Vendég a háznál
2003. Augusztus. 19.
Kossuth rádió, 13.05

Műsorvezető: - Amikor kellett a lovakat egyedül őrizni, akkor mit eszik egy kislány, vagy ki készíti neki az ételt, amit kivisz oda a pusztára?

Vendég: - Ja hát, az nagyon jó volt, mert azt én otthon elkészítettem egy nagydarab kenyereket levágtam, meg szalonnát és a szalonnasütés az volt a nagyon jó, mert akkor lehetett szedni fát, és akkor tényleg sok gyerek volt ott egy ilyen helyen, és akkor tüzet raktunk és szalonnát sütöttünk. És hát az az olyan az nagyon megmaradt, mert az nagyon szép élmény volt, mikor sokan ott voltunk. És persze hát a fiúk rakták a tüzet, mi csak ott körbe és akkor olyan jó ebéd volt, mert a fiúk hozták a vizet a forrásról, és akkor olyan jót ittunk ott, meg jól elbeszélgettünk, meg amelyiknek meg nehezebben ment, hogy nem tudta úgy tartani a szalonnáját a tűz felett, annak a nagyobbak megsütötték és azért jól megvoltunk, megebédeltünk, és ennyi volt. Vagy ha már érett a gyümölcs a földeken tudta, hogy kinek hol van földje és esetleg, ha volt valami gyümölcsfa, körtefája, almafája, akkor elküldtük, hogy eredj, hozzál a fátokról gyümölcsöt, és akkor ebéd után meg azt ettük, és hát este meg már édesanyám főzött, akkor már volt vacsora meg reggel elmentem, akkor megreggeliztem és úgy. Csak hát napközben meg az volt, amit elvittem.

Műsorvezető: - Milyen kapcsolata volt gyerekkorában az édesanyjával, mennyi jutott erre, hogy anya és lánya között épüljön egy kapcsolat?

Vendég: - Hát az jobbára télen volt, mert akkor nem mentek dolgozni és akkor hát ugye az volt, hogy volt a tollfosztás, akkor volt, hogy fontak, ilyen kender, amit ősszel előkészítettek fonásra. És akkor ott összejöttek nálunk az asszonyok, és hát hogy mondjam, nagyon jól elvoltunk, nem kellett különösebben semmire sem az anyura, mindig én voltam mellette, mert vásárolni kellett, akkor menjek vásárolni, akkor mosni kellett, segítettem mosni. Valahogy magamtól mindig az anyu körül szerettem settenkedni. Hát a főzés meg az egyéb ilyent, mosást, amit kézzel kellett, azt mind mellette úgy megtanultam, odaálltam, és csináltam.

Műsorvezető: - Beszélgettek néha?

Vendég: - Persze, igen.

Műsorvezető: - Miről beszélgettek?

Vendég: - Hát ő szokott nekem mindig, hogy hát akkor, amikor még ilyen kicsi voltál és mentél a lovakkal, meg mondja nekem, hát, amikor akartál tésztát gyúrni, és nem engedtelek és elkezdtél sírni, hogy minden lány már tud mindent otthon csinálni, csak nekem anyuka nem enged tésztát gyúrni. És akkor ott jött anya és odatette a tésztát, és mondta, ne bőgjél! Úgyhogy ez azért is egy olyan, nyolcadikos lehettem és nem engedte, hogy menjek el onnan mert az nekem még nem igazán való, hogy tésztát gyúrjak meg ő siet. De végül is megtanultam, mert hát, amíg az én gyerekeim kicsik voltak, tésztát gyúrtam idehaza, meg mindent úgy saját kezemmel megcsináltam.

Műsorvezető: - Nyáron hogyan változnak meg a hétköznapok, a gyerekek is lehet, hogy más szerepet kapnak a családban, mást tudnak együtt csinálni.

Vendég: - Ami megváltozik, az elsősorban az, hogy nyugodtabbak vagyunk ők is, és mi felnőttek is, mivel nem kell időre elkészülni, időre menni, tehát türelmesebbek is vagyunk hozzájuk, ha például nem úgy megy az öltözködés vagy a vetkőzés, kicsit higgadtabban tud reagálni, nem úgy, mint évközben. A helyzetük az úgy változik, hogy nekem több türelmem van, és tudom azt tolerálni, hogy részt akarnak venni, például a háztartási tevékenységben, akár egy söprögetés, vagy egy főzés közbeni segítés, ilyesmi.

Műsorvezető: - Év közben ezt nem tehetik meg, akkor nincs mód arra, hogy segítsenek, részt vegyenek a háztartási munkákban?

Vendég: - Nem, nem olyan sokszor, meg egyrészt nem is vesszük észre, mert az a kevés idő, amit otthon vagyunk év közben, inkább szaladnak és játszanak inkább egyet, nem az a fontos, hogy segítsenek nekem, és én ezt nem is várom el tőlük, tehát soha nem mondtam, hogy jöjjenek segíteni. Ha észreveszik, netán tán már kész a vacsora, akkor csak saját maguktól is eszükbe jut esetleg, hogy tányért visznek, kanalat visznek, tehát év közben mondom, ez nem is annyira kerül elő, mert annyira kevés az idő otthon, hogy inkább azt játékkal töltik. Nyáron, pontosan azért, mert többet vagyunk otthon, nyugodtabbak vagyunk, eleget tudnak játszani egymással is, meg egyedül is, sokkal könnyebben észreveszik, hogy milyen tevékenységet lehet még a játékon kívül csinálni.

Műsorvezető: - Például micsodát?

Vendég: - Ha én főzök akkor a palacsinta-tésztát együtt keverni, tojást feltörni, vagy kutyulni mindenféléket, sütögetni.

Műsorvezető: - Az édesapjuknak is segítenek ilyenkor, a férfias munkákban is részt vesznek a gyerekek, azt is észreveszik?

Vendég: - Igen, főleg a Tomi, ő nagyon érdeklődő, mindenféle férfiasabb tevékenység iránt is, ő szokott segíteni, csavarhúzózni például, ha valamit szerelni kell, vagy ott áll az apukája mellett és figyeli.

Vendég:- Ami miatt telefonálok, az az, hogy sokszor foglalkoznak a szünidővel, hogyan töltse a gyerek kisebb, nagyobb, legnagyobb, a nyári szünidőt, nem esett elég szó a nyári munkáról?

Műsorvezető: - Én megmondom miért, mert ilyen ma nincs.

Vendég: - Ezt nagyon rossz, hogy nincs.

Műsorvezető: - Én ezzel teljesen egyetértek, úgy indultunk a nyárnak, hogy fogunk evvel foglalkozni, és annál messzebb, mint, hogy ma nyári munkát találni szinte nem lehet, illetve amennyiben lehet, az a gyerek számára nem olyan, amilyennek lennie kellene.

Vendég: - Meg kell, hogy mondanom, nem is annyira a pénzkereseti munkára, mint inkább a hogy mondjam, a ház körüli vagy lehetséges, a környezetben lehetséges elvégezhető munkákra gondolok.

Műsorvezető: - Ebben tökéletesen igaza van.

Vendég: Már egy 3 éves is tud locsolni, segíteni, teregetni, valamit odahozni, elvinni, összeszedni. A múltkor éppen a volt egy közeli ismerősömék példája, hogy a nagypapa a 8 éves unokáját nem tudta rávenni, hogy felmásszon a cseresznyefára és a nehezebben elérhető részeken, de hát, ahol még stabilan állhat, ott leszedje a cseresznyét.

Műsorvezető: - Nem félt tőle, azt mondta, hogy van az apunak pénze, majd megvesszük a boltba.

Vendég: - Hát elég rémisztően hangzik.

Műsorvezető: - Sajnos ez a valóság! Na most, ha végignéz egy gyümölcsös számtalan lepotyogott gyümölcsét, egyéb, de mondhatja, hogy a gyereket erre nem nevelik rá, talán féltésből vagy rosszul értelmezett óvás miatt nem adnak nekik teljesíthető feladatokat. Egy gyomlálás, egy kertkapálás, egy virágöntözés, pici korunk óta hozzánk tartozott, az olyan volt, azt tudtuk, hogy a mi dolgunk a tojásokat összeszedni, bármi egyebet. Szerintem egy városban élő gyerek is találhatna ilyen munkát, feladatot magának, amikor nincs a szoros iskolai, mert szerintem év közben egy takarítás vagy portörlés alól helyből fölmentik a gyerekeket, mert hogy ugye tanulnia kell szegénynek és akkor, ha már nem tanul, akkor hadd játsszon, és valahogy ez így elfelejtődik.

Műsorvezető: - Amikor hazamegy a gyerek az óvodából vagy éppen nincs óvoda vagy hétvége van, akkor a TV-n kívül milyen alternatívát tud nekik kínálni, mit lehet itt egy gyereknek csinálni?

Vendég: Ami a kistelepülésből adódik, hogy egy-egy utca, főleg amelyik zsákutca, ott a gyerekek főleg nyáron, a legkisebbtől - a legnagyobbig, közösen együtt él, együtt játszanak, együtt labdáznak reggeltől-estig, akik tehetik.

Műsorvezető: - Kovácsné Narday Lilián, óvodavezető:

Vendég: - Itt a kultúra mellett van egy olyan terület, ahol viszonylag biztonsággal labdázhatnak, miután most itt felszereltek egy labdafogó hálót a busz mellé. Itt lehet a falu apraját-nagyját megtalálni, illetve a közösen fenntartott iskolájának udvarán szoktak még jobbára tanyázni.

Műsorvezető: - Nem láttam itt a vakáció kellős közepén egyáltalán valakit fürdeni, miért van ez így?

Vendég: - Hát a Rába állítólag erősen szennyezett, ezt állítják sokan, ugyanakkor a vízügyi szakemberek a víz minőségét vizsgálva semminemű olyan idegen anyagot nem találtak, ami ezt alátámasztaná. De az a bizonyos habosodás és elszíneződés, amit azért lehet látni a vízen, lehet, hogy ez egy olyan folyamat, amit nem feltétlenül vegyszer okozott, de mindenesetre olyan taszító esztétikai élmény. Lehet, hogy sokan ezért gondolják meg, hogy belemenjenek-e a Rábába fürödni, hát meg gyerekeket csak felügyelettel lehet, és hogyha a szülők napközben dolgoznak, ez nem megoldott, én úgy gondolom, hogy mindenki próbál arra vigyázni, hogy baj ne legyen.

Műsorvezető: - Azok a gyerekek, akik nem Rábáznak, és most nem Rábáznak sokan, azok így egész nap utcán vannak, otthon vannak, ide-oda vetődnek? Ebben a nagy kánikulában, a hűvös szobában az ügyesebbje olvas, a kevésbé ügyesebbje valószínűleg tévét néz.

Vendég: - Hát azt tudom, hogy az iskola szervezett úszótanfolyamot és azt is tudom, hogy jelentkeztek rá szép számmal ez most már évek óta hagyomány, hogy megszervezik, aztán van az iskolának egy kis konyhakertje, amit művelnek, és akkor beosztották a gyerekeket, hogy mely napokon, mely tanárral mennek oda serénykedni. Úgyhogy ezeknek is egy módja a szabadidő eltöltésnek, de én úgy gondolom, hogy sok gyerek tölti az idejét egyedül, akár felügyelet nélkül vagy akár a nagymamára bízva. Az óvodás programunkban van kertművelés is. Hát bizony volt olyan 6 éves óvodásom, aki először velem gyomlált. Pedig hát virágoskert, veteményes kert szinte minden háznál van. Ilyen nagyobb gazdálkodás céljában művelt földterületek inkább kinn a falu határában, de azok már akkorák, hogy géppel művelik. Hát nem jellemző az, hogy a gyerekeket kapálni, vagy ilyesmi munkára befognák.

Műsorvezető: - Te egy icipici faluban laksz az Őrségben, Vas megyében, ami nem is falu, hanem mi is tulajdonképpen?

Vendég: - Végül is falunak nagyon pici, nem annyira kevesen laknak, de azért inkább még falu.

Műsorvezető: - És hogy hívják ezt a települést, ahol most vagyunk?

Vendég: Szalagfüvek, Felsőszent vagyunk.

Műsorvezető: - És hányan laktok itt?

Vendég: - égy kb. 30-an, összesen.

Műsorvezető: - És nem rossz, hogy ilyen kevesen vagytok itt?

Vendég: - Nem, végül is, mert az iskolában találkozom barátnőimmel, úgyhogy nem.

Műsorvezető: Hány km-re van innen az iskola?

Vendég: - Kb. 8 km.

Műsorvezető: - És hogy szoktál odamenni?

Vendég: Busszal.

Műsorvezető: - Ha itt kinézek az ablakon, akkor közelben látok házakat, sehol sem látok kerítéseket, nem félelmetes úgy lakni, hogy ide bárki, bármi bejöhet?

Vendég: - Hát mindig kerítés nélküli volt, és itt nem jönnek olyan sokan, csak a helybeliek és őket meg nem érdekli a szomszéd, úgyhogy nem szoktak ide bejönni.

Műsorvezető: - Ez a ház, amiben vagyunk, nem kicsi, és kevesen vagytok rá. Milyen feladataid vannak itt a ház körül, miket szoktál csinálni?

Vendég: - Ha tél van, akkor az én feladatom, hogy behozzam a tüzelőt, meg a ruhákat össze kell hajtogatni.

Műsorvezető: - Hány éves vagy?

Vendég: - Hát végül is már 11 éves.

Műsorvezető: - Te szoktad felhasogatni a tűzifát?

Vendég: - Nem, azt a testvérem.

Műsorvezető: - Ő hány éves?

Vendég: - Most 15 éves.

Műsorvezető: - Ő is fiú?

Vendég: - Nem, lány.

Műsorvezető: - És lány részére felhasogatja a fát?

Vendég: Igen, mert ő végzi a gyűjtést.

Műsorvezető: Mit szoktál még csinálni?

Vendég: - Ilyenkor nyáron például mindenféle munka akad, amit előre nem lehet meghatározni, ami úgy jön, szoktam gyomot irtani, amikor a kertben lenyírják a füvet, a kerítés mellett nekem kell levágni.

Műsorvezető: Az előbb azt mondtad, te szoktad a családnak a ruháját összehajtogatni. Te tudsz hajtogatni fiú létedre?

Vendég: Hát többé-kevésbé, nagyon sokat szoktam bosszankodni, mert általában összekeverem a ruhákat.

Műsorvezető: Hány embernek a ruháját kell még összehajtogatni?

Vendég: Négyét.

Műsorvezető: - Mi az, ami még rád jut, amit neked kell megcsinálni feltétlenül?

Vendég: Az ilyen kisebb műszaki dolgok elvégzését, például én szoktam apukámmal, régebben segített. Ugye a kertben például a gépeknek, ha valami baj van, akkor megnézni, nem komolyan csak úgy picit. Például van olyan, amikor sok alma lehullik, vagy más hulladék, nekem kell összeszedni. Vagy például itt a zöldség hulladékot nekem kell kivinni a komposzt-dombra.

Műsorvezető: Mi az a komposztdomb

Vendég: Egy olyan halom, ami a háztartási és zöldséghulladékokat viszünk, egy idő után összerohad és végül is, és az termékeny trágya a földnek.

Műsorvezető: - Nagyon sok a munkát, szoktad győzni?

Vendég: Nem olyan sok, lehet bírni.

Műsorvezető: Szerinted egy városi gyereknek is ennyi munkája van itthon.

Vendég: - Biztos más fajta munkája van, mert nekik nincs ekkora kertjük. Lehet, hogy nekik másfajta munka jut majd.

Műsorvezető: Mekkora kertetek van?

Vendég: - Az ilyen kis házi kertekhez képest igen nagy.

Műsorvezető: - Amikor nem dolgozol a ház körül és iskolába sem jársz, van szabadidőd, akkor itt a kis faluban vagy ezen a kis szeren vagy a házatok körül mit szoktál csinálni? Milyen falusi játékok vannak itt vagy milyen lehetőségek, amit ki szoktál próbálni.

Vendég: - Szoktunk elmenni kirándulni, meg olvasni is szoktam. Meg hát biciklizni. Például a csúzlival is szoktunk célba lőni.

Műsorvezető: - Kikkel játszol, kik a barátaid?

Vendég: - Inkább magammal, mert a legközelebbi barátom 8 km-re lakik.

Műsorvezető: - És itt a kis faluban miért nincs barátod?

Vendég: - Mert ők inkább az itt élők gyerekei idősebbek.

Műsorvezető: - És hogyha a barátod 8 km-re lakik, nem szoktál unatkozni?

Vendég: - Van, amikor unatkozom, valamikor unatkozom, de elfoglalom mindig magam. Szoktam zenét hallgatni, rajzolni, olvasni.

Műsorvezető: Miket szoktál olvasni?

Vendég: - Inkább ilyen regényeket, mondjuk a Tom Sawyer kalandjait.

Műsorvezető: - Miért szereted azt a könyvet?

Vendég: - Mert végül is, kapcsolódik a falusi élethez is, izgalmas, gyerekközeli.

Műsorvezető: - Van árnyékoldala is ennek a helynek? Van, amiért nem szereted?

Vendég: - Azért van, mert például nem tudok találkozni a barátaimmal, nagyon messze van anyukám munkahelye is, meg a vásárlóközpont is, ez ilyen dolgokhoz nehéz hozzájutni.

Műsorvezető: - És mi az, amit a legjobban szeretsz ebben a kis faluban? Mi itt a legjobb?

Vendég: - Szerintem a gyönyörű táj és annak a varázsa és nagy terek vannak és az ember nem kötött.