KELL AZ APA A SZÜLŐSZOBÁRA? A DÚLA VÁLASZOL

Évek óta az a trendi, ha apák a szülésnél könnyekre fakadva, a vajúdás hevétől megrészegülve fotózkodnak az újdonsült anya mellett. Ha egy apa úgy dönt, hogy mégsem óhajt ezekben az órákban a párja mellett lenni, mert nem tudna mit kezdeni magával, gyakran letorkollják és végül rábszélik, hogy bemenjen, nehogy lemaradjon arról az életre szóló éményről, amit gyermeke születése jelenthetne neki. Lehet, hogy sokan így is éreznek a szülőszobán és nagyon pozitív, nagyon megerősítő a nő mellett segíteni, aggodalmaskodni, de én dúlaként nőként, két teljesen más szülésélménnyel a hátam mögött kicsit másképp látom a helyzetet.

Mielőtt bárki személyeskedésnek venné, most szeretném a saját őszinte véleményem leírni, azok alapján az élmények és tapasztalatok alapján, amit a szülőszobán gyűjtöttem. Magammal kezdeném. Első gyermekem születése előtt hagytam magam meggyőzni arról, hogy a gyerek apja szorítsa a kezem a szülőszobán. Életem legidegesítőbb döntése volt. Annak ellenére, hogy volt férjem nagyon jó apának bizonyult a szülés után, mindenben részt vett a gyerek körüli teendők megosztása során, a szülésben tehetetlen volt.

KELL AZ APA A SZÜLŐSZOBÁRA? A DÚLA VÁLASZOL

Miután a szennyeskosárból felöltözött, mert izgalmában nem látta a polcon összefogott ruhákat, próbált volna támogatni, de annyira zavart az aggodalma, hogy szívem szerint kihajítottam volna. Akkor kérdezett, amikor hallgattam volna, akkor próbált maszírozni, mikor épp zavart, és levegőt sem tudott jól venni a szegény pára. Hogy is tudott volna, amikor én önmagammal és a szülés hullámaival voltam elfoglalva, majd belehaltam  önmagam sajnálatába, és közben láttam, hogy neki, aki ugyanúgy felelős ezért a gyerkért semmi baja nem volt... Milyen igazságtalan az élet, nem? Én már kétrét fetrengek, ő meg TUD fel alá sétálni... roppant zavaró és idegesítő volt sa jelenléte zámomra.

Aztán, mielőtt a lányom szültem volna, mondtam neki, hogy többé ilyen dilettánsan ne jöjjön be. Ha én készülök a szülésre, tartson velem, mert bár neki nem fáj, nem az ő teste van a játékban, legalább a felkészülésben osztozzunk. Tisztában vagyok azzal, hogy ő más oldalról látja a képet, de vegye tudomásul, hogy ez az én kőkemény munkám és nem akarok (dehogynem, csak sajnos nem tudok), mással, főleg vele ebben osztozni. Hónapokig rengeteg videót, cikket nyomtam le a torkán és zárójelben megjegyeztem, hogy amennyiben ugyanolyannak élem meg a jelenlétét, mint első alkalommal, megkérem, távozzon. És az információ meghozta gyümölcsét és másodszorra egy magabiztos férfitámogató volt mellettem, aki megtanult figyelni, és jelen lenni, cselekvés nélkül, később nagyon is sok segítséggel.

A cikk további folytatása>>

Dézsi Réka , 2017. október 17.
 
 
 
Címkék:  

kismama

apás szülés

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?