Kiliman
Nem akarlak elkeseríteni, de az enyémek 15 hónaposak és még egyetlen éjszakát sem aludtam át. Az az igazság hogy már megszoktam, ki lehet bírni
Kb. 7 hós korukig csak 4 körül keltek, szoptak, aztán 6-ig még visszaaludtak, mindig reménykedtem hogy lassan majd ez a szopi is kimarad mint a többi és jönnek a nyugodt éjszakák...hát nem. 7 hónaposan megkergültek, óránként felsírtak, csak a cici nyugtatta meg őket. Egy ideig én is azt hittem hogy fejlődési ugrás meg ilyenek, de rá kellett jönnöm hogy inkább szeparációs szorongás. Mikor már nagyon hulla voltam akkor tévedtem ide a fórumra, utolsó reményként kipróbáltam a sírni hagyást is. Egy hétig becsülettel csináltam, bár majd'megszakadt a szívem. Biztos érezték rajtam a csajok hogy legbelül nem értek vele egyet, vagy nem tudom miért, de nálunk nem használt. A legtöbb amit elértem hogy megint éjfél előtt már nem volt műsor és utána is gyakran kibírták 3-4-ig. (Meg azt hogy állati lelkiismeret furdalásom van a mai napig hogy milyen szemét voltam hogy hagytam sírni őket. Szerintem ezt a módszert csak annak szabad csinálnia aki maga is elhiszi hogy ez jó, mert a gyerkőcök megérzik a bizonytalanságot (minden este velük együtt sírtam
) és kihasználják.) Aztán kb. 2 hónap szenvedés és minden egyéb próbálkozás (cumisüvegből lefejt tej, cumisüvegből víz, csőrös pohárból víz, stb.) feladtam, ők győztek. A mai napig úgy néz ki az éjszakánk, hogy este fél 8-8 -tól alszanak (az elalvással nincs gond, bár bent kell lennem a szobában, Csengének fogni kell a kezét, de hamar elalszanak), aztán 1-2 óra körül valamelyik ébred, ha Pepe az bemegyek, szólok 1-2 szót és visszaalszik, ha Csenge az neki meg kell fognom a kezét és már teszi is le a fejét, alszik tovább), aztán 3-4 körül ébrednek szopni, akkor átköltözöm a gyerekszobába, szopnak, aztán vissza az ágyba, viszont utána már elég felületesen alszanak, nem rohangálok a háló meg a gyerekszoba közt, inkább ottmaradok. 6-kor megint szopnak, aztán cicin még szunyálnak egy fél órát, addig én is pihenek. Utána ők mennek játszani, én meg még 10-20 percet szunyókálok, de aztán könyörtelenül felkeltenek
(Én ált. csak 11-éjfél körül kerülök ágyba, de már egészen hozzászoktam. Sőt, azzal biztatom magam, hogy ha visszamegyek majd dolgozni, mosolyogva fogom fogadni a beteget az ügyelet 31. órájában is
)
Tudom hogy sokan elítélik ezt a módszert, meg lehet hogy ez csak rosszabb lesz, de így nincs sírás és így én is jobban érzem magam (lelkileg), meg a csajok is mosolygósak és ez mindenért kárpótol. Mindig arra gondolok mikor sírnak, hogy ha tudnának beszélni biztos azt mondanák, hogy "anya ne hagyj itt, félek, kérlek, maradj velem," stb. Én így nem tudom otthagyni őket. Úgy éreztem, hogy nem megértik hogy ilyenkor aludni kell, csak csalódnak az egyetlen emberben akihez ragaszkodnak. És mióta feladtam a velük való harcot nekem is jobb, könnyebb. Szóval szerintem ezt mindenkinek saját magával kell először lerendeznie, aztán jöhet a gyerek
Sok sikert, reméljük hamar jobb belátásra bírnak a fiúk
Annamari
Nálunk is ez van, egyértelmű jelzések: pólórángatás=szopni akarok. Ez csak annyiban kínos, hogy akkor is kezdik ha vendégeink jönnek vagy mi vagyunk valahol. Fogalmam sincs hogy lehet leszoktatni őket róla, mert ha nemet mondok akkora ordítás van hogy a szomszéd faluban is hallják
Még a nagy könnycseppek is potyognak. Hiába próbálom meg leterelni a figyelmüket, amint lankad az érdeklődésük az adott dolog iránt azonnal újra rákazdenek. Sokak szerint óvodás korukig szopni fognak
Üdv mindenkinek:
Ditke