Sziasztok!
Köszi mindenkinek a hozzászólást, látom, kicsit felpörgött a topik
Igazából ennyire azért nem rémes a helyzet, bár lehet hogy első olvasásra annak tűnt. Én is rendszeresen elmegyek ügyet intézni, vásárolni, fodrászhoz, 1-2-3 órára itt maradnak anyukámmal vagy a hugommal, szóval nem vagyunk összenőve, emiatt nincs is lelkiismeretfurdalásom. Nekem a szórakozás részével van bajom, mikor nem azért megyek el tőlük mert "kell", hanem mert szórakozni akarok-nélkülük. Persze tudom hogy kell, ezért is volt az az egy-két próbálkozás, de az az igazság, hogy mivel tök feszült voltam, egyáltalán nem éreztem jól magam, nem éreztem azt utána, hogy "de jó, jó lenne máskor is", hát mostanában inkább hanyagoljuk
Persze agyilag tudom hogy nem lenne szabad,időnként meg is beszélünk a párommal valami programot, aztán meg ahogy közeledik az időpontja egyre szarabbul érzem magam, keresek valami kifogást és program ugrik... Most pl. lett volna itt egy operett előadás, ami érdekelt volna, de "szerencsére" mire eldöntöttem, hogy na jó, menjünk, nem volt már rá jegy. Tavaszra szervezik a 10. érettségi találkozómat, beszéltük, hogy mikorra lenne jó. Én az ebédre voksoltam, de úgy néz ki leszavaznak, vacsi lesz belőle, mert sokan már nem itt laknak, és ide kell utazni, stb. Nélkülem viszont nem alszanak el a csajok, még nekem sem ha egyedül vagyok, pl. ma este is 45 perc ordítás volt, ilyenkor velük együtt sírok
csak ülnek a kiságy rácsába kapaszkodva és ordítanak... Kire bízzam rá így őket este? Mit éreznének, ha még ott sem lennék, hogy fogjam a kezüket? Ilyenkor úgy csimpaszkodnak belém, mintha örökre akarnám otthagyni őket
Cseni úgy alszik el ha foghatja a kezem, Pepe meg egy idő után elfárad és ráesik a paplanra... De időnként még felnéz hogy megvagyok-e.
Mikor külön tudom szoptatni őket és egyenként teszem le, megsimogatom, elköszönök, akkor szépen elalszanak, egy hangjuk sincs. De ez az esti egyszerre szopi, mikor nincs itthon apa-ez rémes. Cumisüveget egyáltalán nem fogadnak már el, csak a szopcsi kell. De az is úgy kellene, hogy egyedül.
Ja, és honnan tudjátok hogy ők könnyebben viselik? Szerintem anyukám meg sem mondaná, ha sírnának, csak hogy ne idegesítsen vele. A múltkor itthagytam őket vele, mert mennem kellett az OEP-hez szerződést megújítani. Kiderült, hogy kell nekik a diplomám másolata (hiába, eddig csak 2 példányban van meg nekik...), szóval rohantam haza érte, belépve az ajtón hallom hogy ordítanak. Persze anyu azt mondta hogy épp most kezdték csak. Na persze. Máskor meg sosem sírak-nem jöttem váratlanul haza
Na, eldugulok mára, köszi mindenkinek!
Ja, és gratulálok Moncsinak a babákhoz!!!
Ditke
