A kiskorú filozófusok
Aki sorstárs, az tudja, nemcsak a gyerek tanul tőlünk, de mi is a gyerektől. Érdemes hát egy kicsit nyitott szemmel figyelni, mit tesz, mond a kölök, mert bizony olykor egészen meglepő éleselméjűséggel világít rá fontos dolgokra. Mondhatnám úgy is, hogy a gyerekekben nem egyszer egy filozófust fedezhetünk fel, nem csak nyomokban.
Jómagam ezt rendre a köznyelven csak gyerekszájnak nevezett szösszenetekben szoktam leginkább felfedezni. Elmesélek egy személyes esetet:
Felszálltunk a buszra hazafelé, én munka után, kimerülten és fáradtan, málhás szamár módjára megpakolva a bevásárlással, zsizsegő agytekervényekkel, a gyerek meg pörögve, mint a ringlispíl. Nyilván nem ő az egyedüli gyerek, aki onnantól, hogy kipattan a szeme, egészen odáig, hogy este elnyomja az álom - sőt, még álmában is -, megállás nélkül mondja a magáét. Mindig van valami fontos közlendője, bár én élnék a gyanúval, hogy sokszor csak azért beszél, mert annyira imádja hallani a hangját.
Szóval, ott ülünk a buszon, én kifacsarva, ő felpörögve, és mondja, mondja, mondja, én meg csak hallgatom, hallgatom és próbálom erősen emészteni az információáradatot. Közben leül velünk szemben két hölgy, a gyerek meg sem akad, szinte lélegzetet sem vesz. Az agyam már zsong, lassan elérkezik a hangyafoci ideje odabent, mint gyerekkoromban hétfőnként a tévé képernyőjén.
Nincs mit tenni, muszáj leállítanom, nem bírom már, egyszerűen úgy érzem, a fejem helyén egy túl feszesre fújt lufi csücsül, a gyerek hangja meg a szúrós hegyű kis tű mellette:
- Édesem, ne beszélj már ennyit, olyan fárasztó vagy!
- Anya, nem én vagyok fárasztó! Az élet a fárasztó!
A velünk szemben ülő két hölgy itt egy-egy laza mozdulattal esett le a székről, belőlem minden fáradtság ellenére kirobbant a harsány röhögés, és azonnal komoly kényszert éreztem rá, hogy összevissza puszilgassam. Mert hát igaza van: az egész napos hajtás, a sok szerepnek megfelelni akarás az, ami fáradttá tett. Kicsit sem ő.
Más kérdés, hogy azért egy gyerek is rendesen lerabolja az ember energiaraktárát, főleg az éjszakai kelésekkel, a hisztikkel és egyebekkel terhelt időszakokban. De ez esetben semmi ilyesmiről nem volt szó, édes volt, jó volt, nem követelődzött, csak csacsogott, mert örült nekem. Érdekes módon egyébként rögtön elmúlt minden fáradtságom.
Nálatok volt hasonlóan találó beszólása a gyereknek? Ha igen, osszátok meg velünk kommentben!
Szilágyi Diána, 2012. június 20.
Babanet hozzászólások(6 hozzászólás)
– Nem tudod te még, mirôl szól az élet!
– Én azt hiszem, hogy habostorta! - majd kis szünet után – És én meg akarom enni az életet!
Itt már 5 éves volt és épp a gravitációról beszélgettünk. Így összegezte a hallottakat:
– A Földön van gravitáció, mert a Föld ismeri az embereket, és ezért vonzza ôket. A vonzás a szeretetének a kifejezése. A Holdon viszont nincs gravitáció, mert a Hold nem ismeri az embereket.