Kiemelt témák

Sziasztok!

Szeretném, ha segítenétek. Anyám tanácsai ellen sokszor úgy védekezek, hogy "szakemberek"-re hivatkozom. Mostanában - épp ezért - rászokott, hogy a "Vendég a háznál" mûsorát hallgassa, és arra hivatkozzon, amikor valami baja van. (Semmi egyéb babás fórumot nem hallgat/olvas, és én vagyok az egyetlen gyereke.)

A "Vendég a háznál" mûsorában állítólag egy pszichológus most az együttalvást kritizálta (a mûsor szövege ugyan fenn van, az aznapi viszont hiányzik, nem is értem?!), ami nagy baj ránk nézvést, mert én (a nappali vendégágyán) együtt alszok a lányommal, aki lassan 11 hónapos. Annak idején azért költöztünk át, hogy az esti szopi/ébredés ne zavarja meg Apát, aztán, miután ez a módszer bevált, így maradtunk. S úgy tûnik, maradunk is egy darabig, mert Kitti kb. 4x szopik éjszaka, amirõl azért sem nagyon akarom leszoktatni, mmert nappal viszont nem, vagy csak alig szopik.

Anyámat persze ezzel nem lehet meggyõzni. Kérlek benneteket, mondjátok el a tapasztalataitokat ez ügyben, fõleg azok, akiknek már nagyobb a gyerekük, de korábban együttaludtak vele. Volt-e ebbõl aztán gond? Sikerült-e "elválni" és saját szobába szoktatni? És mikor?

Annak is nagyon örülnék, hogy ha itt-ott a Rendelõben vagy más fórumon olvastok errõl a témáról, linkeljétek ide, hogy anyámat el tudjam látni szakirodalommal. Nem kérhetem persze, hogy dícsérjétek az együttalvást. De ha a "kontra" mellett lenne "pro" is, már mindjárt másklépp nézne ki a dolog.

Elõre is kösz: Méri

Méri!

Az LLL oldalain (www.lll.hu) találhatsz írást az együttalvásról, szerintem irodalomjegyzék is van fent. Van az LLL-nek egy füzete "A családi ágy" címmel, a többivel együtt ez is megrendelhetõ a címükön!

Mi együtt alszunk a kisfiunkkal, õ most 16,5 hónapos - de mi mindhárman együtt alszunk, tehát nem "apakímélési"célzattal - bár el kell mondaonm, hogy Apája már kb. Ármin 2 hónapos korában azzal "dicsekedett", hogy Ármin átalussza az éjszakát - ami nem volt igaz és most is csak ritkán az - viszont szép csendben szopizott, ha megszomjazott - megéhezett, úgyhogy még én sem mindig ébredtem rá fel Az átszoktatásról nagy tapasztalatunk még nincs - legfeljebb annyi, hogy Ármin egyedül is vidáman alszik a közös matracon, volt már olyan éjjel, hogy nem mellé, hanem egy másik szobában feküdtünk le - ez nekünk inkább zavaró egyelõre, mert ha felébred, hogy szomjas, rohanni kell megitatni. SZóval, én az együttalvás mellett foglalok állást - mindamellett nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz, ha megszületik a kistesó (kb. 2 hónap múlva).

Nálunk egyébként anyósom tartja nagyon helytelen (perverz, buta, stb.) dolognak ezt az állapotot: mi nem akarjuk meggyõzni az ellenkezõjérõl (õ is mindig a szakirodalmakra hivatkozik - persze, másokra, mint amiket mi elfogadunk). Megmondtuk neki, hogy megértjük, hogy õ másként gondolja, mi pedig így és köszönjük, nem kérünk tanácsot gyereknevelési ügyekben - ettõl õ még osztogatja a tanácsait, de már mesze nem olyan vehemensen, mint az elején

Márti

Szia Méri!

Nekem semmilyen tapasztalatom nincs, a kisfiam az elsõ naptól kezdve külön alszik, de szerintem ne engedd, hogy belszóljanak a nevelésetekbe. Ez különösen akkor igaz, ha Nektek az együttalvás semmi gondot nem okoz.
Köszönd meg a tanácsát, és mondd, hogy neked más a véleményed ebben a témában .
De persze ez is csak egy vélemény .

Szia
Milla

Szia Méri, epp ezt akartam irni, amit Milla. Mi is kulonalszunk a kezdetektol /de nem elvek miatt, hanem mert en csak igy tudok rendesen aludni/, de ugy gondolom, ha a ferjed is beletorodott, a babadnak es neked is igy jo, akkor masnak tenyleg nincs beleszolasa.

-Afonya

Sziasztok!
Méri!
A lánykánk 19 hónapos múlt, mi is együtt alszunk.
Az én érveim: apa tudjon pihenni, a kölöknek nyugodt legyen az éjszakája és nem utolsó sorban az éjszakai szoptatások miatt én se legyek napközben holdkóros. Az apa-kímélésre olyannyira semmi szükség nem volt, hogy Apa is velünk alszik. Sõt ez neki is, mint nekem is természetes.
Hogy mi lesz késõbb, nem tudom. Viszont az unokatestvéreim körében is többeknél (vagyunk egy jó néhányan ) természetes, hogy együtt alszanak. Az egyiknél a kölök ahogy elkezdett óvodába járni, teljesen magától igényelte a külön alvást, míg egy másik idén ment iskolába, és szintén (de csk az iskola elkezdése után) akart egyedül aludni. Szerintem ez mind-mind gyerek függõ, hogy kit mikor lehet kiszoktatni.
De mindezek ellenére egy percig sem bánom, hogy az együtt alvás mellett döntöttem, döntöttünk, újra így döntenék.
Sõt Anyukám mesélte, hogy mi is vele aludtunk.

Szia, Phaedra

Sziasztok! Csatlakoznék az együttalvó-pártiakhoz, bár mi inkább külön alszunk, de minden egyes alkalommal, ha felébred a fiam és sír, bemegyek a szobájában, átrakom a nagyágyra, és melléfekszem. Aztán vagy visszarakom, vagy nem, de sosem sajnáltam tõle magamat (vagy az apját"mennymáátte").
Szóval szerintem is eljön magától az igény a különalvásra, aki teheti várja meg.
Persze érdemes odafigyelni a pici jelekre (valszeg minden gyereknél más és más), amik azt sugallják, hogy lassan rá lehet segíteni a dologra!!!!
A fiam most ott tart, hogy az ágyban kicsit beszélgetünk, (nagyon meghitt percek ezek), éneklés kér, vagy verset, aztán csak simi-simi egymást, majd elhúzódik tõlem az ágy másik felére, befészkeli magát "alvó-pozícióba", és elalszik mint tök. (Mi átrakjuk a rácsosába éjjelre.) Ja, és onnan indultunk, hogy újszülött korában mindig kézben ringattam el.
Még a kistesó születése elõtt lassan-lassan kiszoktatom magamat mellõle, a haditerv már megvan, ha valakit érdekel, majd megpróbálom összeszedni. De semmiképpen nem lesz drasztikus, és ha nem sikerül az sem baj.

Sokan mondták már nekem, hogy olyan rövid az az idõ, amíg ilyen közel lehetünk a gyerekeinkhez, élvezzük ki, aztán meg úgy is rettentõ hamar eljön az az idõ, hogy alig látjuk...

Üdv mindenkinek
mikoo

Méri

Mi is külön alszunk,lassan 2 hónapja.Addig egy ágyban voltunk,eleinte hárman,majd a fiam és én kettecskén.
Aztán megcsináltuk a saját szobáját,azóta ott alszik.Nem volt egyszerû az átállás,csak 1-2nap volt problémás.

Én úgy érzem,így mindannyian többet pihenünk,fõleg a fiam.Minden rezdülésre szinte felébredt.Úgy gondolom,ez viszont egyéni adottság volt.

Sajnálom is,meg nem is.Tudom,szörnyen hangzik.

Anyukádnak mesélhetsz arról is nyugodtan,hogy sok olyan nép van még a "civilizáción" kívül,ahol teljesen magától értetõdõ dolog az együttalvás.És azt hiszem,õk vannak többen,nem mi.

Légy kitartó és teddazt,amit TE helyesnek látsz.

Anyapoc

Szia Méri!

Csatlakozom Anyapochoz, és még annyit hozzátennék ( bár én is csak hallomásból, mert egy barátnõm olvasta), hogy ha belegondolunk, akkor elég logikus, hogy a gyerekek születésük után az anyukájukkal aludjanak, hiszen elõtte 9 hónapig bent voltak a jó kis pocakmelegben, és nem kell rögtön utána elvárni tõlük, hogy külön aludjanak.
Jó, hogy nálatok 11 hónap telt már el, de hát minden kisbaba más . Mellesleg tényleg sok baba van, aki minden probléma nélkül elalszik egyedül is. Az én két lányom nem ebbe a kategóriába tartozik, a nagyobbik már 3,5 éves (kisebbik 1,5)és még mindig velünk alszik, ill. alszik el, aztán átrakom a kiságyába, ami a miénktõl 20 cm-re van. Meg a kicsit is átpakolom elalvás után, a másik kiságyba. Viszont ha éjjel felébrednek, jönnek át megint hozzánk. Néha képzelheted milyen forgalmat bonyolítok éjjelente ! A férjem meg már annyira edzett, hogy fel sem ébred egyáltalán.
Én most nyárra tervezem, hogy átköltöztetem õket a gyerekszobába, bár még nem tudom, hogy fog a dolog alakulni.
Egyébként a családban nálunk is van elõzmény, az egyik unokatesó 6 éves koráig aludt a szülõkkel.
Mindezekkel csak azt akartam, mondani neked, hogy amíg te bírod energiával, és igénylitek (szopizás, stb miatt.) addig szerintem nyugodtan mehet a dolog. Nálunk egyébként szintén a szopizás miatt alakult így, aztán meg így maradtunk . Bár lehet, hogy lassan vennünk kéne egy szélesebb ágyat, mert nõnek a gyerekek .

Márti!
Nálunk az anyukám furcsállja kicsit, hogy együtt alszunk még mindig, azt mondja "nem egészséges" a dolog, persze neki az sem természetes, hogy a lányomék nyugodtan bejárkálnak a fürdõszobába, ha az apjuk zuhanyozik, mivel ez nálunk anno nem így volt. Én meg úgy vagyok vele, hogy majd ha valakinek zavaró lesz a dolog, akkor abbamarad úgyis. Addig meg meghallgatom, amit mond és csinálom tovább ahogy jónak látom .

Sziasztok,
Hétpettyes

Sziasztok!

Nekem a kisebbik fiam 6hónapos koráig külön szobában saját ágyában aludt. 6hónaposan kruppos lett s még sok egyéb baj is kiderült róla, s azóta veünk alszik egy szobában a mi ágyunkba.Ugyan van saját ágya a nagyszobába Neki is, de én sokkal nyugodtabban alszom, ha mellettem szuszog. júniusban lesz 3 éves. Móni

Tud valaki tanácsot adni, hogy egy 6 éves illetve újszülött kislányt el lehet-e, illetve tanácsos-e elhelyezni egy szobában? (2 szobás lakás) Menniyre akadályozz a nagyobbikat a kicsi a saját kis életében? Mennyire zavarná õt az éjszakai felsírás.... Illetve, ha az elején nem, akkor mikor lehet õket egy szonbába tenni?

Elõre is köszönöm a segítségeteket.
Az e-mailemre szívesen várom a tanácsaitokat, ötleteiteket :-)

Bocsi, az elõzõbõl kimaradt a címem.
pbabca@yahoo.com

Köszi: Bea

Szia Bea,
Szerintem egy hateves gyerek nyugalma fontosabb, mint a Tietek. Fontos, hogy ejszaka nyugodtan tudjon pihenni. Akkor tedd oket egy szobaba, amikor a kicsi mar biztosan atalussza az ejszakat, mondjuk ugy 1 eves koratol, vagy meg kesobb.

Zsuzsi

Sziasztok!
Örülök, hogy rábukkantam erre a topicra, mert nekem is tanácsra lenne szükségem ebben a témában. Teljesen elbizonytalanodtam.
A helyzet nálunk a következő:
Mi a kislányomat újszülött kora óta külön szobában altattuk. Eleinte mindig felkeltem hozzá megszoptatni, de megunva a kialvatlanságot és a didergéseket, először elkezdtem csak a szopi idejére bevenni a közös ágyba, aztán egyre többször ottmaradt reggelig. Akkoriban még úgy gondoltuk, hogy nem akarunk családi ágyat, úgyhogy bevetettük az Aludj jól gyermekem módszert. Így Szonja három hónapos korától végigaludta az éjszakát - négy hónapos koráig. Akkor beteg lett, bárányhimlős, majd kétszer nagyon megfázott. Újra elkezdett éjjel ébredni, én pedig úgy gondoltam beteg gyereket nem trenírzunk, szüksége van ránk és a szopira. Innentől kezdve egyre gyakrabban felébredt, és én szorgalmasan bejártam hozzá, és mivel ő mindig is csak szopival aludt el, hát mindig szopott is. Körülbelül féléves korára ott tartottunk, hogy szinte még ki sem jöttem a szobából, már mehettem be újra, és ezzel ment el az egész estém. Mikor végre mi is lefeküdtünk a férjemmel aludni, akkor ha felébredt, kihoztam magunk közé, és így aludtunk reggelig. Ő tehát így alszik velünk, hogy éjjel hozom ki, mikor mi is lefeküdtünk már. Ismerőseim egyre bíztattak, hogy ez az állapot hamar el fog múlni, talán egy foga jön, ha áttör, megint nyugodtan fog aludni, stb. Most kilenc hónapos, már három hónapja zajlik örökös újra-visszaaltatással az estém, és foga még csak most tört át, szóval nem hiszem, hogy három hónapja ezért ébred fel újra és újra. Mostanra megerősödött az a gyanúm, hogy ez a lány egyszerűen engem hiányol. Megszokta, hogy mellettem alszik el (ahogy írtam szopival alszik el, esténként mellé fekszem, úgy szopizik, és szépen belealszik), és azért ébred újra és újra, mert én nem vagyok ott. Miután kiviszem magunk mellé, már legfeljebb csak egyszer ébred szopizni az éjjel, de különben jól alszik. Egy ismerősömtől azt a tanácsot kaptam, hogy felejtsem el ezt a kihurcolgatást, abban az ágyban altassam el a lányt, ahol mi is fogunk aludni, ahová csak bebújunk mellé. Így meg fogja tanulni, hogy nem kell állandóan felébrednie és hívnia, mert úgyis mellé fekszem le aludni. Amikor én elkezdtem kihozni magunk közé, akkor abban reménykedtem, hogy egyszer csak újra át fogja aludni az éjszakát, és nem kell többet kihozni őt. Én szeretek vele aludni, és a férjem is, de így legalább az éjszaka első felében van egy kis magánéletünk, még tudunk este beszélgetni az ágyban, egy kicsit összebújni stb. De én most már teljesen kifáradtam, ingerültté tesz, hogy egyszerűen nem tudok semmit rendesen megcsinálni. Ilyenkor este vasalnom, főznöm, mosogatnom, és nem utolsó sorban tanulnom kéne, mert fősulira járok, és úgy alakult, hogy most nyáron is aktívan tanulnom kell, különben búcsút mondhatok a sulinak. Meg elképzeltem, mi lesz, majd ha járni tud néhány hónap múlva: valahányszor kijön, mert felébred, mi szépen visszakísérgetjük az ágyába, aztán miután lefeküdtünk, egyszer csak nem küldjük vissza? A férjem szerint viszont ha már eleve a mi ágyunkaban altatjuk el, akkor pont az ellenkezőjét fogjuk elérni annak, amit én szeretnék: még jobban hozzá fog szokni, hogy velünk alszik, és még kevésbé fogja tolerálni, hogy nem vagyok ott, amikor felébred. Mi a tapasztalatotok, véleményetek?
Kalinta

Szia, Kalinta!
Egyrészről én (még mindig) jónak tartom az együttalvást abból a szempontból, hogy bár a lányom még mindig szopik éjszaka (hát persze, hisz ott a forrás mellette), én nem voltam és vagyok egy percig sem kimerült, bírok eleget aludni. Szerintem ez fontos. Tőlem így maradhat akár 3-4 éves koráig is: egész pontosan addig, amíg nem ő akar saját ágyat, vagy nem lehet hatni az értelmére, hogy azt akarja. (Csak a miheztartás végett: én nem AKAROK vele aludni, csak nem bánom.)
Másrészről viszont volt egy-két olyan eset, amikor erősen szidtam magam, hogy így alakult. A következőkről van szó. Amikor Kitti (először) 10 hónaposan megfázott, eldugult az orra, és amikor a szokásos módon álomba akarta szopni magát, vagy épp álmában akart szopni, az orra miatt nem tudott, és ezért felébredt. Talán, ha nem mellettem alszik, ez nem lett volna probléma.
Azután én lettem beteg, de se orrot fújni, se köhögni nem szabadott mellette, mert a zajra felébredt. Képzelheted, milyen volt, visszatartani a köhögést, vagy betegségtől félholtan minden egyes tüsszentésnél szaladni a konyhába.... A hasfjós 4hónap után ez volt a legszörnyűbb időszak az életemben.
De végül is túléltük.
Szóval, nem tudom, mi a jó!

Sziasztok lányok!
Kalinta!
Nálunk hasonló volt a helyzet mint nálatok, a kisfiam születésétől egyéves koráig garzonban laktunk, és nálunk is fokozatosan a mi ágyunkba szokott a gyermek. Odáig fajult a dolog hogy ha meglátta a kiságyat már ordított. Nagyon elkeseretdem emiatt, aztán elköltöztünk, különszoba miegymás, de az alvás még mindig nem változott. Aztán azt mondtam ez nem mehet így tovább, hogy a gyerek nem is ismeri a kiságyat. Borzasztó volt a beszokatás de csak három napig tartott, az első két este brutális ordítás. Azt hittem nem élem túl, a férjem is tiszta ideg volt, azt mondta már előre retteg hazajönni, mert altatni kell a kicsit. Szegény nem feküdt le az ágyban hanem ülve elaludt az ordításban. Aztán harmadik naptól megváltozott, csak egy kis piszegés volt, azóta pedig már szalad a kiságyába. Soha nem hittem volna hogy ez bekövetkezik. Mondjuk ő az éjszakát ritka kivételtől eltekintve végigalussza, de ha felébred én is átszoktam hozni őt. Most kétéves egyébként. Amúgy én is imádtam vele aludni, de hidd el ahogy nő egyre kényelmetlenebb lesz, egész éjszaka izeg-mozog, mindig keresztbe fordul.
Viszont ha beteg akkor szerintem amelyik baba igényli, mindenképpen hozzuk át a szülőkhöz. Én is mindig a szüleimmel aludtam ha beteg voltam, egész iskolás koromban is. A mai napig emlékszem milyen jó és megnyugtató anyu mellé odabújni.
Na ez az én véleményem a férjednek szerintem igaza van abban, hogy ne a ti ágyatokban altassátok mert úgy jársz mint mi, kemény volt visszaszokatni. Én úgy gondolom ha nő talán már végigalussza az éjszakát és jobb lesz. Nehéz ebben tanácsot adni.
Nicki

Sziasztok Lanyok!
Razos téma az eggyüttalvas, szerintem vannak olyan babak, akik igénylik, vannak, akik nem. Vannak, akik emiatt nem akarnak majd egyedül aludni, a többi picivel pedig nem lesz semmi gond. Véleményem szerint néha-néha nem baj, ha a kicsi a szülökkel alszik, de nem szabad ebböl rendszert csinalni.
Erdekelne, nem zavarja-e meg a hazaséletet, ha a picur mindig ott alszik a szülei agyaban???
Sziasztok!

Sziasztok!

Az én kislányom 3 és fél éves és eddig a mi ágyunkban aludt. Amikor kiselejteztük a kiságyat nem vettünk neki másikat, mondván úgyse használja. Az ágyunk elég nagy, úgyhogy elfértünk rajta. Most azonban, hogy jön a második baba már kényelmetlenebbül alszik az ember, így most láttam elérkezettnek az időt, hogy kikerüljön az ágyunkból. Kicsit izgultam, hogy hogy fog ez lezajlani. Sokat beszélgettünk a lányommal róla, hogy ő már nagy óvodás és az ilyen nagyok már külön szoktak aludni. Az oviban is egyedül alszanak délután. Megvettük az ágyat és a nagyszobába tettük be, mert egyedül szerintem nem aludt volna el a másik szobában. A lényeg, hogy hétfő óta egyedül alszik a saját ágyában és éjszaka sem fekszik át a mi ágyunkba. Mindezt csak azért írtam le, mert szerintem valahol kell egy határt húzni az együtt alvásnál, pedig nem könnyű. Sokaknak nem tetszett az együttalvás, de én nem bántam meg és most örülök, hogy a különválás zökkenőmentesen ment végbe.

Sziasztok,
Tikva

Sziasztok!

Mi májusban tudtuk külön szobába költöztetni a gyerkőcöt, addig egy szobánk volt. A fiam akkor 19 hónapos volt. Gyermekünk sem egy alvós baba, szinte a kezdetektől fogva altattuk, nagyon ritkán aludt el magától. A helyzet odáig fajult, hogy a mi ágyunkban alszik el, és amikor már mélyen alszik átvisszük a szobájába, és berakjuk a kiságyba. Szinte minden! éjjel felébred, akkor áthozom közénk és kb. 2 perc múlva már mélyalvás van. Eleinte éjszakánként 2x-3x ezt csináltam, de győzött a lustaság, és az, hogy milyen jó érzés a gyermeked mellett aludni.

Tikvához hasonlóan engem is a növekvő pocak zavar, és (lekopogom) az elmúlt három éjjel, csak 1x hoztam át, utána a kiságyba aludt reggelig.

Bár megfogadtam, ha külön szobája lesz az Aludj jól gyermekem c. könyv alapján "rászoktatom" az önálló alvásra, még mindig nincs szívem (v. türelmem) elkezdeni. Pedig jó lenne, mert 3 hónap múlva itt a kistesó, és addig ki kellene találni vmit. Lehet, hogy a nyaralás után rászánom magam.

Üdv,
Kriszta

Sziasztok!
Amugy én is imadok a fiammal aludni, de csak reggel viszem oda magam mellé, amikor az uram mar elment dolgozni. Még alszunk igy 1-2 orat. Délutan is sokszor együtt alszunk, a franciaagyon, avagy a kanapén, vagy a földön...
Ne értsen félre senki, nincs kifogasom az együttalvas ellen, csak éppen...hmmm...az foglalkoztat ezzel kapcsolatban, amit fentebb mar irtam, azaz HOGYAN LEHET IGY HAZASELETET ELNI??? Senki nem akar erre valaszolni??? Elnézést a kérdésért. Az addig ok, hogy a kicsi 1 szobaban alszik a szüleivel, de amikor 1 agyban is...??? En azt hiszem, engem zavarna...olyankor...Mar bocs...

Kukacz,
lehet. Csak nem az ágyban.
Zulu

Kriszta,
ha mindenkepp alvastanitasba kezdesz, akkor minel elobb kezdd el, nehogy a Tesoval osszekosse a gyerkocod a dolgot. Es ne is mondogasd neki, hogy azert kell atmennie, mert Te nem fersz el, mert ugye az is a Pici miatt van. Nekem ugyan meg csak egykem van, igy ez nem tapasztalat, csak ovatossag

-Afonya

Kukacz!
Azt hittem, csak hülyéskedsz, olyan magátólértetődő a válasz
Nálunk egyébként még egyszerűbb, mert apának franciaágya van, babának meg (most már) francia-szivacsa a saját szobájában. És Baba általában nem reklamál, ha egy órával később fekszem be mellé.

Szia Kukacz!

Mi éjjel hozzuk át a saját ágyunkba, így előtte zajlik a házasélet. De ez a kérdés engem is nagyon érdekelt annak idején, és több ismerősömet is megkérdeztem, azt mondják, ilyenkor jön szóba a vendégszoba, a nappali vendégágya, a nagyszőnyeg és társai.

Kalinta

Sziasztok Lyanyok!
Néri Lelkem, hülyéskedek is, meg nem is. En mar csak ilyen vagyok... Kukaczoskodtam 1 kicsit... A téma tényleg érdekes... Ha belegondolok, hogy az én fiam hogyan alszik el, stb, szerintem nalunk nem lenne hazasélet se elötte se utana ha ö velünk halna. Erröl ennyit. Csok Mindenkinek.

Sziasztok!

Áfonya,
köszönöm az ötletet, eldöntöttem, nyaralás után - kb. 3 hét múlva - megpróbálom az alvástanítást.

Kukacz,
mi úgy oldottuk meg a házaséletet, míg nem volt külön szobánk, hogy amikor a gyerkőc még nem pörgött ennyire, sokx a szüleimnél volt. Anyu jött, elvitte szombat délelőtt, visszahozta vas. du. (Egyébként a hugi/öcsi is szombaton fogant)
Amikor elaltatjuk, átvisszük a kiságyába, és kb. 2 órán át nem ébred fel. (Közel 5 év együttélés után, ennyi elég is - bőven )
Én megértem akit nem zavar ilyen szempontból a baba az ágyban, nekem viszont a legbiztosabb fogamzásgátlóm (volt).

Mindenkinek minden jót

Üdv,
Kriszta

Sziaszto Csajszik!!!
Méri, bocs, hogy Nérit irtam!!! Krisz, nekem is zavaro lenne, OLYANKOR, ha a fiam mellettem szuszogna... Egy szobaban még csak-csak ellennénk, de egy agyban nem.

Sziasztok!

Ismét a gyerkőcmentes éjszaka. Lehet, hogy megszereti a kiságyát? Még időben...

Mondjuk én örülök, mert este együtt alszunk el - apuka közben a gép előtt ül - és reggel kipihenve ébredek. Bár lelkileg fantasztikus, hogy mellettem alszik a fiam, hogy az utcáról beszűrődő fényben nézem az arcocskáját, és figyelem, ahogy szuszog. Eddig - csak - 3x kaptam el az álom alatti nevetést. Olyan ennivaló, hogy alszik, mosolyra húzódik a szája és elkezd nevetni, és kb. 3 mp múlva már uolyan mélyen alszik, mint előtte.

Na igen, amikor a keze-lába a számban van, amikor éjjel arra ébredek, hogy kapok egy pofont, mert urasága megfordult, v. mikor le akar esni az ágyról, és egész éjjel éberen - ha - alszol, hiába a lelki szépség, bizony reggel csak 2 kávé után térek magamhoz.
(Ilyenkor van az, hogy du. együtt alszunk, akkor csak ketten, így elférünk kényelmesen! az ágyon).

De az is biztos, hogy a picivel (is) közös ágyban fogunk aludni

Mindenkinek minden jót

Üdv,
Kriszta

Az biztos, hogy csodalatos nézni egy alvo minikét. Ejszakai bagoly vagyok, 3-4-ig mindig olvasok-irok-dolgozom, imadom nézegetni az én tündéremet!!!Este mindig a karjaimban alszik el, énekelek Neki, mesélek, nagyon boldog vagyok!!!

Elkiabáltam a nyugodt éjszakát, éjjel manó kitúrt a helyemről (érdekes a mi ágyunkban sokáig alszik, ma pl. 9-ig! aludt). Apa 5-kor kel, utána már elférünk, akkor nekem is nagyon bejön az együttszunya. Ja és du. anyuéknál is együtt csicsiztünk a manóval . De azért remélem amíg ilyen dög meleg van, inkább a saját ágyában alszik (csak álmodozom)

Sziasztok !Az én fiaim már " nagyok " hat és három évesek és sajnos nálunk is mindíg probléma volt az egy ágyban alvás . Bár házunkban több szoba van és próbáltam is őket átköltöztetni a saját szobájukba mégis éjszakákon át éjjeli őrként " dolgoztam " Addíg , amíg egy igen zűrös éjszaka után kipattant az ötlet : nem egy ágyban de együtt ! A franciaágyunk mellé odatoltuk az emeletes ágyukat - azóta végre nyugodtan alszom . Ha férjemmel ketten akarunk maradni nincs mit tenni átemgyünk a gyerek szobába , így senki nem zavar senkit !

Sziasztok!

Petinél még erősen tart a du-i szunya, 1 óra óta alszik , és most álmában elmosolyodott .
Nyaralás után - holnaptól tart jövő hét vas-ig - alvástanítás. Bár kedves párom kitalálta, hogy ő alszik a mi ágyunkban a Petivel, én pedig majd a gyerekszobában a picivel. Ha manó nem "tanul meg aludni", akkor bevállalom ezt. Így legalább a két fiú tud aludni, és, ha a pici átalussza az éjszakát összerakom őket a bátyjával. Vagy ki tudja mit fogok csinálni...

Sziasztok!

Lassan célegyenesbe érünk a babával . Alvástanítás elmarad, ezt betudhatjuk annak, hogy a gyereket nem kell elaltatni, ha leoltjuk a lámpát, és persze kellő fáradt a gyerek, bebújik hozzám v. az apjához az ágyba és elalszik. Akkor átvisszük a helyére. Az előző hsz-omban említett apa Petivel, anya picivel módszert fogjuk alkalmazni. Majd kiderül, hogy működik-e avagy nem.

Mindenkinek minden jót

Üdv,
Kriszta

Sziasztok!
Korábban én is kértem tanácsot a topikon, és az érdeklődők kedvéért röviden leírnám mi történt: végül is átvittük az ágyunkat a lány szobájába, együtt alszunk mindhárman. Ettől még nem alussza át az éjszakát, többször is ébred, de azért ritkábban, és sokkal nyugodtabban alszik nem csak ő, de mi is.

Kata

Sziasztok!
Bar mar regiek az irasok, azert kivancsi lennek, meg mindig egyutt alszotok?
Nalunk is dilemma ez, elegge. Fiam 13 honapos koraig mellettunk aludt amig szopott, utana a kisagyaban. 14 honapos koraban kulon szobat kapott, amit mintha szinte mar vart volna, mert egybol megszokta. Egeszen addig, amig beteg nem lett. Nos akkor visszavettuk hozzank, hogy lassuk es azota ki se lehet rakni, mar ha akarnank se. Ennek lassan 1 eve. Sot elertuk azt is, hogy be is kell vele menni aludni, igy van, hogy igy is elobb elalszik az eppen vele alvo, mint o. Akkor meg kijarkal nezelodni, szoval nem egyszeru. Ha egyikunk sem er ra eppen aludni menni vele, kepes akar ejfelig is fent lenni. Mostanaban a delutani alvas sem jon be neki, igy eleg hosszuak a napjai...

Szia Tiramisu!

Mi is együtt alszunk a lányunkkal. Most 18 hónapos. Kb. 10 hónapos lehetett, amikor elkezdett 5-6x ébredni éjszaka. Én megszoptattam, majd vissza az ágyba. Egy idő után már nem volt tejem, ezért leszoktattam az éjszakai szopiról. Ha ébredt rohantam simogatni, mert felkelt és akkor nehezen aludt vissza. Ez többször éjszaka elég fárasztó volt. 3 hét után én hullaa voltam a férjem, pedig fogta Zsófit és betette közénk. Csodák csodája végigaludta az éjszakát, a reggeli szopira pedig kiszolgálta magát.
Most együtt alszunk el. Lekapcsolom a villanyt és összabújunk valamilyen zenére. Ő befúrja akezét a pólómba és 5-10 perc után alszik. Ekkor berakom az ágyába, ami a mi szobánkban van még. Kb. éjjel 1-2 körül ébred ilyenkor odahozzuk hozzzánk és alszunk reggelig. Ez nálunk bevált, bár idén akarjuk külön szobába rakni, nem tudom hogy fog sikerülni. Mi imádunk vele aludni, a házaséletet pedig meg lehet oldani. Reggel együtt hancúrozunk mind a 3-an. Most már azt vallom használjuk ki ezt, hiszen olyan hamar elmegy az idő és akkor már hiába vágyunk rá, hogy hozzánk bújjon, átöleljen.
Az unokaöcsém volt sajnos olyan, hogy nem aludt napközben és éjjel sem sokáig. Sajnos ez megmaradt. Vannak olyan gyerekek akiknek nem kell sok alvás. Mások pedig olyanok mint a mormota. Tudom hogy nehéz, de el kell fogadni, erőltetni semmit sem lehet. Esetleg próbáljátok ki az Aludj jól gyermekemet hátha bejönne.

Szia: Momóci

Sziasztok!

Az én kisbabám még csak két hónapos, de mi is együtt alszunk. Mi hatan vagyunk testvérek, a szüleimnek nyolc unokájuk van és mi is együtt aludtunk anyukánkkal. Minket is át tudott szoktatni Anyukám a saját ágyainkba, mert azért az együttalvásnak nem szabad a párkapcsolat rovására mennie.

Mérinek azt tanácsolom, próbálja meg átszoktatni a babát a nappali többszöri étkezésre. Vagyis próbáld megfordítani a rendszert. A fiam is így kezdte, éjszakai Manó volt, de én átszoktattam nappalra és mostmár éjszaka csak egyszer kell fel enni...

Tiramisu,
Mi is együtt alszunk, két hónapja, 19 hónapos a kislányom. Az éjszakai ébredések leszükültek néhány perce, illetve félálomban vagyok (vagyunk?).

Sajnálom, hogy nem így kezdtük már az elején. Utána meg az tartott vissza, hogy majd gyakran ébredünk, egész éjszaka szopizik majd, stb. Egyik sem történt meg. Bízom abban, hogyha majd eljön az ideje, ö akar majd saját ágyba menni.

Este úgy szoktunk lefeküdni, hogy együtt a nagyágyba, gyors szopi, aztán én elköszönök. Ha felül, határozott (de kedves és nyugodt) vagyok, és minél gyorsabban távozom - különben elkezd velem bohóckodni
Jól értem, hogy két éves a fiad? Meg lehet vele már beszélni dolgokat?

Szerintem jó idöt szánni az esti lefekvéshez, és tartani magamat a rutinhoz. Nemigen érti még azt egy kisgyerek ebben a korban, hogy most dolgom van.

Erike,
De jó neked, hogy már Te is így aludtál kiskorodban!! Szerintem egy kisbabának anyja mellett a helye, legyen az éjjel vagy nappal.


Ja, és hogy mi miért váltottunk mégis át? Vendégségben így aludtunk, és mindketten imádtuk (reggel Lili elsö mosolya ). Már régóta gondolkodtam rajta, hogy így kellett volna, jobb késön mint soha!

Kati

Kedves Momóci!
Nálunk is így van, csak én nem tudom berakni az ágyába,mert azonnal felkel.

Sziasztok!

Mi most kezdtünk együt aludni, 11 hónapos múlt a kisfiam. Kb. két hónapos koráig aludtam vele, aztán Q szépen elaludt mindíg este hét körül a kiságyában, soha semmi probléma nem volt az alvással. Most viszont beteg lett, és éjjel sírt, hát magunkhoz vittük az ágyba-azóta valahogy még meghittebb a viszonyunk, valahogy bújósabb lett. Nem beszélve arról, mennyire jó vele aludni!!!
Viszont este hétkor nem lehet lefeküdni, hiszen a felnQtt élet gyakorlatilag akkor kezdQdik!
Most mit tegyünk???
ESte egyedül most nem hajlandó elaludni, úgyhogy elaltatjukj, aztán kilopózunk, aztán vissza...

Tudtok tanácsot adni? Sajnálom a kihagyott hónapokat, mert az együtt alváshoz semmi sem hasonlít szerintem, annyira klassz!

Éva

Éva!

Én is ugyanígy éreztem! Sajnáltam a kihagyott hónapokat.
Mi így csináljuk (fentebb már írtam egy kicsit): este fürdés, pizsama, ágyban olvasunk. Aztán szopi - lehetöle ülve, de sokszor túl fáradt vagyok hozzá - elbúcsúzom, és ö 10 percen belül elalszik. Csak akkor müködik, ha nem tiltakozik sírva
Egyik barátnöm egészen addig marad a kislányával, míg az el nem alszik. Szereti, hogy a fárasztó nap után ki tud kapcsolódni egy órára, fél órára. (Nálunk viszont nem jött be - sehogy sem akar elaludni, ha vele vagyok!)

Ja, az én lányom már nem fekszik le 7-kor, inkább 8-fél 9. Így reggel sem kelünk olyan korán!

Kati

Sziasztok,
érdekes ez az alvásmizéria a gyerkőcöknél. Én is küzdök a 8hónapos fiammal kicsikét... Egy bölcs asszony barátnőm (majdnem felnőtt utódokkal) szokott nyugtatgatni. Ő mesélte, hogy a lánya 9 évesen fogta magát és bebújt mellé az ágyba. Ő visszavitte a sajátjába, gyerek fél óra múlva ismét megjelent. És ez így ment minden éjszaka heteken át, Aztán megunta, gyerek maradt. És egyszer csak nem jött át.... Minden ilyen dolog átmeneti...

Nálunk egyébként most az a helyzet, hogy a gyermek szopi után rajtam fekve alszik el, simán lerakhatom, otthagyhatom, 6-7 óra múlva felébred, szopik, és tovább alszik még néhány órát. Jól hangzik, mi? CSakhogy mindezt egy nagy heverőn teszi és nem kiságyban. KÖrülbástyázom a lakás összes párnájával, és ha meghallom, hogy felébredt, rohanok szélsebesen, de már így is egyszer előfordult, hogy a földön találtam üvöltve. Nem esik nagyot, mert alacsony az ágy és szivacs van elé téve szóval inkább csak megijedt, de akkor is... Az én lelki nyugalmam érdekében fogom beszoktatni a kiságyba mihelyst túllesz a jelenlegi torokgyuszkón.

Régebben volt egy tanulságos esetünk. Kezdetben én gyerekkel akartam lenni éjszaka, apuka gyerektelenül. Abban egyeztünk meg, hogy mindenki tolerálja a másik hülye óhajait, tehát külön alszunk de csak 3 hónapig. Najó, hétvégenként azért be bírtam csábítani a férjem magam mellé
Gyermek addig 3-4szer ébredt éjszaka, gyakram melettem kötött ki a nagyágyban. Aztán erőt vettem magamon, és gondoltam megmentem a házasságom és otthagytam a manókát egyes egyedül abban a nagy szobában. Az első éjszaka, mikor csak hajnaltájt ébredtem fel arra, hogy sír, teljesen kétségbeestem, azt hittem, hogy már biztos órák óta üvölt, én meg, rosszanya, aludtam, mint bunda és nem hallottam meg. 3 nap után már elhittem, hogy tényleg csak egysezr ébred fel. Végre nem zavartam a mocorgásommal, gondolom EZ az idilli állapot kb 2 hónapig tartott, utána jött sok-sok nyűgös, macerás, végül együttalvós éjszaka, minek következtében a kiságy el lett felejtve. a jelen állapotot leírtam... Nagy haladás ez minálunk.

Sziasztok!

Kati, mi is csináltuk az esti együttelalvást földre terített pokrócokon, a Nagy Plüss Zsiráf
alatt, de aztán ahogy ki akartunk menni szobából, amikor elaludt, azonnal felébredt, tökélyre fejleszette a felébredést a legapróbb kis zajra.
Nálunk úgy néz ki (sajnos? szerecsére?)visszaállt a megszokott rend: este szopi, aztán egész kis sírással, be az ágyikójába, Pici tehát egyedül a szobájában végigalussza az éjszakát. Mi meg a másik szobában arra gondolunk, mennyire jó volt vele aludni, és nagyon hiányzik.
Ojjaj, úgylátszik, ez nagyon nehéz ügy. Orsko, nálunk is ez volt a helyzet, ami most nálatok, csak mi késő este odafeküdtünk mellé a heverőre-mire ő kicsit felébredt, puszikat adott, megölelt, és továbbaludt.
Lehet, hogy sosem alszom már életeben pici babával??!!

Éva

Sziasztok!

Évi!
Csak azt nem értem, ha ennyire jó volt az együttalvás, akkor miért nem szoktok rá?

Én meg pont most szeretnék leszokni róla. Már leírtam mindent az Alvás topikban, pár sorral feljebb. Remélem sikerül!

Üdv.
Andi

Sziasztok!

Andi, az a baj, hogy este ezer dolog van még, amit meg kell csinálni, a lakás általában tótágast áll-másrészt bejött egy probléma: nappal nem volt hajlandó aludni valahogy, látszott, hogy nem tudja, hol a helye, zavart volt, velem sem aludt el, amikor leheveredtem vele a külön e célra beszerzett szuperkényelmes szivacsra. Jobbnak láttuk a megszokott kiságyát újra megszerettetni vele, és azóta is nyugodtan alszik benne.
Nem tudok ebben ahelyzetben jó megoldást-legalábbis nekünk egyik szemünk sír, a másik nevet. Az a gyanúm, ezzel még gyakran leszünk így, ugye?!

Éva

Hát nem könnyű!
Nappal nálunk is gond van.
Pusz.
Kitartás!
Andi

Sziasztok!

A lányom 14 hónapos és mi is együtt alszunk. Jó hír, hogy én nem is akarom erről leszoktatni :-)
Viszont tervezzük neki a tesót és arra lennék kiváncsi másoknál hogyan zajlott az alvás két gyerekkel.
Olyan tapaszlat anyukák válaszát várom akiknél éjszaka is együtt a család. A másik kérdés: még az éjszakai szopi is megy ált. 1 v. 2 alkalommal. Azt hiszem, ha tutui a tesó erről leszokunk.

Köszi
Orsi

Sziasztok!

Bevallom nem olvastam el végig minden hozzászólást, csak futólag.
Az én kisfiam gyakorlatilag születésétől fogva velünk alszik, most 32 hónapos, tehát majdnem három. Mi az ágyunkat a férjemmel csak "vizilóbölcsőnek" hívjuk. Egy francia ágy van összetolva egy másik ággyal. Nagyon jól elférünk rajta mind a hárman. Olyan jó biztonságos érzés, hogy ott vagyunk mind egykupacban. Én azt gondolom, hogy nem zavarjuk egymást. A házasélettel kapcsolatos dolgokat pedig más szobában is, vagy helységben megoldhatónak tartom.
Természetesen ez nem mehet így örökké, de biztos, hogy elérkezik az a pillanat amikor a "nagyfiú" már a saját birodalmához fog éjszaka is ragaszkodni.
Persze ez csak akkor működik, ha MINDENKINEK jó így
Vinnio

Horsi,
mi 4 gyerekkel alszunk együtt éjszakánként. 4 matracon. És nagyon jóóó! Elférünk rendesen, és a gyerekek sokkal kiegyensúlyozottabbak azóta. Szopi: nem tudom. Kétoldalú a dolog sztem. Az egyik, hogy hogyan oldod meg a kicsi és a nagyobb etetését is, a másik viszont, hogy hogyan jön le a nagynak, ha a kicsi "miatt" nem szopizhat éjszaka. Hogy nem vált-e ki erős féltékenységet majd a szopi éjjeli megvonása. Az én 32 hónaposom nagyon ki lenne akadva (enyhénszólva ), de tudom, hogy nem egyformák.

Virág

Szia Virág!

Elmosolyodtam, ahogy elképzeltem, hogy alszotok. Már akkor is egy boldog-büszke érzés tölt el, amikor Kata ott szuszog közöttünk ("itt az én kis családom"), de ugyanez négy gyerekkel még fantasztikusabb lehet Azt még elárulnád nekem, hogy a gyerekek közöttetek alszanak vagy mellettetek?

GyeZsu