Vendég a háznál
2003. Augusztus. 12.
Kossuth rádió, 13.05

- Nem, nem tanulja senkitől, mindenki elméleti vonalon dolgozik a családban, talán a mamának van műszaki vénája, de nem képzettsége.

- Mennyi idős a kisfiú?

- Három éves, az első szó, amit kimondott az autó volt, azóta is ez a ragaszkodás, imádat ez őszinte, és követei, Most már kategorizálni tudjuk, hogy kis autó, nagy autó, teherautó, sőt megismerjük a Trabantot, Skodát, és a nagyok közül a Kamazt, vagy a kosaras autót, darus autót. Repkedünk a boldogságtól, ha meglátjuk. Ha meglátunk egy nagy autót, végigkíséri az életünket, ami viszont zavar, a kis moped motoroknak az élénk hangja, és valószínű a bukósisak még, ami furcsa fejformát ad, és ez kicsit ijesztően hat rá. Összerezzen a motor zajra, de a nagy hatalmas több tonnás teherkocsik nem zavarják.

- Vajon mit gondolnak, ha nem látja a családból sehol ezt a műszaki érdeklődést, műszaki ismereteket akkor vajon honnan veszi?

- Én azt hiszem, hogy ez a kor szelleme is, valószínű, miután rengeteg autó futkos és több típus. Aztán gondolom, hogy egy belső érdeklődés, ez belőle fakad.

- Ez abból fakad, hogy kisfiú?

- Biztos vagyok benne, mert a babák egyáltalán nem érdeklik, de nagyon érdeklik a nálánál pár évvel nagyobb kislányok, azok iránt érdeklődik, édes bájos mosolyt, táncot lejt előttük, kelleti magát, és az ösztönök szépen dolgoznak. Megható. A lányos játékok nem érdeklik, csak az autók. A műszaki játékok közül is a többi nem, csak az autó.

- Mi történik, ha a kezébe adnánk egy babát?

- Letenné, biztos letenné, nem tud vele mit kezdeni, de egy autókerékkel órákig eljátszik.
Miután babysitterkedtem az unokám előtt, és vegyes volt a társaság, akikre vigyáztam, fiuk, lányok vegyesen érződik a születésüktől fogva, a fiuknál hogy ők férfiak, erősebb egyéniségek, határozottabbak, játékaik is erősebbek. A kislányok lágyabbak, alkalmazkodóbbak, érezni lehet a kettő között biztos, hogy vele született tulajdonság. Szerintem csak terelni lehet, de nem befolyásolni. Én sosem befolyásolnám a gyereket. Egyetlenegy esetben segítenék neki, ha nem egy erős egyéniség alakult ki és látnám, hogy szüksége van arra, hogy valahonnan valamilyen segítséget kapjon akkor sem erőszakolnám rá az én akaratomat, hanem megpróbálnék neki több alternatívát megmutatni, és amelyik fele elindulna.

- Én már voltam olyan mély vízbe is, hogy beleugrottam és ellepte a fejemet, vagy a kezem ért csak ki.

- És mi lett akkor veled?

- Hát így integettem apának, és odajött. De egyszer beleugrottam, kitettem a kezemet, csak nem vette észre, én meg akkor kisétáltam.

- Egyedül szoktál bent lenni a mély vízben?

- Igen.

- Nem félt ilyenkor az apa, vagy az anya, hogy valami baj történik veled?

- De, de én mondtam, hogy bele tudok ugrani úgy, hogy ne fulladjak meg.

- Anya ilyenkor mit csinál?

- Ha elmerülök, és még nem tudok úszni, akkor megkéri az apát, hogy húzzon ki a vízből, de én tudok már úszni.

- Akkor apa mindig ott van a közeledben, amikor bent vagy a mélyvízben, igaz?

- Igen, de a mélyvízben azért jó, mert lehet háton úszni, meg nem ér le a lábam.

- Ha nem a medencében fürdesz, akkor mit csinálsz nyáron?

- Napozok, hogy jól lebarnuljak.

- Nem szoktál megégni?

- Nem nagyon, mert mindig, amikor megégek, akkor beleugrok a vízbe. Majd bekenjük olyannal, amitől nem ég le a hátam.

- Mivel kenitek be?

- Fenistil géllel, mert az jól lehűti hátadat, hogy ne égjen le.

- Bármi, amit kérsz a strandon, amit meglátsz, azt megkaphatod?

- Bármit nem, mert hogyha motort kérek, de az nincs, de azt nem kaphatom, mert nem is tudok motorozni. Még apa sem, mert apa is egyszer, amikor jogosítvány nélkül motorozott valahol, akkorát esett vele, hogy majdnem kitört a nyaka.

- Te milyen motort kívántál meg a strandon?

- Sportmotort.

- Játékmotort?

- Nem, igazit.

- A strandon be lehet fizetni motorokra, rá lehet ülni?

- Felnőttnek igen, aztán felültem ilyen nagy motorra az apával, de én vezettem.

- Igazi felnőtt motorra?

- Igen. Meg egy négykerekesre is, ott voltak olyan jó nagy dombok, ott azokon, ha átmentünk, akkor felment a kocsinak a két első kereke.

- Nem féltél, nem érezted rosszul magad, a nagy motoron?

- Nem, sokkal jobb, mint a gyerek. Nem szeretek ilyen bébis motorokon menni, már kinőttem.

- Nem is muszáj olyanokon menni, vannak nagyszerű biciklik is.

- Biciklim van, de annak fel is tudom emelni az elejét. Bringázás közben, de már mentem kétkerekű motoron is. Csak elestem vele.

- Na de egy gyerek nem motorozhat, nem ülhet fel a motorbiciklire?

- De felülhet, apa adott rá jogosítványt nekem.

- Milyen jogosítványt?

- Motoros jogosítványt.

- Hol van az a jogosítvány?

- A apánál. Csak akkor adja oda, amikor motorozni szeretnék.

- És ha egy rendőrbácsi meglát téged, ahogy motorozol az úton, és ezt a jogosítványt felmutatod, ő elfogadja?

- Elszokta, valamikor. De nem mindegyik.

- Te egyedül szoktál motorozni az úton?

- Szoktam. Sportmotorral, piros mindene.

- Milyen úton szoktál motorozni?

- Rózsatő. Ott nem jár olyan nagyon sok autó.

- Volt már, hogy rendőrbácsival találkoztál ilyenkor?

- Igen, de van egy kedvenc rendőrbácsim, aki mindig megengedi, hogy motorozzak.

- Te nem szoktál eldőlni ezekkel a motorokkal?

- Nem nagyon, egyszer négy évesen eldőltem vele.

- És nem ütötted nagyon meg magad?

- Nem, mert rajtam volt a bukósisak. Kigyulladt, de tűzálló ruha volt rajtam.

- Ez valójából megtörtént, vagy csak játékból?

- Akkor még játékmotorral estem el, azt hittem, hogy az ki tud gyulladni.

- És kigyulladt?

- Nem gyulladt ki, úgyhogy nem is kellett volna a tűzálló ruha.

- Te milyen gyerek voltál kiskorodban, csendes, szerény jó gyerek vagy az a típus, aki mindenben benne van.

- Szerintem eléggé ritka fajta, mert azt szokták mondani, hogy vagy égetnivalóan rossz egy gyerek, főleg a fiúgyerek, és általában rossz tanuló is, vagy nagyon jó tanuló, és akkor csendes jó magaviseletű. Hát én a kettő ötvözete voltam, azaz viszonylag jó tanuló voltam, de égetnivalóan rossz, mindenféle balhéban, csibészségben benne voltam.

- Emlékszel-e valami olyan mutatványodra, ha fogalmazhatok így, amelytől nem voltak elragadtatva a szüleid sem, meg a környezeted sem, tehát bele mentél olyan helyzetekbe, amelyik első pillantásra is veszélyesnek nehéz pillantásnak tűnt, de valahogy győztesen kerültél ki belőle.

- Természetesen nagyon sok ilyen volt, egy párról emlékszem is, erről a szüleim a mai napig nem tudnak, mert ha tudtak volna róla, akkor szívinfarktust kaptak volna. Az egyik egy nagyon emlékezetes, a Kacsóh Pongrác úti lakótelepet építették, és mi az építési területen játszottunk annak ellenére, hogy ez tilos volt. És hát mit csináljon a gyerek egy 9 emeletes épületben, mi bújócskáztunk. Én a 9.emeleten a korláton kívül, egy erkélyen odabújtam, hogy kb. 5-7cm-es kis padkán álltam a korlátba kapaszkodva, és persze lebújva, hogy ne találjanak meg. Hát mondanom sem kell, hogy amikor látták, hogy egy 9 éves gyerek ott bújkál az épületben.

- Kezeddel kapaszkodtál a lábad meg lógott?

- Nem álltam a korláton kívül a padkán fogtam a korlátot, és ott drótszálas üveg volt, és úgy kerestek a többiek. Ez mind a 9. emeleten, ezt a szüleim soha nem tudták meg, de én mind a mai napig előfordul, hogy arra rettenek fel álmomban verejtékezve, hogy én onnan zuhanok le. Ez volt az egyik, a másik, hogy hatalmas épületeknek ásták az alapot, természetesen feltört a talajvíz, előzőleg szintén valami csibészségből kifolyólag nekem eltört a csuklóm, könyékig be volt gipszelve a kezem, és mit tegyen az ember egy ilyen váratlanul feltörő kis tavacskában, olajos vízben, két deszkát ácskapoccsal egymás mellé ütöttünk, és törött kézzel én ott tutajoztam.

- Természetesen a törött kezed volt az evező.

- Nem, egy hosszú farúddal, de hát a két palló az időnként megbillent, és mondanom sem kell, belehuppantam a vízbe, és újra kellett gipszelni az egészet. Számtalan kis csibészség volt, amiről a szüleim nem nagyon szereztek tudomást, illetve megpróbáltam kimosakodni, hogy elestem a tócsába.

- Szóval igyekeztél otthon jó gyereknek mutatkozni. Segítettél otthon a mindennapokban?

- Igen segítettem, de azt tudták, hogy nem vagyok egy matyóhímzés, de ilyen nagy gazemberségeket, csibészségeket nem nagyon tudták.

- Most azért bevallhatjuk, hogy a 40-et járod körbe-körbe, van-e valami olyasmi az életedben, ami számodra ugyanilyen lehet, mint ott a 9. emeletről lógni. Tehát amikor valamit meg akarsz mutatni önmagadnak is, és a társaidnak is. Mert gondolom, hogy egy kicsit erről is szól ez a 9. emeleti bujásod.

- Nem gondoltuk ezt át, egyszerűen éltük a hétköznapjainkat a nyári szünetben, egyáltalán nem akartam megmutatni semmit, magától értetődően jött és megéltük ezeket a helyzeteket, de mostanában ilyen rendezvényeken járva, látom, hogy gumikötéllel a lábukon a fiatalok ugrálnak le különböző magaslatokról.

- Azokról az emelődarukról?

- Például a darukról, és ezt nagyon szívesen kipróbálnám. Talán bizonyítandó saját magamnak hogy nem veszett ki belőlem az a kis srác, aki annak idején a 9. emeleten elbujt, és mondom mindenféle gazemberségben, csibészségben benne volt.

- Tehát mégiscsak tudat alatt működött benned, hogy olyan helyre kell akkor elbújni tizenegynéhány évesen, nem a második emeletre, nem erkélyen belülre, hanem valami olyasmit csinálni, el is bújni, amitől a többiek elismerését megszerzed, és a felnőttek is csodáltak, hümmögtek, hujjogtak, hogy úristen, a gyerek ki fog esni. Tehát mindenki figyelmét magadra vontad.

- Lehet, hogy ez is benne volt, de akkor én ezt nem gondoltam át tudatosan, most viszont gondolom, hogy tudatosan foglalkoztat a dolog, illetve most sem a környezetemnek, hanem saját magamnak szeretném megmutatni, hogy utólag visszagondolva, az egy vagány kissrác volt, és hogy ez a vagány kissrác még most is él bennem.

- Hány métert kell ugrani onnan fentről, ami egyáltalán nem veszélytelen?

- nem tudom megmondani, hogy hány méter, lehet, hogy 15, vagy 26 nem tudom, hogy mennyi, soha nem mértem le, de lentről felnézve komoly magaslatnak tűnik, hogy mennyire veszélyes, vagy veszélytelen ezt sem tudom, a fiatalok, akik onnan leugranak, nem foglalkoznak vele, hogy veszélyes, vagy sem. Azt hiszem, hogy az én korom kell hozzá, vagy bizonyos kor kell hozzá, hogy az ember ezen elspekuláljon, és ne a zsebét fordítsa ki, és nézze meg, hogy van-e annyi pénzem, hogy le tudok ugrani. És ha van, akkor gondolkodás nélkül megakarom élni a pillanatot és leugrok, az én korosztályom meditál, filozofál rajta, hogyha van is annyi pénzem, akkor azon a pénzen két pólót vegyek a gyereknek, vagy menjek el vacsorázni rajta, tehát spekulálok rajta. És azon is elgondolkodik, hogy jó, hát fog ott engem egy kötél, de mi van, hogyha mégsem. Ezen bizonyos kor előtt nem gondolkodik az ember, bizonyos kor után hosszasan gondolkodik az ember, és utána meg szeretné tenni. Aztán akkor van nagyon nagy baj, és jön el az öregség, amikor gondolkodik az ember, és nem teszi meg.

- Most te hol tartasz?

- Ott tartok, hogy hosszas filozofálgatás után szeretnék leugrani, de van egy 10 éves lányom, aki nagyon óv ettől, és ilyenkor azon is gondolkodik az ember, hogy én is felelősséget kell, hogy érezzek iránta. ez az a kategória, mint amikor a kisgyerek végig megy az utcán, meglát egy nagy követ, és pillanatok alatt eljut odáig, hogy abba bele kell rúgni, mert hogy ez fontos, jó élmény. És a jelenben él. A felnőtt pedig gondolkodik, hogy 20 ezer forintos cipő van rajtam, átvillan az agyán a kőnek a röppályája, betörhet egy ablakot, és a többi, tehát nem a pillanatot éli meg, hanem perspektivikusan tovább gondolva, hogy mik lehetnek ennek a következményei. És hát van az idős ember, aki azt mondja, hogy annak idején bele rúgtam, de már meg sem fordul a fejében, hogy bele lehetne rúgni. Én most ott tartok, hogy hosszas filozofálgatás után még úgy döntenék, hogy bele kell rúgni.

- Ezt hogy lehet hívni ezt a tulajdonságot, ami benned van, mi ez?

- Szerintem kockázatvállalás, ami a nagyvilágban aktuális, és egy bizonyos kor fölött, ha az egész problémát, ami igazándiból csak nekem, vagy az én korosztályomnak lehet probléma, vagy egy kreált probléma, akkor úgy gondolom, hogy ha ezt kitágítom, akkor egy bizonyos kor fölött, ez abszolút a mai világról, a mai életről szól, és ilyenformán, ha úgy tetszik, akár kötelezővé is tenném. Ha úgy fogom fel, hogy a semmibe ugrani úgy, hogy valami vissza ránthat, de benne van az, hogy mi van ha mégse, akkor ezt tágíthatom emberi kapcsolatokra, vállalkozásra, politikára, és minden másra, és ilyen formán mindenkivel egy bizonyos kor fölött megéletném. A következő lépés hogy az első utamba akadó ilyen helyen le fogok ugrani.

Holnap műsorunk tartalmából:
- 81 vagy 48?
- Torokgyulladás ellen fagyi?
- Szörny van az ágyam alatt.
- Jó mesét, jó éjszakát.
- Az Önök kérdéseire válaszolunk.