Már megint én vagyok!
Pocok!
Most olvastam el mégegyszer,hogy mit írtál nekem,és eszembe jutott,hogy mit is akartam mondani! )
Szóval:A férjemmel sokáig jártunk együtt,és végig azt hajtogatta,hogy ha lesz gyerekünk Õ a babát fogja szeretni jobban nem engem...
Na nekem se kellett több, magammal szépen megbeszéltem hogy akkor szülök én gyereket,ha piros hó esik! Így akartam azt biztosítani,hogy a férjem szerelme örökké meg maradjon.
Hiszen már elörre láttam lelki szemeim elött,hogy el leszek hanyagolva,nem fog igazán szeretni,csak úgy éldegélünk majd csendes békében,és a többi.....
Aztán az esküvõ elõtt jártunk jegyeskurzusra a templomba.
(gondolom más is átesett ezen nem is részletezem hogy néha milyen "érdekes" tud lenni)
De ott szó esett a témáról is ami megváltoztatta a férjem véleményét,és ezzel talán az életünket is....
Az történt hogy a pap aki az elõadást tartotta feltette a kérdést: ha gyermek születik kit kell jobban szeretni a házastársat vagy a gyermeket?
Persze a férjem egybõl azt mondta,hogy a gyereket!
Erre a pap mosolygott és rázta fejét...Ha a gyermek felnõ,kirepül, el kell engedni az életbe, nem szabad elvárni tõle hogy egész életében az anyuka apuka kislánya-kisfia legyen....támogatni kell,de csak olyan mértékben és módon ahogyan azt Õ szeretné....és akkor ki marad? Csak az élettárs!
Egyszóval a párunkat kell elsõsorban (és nem jobban!) szeretnünk,hiszen Õrá számíthatunk abban, hogy a (nem kevésbé) szeretett gyermeket segít felnevelni,és késöbb támogatni is!Késöbb aztán öreg éveinkben is Õ marad mellettünk,hiszen a gyermeknek lesz saját családja,és persze nem felejt el bennünket,de nem tud annyi idõt velünk tölteni,amennyit mi szeretnénk...
Ezt a férjem is megérti,és eszerint készülünk a babára...
Most már én is megnyugodtam, és tudom hogy a férjem nem fog kevésbé szeretni a baba érkezése után sem.
Na persze azért aggódom hogy lesz e idõnk ezt egymásnak kimutatni????
Ezzel az egésszel nem azt feltételezem,hogy Te nem szereted a férjed, vagy Õ Téged,sõt biztos vagyok benne,hogy remek pár vagytok!
Csak azt akartam elmondani hogy ELSÕSORBAN Õt kell szeretned!
Remélem nem bántottalak meg a mondandómmal,ami (most látom) eléggé hosszúra sikerült.
Sokat olvastam már Tõled itt is és más topicban is,és nagyon aranyosnak és szimpatikusnak talállak,és semmiképp nem akartam bántó lenni...)
Remélem nem tûnik prédikációnak,vagy okoskodásnak az, amit itt leírtam,ezt semmiképp nem szeretném....
Köszönöm,hogy "meghallgattatok"!
Sziasztok a legközelebbi "találkozásig"!
névtelen