják magukat mindig egy családnak tartani én meg csak vmi "muszájból" elfogadott betolakodó vagyok. Amikor mentünk el anyós annyit mondott a fiának, hogy "ne felejtsd el, rajtam(rajtunk) kívül nincs senkid". Kérdeztem haza fele úton, hogy miért nem szóét erre vissza, hogy hát már elnézést itt van nekem az új családom, Aida és a fiam, erre azt mondta mert ez így van, ha szüksége lesz vkire akkor az anyjára számíthat, ő a saját vére. Mondom a fiad nem a saját véred? Azt mondja dehát Noel még kicsi ő nem fog neki segíteni ha bajban lesz.. És velem mi lesz!? Én nem vagyok vérszerinti rokon tehát én senki vagyok neki!?

Nem bírom én ezt ideglieg. Nagyon a költözés fele hajlok. Noelnak apára van szüksége a saját családjából. Nem egy gyerekre egy másik családból...

Az a helyzet Aida, hogy elolvasva amit írtál, igaz is lehet. sajnooos..

Lehet jót tenne nektek egy kis idő külön.. nem bíztatni akarlak semmiképen a válásra, különélésre, de lehet, hogy a férjed másképpen nem fogja látni, hogy egy értékes családot dob el, azért, hogy anyuka beteg pszihéjét kielégítse! Ha nem lennétek mellette, lehet leesne a tantusz, ha meg nem esik le, akkor nem is fogna soha és a mama árnyékában élnétek mindig, az első a mama lenne, te pedig mindig csak a második..

Ha én innen egyszer elmegyek, nem leszek képes soha visszajönni.. Ezért is tart ilyen hosszan a döntés.

Szerencsére nem a férjem csak vőlegényem, de azt hiszem itt házasság már soha nem lesz csak ha vmi csoda történik.

Aida hogy vagy? Mi a helyzet? Sajnos ez hogy kivulallokent kezelnek ez nagyon ismeros nekem is... mar irtam ezt, de az anyosom alig szol hozzam, viszont a fiat es a tobbi gyereket FELTUNOEN szereti, szinte szineszkedve...

Aida: felteszek egy kérdést, de nagyon félve, s úgy, hogy még véletlenül sem szeretnélek megbántani vele: nem lehetséges az, hogy a terhességgel együttjáró hormonális viharok miatt esetleg kicsit érzékenyebb is vagy, mint amilyen alapból lennél?

Csak azért kérdem, mert emlékszem, anno piszlicsáré dolgokkal is nagyon meg lehetett bántani, és sokszor olyasmiban is csak a rosszat láttam, amiben normál esetben nem volt semmi rossz. Most ezt konkrétan a kívülállónak-érzem-magam fílingre értem.

Az sajnos semmiképp sem nyerő, hogy a párod nem téged tekint elsősorban családjának. (Érthető, hogy köt a vér, és nyilván a vér köteléke bizonyos esetekben erősebb tud lenni, mint az érzelmi, de akkor is.)

Miért mondod azt, hogy ha egyszer elköltözöl, többet nem mennél vissza? Akkor sem, ha a párod észbe kapna, és ezerrel kaparna?

Dia en orulnek ha ram igaz lenne a hormonvihar barcsak.... merthat en is kivulallonak erzem magam

Loulou, jaaaj, na, tudom, hogy ilyennel roppant kínos jönni, és azért is tettem fel ilyen ijedősen a kérdést. De ettől még van olyan, hogy bekavarnak a hülye hormonok is... Tudom, hogy nem mindenkinél, de előfordulhat.

És azt is tudom, hogy ez tipikusan pasi-kifogás... De esküszöm, nem az vagyok.

Dia nem, felreertettel!!! Babat tervezunk masfel eve azert irtam ezt!!! Szoval KOMOLYAN orulnek egy babanak es ha mindez azert lenne , erted?

Jaaaaaaaaaaaaa, éééértem.

Aida, merre vagy? Mi a helyzet?

Aida, hahó, mi a helyzet?

Aida: Nagyon sajnálom, hogy így áll a férjed a dolgokhoz. El kellene fogadnia, hogy akármennyire is köt a vér és az anyja az anyja marad akkor is, ha akármi történik, de te vagy a jövő számára! Te adod a szerelmeddel, szereteteddel és azzal számára a jövőt a családot, hogy gyereket szülsz neki! Mert a vér köt, de milyen értelemben? Az anyja valóban szeretheti a fiát és viszont, a vér sosem válik vízzé, de egy felnőtt ember attól fel-nőtt, hogy a szülő felnevelte és úgy nevelte fel, hogy a saját lábán is meg tudjon állni. És egy valóban felnőtt ember még attól szeretheti ugyanúgy a szüleit, édesanyját, ahogy eddig, de már másfajta szeretettel, nem majom-szeretettel, hanem érett szeretettel! Olyan szeretettel, amivel tud adni is, és nemcsak gyerekként elvárja a babusgatást, gondoskodást. Mert szerintem szeretni tudni kell, okosan, és felnőtt módjára, a túlzott ragaszkodást és elvárásokat, féltékenységet szülő szeretet nem valódi szeretet, csak kötődés, sokszor abnormális mértékben a másik emberhez.

Én is tudom, milyen ez, mert én is túlzottan kötődtem régebben anyámhoz, azért is mentem 31 évesen férjhez! De már képes voltam elszakadni, megértem ilyen értelemben, és most azt látom, sajnos, hogy a férjem ragaszkodik nagyon a szülőkhöz és viszont. Almával foglalkoznak, és hiába mondom a férjemnek, hogy ez nem jövő, különösen ilyen felvásárlási árak mellett, de a szülők ragaszkodnak hozzá! Mert tudják, hogy ezzel köthetik magukhoz a fiukat, hogy azzal egymásra vannak utalva. Én nem szeretek mástól függni, szeretem a szabadságot, azt, hogy én magam járjak a magam dolgában, de itt nem ez van, sajnos. Tudom, fontos a másiknak segítséget nyújtani, akármiben, de ez nem valódi segítség, hiszen pénzről van szó. De ők persze úgy tesznek, mintha csak szívből segítenének leszedni az almát, stb. És mártírként állítják be magukat mindenki előtt. Pedig nem éri meg, nincs értelme...

Bocsi, hogy így kifakadtam.
Most pedig elolvasom, miket írtatok az előző oldalakon.

Sziasztok,

nem baj, ha én is becsatlakozom néha? Nálunk az én anyám a tökéletes anyós, már a férjem is szívesebben fordul hozzá, mint a saját anyjához, anyám meg 3. gyermekeként szereti őt, és nem szól bele az életünkbe.
De az én anyósom...! Engem levegőnek néz, a hátam mögött mindenféle hülyeségeket terjeszt rólam, a szemembe persze letagadja, és már többször kinyilvánította, hogy én nem vagyok a család tagja. (4 és fél éve vagyunk házasok a férjemmel.) A legborzalmasabb, hogy a sógorom is elhiszi ezt, és ő is így kezel. Ráadásul állandóan megy a panasz, hogy mi soha nem hívjuk meg őt magunkhoz, már azt se tudja hol lakunk (gyalog 10 percre tőle), de ha meghívjuk, fél évre előre van kifogása, és hát szerintem mindenkinek arra van ideje, amire akar, ha meg nem akar jönni, nem hívom többet és kész.
A legbrutálisabb azonban az volt, mikor méhen kívüli terhesség után a kórházba bejött, és mindenki előtt jól lealázott, hogy
- minden az én hibám, mert biztos nem jártam szűrésekre (jártam),
- nem kerestem fel azt a nőgyógyászt, akit a család preferál (többszöri kérésemre is titok maradt az elérhetősége, mikor tőle akartam kérdezni, a nevét se mondta el, apósom meg úgy döntött, hogy majd helyettem ő beszél a dokival, csak jobban tudja...)
- bezzeg ő mindig is eljárt nőgyógyászatra (akkor ment először, mikor a férjemmel terhes lett, apóstól tudom)
- különben is, a rákszűréseken egy csomó minden mást is szűrnek (csak bacit néznek és rákot, de nekem kuss, ha őt meghazudtolom)
- és a fiát is elvettem tőle,
- pedig ő a karácsonyi kötelezőt is végigfőzi (mindezt szeptember elején mondta; egyébként mi végigutazzuk a karácsonyt, nem nagyon lenne értelme főzőcskézni)

Régen azt terjesztette, hogy én egy rántottát se tudok összeütni, most az a sláger, hogy nekem egyáltalán nem is lehet gyerekem, nem tudom mit szól majd, ha megtudja, hogy épp ikrekkel vagyok várandós ( ) . Leginkább persze attól tartok, hogy mint nagymama, majd miket fog mondani rólam a gyerekeimnek? Mert sajnos nem úgy ismerem, mint aki tiszteletben tartaná, hogy egy gyereknek nem illik mindenfélével telebeszélni a fejét az anyjával kapcsolatban.

Nincs ötletetek a megrendszabályozására?

Zsuzsi

ooo

Zsuzsi!

Nekem egy: nagyon határozottan, akár kicsit agresszívan is, de megmondani neki a magadét! Meg fog sértődni (nyilván), lehet, hogy nem fog veled egyetérteni (nyilván), de az tuti, hogy tisztelni fog érte (bár nyilván ennek nem fogja jelét mutatni). De legalábbis tartani fogja a távolságot. Szemtől szemben. A hátad mögött meg mindegy, hogy mit mond, hidd el, erről csak magáról állít ki szegénységi bizonyítványt.

Ne akarj neki megfelelni. Nem kell megfelelned neki. Nem kell neked a család nőgyógyászához járnod, csak azért, mert ez az elvárás.

Én biztos, hogy brutál durván kioktatnám a méhenkívüli terhesség biológiájáról (miszerint járhattál volna akárhány vizsgálatra, ha a fiacskája spermiuma túl gyorsak, és már a petevezetőben elkapták a petesejted grabancát), és a rákszűrés mibenlétéről. Megköszönném neki a karácsonyi fáradtságait és egyben biztosítanám róla, hogy miattunk nem érdemes, hiszen mi nem is kívánjuk igénybe venni.

Ja, mindez előtt leülnék beszélni a párommal, és elmondanám neki, hogy mire készülök, hogy ahhoz, hogy embernek érezzem magam, szükségem van erre a lépésre.

Dia

Zsófi, szerintem meg abszolút topiktéma, még ha a másik oldalt is célozza. Ha van kedved, írd le, annyival is könnyebb!

ooo

Sziasztok,

Zsófi,
és anyósod ezt miért tűri el? Nem kéne a párodnak anyósoddal is leülni, hogy nagyon veszélyes lehet, ha nem áll a sarkára, és hagyja, hogy más rendelkezzen minden vagyona felett, mintha gyerek lenne?


Én meg köszi a tanácsokat, hát igyekszem a sarkamra állni, csak alkalom is kell hozzá, mert egyébként szemtől pofába nagyon mézesmázas tud ám lenni anyós, csak néha jön ki belőle, meg inkább másoktól szoktam visszahallani, azt sem direktben, csak rájövök, hogy honnan fúj a szél.
Párom szegény, úgy érzem, kicsit őrlődik. Ő is látja, hogy nagyon gáz tud lenni az anyja, de anyós nem tud közénk állni, mert a párom hozzám ragaszkodik. Csak hát ő sem úgy reagál, hogy beszóljon az anyjának, inkább elkerüli, amikor csak tudja, már alig jár át.

Múltkor, mikor én nem voltam ott, mondta a páromnak, hogy hétvégén menjen át, mert jönnek a nagybátyjáék és az unokatestvérei, majd hozzá tette, hogy nekem nem muszáj mennem, de a párom feltétlen legyen ott, mert ez családi esemény. - persze az utolsó pillanatban szólt, az a hétvége nekünk már foglalt volt (mint az összes többi, az építkezés miatt), de mondtam a páromnak, hogy ezek után én egyrészt nem mennék, másrészt meg igazán az a pillanat lett volna, mikor számonkéri rajta, mit mondott. Végülis anyósom ugyanazon a jogon a család tagja, mint én, hozzáment a férjem apjához, én meg a férjemhez. -
Végül nem merte a párom megtenni, hogy nem megy át, és engem is magával vitt (nagyon vicces volt, egész nap a telkünkön építkeztünk, hót koszosak voltunk), engem azért vitt, mert ezzel akarta jelezni, hogy hozzá tartozok, de szerintem ez anyósnak úgyse jött át, és ott az egész rokonság előtt én sem akartam jelenetet rendezni, hogy én nem is vagyok hivatalos tudtommal, mert én nem vagyok a család tagja.
Szerintem akkor nagy esélyt szalasztottunk el a helyzet "tisztázására".
Ha ugyanis abban a pillanatban nem szólnak neki még melegében, mikor ilyen állatságot mond, utána persze nem lehet visszatérni rá, mert teljes amnéziát kap, és ő bizony ilyet nem mondott soha...

Sajnos nagyon nem akarom őket összeugrasztani, hiszen mégiscsak anya és fiú, és mondom, a házasságunk stabil. De mondogatom neki ősz óta, hogy a karácsonyt egész rövidre kéne fogni náluk, semmi evészet, majd én főzök kettőnknek (illetve most már négyünknek - szinte még fel se fogtam...) - És úgy tűnik, a férjem is támogatja az elképezelést, remélem, lesz elég bátorsága is hozzá, hogy végigvigye.

A méhen kívüli terhességről meg a rákszűrésről is felesleges kioktatni, mert ő maga is orvos, mondjuk ennek fényében különösen gáz, amit összehordott nekem. Nyilván ő is tudja, hogy nem volt igaza, és inkább őt jellemezte a viselkedése, mint engem, és azt hiszem, ezt ő is érzi, és most ezt akarja kompenzálni azzal, hogy (nem kis kárörömmel) terjeszti mindenfelé, hogy nekem nem is lehet gyerekem. Ennek hatására a lesajnálás odaáig megy, hogy nem akarták nekünk elmondani, hogy a férjem unokatestvére gyereket vár. Nem tudom, mit gondoltak, hogy ha meglátjuk Esztert egy gyerekkel, akkor mit hazudnak, hogy örökbe fogadta vagy épp csak bébiszitterkedik...? Komolyan, olyan gyerekesek.

Bocsi, hogy ennyire hosszú lettem, legközelebb visszafogom magam...

Zsuzsi

Szia Zsuzsi!
En regen irtam ide es most olvastam a tortenetedet, hat nagyon durva az anyosod... tudja mar hogy ikreket varsz? Mit szolt hozza? Fuu ez total koppanas neki tok jo . Nagyon boldog babavarast kivanok Neked!
Udvozlettel
Lou

Sziasztok!

Irtó régen írtam ide, még terhes voltam. Azóta már szétmentünk a párommal drága anyósom miatt... Úgy néz ki párom végül mellette döntött helyettünk. És jelenleg egyedül vagyok havi 30ezer Ft-os (GYES, családi) bevétel mellett egy majd 3 hónapos kisbabával. Mind1, van ilyen, csak könyörgöm az égre, hogy én ne tegyem tönkre Noelem választottját majd.

Épp most nézem az "Anyád napja" című filmet..

Szia Aida!
Hat nagyon megdobbentem a parodon... legy nagyon eros, tudom hulyen hangzik de hosszu tavon szerintem (ha igy ott tudott hagyni az anyja miatt) igy lesz jobb nektek.
Majd amikor te mar tarsat talalsz magadnak es potapat a kisfiadnak, o pedig meg 50 evesen is egyedul lesz az anyja miatt (mert tuti annak a nonek senki nem lesz jo) akkor fog talan radobbenni, hogy elbszta (bocsi) az eletet.
Biztos vagyok benne hogy jol fog alakulni az eleted, sok erot kivanok!
Lou

Szia aida!
Amit írtál az teljesen megdöbbentett.
Tudod a Bibliában az áll, ha elhagyjátok anyátokat apátokat akkor ketten lesztek egy pár.
De ezek szerint a párod nem így gondolta, szégyellheti magát, de nagyon, hogy a családja helyett az anyját választotta.
Én azt kívánom neked, hogy légy boldog és örülj neki, hogy van egy szép és egészséges gyermeked.
Én hiszem és tudom, hogy megfogod találni magadnak a megfelelő társat/férjet aki szeretni fog és a kis Noelt is a fiaként fogja szeretni.
És nem lesz egy "házsártos" anyósod aki beleszól az életetekbe, hanem ha kell szívből segít benneteket.

Nekem ez a második házasságom, de sajnos az anyósomat és az apósomat már nem ismerhettem meg, a párom szerint nagyon szeretett volna, jobban mint a volt feleségét.

Sziasztok!

Csak bekukkantottam, de az én volt anyósom is elég egy primitív buta liba, ezért leírom, hogy én hogy jártam vele! 8 évig türtem a marhaságait!!!!
A volt férjemmel 2003-ban esküdtünk meg, pedig már akkor is láthattam volna hogy egy kis anya majma! Anyósom egyet csettintett ugrott, én meg 5-t akkor se! Nem tudtam eldönteni, hogy ennyire szereti az anyját, vagy inkább fél tőle! Mára már inkább a második verziónál tartok! Állandóan azt hallgattam, hogy ők az összetartó szép kis család, meg hogy megmondtam én a fiamnak, hogy arra figyelj, hogy ennivalóD mindig legyen! Az ha én éhen halok az nem baj! 2006.márciusában megszületett a kisfiunk Zalán. Ettől független, még mindig csak neki kellett, hogy ennivalója legyen, még a gyerek sem számított, pedig állítólag imádták! A múlt idő azért van, mert sajnos tavaly márciusban pneumococcus baktérium okozta agyhártyagyulladásban elvesztettem az én Drága kisfiamat. Persze anyósomtól ezért is megkaptam a magamét! Közölte velem, hogy, szó szerint idézem: Te vagy az oka, hogy ez megtörtént, az orvosokat nem lehet hibáztatni!! Mi van??? Épp eszű ember ilyet nem gondol, vagy ha gondol is, ki nem mondja, egy élete legnagyobb tragédiáját átélő anyukának!!! A férjem reakciója erre annyi volt, hogy hagyd rá, tudod milyen! Hát köszönöm! Csak egy a probléma, hogy ez a primitiv nőszemély képes az egész városban is kinyilvánítani a véleményét! Mára hála neki elváltunk a férjemmel. Sikerült új életet kezdjek, ismét férjhez mentem, ahol is egy -ez eddig- csodálatos anyós várt!!!

Nóri
Nagyon sajnálom a fiadat, tudod nekem van egy 6 hónapos kisfiam Joel.
De én őt majdnem 3,5 hónaposan elvesztettem. Lebillent a matrac tartó lap és a Joel oda szorult be, én kint voltam a konyhában és a csendre mentem be a szobába, a fiam akkor már nem lélegzett, nem vert a kis szíve és a szája körül már kezdett kékülni.
Szívmasszázzsal elég gyorsan sikerült őt vissza hoznom őt az életbe.
Nekem anyukámmal nem olyan a viszonyom mint amilyen lenni kellene.
Az idősebbik bátyámék mesélték neki, hogy mit történt a gyerekkel, de ő mai napig nem hívott volna föl, hogy mi van az unokájával.
Móni.

Móni!
Szörnyű, hogy pont az édesanyád az, akivel nem jó a kapcsolatod! Egyszerűen az ilyen anyákat sose értettem, hogy miért csak addig a gyerekem a gyerekem, amíg esetleg hülyeséget nem csinál az életével! Nem tudom, hogy nálatok miért áll fent ez az állapot, de nagyon sajnálom! És amúgy bátyád mit mondott, hogy azért meghőkölt, vagy nem törődömség ült ki az arcára amikor meghallotta?
Hú hallod, Joel erős kislegény! És még nagyon jó, hogy te sem hisztirohamot, hanem észbe kaptál, hogy mitévő legyél! Őszintén megmondom, le a kalappal előtted, mert én lehet, hogy előbb az elsőt kaptam volna, bár nekem Zalcsikám is, de Vilcsikém is annyira tud/ta/ja behergelni magát, hogy teljesen lelilulak, és nem vesznek levegőt, na akkor észnél kell/ett/ legyek.
Irigyellek, hogy 1 éven belül sikerül 2 gyermeknek életet adnod! Ez nagyon szép dolog, mondjuk energia is kell hozzá, meg rengeteg türelem! Tudjátok már, hogy kislány lesz vagy kisfiú? Na és a neveken gondolkoztatok már?

Nóri
Tudod már nem 1X mondtuk neki, hogy jöjjön el hozzánk, de neki az volt a válasza, hogy olyan messze lakunk, azért azt elmondom, hogy a bátyám aki vele lakik még (2 bátyám van, az idősebbiknek, már van családja) föl ajánlotta neki, hogy lehozza kocsival, de úgy sem hajlandó, akkor én miért erőltessem magam ez miatt?
Nem tudom milyen volt a reakciója a Joel balesetéből kifolyólag, de már nem is érdekel.
Tudod Hálás vagyok Istennek, hogy adott erőt nekem abban, hogy vissza hozzam a fiamat az életbe. Mi a Hit gyülekezetbe járunk így csak Istenben hiszünk.
Igen már tudjuk, hogy megint kisfiunk lesz, de már annyi nevet találtunk, hogy már magam sem tudom, hogy melyik lesz a nyerő.
Te is biztos szép helyen lakhatsz, az a ház amiben lakunk az is egy Svéd származású családé (a férje Francia).
Azt ne kérdezd, hogy ott hol laknak mert nem tudjuk állandóan utazgatnak állítólag.

Móni!
Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy édesanyáddal mi történhetett! Ahogy leírtad, hogy Hitgyülekezetbe jártok, tehát egy kiegyensúlyozott család lehettek, egyszerűen nem értem!!! Én is a te helyedben nem törekednék! Minden kapcsolathoz két ember kell! Amiket leírtál azok alapján azt gondolom, hogy te mindent megtettél! Hidd el, idővel nagyon megfogja bánni, hogy így viselkedik veled, veletek! Csak nehogy akkor meg már késő legyen a te irányodból!
Olyan buta vagyok, hogy megkérdeztem, hogy kislány vagy kisfiú, hiszen a vonalzód mindent elárul!
Nagyon örülök, hogy visszaírtál, nagyon szeretek barátkozni, de ugye itt kint nagyon egyenlőre nincs rá lehetőségem!
Valóban nagyon szép helyen lakunk, a környezetünk a zöld övezettől a tengerpartig bezárólag mindent tartalmaz! Ez Svédországnak közepén van, ennél délebbre már nem olyan szép a környezet!
Joel miket csinál már? Hat hónaposan gondolom már hozzátáplálod, hogy tetszik neki? Tennél fel képet a kis Drágáról?

Nóri.
Hát igen lehet, hogy megbán mindent de addigra már lehet, hogy késő lesz.
Ahogy leírtad, hogy hol laktok tényleg szép hely lehet.
A Joel már 7 hónapos lesz 10.-én.
forgolódik 1000-el, hason kúszik, próbálkozik az üléssel is de eddig még csak a féloldalasra sikerül neki.
Már reggelire tejpépet kap, ebédre főzeléket (mindegyik ízlik neki amit eddig adtam neki), uzsonnára gyümölcsöt a legjobban ahogy elnéztem neki a barack ízlik, de ha mást kap azt is örömmel megeszi. Már olyan szépen eszik kanállal, hogy nem is rakok elé előkét, mert nem eszi le magát, csak néha-néha megtörli a száját és akkor a ruhájához nyúl.

Így hintázik a Joel.