A gyerekek csak óvodás korukig imádnivalóak
Ugye, Ti is tapasztaltátok már, hogy egy babával képtelenség úgy végigmenni az utcán a közértig, hogy ne állítsanak meg vadidegenek megcsodálni a csemetét? És ugye, nemcsak én vagyok úgy azzal, ha látok egy karonülő dedet, hogy rögvest mosolyra húzódik a szám, és simán kokettálok vele még akkor is, ha a metróközönség lükének néz? Évek óta meggyőződésem, hogy reggelente a tömegközlekedési eszközökön hivatásos mosolycsaló babákat kellene alkalmazni, sokkal jobb lenne a világ. De meddig találjuk ennivalóan édesnek a gyerekeket?
Három pszichológus, Lu Zhu Luo, Hong Li és Kang Lee erre a kérdésre keresték a választ. A Kínában és a Torontói Egyetemen végzett kísérleteik során – amelyről a Psychology Today lap számolt be - 60 férfi és nő alanynak mutatták meg a tipegő korú csöppségektől a 6 és fél éves korú gyerekeket ábrázoló fotórepertoárjukat.
A kísérletben részt vevőket arra kérték, hogy rangsorolják a képeket aszerint, mennyire tetszett nekik és mennyire tartják szépnek a képen látható kicsiket. A kutatók ugyanis kíváncsiak voltak arra, vajon a kisebb gyerekek magasabb pontszámot kapnak-e attraktivitásukért, mint a nagyobbak – és ha így van, vajon mi az az életkor, mikor egy gyerek az ellenállhatatlanul imádnivalóból szimplán aranyossá változik?
Nos, úgy tűnik, a kicsik cukisága négy és fél éves kor és az iskolakezdés közötti időszakban illan el. A nők és a férfiak egyöntetűen a kisebb gyerekeket találták aranyosabbnak, de ugyanígy egyöntetűen a nagyobb gyerekeket találták attraktívabbnak.
Mi történik 4 és fél éves kor környékén? Ez az a kor, mikor a gyerekek arcszerkezete megváltozik. A kisgyerekek arca számos különleges jellemzővel rendelkezik: domború homlok, nagyméretű fej, kerek arc, nagy szemek, valamint aprócska orr és száj. Az evolúció során úgy alakult, hogy ezeket a jellemzőket vonzónak és szeretnivalónak érezzük, látványuktól ellágyulunk, és védelmező viselkedéssel reagálunk, még akkor is, ha a gyerek nem a rokonunk, vagy ha más rasszhoz tartozik. (Egyes tanulmányok szerint azokat a gyerekeket, akiknek kicsik a szemeik, lapos a homlokuk, szögletes az arcuk, kevesebb figyelemmel tüntetik ki a felnőttek, mert nem találják annyira vonzónak.)
Az arckoponya fejlődése folyamatos, ahogy a gyerekek függetlenedése is az állandó szülői gondoskodástól. A gyerekek arca pontosan akkor veszíti el néhány univerzálisan babás vonását, mikor már nincs szükségük rá a túléléshez – a kisgyermekkorban. Érdekes az is, hogy vadászó-gyűjtögető életmódot folytató ősanyáink a kutatások szerint pontosan 4-5 évet vártak a következő gyerek vállalásával.
Szilágyi Diána, 2012. április 11.
Babanet hozzászólások(2 hozzászólás)