Vendég a háznál
2003. Augusztus. 13.
Kossuth rádió, 13.05

Csabai Katalin logopédus: - Nem biztos, hogy a gyerek olvas, felismer számjegyeket. Ez tulajdonképpen mechanikus, egy jó megfigyelőképesség, egy jó verbális emlékezetre utal, de az, hogy a gyermek négy éves korában térben még nem megfelelően tájékozódik, ez a téri tájékozódásnak a zavara, ez teljesen természetes. Nem is mondanám zavarnak. Még nem alakult ki. Hát ugye még a kezesség, a szemesség, tehát amire azt mondjuk, az oldaliság, melyik keze a domináns keze, melyik szeme a domináns. Hát ez is általában 5,5-6 év körül érik be a gyerekeknél. Na most az is lehet, hogy a gyerek, miután megjegyzett egy-két betűt, illetve számjegyet, vagy azt mondja előbb, amelyik eszébe jut, vagy pedig teljesen természetesen valóban egy tükörkép rendszerű, úgynevezett idézőjelben hangsúlyozom, olvasás alakul ki. Ezt a gyermeknél javítaná, ez végképp helytelen lenne. Mint ahogy a dadogóval sem ismételtetjük azt, hogy ha valamit rosszul ejt, hogy mond még egyszer, ne dadogj. Hát ez ugyanúgy így valóban egy négy éves gyereknél még szó sem lehet arról, hogy diszlexiára utaló tünet. Ez egy teljesen természetes térbeli tájékozódásismeret éretlensége, és én úgy gondolom, hogy az anyuka itt inkább azzal játsszon a gyerekkel, hogy melyik a bal keze, melyik a jobb keze. Tehát egy ilyen testséma kialakítás, és majd, ha a gyerek betöltötte az ötödik életévét, akkor ajánlom neki ezeket a testséma észlelési fejlesztő könyveket, akár a Lessyt, vagy pedig Rosta Katalintól a testséma fejlesztőt, az Ez volnék én. Mindenféleképpen először játékosan, a Lessyből kéne kiindulni, hogy a gyerek megtanulja, hogy merre van a bal, merre van a jobb. Játékosan adjuk az irányokat, és megszokja azt az úgynevezett látási egymás utániságnak a kódolását, amit vizuális, tehát ritmikus egymásutániságnak nevezünk, hogy balról jobbra követjük majd a szemünkkel, mutasd, mond. Mutasd, írd. Tehát ezt nem a négy évesnek mondom, hanem egy hat évesnek. Fontos lesz majd az iskolában. Ugye? Ez az olvasás tanítás és írás tanítás alapja lenne, ha a megfelelő módszerrel tanítanák a gyerekeket. Azt tanácsolom ennek az édesanyának, hogy a gyerek ne ezzel foglalkozzon, meséljen neki, játsszon vele. Nagyon-nagyon sokat, minden este mesélni, élő mesét, és ezeket a testséma-fejlesztő játékokat gyakorolni.

Ma az Önök telefonhívásait várjuk a 328-8972-es számon.

Hallgató: - Jó napot kívánok, nagymama vagyok, három és fél éves az unokám. Azzal kezdem, hogy 26-27 hónapos koráig szopott. A szopás alatt nem evett igazán mást. De már egy éves korában egy nagyon csúnya kruppos megbetegedése volt, amivel kórházba is került. Magas lázzal, egy nagyon hörgő mélyről jövő köhögése volt. Hörgőgyulladása volt, azt mondták. Gyakran volt a három és fél év alatt meghűléses beteg, láza igazán nem volt, talán egyszer vagy kétszer. És ez a mély öblös köhögés ez megmaradt. Allergiavizsgálaton volt a lányom vele, nem allergiás semmire, de most egy hónappal ezelőtt mégis megállapították, hogy asztmás a kisfiú. És elég sokszor vitázunk azon, mert mióta nem szopik, azóta csak jéghidegen szeret italt fogyasztani, vagy üdítőt. Bármit. Hideg tejet. Tehát a hűtőből. Nem issza meg a langyos tejet sem. A fagyit ugye, azt nagyon szereti. Én mindig attól félek, hogy ettől köhög igazán csúnyán. És hát mivel hogy talán hideg ételeket, italokat nem szabadna adni neki.

Riporter: - Óvodás már?

Hallgató: - Még nem óvodás. Most ősszel fog menni, ha lehet neki járni. Nem tudom, hogy milyen állapotban lesz. Jelen pillanatban jól van, csak hát ugye félő, hogy óvodában nagyon fog majd beteg lenni.

Riporter: - Tulajdonítsunk-e jelentőséget a hideg víznek, a hideg tejnek, a hideg italnak?

Dr. Szamosfalvi Imre gyermekorvos: - Itt ellen kell szegülnöm a mindennapok megszokott gyakorlatának. A meghűléses megbetegedéseknek elsősorban nem oka a hidegvíz, a fagylaltnak a fogyasztása. Rengeteg példa van arra, hogy jeges italokat isznak emberek, és nem lesz tőle torokgyulladásuk. Én sokszor vissza is kérdezek az ilyen nagymamáknál, hogy miből gondolják azt, mert ez úgy szokott lezajlani, hogy bejönnek a rendelőbe és akkor hát a gyereknek a torka begyulladt, vagy légcsőhurutja van, és akkor, persze, mert tegnap fagylaltot evett. És akkor megkérdezem, hogy csak tegnap evett fagylaltot? És akkor kiderül, hogy az előző napokban, hetekben, hónapokban folyamatosan ette a fagylaltot, de most meg van a bűnbak, most a fagylaltra ráfogjuk. Ez egy nagyon leegyszerűsítő logikai folyamat, és abból az igényből táplálkozik, hogy minden áron tudni akarom az okát, hogy mitől betegedett meg a gyerek. Ami nagyon tiszteletreméltó, ez az okkeresés, és ez a racionális magyarázat keresés, csak nem igaz. Mert hogyha előtte tizenkétszer, tizenötször nem volt a gyereknek torokgyulladása a fagylalttól, akkor tizenhatodik alkalommal valami más tényezőnek is közre kellett ahhoz játszania, hogy létrejöhessen a torokgyulladás.

Riporter: - Ezzel azt is mondja a doktor úr, hogy a torokgyulladásos gyerek kaphat nyugodtan fagylaltot?

dr. Szamosfalvi Imre: - Magában a legakkuttabb fázisban talán ne javasoljuk. De végülis, ez nem is javaslat, hát nyelni alig tud egy igazi torokgyulladásos gyerek, tehát akkor nem kívánja nagyon a fagylaltot, tehát egy kicsikét megkerülöm ezt a kérdést. Továbbra is azt gondolom, hogy ha a gyerek megbírja enni, akkor még meg is ehetné. Mert nem attól fog meggyógyulni, hogy most akkor megtiltom neki a fagylaltnak a fogyasztását, hanem attól függően, hogy milyennek látom azt a torokgyulladást, és feltételezhetően milyen kórokozók, mert hogy kórokozó hozza létre a torokgyulladást, hogy vagy tudok rá hatni valamiféle antibiotikummal, vagy pedig hogy ha víruseredetűnek mutatkozik, akkor pedig a szervezete saját energiáival le fogja küzdeni. És ez teljesen független attól, hogy most ő kap-e hideg italt vagy fagylaltot, vagy pedig nem. Ami miatt én ezt különösen szívügyemnek tekintem az az, hogy ilyenkor a gyereken valamiféle erőszakot teszünk. Szóval én úgy érzem, hogy az egy borzasztó dolog a gyerek számára. Hogy van 19 pajtása. 20-an vannak egy csoportban. Mind a 19 eheti a fagylaltot, amennyi belefér. Elmennek kirándulni, vagy elmennek az állatkertbe, de ő nem ehet fagylaltot. És ez biztosan nem éri meg. Ennek a fájdalomnak az okozása azt a tulajdonképpen semmivel sem bizonyított hasznot, hogy akkor most nem lesz torokgyulladása a gyereknek Tehát a gyerek védelmében, és a gyerek jobb érzete védelmében kérem, és javasolom a szülőknek azt, hogy emiatt ne akadályozzák meg a gyereket a fagylaltevésben, és biztosak lehetnek benne, hogy ettől nem fog rohamosan szaporodni a torokgyulladásoknak a száma. Énnekem a logika még egyet sugall, hogyha valóban a jeges italok, meg a fagylaltok azok ilyen sorozatosan okai lennének a torokgyulladásnak, akkor talán már régen betiltották volna a gyártását a különböző közegészségügyi szervek. Arról nem beszélve, hogy az Egyesült Államokban meg egyszerűen nem lehet úgy üdítőitalhoz jutni, hogy a körülbelül egy literes bögrét félig ne töltenék meg jéggel, és arra öntenek rá egy narancslevet, vagy colát, vagy valami ilyesmit. És hogyha ez valóban torokgyulladást okoz, akkor rossz jövő elé néz az Egyesült Államok, mert ki fog pusztulni a lakosság.

Riporter: - Kruppos volt ez a gyerek, később asztmás lett. És a nagymama jelentőséget tulajdonít annak, hogy elmondta, 22-24 hónapig szopott. Én azt hallom az utóbbi időben egyre többektől, hogy a krupp, az asztma mögött pszichoszomatikus okok is meghúzódnak.

dr. Szamosfalvi Imre: - Ebben biztosak lehetünk, hogy ez így van. De azzal, hogy a szoptatást ilyen kitűnően keresztül vitte az anyuka, azzal nagyon nagy jót tett a gyerekkel. Tehát azért még pszichoszomatikus ok, az ezer lehet. Tehát hogy ez az oldal biztosan rendben van. De hogy még ezen kívül milyen pszichoszomatikusnak nevezhető éri el még ezt a gyereket ezen kívül, innen ezt nem lehet kiszámítani.

Riporter: - Megmondom, mire gondolok. Arra, hogy egy tulajdonképpen ma már nem szokatlan, de elnyújtatott szoptatást találunk szemben, majd ez a közel kétéves korban leállított szoptatás már talán egy erőszakosabb beavatkozás volt az anya-gyerek kapcsolatba, ami a kruppból ezt a keményebb asztmát esetleg előhozta. Hiszen az anya-gyerek kapcsolat problémái azok, amelyek az asztma mögött sokszor állnak.

dr. Szamosfalvi Imre: - Egy részről ez egy feltételezés, hogy ez egy erőszakos leállítás volt. Mert hogy azért 24 hónapos korban az a csoda, hogy ha nem áll le a szoptatás amúgy is. Nehezen tudom elfogadni, hogy egy egyébként természetesen bekövetkező helyzet, az felfogható traumaként. Ha ez mégis így van ennél a gyereknél, és ennél az anyukánál, akkor ott valami egész más és sokkal mélyebben fekvő probléma lehet, amit nekik csak a 24 hónapig, és esetleg még egy évig tartó szoptatással lehetett volna egyensúlyban tartani. Azért ne essünk át a lónak a túlsó oldalára se. Nem hiszem, hogy sokan vannak, akik jobban hisznek a pszichoszomatikus megbetegedésekben, mint én. De hát azért ez nem jelentheti azt, hogy csak pszichoszomatikus alapon jöhet létre asztmás megbetegedés, tehát hogy ha ezt jobban és részletesebben vizsgálnánk, többet tudnánk erről a gyerekről, azért kiderülne, vagy kiderülhetne, hogy azért van ennek valamiféle genetikus háttere is. De hogy ha ez valóban így van, és ez a gyerek megindult az asztmás megbetegedésnek az irányába, akkor talán visszatérve az előzőkre, még inkább fontosnak tartom azt, hogy ehessen néha fagylaltot is. Szóval elég nagy baja lesz őneki az asztmája miatt, és akkor legalább ezt az apró örömet ne vonjuk el tőle.

Kérdéseiket, véleményüket ma 14 óráig a 328-8972-es számon várjuk.

Hallgató: - Jó napot kívánok, én azért telefonálok, mert van egy két és fél éves kisfiam, és az a problémám, hogy mostanában egyre nehezebben alszik el, és úgy néztük, hogy fél a sötétben. Most úgy altatjuk, hogy délután nincs mese, csak letettük aludni, és elköszönünk tőle, hogy szép álmokat, meg kint vagyunk, ha van valami gond, akkor hívjál nyugodtan. Este viszont mondunk neki mesét, most már egyre többet, mert mindig húzza az időt, hogy ne kelljen aludnia, és sötétben is mondunk neki még egy mesét, vagy énekelünk, vagy beszélgetünk vele egy picit, és utána nyitva hagyjuk egy picit az ajtót, és kint ég a villany. Nincs teljesen sötét a szobájában. És mostanában egyre többször van az, hogy ahogy leoltjuk a villanyt, hát nem sír, de így hisztizik, meg nem szeretné, hogyha leoltanánk, meg mondja, hogy hagyjuk még égve. És azzal is jár, hogy hajnali ötkor is, amikor felkel, pedig régebben átaludta az éjszakát teljesen jól, és akkor is kéri, hogy gyújtsuk fel a villanyt, a nagyvillanyt. És hát akkor fényárban úszik a szobája, úgyhogy nem lehet aludni. Mit arra gondoltunk, hogy veszünk neki egy ilyen kis villanyt, és beszereljük a szobájába, csak azt nem tudom, hogy ha lefekvésnél égve hagyom nála, például, hogy ez nem okoz-e gondot, hogy nem tud elaludni, mert fény van, vagy játszani fog.

Riporter: - Ő mondja hogy fél?

Hallgató: - Hát nem. De volt már olyan például, hogy bementem a szobájába, mert behívott. Letettük aludni és utána behívott. És akkor én be szoktam menni, nem hagyom, hogy üvöltsön, és bementem hozzá, és akkor mondta, hogy téged már nem zavart a rendetlenség, a szobájában nyitva maradt egy szekrényajtó. És most pedig azt mondta, hogy csukjuk be a szekrényajtót, mert kijön onnan valaki. Tehát ilyenekből gondolom, hogy fél. Most az a másik gondom, hogy ha égve hagyom nála a villanyt, vagy amikor kijövök, és egy félóra múlva bemegyek, és ő már alszik, akkor leoltsam a lámpát? Vagy egész éjjel égjen nála?

Riporter: - Többször elhangzott az, hogy mostanában, régen, újabban, mintha két időt hasonlítana össze. Ennek a kisfiúnak az életében történt egy változás. Miért fél mostanában vajon a sötéttől, és az elalvástól?

Kozek Lilla pszichológus: - Érdekes lenne hallani az édesanyától, hogy a beszéde hogy változott annak a kisfiúnak az utóbbi időben. És a szülők egyre könnyebben boldogulnak azokkal a gyerekekkel két és fél éves kor táján, akik már képesek kezelni a múlt időt, a jövő időt. Tehát ez nagy könnyebbség egy szülő számára, hogy ha lehet már ígérni dolgokat, és nem kell azonnal teljesíteni. Tehát ami nincs jelen, a gyerek azt is megtanulja kezelni. És ez így van a szorongással is. Hiszen nincs jelen az, amitől fél, de esetleg lehet. Ez a világról való tudásának a növekedését jelzi, hogy ő már tud olyan dologtól is félni, ami nincs jelen. Persze örülni is tud olyan dolognak, meg várni is olyan dologra, ami nincs jelen, de hát pozitív és negatív dolgok azért többnyire együtt járnak. Ez az egyik forrása annak, hogy ő fél a sötétben. A szorongását táplálja az is, hogy egyre gazdagabb a fantáziája, ez lesz majd a forrása annak, hogy szerepjátékokat lesz képes játszani. Milyen nagy boldogság lesz egy szombati ebédet úgy elkészíteni, hogy a gyerek közben papás-mamást játszik. De ennek ez az útja. Hogy a fantázia még egy kicsit keresi a saját útját, meg a határait. És az érzelmi, indulati élete is kezd egyre gazdagabb lenni, és ez is energizálja aztán a szorongásait. Ami nekem feltűnt az édesanya szavaiból, hogy mintha a gyerek egyfajta kívülálló lenne ebben az egész történetben. Hiszen neki lekapcsolják a villanyt, neki felkapcsolják a villanyt. Valahogy az lenne a szerencsés, ha ő önmaga tudná szabályozni fényt és a világosságot, azt, hogy most kelljen fény, vagy ne kelljen fényt. Tehát a kislámpa, az az egyik lehető legjobb ötlet, de balesetvédelem meg minden egyéb szempontból én nem hagynám égve. A gyerek elég okos, képes arra, hogy a sötétben is megtalálja a kapcsolót, ha keze ügyében van, és felkapcsolja. És lekapcsolja aztán, hogyha megnyugodott. Sőt lefekvés előtt meg lehet kérni őt, hogy akkor te kapcsold le a nagyvillanyt. Ha felemeljük, és ő lekapcsolja, akkor az az ő döntése volt. Tehát ez egy párbeszéd lehet, egy dialógus lehet szülő és gyerek között, hogy kössenek egy szerződést arról, hogy sötét-világos. Hiszen a szülőknek is joga van ahhoz, hogy reggelig az éjszakát átaludják, és öt órakor ne kelljen villanyt kapcsolni a gyereknél, hiszen utána már nehezen alszanak vissza. A gyereknek meg joga van ahhoz hogy ne féljen, hát majd felkapcsolja a kislámpáját. Ezek a szorongás keltő lények, valakik, a tigrisek, a nem tudom kik, számos helyen elbújhatnak. Tehát van, aki a fiókjában tárolja ezeket, van, aki a szekrényében, más az ágya alatt. Tehát a gyermeki fantázia tényleg kimeríthetetlen. Soha nem gondolnánk, hogy egy szobában ennyi szörnyeteg elfér. Most mit lehet ezekkel kezdeni? Lefekvés előtt utolsó puszi után lehet adni még egy varázspálcát a gyereknek. Hogyha netán ezek közül bármelyik valahonnan előbújna, akkor azt el lehet varázsolni. Ez a varázspálca lehet képzeletbeli, és lehet egy valóságos varázspálca. A lényeg az, hogy a szülő ruházza fel ezt egy varázserővel. Ha a szülő is meg van arról győződve, hogy a gyerek képes úrrá lenni a szorongásain, akkor a gyerek ezt meg fogja lépni ezt a lépést hamarosan. Még ha a szülő fél attól, hogy a gyereke fél, akkor a gyereknek nem marad egy biztos bázisa, ahonnan el tud rugaszkodni a következő lépcsőfokra. Ami tapasztalatom eddig összegyűlt szülőkről, nincs félelmetesebb számunkra, mint az, hogy ha a saját gyerekünk fél. És nincs fájdalmasabb, mint ha ő szenved. De csak azzal tudunk neki segíteni, hogyha megengedjük neki, hogy féljen. Mert abból tud ő bátorságot meríteni, hogy legalább a saját édesanyja nem szorong, hogy mi van, ha a gyerek szorong.

Riporter: - Nemcsak megengedjük neki, hogy féljen, hanem az ő kezébe adjuk a megoldást, hogy a saját félelmét szüntesse meg a szerint a logika szerint, ami szerint ő él most éppen. Tehát ha ő szörnyeket érez, akkor varázspálcával el lehet tüntetni.

Kozek Lilla pszichológus: Igen, tehát ez egy több gyökerű dolog. Egy, megengedem a gyerekemnek, hogy féljen, és én nem félek attól, hogy ő fél. Ez az én alapviszonyulásom. Ettől még nagy dolgok nem történnek, de e nélkül sem történik semmi. Kettő. A valóságban valamit csinálok, felszerelek egy kislámpát, odateszek egy konnektorba dugható éjjeli lámpát, tehát valamit, ami technikailag biztonságos, és a gyerek által üzemeltethető. Tehát ez a valóságos. Tehát a racionalitás felé való elmozdulás, amit a gyerekemnek meg kell tanulni, hogy a szorongások nem csak varázspálcával kezelhetők, mert még a kamaszkorban lesz elég ilyen álmodozás. De alapvetően az a célunk, hogy a racionalitások felé és a valóságos megoldások felé segítsük a gyerekeket. Kislámpa, kettő. Három. Nem hagyom őt egyedül a saját irracionalitásában, hanem varázspálcát adok neki. És a negyedik, hogy a saját nyelvén az ébrenléti állapotban beszélek ezekről a dolgokról. A két és fél éves gyerek még nem rajzol, tehát ezeket a szorongásait nem fogja nagyon kirajzolni magából. De kijátszhatja. Tehát ha ő lehet szörny, ha ő bebújhat a szekrénybe úgy, hogy rácsukom a szekrényajtót, és sötétben van, akkor egyrészt megtapasztalja, hogy a szekrényben nem laknak szörnyek, viszont nagyon jó búvóhely és játékhely. És barátságossá, ismerőssé válik a szekrény belseje. Másrészt, ha ő onnan kiront, mint szörny, és én megijedek, akkor megtanítom őt jól megijedni. Ő látja, hogy igen, anya is megijed, az ég nem dőlt össze, vannak ilyenek. És akkor én előveszem a varázspálcát, és őt megszelídítem.

Riporter: - Tehát akkor semmiképpen nem jó vagy tartós megoldás, amit gondolom, sokan csinálnak, hogy ne butáskodj, a szekrényben nincsen semmi. Vagy becsukom az ajtót, hogy ne jöjjön ki a szörny, ezzel igazolom az ő félelmét, hogy ott szörny van. Tehát valóban a saját világába kell belemenni, és a szerint a logika szerint megoldani, kivezetné őt a saját világába ebből a félelemből.

Kozek Lilla pszichológus: - Igen. Tehát egyrészt belemenni a saját világába, ott megérteni hogy mit történik, és partnernek lenni valami konstruktív megoldás felé, másrészt mindig felkínálni az utat a racionális megoldás felé, a valóság megismerése felé. Rakjunk rendet a szekrényben.

Riporter: - De gondolom, ahogy az évek múlnak a gyerek fölött, annál inkább van erre út. Mert két és fél évesnél talán kevésbé, de négy és fél évesnél, már lehet, hogy.

Kozek Lilla pszichológus: - Igen. Ez az éjjeli lámpa és a szekrény belső titkainak feltárása ez a valósághoz való kapcsolódás.

Riporter: - Az elalvás félelmeket vajon befolyásolhatja az, hogy milyen mesét kap a gyerek ebben a kitüntetett időszakban?

Kozek Lilla pszichológus: - A két és fél éves életkor még a klasszikus mesével nagyon nehezen tud mit kezdeni. Tehát a csodával, a boszorkánnyal és a tündérekkel még csak most ismerkedik. És jobb, ha ezt nem elalvása előtt teszi, mert a gyermeki világban a mese és a valóság ez a kettős tudat, ez még nagyon erősen jelen van, és átfolyik egyik a másikba. Álom a valóságba, mese az álomba. Sokkal jobb, hogyha a mesét egyfajta levezetésnek használjuk. Mint hogyha képletesen úgy fogalmaznék, egy légzőgyakorlatként. Visszamesélni neki a saját napját. De nem úgy, hogy Pistike ezt és ezt csinálta, hanem hogy a kismackó, a kisnyuszi elmentek vendégségbe. Ha akarja, beleélheti magát, de a mackócsalád egy napja címmel is mondhatok egy mesét. A lényeg az, hogy a gyermek hallja az én nyugodt légzésemet, hallja a hangomat, érzi a melegemet. És ez az anyanosztalgia töltekezés neki arra az időre, amit egyedül fog eltölteni az éjszaka folyamán. A rituálé az, hogy most egy mese van, két mese van, ez mindig a szülők teherbírásától függ. A lényeg az, hogy mindig ugyanannyi legyen. Tehát hogy ha egyszer mesélek hármat, akkor tudjam azt, hogy következő nap is hármat kell mesélnem. És ha egyszer megadom magam, és négyet mesélek, számítsak arra, hogy nehéz lesz visszamenni háromra. Az ének, az egy olyan kompakt és nagyon sok mindent magába foglaló dolog, ami ezt a rituálé jellegét erősíti az esti elbúcsúzásnak. Úgyhogy, aki egy kicsi kedvet is érez magában arra, hogy elalvás előtt énekeljen a gyerekkel, azt nagyon bátorítom, hogy ezt tegye, és tegye szokássá.

Hallgató: - Hallottam egy anyukát, aki ugyanazt élte át, amit én. A kisbaba nem alvása és az óránként felkelés. Körülbelül másfél hónapig csinálta tényleg minden éjjel, egyóránként fent volt. Elkezdtünk az orvossal lázcsillapítót adni neki, mondván, hogy a nyugtató hatására aludjon. Így úgy ahogy aludt, és a végső megoldás, az az volt, megfordítottuk őt az ágyban. Egész véletlenül itt volt egy barátnőm, és akkor már tényleg az utolsókat rúgtam, és ő mondta, hogy te miért nem fordítod meg a fejét a másik irányba. És most az van, hogy már azóta visszafordult, mert megint voltak ilyen éjszakai nem alvós dolgai, és az a helyzet, hogy azóta forgatom a gyereket az ágyban.

Riporter: - Tényleg? És ez segít?

Hallgató: - És tényleg bevált.

Riporter: - Holnapi műsorunk tartalmából. A nagypapa arra figyel, a szülők hogy csinálják. A nagymamától eltiltották az unokát. Kié a gyerek? Ki szereti?